Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-19 / 212. szám
Mithosz, vagy ethosz ? Irtat TAVASZT SÁNDOR (A Pásztortűz legutóbbi számából vettük át az alábbi nagyérdekű cikket). Az elmúlt napokban a kolozsvári Ellenzékben olvastunk egy nagyon eszméltető írást, amely „anyaországi szemmel“ nézi és vizsgálja Kolozsvár szerepét az egyetemes magyar szellemi életben. Megállapítja, hogy az „anyaországi fiatalok“megteremtették „Kolozsvár mithoszát“. Ennek a mithosznak a megfogható fogalmi jelentését abban találja, hogy a fiatal magyarság 1910-ig bízott abban, hogy „Erdély felől ingatják meg s döntik meg egyszer Budapest, falait“. T. i. azt a magyar nép lelkétől idegen és kevert szellemiséget, amely ma Budapestet körülbástyázza. Ez a fiatal nemzedék — amint mondja — bízott az erdélyi szellemnek népi és mégis európai gyökerekből táplálkozó művelődésalalkító erejében, s az erdélyi szellem legtöményebb kifejezőjének pedig Kolozsvárt hitte. Úgy érezte, hogy ennek a városnak történelmi súlyából, szellemi hagyományainak tekintélyéből nőtt ki az a főváros, amelyet az új magyarság magáénak vallhat — Budapest helyett. Továbbiakban fájdalommal állapítja meg, hogy ez a műthosz szétfoszlott. Mi az idézett cikkíróval nem vitatkozni akarunk, hiszen azokat a szomorú jelenségeket, amelyeket ő felsorakoztat, mind látjuk, azok miatt sokat szenvedünk. Inkább csak azért idézzük mélyértelmű írását, mert alkalmat ad nekünk arra, hogy elmondjunk néhány olyan komoly gondolatot, amely belevilágít az erdélyi szellemiség jelenlegi existenciájába. Mia sokan vannak, akik az erdélyi szellemet így nézik, mint szétfoszlott mithoszt; némelyek örömmel, mások kárörömmel vannak, akiik csak tudomásul veszik, hogy szétoszlott. Akik azonban ismerik a mithoszok lélektanát, azok tudják, hogy a mithoszok nem fosztanak szét olyan könnyen, mint a hirtelen támadt köd, márcsak azért sem, mert a mithoszok kollektív alkotások, és pedig nem egyszerre született alkotások, hanem, ha valóban mithoszok, ismételten megfiatalodnak és régi erejüket meghaladó módon virulnak. A mithosz lehet monda, lehet mese, lehet költemény, a közösen alkotó léleknek olyan tevékenysége, amely a tárgyát a képzeleten át szűrve szemléli s ennek megfelelő képekbe öltözteti. A tárgya, ha nem istenekről szól, akkor sem egyszerű emberek, hanem megmásított és megnőttetett emberek, mint hősök, daliás férfiak és igéző nők. A mithoszképzés lélektanához hozzátartozik a naiv tudat, amely képszerűleg vesz fel magába minden látást, de hozzátartozik a távolság is, amely szabad teret biztosít a kénalkotásnak és gátlás nélkül önt bele a látásba minden affektust, minden alanyivá vált közös élményt és kedélyállapotot, s mindezt közvetlen kapcsolatba hozza saját létével. Erdély és az erdélyi szellem mithosza nem most, az utolsó évtizedekben képződött, most csak megismételtetett a régi mithosz s új jelentésárnyalatokat kapott, az új idők létezésének megfelelően. Kezdődött akkor, amikor az első alföldi magyar mély sejtésektől borzongva átpillantott az erdő elvén, átnézett a Királyhágón, vagy amikor először találkozott ,a hun-utód őslakóval, a székellyel, ezzel az egyszerre sokfelé néző és sokszerű különös emberfajtával. Erdélyt a magyar, az odavalósi és az idevalósi magyar hajlandó volt mindig valami különös, rejtelmes szigetvilágnak nézni, ahol mások az emberek, más a táj, más szinűek a virágok és más az ég és a csillagok Az élet is más mert a rejtett zugokban és az ismeretlen szurdokokban furcsa dolgok történnek, a Nap kétszer jön fel, az emberek kétszer halnak meg és kétszer támadnak fel, vérvirágok teremnek, a szeretet váratlanul átcsap a gyűlöletbe s a gyűlöletből holtig tartó szeretet fakad; különös vadellenségekkel folyik a harc, amely mindig kilátástalan s mégis mindig győzelemmel végződik. Milyen tág tere van itt a mithosz-képző fantáziának mind az odavalósiak, mind az idevalósiak számára. A mithosz-képzésről nem, tehetünk, az olyan, mint az appercepcié, amelyhez csak egy kicsinyke inger kell s azonnal megindul, hiszen a mithoszképzés is az appercepciónak egy különös, színes esete. Járunk elhagyott erdélyi erdei tisztásokon, ahol valamikor falvak, vagy talán, városok voltak; ott volt Ondomonyos, vagy itt volt Szentivány, az elhamvadt építmények, emberi életek megelevenednek s olyan hősi mondákat szülnek, amelyeknek az ismeretlenségbe veszett alakjai egetostromló eseményeket vetítenek aképzeletünk elé. Elvesztek, de győztek, mert szellemalakjaik a csillagos ég alatt kilépnek a halálból s egy elérendő szép életnek az igézetes képét vetítik elénk. Erdély mithoszát elutasítani nemi lehet. Erdély azonban nemcsak mithosz s ez a nagy baj, hogy sokaknak csak mithosz volt. A mithosz ünnepi felesleg, de az ünnepek elmúlnak s jönnek a hétköznapok, amelyek nem kedveznek a mithosznak. A mithoszok ismételten születnek, de ismételten szétfoszlanak, mert mithoszokban élni nem lehet. Élni folyamatosan csak az ethoszban lehet. S itt van a másik nagy baj, hogy sokan az elmúlt évtizedekben s a jelenvaló időkben is. Erdélynek csak a mithoszával s nem az ethoszával törődtek. S az a harmadik nagy baj, hogy Erdélynek a hétköznapjaiban is mithoszát keresték, s közömbösen elmentek a sajátos ethosza mellett. És az volt aztán a legfőbb baj, hogy megindult az a különös eljárás, hogy akinek mindenképpen mithosz kellett, jelenvaló emberek maguk öltöztek mithoszokba s ezzel aztán sérttépték Erdély mithoszát. Aki mindezt a szellem távlatában szemléli, hol elszomorodik, hol elmosolyodik, hogy milyen furcsák ezek a mithoszok is öltözött és öltöztetett emberek. Ha már szétlősz,lett a mithosz, talán ráfigyelünk Erdély ethoszára. Kolozsvárt nem lehet látni, ha csak az utcáin barangolok, Kolozsvárt lehet látni a Tekintőről, vagy a Kányafőről. Erdélyt nem lehet látni, ha csak a vasútról, vagy az országutáléról nézem. Erdélyt csak többszáz és ezer tetőből lehet látni s csak onnan lehet kimondani ezt a tütkkzaftos szót: Erdély. Erdély igazi lelke az ő ethoszában él és ezt az ethoszt csak egy lelki magaslatról lehet kitapogatni. Kolozsvár lehet kívülről olyan, mint Budapest, de belülről nem olyan, mert Kolozsvárnak is, Erdélynek is, ma is más a maga ethosza s ezt nem fogja megváltoztatni Semmiféle highktívánsághangverseny sem a behurcolt hazafias giccs, sem az attrakciókkal hívogató mulatók sora, sem aSzivünk mélyéig nem ható nemzeti szólamokban élő magyarkodás. Ezeket hozták azok, akiknek ez kellett, mint a mindennapi kenyér; éltetik azok, akiknek eddig terjed a szellemi igényük. Közülünk is kiváltak azok, akiknek mindig ez kellett s éltetik azok, akiknek mindig ez volt az igényük. Azok és ezek összetalálkoztak. De boldogan hiretjük, hogy számosan vannak hazatértek, éshozzánk tértek, akik velünk egyek nemcsak Erdély mithoszában, hanem egyek Erdély ethoszában is. És nem, nekünk, talán elfogult erdélyieknek, hanem az egyetemes magyarságnak azokra van szüksége, akik felismerték, megszerették és szívükbe fogadták Erdély ethoszát. Nem győzzük eleget hirdetni, hogy Erdély sajátos ethoszát mint valami drága kincset, nem azért óvjuk, ápoljuk, s féltjük és védelmezzük, hogy a majgiunk gyönyörűségére, saját hiusá- i gunlv dédelgetésére, a magunk külön szűk világunkban rejtegessük és mutogassuk, hanem azért, mert mélyen meg vagyunk győződve afelől, hogy egész Magyarországnak és , Budapestnek, az egyetlen fővárosnak, különösképpen erre van kimondhatatlan nagy szüksége. Erdély ethoszának a tartalmát zord idők termelték ki és pecsétel- ítték meg. Éppen ezért nem egy kitalált ideológiában, nem is csak egy szerkesztett világnézőben, nem puszta hagyományokban, vagy korszerű jelszavakban él, hanem abban a tömör szellemiségben, amely mindig mentes volt minden kicsinyeskedéstől és szűklátókörüségtől, amely mindig kész volt a legnagyobb igazságért mindent feláldozni és a nagyobb ügyért mindenről lemondani. Ezért az erdélyi lélektől idegen az élet központi kérdésitől távoleső egyéni vélekedésekkel való bibelődés s ezért nem lehet az erdélyi ember szivét megnyerni annak a sokféle és sokfelé szétlépő kezdeményezésnek, amellyel „az uj magyarság“ cégére alatt naponként ostromolják. Az erdélyi magyar embernek évszázadokon át az ajtaja előtt leselkedtek olyan veszedelmek, amelyek létét fenyegették s igy bőséges alkalma volt megtanulni, hogy csak koncentrált figyelemmel tud helytállani. Ezért nem hajlandó a figyelmét akármilyen igazságra vesztegetni, hanem csak a nagyobbra, vagy éppen a legnagyobbra; ezért nem hajlandó az akaraterejét akármilyen ügyre pazarolni, hanem csak a nagyobb, vagy legnagyobb ügyre. Az a legnagyobb igazság pedig, amelyet kiküzdött, talán így fejezhető ki: Az élet rendeltetés, itt és most kategóriáiban, a szellemi javak csillagai alatt. Lehet ezt sokféleképpen fogalmazni, a valóságnak megfelelő azonban az, hogy a mi legnagyobb igazságunk egyetemes is és különös is, európai és erdélyi is, keresztyéni és nemzeti is egyben, amely mint aranyszófium ékesíti és élteti a zavartalan tiszta erdélyi szellemiséget. Rendeltetésünk ideköt ehhez a viharos földhöz, Erdélyhez, nekünk itt kell vállalnunk minden komai, időszerű feladatait, nézvén mint csillagokra, a szellem legfőbb értékeire, amelyeknek szolgálata a legtisztább európai szolgálat. És ez a különös és egyetemes rendeltetés nem esetleges, nem sorsszerű, hanem Istentől eredő, tehát Krisztus királyi hatalma alatt megy végbe Erdély a kresztyén gondolatot sohasem használta politkai és üzleti jelszóként, hanem benne élt abban és táplálkozott abból, mint örök kútfőből. És mindeből következik, hogy az erdélyi létekre nézve a legnagyobb ügy nem a mindenáron való egyéni boldogulás, hanem annak az Istennek az ügye, akiről azt vallotta mindig minden igazi erdélyi ember, hogy teremtett bele a magyarságba, mint népközösségbe és mint nemzetközösségbe. Nem esetlegesen vagyok én magyar, hanem az Isten teremtő rendeléséből. Ezért még a harmincas évek elején Reményik Sándor így fogalmazta meg a transilvanizmust: „Egy mindenkitől elhagyott nemzettöredék menekülése a széthulló világból — Istenéhez. Amint az erdélyi magyarság.szellemi vezetőinek nacionalizmusa kétségtelenül nem politikum, hanem religiosuzm.“ És ezért vallotta, hogy „az erdélyi csillagok olyan magasan ragyognak, hogy azokhoz egyszerű politikai gondolatmenettel nem lehet felérni“, így nő meg az az ügy, amelyet Erdély magáénak val, amelynek hódol, amelyért harcol. Így válik az Isten ügye a nemzet ügyévé és a nemzet ügye az Isten ügyévé, az erdélyi lélek legnagyobb szintézisében, Erdély ethosza azonban él nemcsak vertikális irányban, hanem a mindennapi élet horizontális síkjában is. Él nemcsak az égközelségben, hanem a földközelségben is. Az erdélyi ember nemcsak hasznosítja a földet, hanem nagy szeretőségben meg is szenteli, amennyiben, azt nemcsak a maga, hanem lélekalapító intézményei szolgálatába is állítja. És él ez az ethosz a tiszta családi életben, él abban a társadalomban, amelyben eleddig minimumra szállott alá minden ellentét, amelyben eleddig ismeretlen volt mindenféle politikai és felekezeti villongás, amelyben egy volt minden társadalmi réteg. Amíg ,az erdélyi ember a maga saját ethoszában élt, nem volt szükség a népi hangsúlyozására, mert minden réteg nép közelségben élt, annyira, hogy nem is ismertül a „parasztot“, mint szociológiai fogalmat, hanem csak mint erkölcsi minősítést. Ma mindez nem egészen van így, mert reánk zúdultak a különféle akciók, amelyek nem tisztelik és nem becsülik az egységet, különösen nem az erdélyi egységet és békességet. Erdély ethoszához hozzá tartozik az is, hogy isménli az idők járását, biztos önfegyelmében tudja, hogy mindennek ideje van. Ideje van a harcnak is, ideje van a türelemnek is, ideje van a mindenáron való békességnek is. De eljön az ideje a harcnak is, amikor nem lesz Erdély vérző csonk, hanem egészséges lesz ismét, amikor majd helyreállítja ismét történeti nagy örökségét, saját ethoszát s ezzel vállalja a kiállást önmagáért is, de önmagáért csak azért, hogy mitihoszán túl, kisugározza nemes ethoszát az egész egyetemes magyarságra, amelynek áluszzatos szolgálata és védelme Erdély legszentebb öröksége is, kötelezése is. " Színház után a „Fészek" bárban találkozunk I JLégo biztos óvóhely 15.-től változott világvárosi műsor Intim hangulat Balogh-lammert tánc-jazz Szolid árak Deák F.-t#. S3 Quartz lámpákat mellett Dt* Szentkirályi orvosi műszerek szaküzlete, Mátyás-u. 1. TELEFON: 32-41 wmm