Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-07 / 226. szám

1942 október 7. ELLENZÉK Teras­ Raifc’s Keresztes fischer ferencnc, se az caaesOK Női labor cainftndje megláto­gatta Kolozs megye napközi otthonait Jelenlétében adták át az U%Cs4 házakat a sokgyermekes csa­­lá­doknak. Lelkes ünnepléssel fogadja Elalotaszea népe a bel­­ü­gyminiszter hitvesét Kolozsvár, október 7. Hat gépkocsi egyen­letes dugással­ simán húz felfelé a kolozsvár-— bánffyh­unyadi elsőrendű műúton. A kocsiveze­tők egyensapkájáról és a járművek szabályos távolságáról könnyű megállapítani, hogy va­lamennyien összetartoznak. De villámnál sebesebben fut a hír előre, hogy előkelő ven­dégek érkeznek Kalotaszeg szorgalmas magyar népének meglátogatására. Keresztes-Fischer Ferenc belügym­iniszter felesége, mint az .■Egyesült Női Tábor elnöke, meglátogatja Ko­­lozs Vármegye e részében az Egyesült Női Tábor gondoskodásából létesített család szo­ciális berendezéseket, a napközi otthonokat. Az erdélyi egyházak nőszövetségeinek Vezetői is elkísérik ezen az útján. Dr. Szász Ferenc, Kolozsemegye alispánja vezeti Végig az előkelő vendégeket. Ott van báró Diószeghy Erzsébet szociális felügyelő, 'kViVi'tV­ d IV."*»« ,*...**t*,V** gróf Béldy Kálmán, az EMKE el­nöke, Szathmáry Lajos, az EMKE alelnöke, Bodorné Czeke Vilma, az Egyesült Női Tábor­­­­ügyvezető elnöke, dr. Keledy Tiborné, vala­mint Vásárhelyi Jánosné, a református, Mikó­­Lőrincné, az unitárius, Schwaitz V­ámossné, a római katolikus, b­áró Mannsberg Margit, a lutheránus egyház hőszövetsége részéről. Kí­séretében látjuk dr .Wagner Györgynél, az Egyesüi Női Tábor o­rszá­go- tkká­nt. dr. Kocsis Margit vármegyei szociális gondozót, dr. Boda Béla vármegyei aljegyző, közjóléti előadót és Mádly Lajost, a vármegyei közjóléti szövetke­zet igazgatóját. „Éledet és jnvendőtt leie­­sillik a magyar földön * Az első állomás Gyalu, Szép magyar nép­viseletbe öltözött iskolásgyermekek sorfala fo­gad az ut két oldalán* egyik oldalon fiuk, a másik oldalon kis piros pártás leányok. A falu népe és a helyi hatóságok képviselői az óvodaépület előtt várnak az érkezőkre. Ady Elemér ref. lelkész üdvözlő szavaiban kihang­súlyozza, hogy az óvodás és iskolás kicsi ma­gyarok nagyon rá vannak szorulva a magyar társadalom szellemileg és anyagilag tehetősei­nek támogatására. Életet és jövendőt keresünk a magyar földön s ezt éppen az apró magya­rok testi-lelki nevelésével és útbaigazításával érhetjük el. A lelkész üdvözlése után az iskolás gyerme­kek néhány kedves versikét szavalnak, el­­éneklik a Himnuszt, majd szép virágcsokrokat nyújtanak át az Egyesült Női Tábor elnök­nőjének. Dr. Róth Ervin orvos megmutatja a falu új egészségházát, a férfiak helyezkednek el, ott vannak a pol­gári leányiskola és polgári fiúiskola növen­dékei, az elemi iskolások és leventék. Érkezés­kor a leventezenekar játszik, majd a tömeg él­jenzése ad kifejezést a város őszinte örömé­nek. A katonai és polgári hatóságok, élén Székely József polgármester mond üdvözlő­szavakat, majd egy népviseletbe öltözött leány virágcsokrot nyújt át a vendégnek. .Utána a bánffyhunyadi magyar asszonyok nevé­ben Dálnoki Józsefné üdvözli a látogatót és egy szép varrottás asztaltesítőt nyújt át neki. „A város gosido!áo?f a fa* Iura“ Keresztes-Fistiher Ferencné meleg szeretettel köszöni a szívből jövő, kedves és magyar fo­gadtatást, mert az iftak az őszinte kapcsolatnak az elmélyülését látja benne, amelyet már Észak-Erdély­ felszabadulásakor terem­tettek. — Tudom, hogy Bánffyhunyad példás igye­kezete magyar város — folytatja. — Azt is tudom, hogy igen sok kívánsága van. De arra kérem e város lakosságát, tartson össze sú­lyos napjainkban, amikor igazán szükség van mindnyájunk áldozatára. A népművészet birodal­­mában A következő megálló a népművészetéről or­szágszerte ismert Kőrösfő. Fellobogózott dísz­kapu alatt a legszebb magyar népviseletű falu lakossága példás rendben fogadja a vendége­ket. Az út egyik oldalán a férfiak, a jelleg­zetes kék kabátban, szürke nadrágban és fe­kete csizmában. Az öregebbek fehér cifraszür­­ben állnak a sor végén. Az út másik oldalán elől a leányok, utánuk az asszonyok állnak. A gépkocsik érkezésekor a leventék fúvószene­­kara játszik. Farkas Kálmán járási főszolga­bíró üdvözli a vendégeket, majd Tőkés Tibor ref. lelkész, Káli József jegyző, Nagy Károly igazgató-tanító végigvezeti a vendégeket az iskolás gyermekek és a szürke Bocskai­­sapkában kivonult községi tűzoltók előtt. Kis iskolásleánykák verses köszöntők után virág­csokrokat nyújtanak át a magas vendégnek. Keresztes-Fischer Ferencné köszönőszavai­ban hangsúlyozza, hogy régi ismerősként jön Kőrösfőre. Ezután valamennyien megtekintik Albert István, községi bitó házában kalotaszegi hímzéssel, varrottassal é­s faragványokkal be­rendezett mintaszobát. A vendégeknek ismét alkalma volt a híres kalotaszegi háziipar káp­rázatos termékeiben gyönyörködni. Egyik le­ány előlép és kalotaszegi hímzett kis párnát nyújt át a falu ajándékaképpen a belügymi­­niszternéne­k. Ünnepélyes fogadtatás B­á­nffyfi­unyadon Kalotaszeg fővárosa, Bánffyfiunyad, hihetet­len érdeklődéssel várja a látogatókat. A kocsik egy pillanatra megállanak a város végén s a vendégek megtekintik Kolozs Vármegye Köz­jóléti­ Szövetkezetének bánffyhímyadi tégla­üzemét, amelyben teljes üzem idején heten­ként mintegy harmincezer darab tégla készül el. Szükség is van erre a jelentős arányú termelő munkára, hiszen csupán ebben a vármegyében huszonkét községben építenek házakat sokgyermekes magyar csa­ládok részére. Ebben az évben hetven ONCDA-ház felépítését vették tervb­e, azonban mindössze negyvenhét készülhetett el, mert csak ennyinek lehetett telket szerezni. A városháza előtt nemcsak a városka népe gyülekezett rendben össze, hanem a szomszé­­dos községekből hetivásárra bejött lakosság is csatlakozott az ünneplőkhöz. Itt is a méz­iá­mért sorrani: egyik oldalt a hők, műnk «Márt Átadják az ONCsA házakat a sokgyermekes családoknak Ketesd községben Kádas István körjegyző üdvözli a vendégeket. A Tamás István Bárdi és Mihály Márton Korpus ketesdi sokgyerme­kes földműveseknek juttatott ONCsA-házak előtt Barabás Béla ref. lelkész mond köszönetet a kormányzat gondoskodásáért. — A kormányzat örömmel adja, amit mód­jában van adni — válaszolja Keresztes-Fischer Ferencné. — Viszonzásul csak annyit kér, hogy továbbra is ilyen szorgalmas és öntudatos ma­gyarok legyenek, mint eddig voltak. Elhaladunk a messzire látszó, romantikus almási­ várrom mellett, Váralmás községben éppen most befejezett ONCsA-házak vannak az út két oldalán. A falu népe a templom előtt sereglett össze. Az országzászló mellett két fegyveres levente áll őrségen. Szentiványi Árpád főjegyző üdvözlő szavai után a körben elhelyezkedett nép elénekli a Himnuszt. Dr. Szász Ferenc alispán a törvény­­hatóság nevében köszönti a vendéget. — Akármilyen kicsi is Kolozs megye, mégis a magyar életnek alkotó eleme. Amikor a ma­gyar honvéd vérének be­hullásával védelmezi hazánkat, itthon a háború ellenére is alkotó­munka folyik, mert vezetőink olyanok, hogy rendkívüli időkben is tudnak építeni. Az Al­más-patak völgyében, ahol Töhötöm vezér sar­­jadékai élnek, magyar életnek kell lennie. A magyar sors különben is ezer éven át öröm és bánat keveréke volt, mint ahogy most, október 6-án nemzeti gyász van, de mi ugyanakkor csendes örömünnepet ülünk, mert néhány sok­­gyermekes magyar család hajlékot kapott. Ma a hősök vére és az itthonmaradottak lelkisége együtt menti meg a magyar földet. Ekkor a juttatottak lépnek elő: Bede Márton Bába," Fazakas Ferenc, Varga Ferenc Pettkó, Ambrus János Dóci és Bartha János. Az illeté­kesek átnyújtják nekik új lakásuk kulcsát, Isten áldását kérve szorgalmas munkájukra és ki­tartó magyarságukra. Az egyik családtól sen­ki sem jelenhetett meg, mert az asszonynak éppen ez időben újabb gyermeke született. , Sínka József református lelkész a házhoz jut­tatott családok nevében mondott köszönetet. — A magy­ar embernek a ház az anyaföldhöz való tartozást jelenti — mondja —Bizslik ve­zetőinkben és tudjuk, hogy érdemes küzde­­nü­nk. Keresztes-Fischer Ferencné biztosította a fiu l­épét, hogy e bizakodást tolmácsolja az illetékeseknek. — Testvérek állanak itt egymással szemben — mondja —, akik segíteni akarnak egymáson. A népben megvan a bizalom és a munka árán való felemelkedés vágya, a magyar társadalom viszont a legnagyobb segítő szándékkal siet készségesen segíteni a falu helyzetén. Az ONC­A-házak látogatása során az egyik lakás ablakán nem talált Virágot, am­i ezeken a magyar vidékeken ritkaságszámba megy s ezért egy szivből lövő, váratln mozdulattal az eddigi fogadtatásokon neki átnyújtott, nemze­­tiszinti szalagokkal átkötött virágcsokrot oda­ajándékozta a ház lakóinak. Utoljára Magyarzsombor községben tekintik meg a napközi otthont. Csak egy rövid nap, a becsülettel végzett magyar munka futólagos szemléjének egy napja. De ezen az egy napon egy Borssal keményen verekvő, vezetői iránt bizalommal eltelt, igyek­vő, szorgalmas nép mutatkozott ismét — nem tudni, hányadszor — még a látogató előtt. Ez a nép dolgozik. A szomorúság idején is dol­gozott. Akkor remény éltette, ma a hit bevítt, de ez a hit egyik napról a másikra mindinkább valósággá válik: vágyai teljesülnek, tervei megvalósulnak, nehézségei elmúlnak, jövendő lehetőségei megnyílnak, utak tágulnak és élet­­erecskék pattannak ki­. A hittel végzett munka meghozza gyümölcsét, a magyar jövendőt, amelynek útját összefogással, egymás terhének viselésével, magyarok megsegítésével már rég­óta tervszerűen építgetjük. Erről győzött meg ez a kis körút is mindenkit. H­ivatalos jelentés az erdélyi körybről SZAMOSÚJVÁR, október 7. (MTI.) Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter fe­ lesége, mint az Egyesült Női Tábor elnöknője, október 3. óta sorra látogatja az erdélyi Vidé­kek szórvány magyarságát. Körútját Maros­­torda megyében kezdte, Besztercenaszód megyé­­ben folytatta. Hétfőn Szoln­okdobokavárm­egye szórvány magyarságát vette sorra és min­denütt megtekintette az Egyesült Női Tábor által a helybeliek közren­ü­­ködésével felállított és fenntartott napközi otthonokat. Körútját kedden Kolozs megyében fejezte be. —— émé inmmii m*i i mm i um ti a Die Schweizer Heiter verabschieden sieh von Kolozsvár Bevor Wir Kolozsvár verlassen mochte, Ich Im Namen meiner 010“ ziere den Behörden und der Bevöl­kernd a dieser überaus gast freund­lichen Stadt meinen innigsten. Dank aussprechen. Mein Reitergmss geht an die Oíiizieire, TJnterofüziere und Solda­ten der königlich Ungarischen Ar­mee. Ihre Kameradschaft bleibt in unserer schönsten Erinnerung und wir hoffen nächstes Jahr erneut mit den ausgezeichneten, ungarischen Reitern in sportlichen Kampf treten zu können. < T raOMMRN Oberst A város gondoljon a falura, mert a falu érzi, hogy nincs magára hagyva. Hatszáznál több iskolás gyermek harsogta rá feleletül az éljent. M­agyar gyermekek ott­honában Kis kitérő Után, árnyas fasoron keresztül a V­ .'ú­jiskola és internátuse épületébe me­gyünk, az ősi Barcsay-kastélyba, ahol Kolozs, Szolnok-Doboka és Bihar megyéből száznegy­ven m­­V.ún­.V' magyar gyermek, fiú és leány, van elhelyezve. Fikker János igazgató üdvöz­lésében köszönetet mond a kormányzatnak az l' ki, IV,­­v.V,‘iV'­ magyar falvak gyermekeinek példás neveléséért. A gyermekek ezután el­ért­eltük a Magyar Hiszekegyet. A belügymi­­niszterné és kísértete megtekinti a hálószobákat: fehér vaságyak, tiszta ágynemű, rend. Ugyan­ilyen tisztaság van a dolgozótermekben és konyhán is. Az óvodában berendezett napközi otthon nyolcvan magyar gyermeknek nyújt egész napra hajlékot, amíg a fepül­ők harcolnak a ke­nyérért. Ugyanitt bölcsőde is van, átlag 14—15 Csecsemővel. Reggel beadják őket. Itt fülöSZ- tik, ápolják és etetik. Dr. Kutlcsár Sándor vár­megyei és városi tisztiorvos külön köszönetet mond mindazoknak, akik eddig hozzájárultak e kimondhatatlanul üdvös gyermekvédelmi intéz­mény fenntartásához. A svájci lovasok hitelnjei Kolozsvártól Mielőtt elhagyom Kolozsvárt, tiszt­jeim nevében legmelegebb köszöne­tet mondok a város hatóságainak és lakosságának a rendkívül ven­dégszerető fogadtatásért. Lovas üdvözlettel köszöntöm a magyar királyi honvédség tisztjeit, altisztjeit és katonáit. Bajtársiassá­­gukra mindenkor szívesen fogunk visszaemlékezni és reméljük, hogy jövőre ismét összemérhetjük ormi­­ket a kiváló magyar lovasokkal. faulOfEM Óvakodjunk a kémektől !­ 4-ik pont. Ha valaki, különösen is­meretlen egyén, bizalmadba férkőz­ve katonai dolgokról érdeklődik, légy óvatos a válaszadásban. Kitérő feleletet adj, de ne áruld el, hogy gyanússá vált előtted. Anélkül, hogy észrevenné, tartsd szemmel és köz­ben azonnal tégy jelentést a kato­nai, vagy csendőrparancsnokságok­nak, valamint a közbiztonsági és közi­gazgatási hatóságoknak. A kém a legveszedelmesebb ellenség. Óval­kodj tőle. f­­i­rfi Lörm A tizenhárom aradi vértanú emlékezete a református teológián KOLOZSVÁR, október 7. A kolozsvári református teológiai fakultás ifjúságii tegnap este 6 órai kezdettel jól sikerült emlékünnepélyt rendezett a tizenhárom aradi vértanú halála évfordulóján. .­­ Az ünnepély kezdetén a fakultás ének­kara Benedek Kálmán karnagy vezényle­tével a magyar Hiszekegyet énekelte, majd Bakcsy Gábor ifjúsági elnök né­hány szóban vázolta a nap történelmi je­lentőségét. Azután Ferencz Anikó, a Nemzeti Színház művésznője a „Miatyánk Úristen“ és a ..Mi nem felejtünk“ kezdetű dalokat énekelte. Utána Vita Sándor or­szággyűlési képviselő mondott nagyhatá­sú beszédet a magyarság történelmi sze­repéről. — A magyarság sorsáért való szoron­gás végigvonul egész történelmünkön s legjobbjaink gyakran száktak sírba a nemzethalál víziójáról — mondotta Vita képviselő. — De a magyarság kollektív szelleme, elnyű­hetetlen heroizmusa min­den bukás után új, meg új életerőket ter­melt ki magából. A történelmi valóság és a magyar életerő ellentétéből gyakran szü­letett meg a keserű kérdés: várté kiút? A szorongásra a történelem■ adta meg a választ: a magyar életerő többnek bizo­nyult, mint az ostromló halál Mi tett ké­pessé erre az állandó megújulásra? Az, hogy a magyarság sorsát nem csupán ál­lapotnak, hanem küldetésnek is tekintette és mindig hitt a Kárpátokon belül egy olyan eredeti, sajátos hivatásban, amelyet rajtunk kívül senki be nem tölthet. Mi­­voltunk az egyetlen, akik ennek a földnek a birtoklásában európai feladatot is lát­tunk s mindig vállaltuk itt a rendezés, ki­egyenlítés, egyensúlytartás nehéz szerepét. Ezt a hivatást soha, semmiféle ígéretek fejében, vagy fenyegetések nyomása alatt fel nem adtuk. Ma nálunknál hatalmasabb erőkkel találkozunk szembe, neves és név­telen hősök seregei támadtak, akik oda­adták életüket is a nemzet igazságáért. Ezt a kitartást betölteni s jussunkat örök időkre biztosítani csak a saját erőfeszíté­sünkkel lehet és csak úgy, ha felszínre hozzuk minden bennünk szunnyadó erőn­ket s kifejtjük nemzeti egyéniségünket. A magyarság belső súlyát kell megnövelni, hogy külső hivatását teljesíteni tudja. Nincs jövő, ha kitérünk a ma parancsoló követelményei elől, de akkor sincs, ha a szükséges változások, az örök magyar eszmék és hagyományok megtagadásával következnek be. A magánk,­ sorsával Min­dig magunknak kellett megkü­zdenünk, és az önállóság vágyát tette bennünk kiirt­­hatatlanná s m­a is arra ösztönöz, hogy a rangunk hite és eszményei szerint töltsük be történeti szerepünket az egyre kitelje­sedő hataloa — fejezte be beszédét Vita Sándor. Végül Kamarás Gyula, a Nemzeti Szín­ház tagja elszavalta Vörösmarty Mihály: „Szózat“ és ..A vén cigány“ clmű­ költe­ményeit, m­ajd a fakultás énekkara a Himnuszt énekelte. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig, legol­­csóbban az „ELLENZ­ÉK** k&tyvet* boltjában, Kolozsvár.

Next