Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-29 / 70. szám

* 1943 március 24, ELLENZÉK A magyar egység és a felekezetközi béke jegyében tartja főtanácsi ülését az unitárius egyház Mikó Imre nagyjelentőségű határozati javaslata KOLOZSVÁR, március 29. A Magyarországi Unitárius Egyház vasárnap reggel fél órakor kezdte meg rendes évi főtanácsi ülését a kollégium dísztermében. A főtanácsi ülésen résztvett a kormány kiküldöttjeként dr. Fáy István kultuszminiszteri államtitkár s a tanácstagok is úgyszólván valamennyien megérkeztek úgy Budapestről, mint a Székelyföldről. • Az elnöki tisztséget betöltő Gelei József dr. ■egyetemi professzor, főgondnok, elnöki megnyitójában köszöntötte a főtanácsi ülés tagjait, majd rámutatott az Unitárius Egyház munkásságára, amely mindenkor egybeürört az állammal és a nemzettel. Visszapillantást vetett arra a harcra, amelyet az Unitárius Egyház ,Erdélyben az idegen uralom alatt folytatott. Jóleső örömmel közölte megnyitójában a főgondnok, hogy a kolozsvári unitárius gimnázium ifjúsága adta a nemzetnek először a biztató erőt, a harctérre való önkéntes jelentkezéssel. Nem csoda — mondotta a főgondnok —, ha mi voltunk az elsők, akik az állam által a zsidóság terjeszkedése ellen hozott törvényeket egyházi életrendszerünkben érvényesítettük. — Mi a vallásszabadság törvényalkotó népe vagyunk — mondotta Gélei József dr. főgondnok. Emlékeztetett ezután arra, hogy a keresztény vallás szabad gyakorlatának s a felekezetek békéjének az eszméje az unitáriusok számára nem újkeletű, mert az még 1568-ból világít. Akkor történt, hogy a tordai országgyűlésen a vallásalapító Dávid Ferenc befolyása alatt János Zsigmond törvénybe iktatta a vallások szabad gyakorlatának jogát. Az unitárius egyház mindig a tökéletességre törekedett, hitben, erkölcsben, egyházszervezetben egyaránt. Ezért kereszt tény és magyar az unitárius egyház. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében köszöntötte a főgondnok az egyházi főtanácsot s örömének adott kifejezést afölött, hogy az ülésen személyesen is köszönthetik a vallás- és közoktatásügyi miniszter képviselőjét, Fáy Istvánt dr. államtitkárt. Fáy István üdvözlése Az elnöki megnyitó után Józan Miklós püspök meleg szavakkal üdvözölte a kormány képviselőjét, Fáy István dr. államtitkárt. A püspök rövid, meleghangú üdvözlő beszédére Fáy István államtitkár válaszolt. Megköszönte a szívből jövő üdvözlést s kijelentette, hogy örömmel tölti el az, hogy személyesen is jelen lehet az unitárius főtanácsülésen, mint a vallás- és közoktatásügyi kormányzat képviselője. Rámutatott arra, hogy a kormány teljesen tudatában van mindannak, s amit az unitárius egyház itt, Erdélyben a nehéz idők viharában is végzett, — Mi tudjuk — mondotta Fáy államtit-kár —, hogy az egyház megmaradt magyarnak erőben, hitben, bizalomban és reménységben. Ezután jóleső örömét fejezte ki afölött is, hogy személyesen is üdvözölheti Józan Miklós püspököt, abból az alkalomból, hogy a Kormányzó Úr a magyar érdemrend nagyi keresztjével tüntette ki. Az államtitkár beszédét lelkes tapssal fogadta a főtanácsülés. Az üdvözlő beszédek elhangzása után napspirend előtt Mikó Imre dr. országgyűlési képviselő szólalt fel és nagyfontosságú határozati javaslatot terjesztett elő. iskolák munkaprogramjai úgy mint a múltban, a jövőben is közösen állapítsák meg. Mikó Imre képviselő nagyfontosságú határozati javaslatának egyhangú elfogadása után a főtanács megalakult, majd megtörtént az új egyházi tanácsosok és esperesek eskütétele. Új esperesek lettek: dr. Csíki Gábor Duna-Tiszamenti és Rostás Dénes háromszéki lelkészek, majd velük együtt 25 új főtanácsi képviselő tette le az esküt. Utána a főtanács tagjai istentiszteleten vettek részt a templomban, ahol Biró Lajos hódmezővásárhelyi lelkész mondott emelkedett szellemű szép beszédet. Boros György arcképének leleplezése Istentisztelet után a főtanács tagjai ismét bevonultak a kollégiumba, ahol ünnepélyes keretek között elhelyezték az egyházi képviselők tanácstermében néhai dr. Boros György püspök arcképét. Ezzel kapcsolatban Józan Miklós püspök megindítóan szép emlékbeszédet mondott, melynek keretében vázolta az elhunyt Boros György püspök érdemeit, aki mindenkor lelkiismeretes hűséggel dolgozott egyházáért. Áldott emléke tisztán, kitörölhetetlenül él — mondotta a püspök. Gélei József dr. főgondnok átvette ezután hivatalosan az elhelyezett arcképet. keresztény egységet a közös magyar célokért . Közéletünknek egy olyan szomorú tünetével állunk szemben, mely egyházi életünket is súlyosan befolyásolja és megbénítja minden alkotó magyar erő összefogását akkor, amikor csakgy példa nélkül álló nemzeti összefogással menthető meg a keresztény Magyarország jövője. Ez az örvendetes felszabadulásunk óta mindegyre felbukkanó és a legkevésbé sem örvendetes tünet a felekezetközi viszálykodás. Az az érzésem, hogy ebben a kérdésben — ami felett most a Királyhágón túl is annyi szó esik — nekünk unitáriusoknak is a szavunkat kell hallatnunk, mert egyházunk egész történelme egymás hitének és meggyőződésének megbecsülésére tanít De a kérdéssel való komoly szembenézésre kötelez az idegen megszállás huszonkét esztendeje, amelynek talán legnagyobb ajándéka volt számunkra az, hogy az erdélyi magyar egyházak a kisebbségi magyarságért folytatott küzdelemben megtalálták az együttműködés egyedül célravezető és keresztényi útját. Ebben az évben lesz huszonöt éve annak, hogy Dávid Ferenc halálának évfordulóján a római katolikus, református és unitárius püspökök a kolozsvári evangélikus lelkésszel együtt közös pásztorlevelet adtak ki és rá másfél évre megalakult az erdélyi magyar egyházak felekezetközi tanácsa, mely legfontosabb értekezleteit éppen itt, ebben a teremben tartotta. S ha térben és időtlen olyan közel ehhez a múlthoz most feltesszük a kérdést, hogy mivé lett a két és öl évtized alatt a felekezetközi béke, akkor válaszképpen sajnálattal kell megállapítanunk: ahelyett, hogy az egyházak közötti együttműködéssel továbbra is példát mutattunk volna a trianoni országnák, termékeny talajt teremtettünk a felekezetközi ellenségeskedés bomlasztó csíráinak a vallásszabadság klasszikus földjén. Pedig egy háború közepén állunk, amikor még nem szűntek meg azok az okok, amelyek az egyházak közötti egységet az idegen megszállás alatt szükségessé tették. Sőt, ha akkor a nemzeti elnyomás volt az együttműködés indoka, akkor most e mellé egy másik fontos ok is felsorakozik, mely az együttműködést a kereszténység érdekében is szükségessé teszi. Ebben a háborúban nem egyik vagy másik egyház, hanem az egyház léte forog veszélyben, s amikor a házunk ég, akkor nem vitatkozhatunk azon, hogy kit milyen juss illet meg a közös anyaszentegyháztól. Minket tehát nemcsak az erdélyi, a kisebbségi, az unitárius múlt kötelez a felekezetközi béke helyreállításának megkísérlésére, hanem kötelez a jövőért érzett felelősség, s amely jövőben együtt áll vagy bukik el a magyarság, az unitárizmus és Erdély. Ezektől a gondolatoktól indíttatva tartottam kötelességemnek a Méltóságos Tanács ezt a kérdést egyházunk legfőbb alkotmányozó testülete elé terjeszteni, hogy a mi egyházunk ragadja magához a kezdeményezést Erdélyben a felekezetközi béke helyreállítására, amit meggyőződésem szerint nemcsak az unitáriusok, hanem a többi egyházak kebelében is minden vallásosan érző és magyarul gondolkodó lélek egyaránt kíván. Nem táplálok illúziókat aziránt, hogy ez az együttműködés kölcsönös hitelvi engedmények árán fog létrejönni, mert a hitelvek különbözősége az emberi szellem és lélek különbözőségeiben gyökerezik s éppen a mi vallásunk az, mely a lelkiismereti szabadság terén a legszélsőbb határig elment. Azt sem tartom kívánatosnak, hogy ez az együttműködés a kölcsönös valjaási közömbösség alapján jöjjön létre, mert ez ■ uram a keresztény egységhez, hanem a hitet- I lenség kétségeihez vezetne. A közös elvi alap csak a közös isteni kijelentéshez és a közös erkölcsi világrendhez való ragaszkodás lehet; megvédése mindannak, ami a Jézusban egyesített és leküzdése mindannak, ami ezt a közös értéket veszélyezteti. Mennyire szükség van erre éppen ma, amikor az igazi kereszténység fegyveres háborúban áll a pogánysággal, ugyanakkor pedig belül a keresztény jelszavakat kisajátító és meghamisító álpróféták veszélyeztetik az egyház és a nemzet erkölcsi integritását. A közös elvi alap mellett gyakorlati renz idők is adódnak, amelyek az erdélyi magyar egyházak sajátos helyzetét érintik. A mi egyházaink között a múltban is két síkon mozo Igott az együttműködés, egyházi és iskolai térren. A jövőben is ezen az úton kell együtthaladnunk. Ezért tisztelettel a következő határozati javaslatot terjesztem elő: 1. Az egyházi főtanács hívja fel egyházunk valamennyi lelkészét és világi tisztségviselőjét s kérje fel a testvéregyházakat hasonló intézkedések foganatosítására, hogy felekezetközi viszonylatban szigorú önmérséklettel tartózkodjanak minden olyan megnyilatkozástól, mely az erdélyi magyar egyházak közötti ellentétek kiélezéséhez vezetne. Kérje fel a főtanács a testvéregyházak vezetőségét, hogy vele egyidejűleg ők is forduljanak lelkészi karukhoz, egyháztársadalmi egyesületeikhez és sajtójukhoz és szólítsák fel arra, hogy a szószéken, az összejövetelek programjában és az egyházi lapok hasábjain tartsák felszínen a keresztény egység s a közös nagy magyar célok gondolatát és híveik körében is ennek megfelelő közvéleményt igyekezzenek kialakítani. 2. Közös erdélyi és magyar kérdés a felekezeti oktatás, amelyben az erdélyi egyházak nagyjában azonos álláspontot képviselnek s ezen a nyomon együtt is haladhatnak. Az egyházak közötti együttműködésnek egy másik célja és gyakorlati értelme éppen az volna, hogy együtt őrizzék meg — mert csak együtt őrizhető meg — a hitvallásos iskoláknak az a birtokállománya, amelyet kisebbségi sorsban kiépíteni és megvédeni sikerült. Ma felekezeti iskoláink teljes állami támogatásban részesülnek, de szembe kell nézni azzal az etatizáló irányzattal szemben, mely a kultuszkormánynak is nehézségeket okoz, amikor a jól bevált hitvallásos iskolák helyébe új állami iskolák létesítésével kísérletez ott is, ahol arra szükség nincs. Mi már egyszer súlyos árát fizettük meg annak, hogy a milleniumi lelkes hangulatban iskoláink egy részét átadtuk az államnak. Ezen felekezeti iskolák hivatása a felszabadulással nem ért véget, mert vegyes lakosságú vidékeken és az ország perifériáin a közoktatás továbbra is egyházi feladat kell hogy maradjon. Ezt kívánja az állam jól elfogott érdeke is, mert a felekezeti iskola Erdélyben mindenütt nemzeti jellegű, az egyház és az iskola egysége kiegyensúlyozottan vallásos és hazafias nemzedéket nevel s a hitvallásos iskolák patriarkális lelki közössége olyan egészséges és népi kiválasztást végez, amire ennek az országnak ma a legnagyobb szüksége van. Az egyházi főtanács tehát kérje fel a testvéregyházakat, hogy a felekezeti oktatás fenntartása érdekében foglaljanak közösen állást s a felekezeti Józan Miklós : Készek vagyunk a Haza javára egy nagy egységbe tömörülni A tárgysorozat következő pontja Józan Miklós püspök jelentése volt. A püspöki jelentés foglalkozott az utóbbi évben történt személyi változásokkal, a lelkészi és tanítói kinevezésekkel, a népesedési statisztikai adatokházi tagokról. Kiemelkedő volt a püspöki házi tagokról. Kiemelkedő volt a püspöki jelentésnek az a része, amelyben az egyházak unióját tette szóvá. Ezzel kapcsolatban Józan Miklós püspök a következőket mondotta: — Mostanában sokat emlegetik a keresztény egyházak unióját, sőt mozgalom alakjában a fővárosban már meg is történt az első komoly tanácskozás a római katolikus és protestáns magyar vezetők között. A mi részünkről nincs és nem is volt soha semmi akadály, sem gátlás ebben a tekintetben Szívvel-lélekkel benne vagyunk az unióban, hogyha ezzel használhatunk a magyar ügynek, hiszen már nevünkben is benne foglaltatik az unió eszméje. Készek vagyunk együtt virrasztani azzal a magyar lélekkel, amely le tudja vetkőzni magáról a nemzetköziség köntösét s oda áll a magyar barázdába, hogy a hite, nyelve, törvényes liturgiája, zsoltára és eszmevilága, temploma és családi oltára magyar és csak magyar legyen. — Készek vagyunk a Haza javára egy vagy egységbe tömörülni, olyan szellemi szövetségben együtt imádkozni, amelynek a közpecsétje az áldozat, szimbóluma a Krisztus keresztfája és liturgiája, a nemzet könnybevérbe írott Himnusza. Csak egy a kikötésünk: a lelki szabadság, mert enélkül nem tudunk élni, enélkül elsorvadunk, ami nem lehet üdvös a társulás szempontjából sem, mert a gályarabság bélyegére emlékeztetne. A püspöki jelentés foglalkozott ezután a vegyesházasságokból születendő gyermekek vallási kérdésével is. A választások A nagy tapssal fogadott püspöki jelentés után az egyházi képviselőtanács jelentését olvasták fel, majd sorban következtek a különböző jelentések s a tanári választások. Péter Lajos székelykereszturi gimnáziumi tanárt, kiváló pedagógiai érdeme elismeréséül a főtanács tiszteletbeli gimnáziumi igazgatójává választotta. Belső időszerű ügyekről történtek ezután jelentések és előterjesztések, majd a déli órákban Berde-közebéd volt a kollégiumban, amelyen teljes számban részt vettek a főtanácsi tagok és a vendégek. Vasárnap délután került sor a választásokra. A főtanács a választások során Benczédi Pál kollégiumi vallástanárt hívta meg az egyház történelmiegyházjogi teológiai tanszékre, valamint dr. Kovács Lajos sepsiszentgyörgyi lelkész, teológiai magántanárt az újtestamentumi tanszékre. Ma, hétfőn folytatta az egyházi főtanács ülését s ugyancsak ma, hétfőn délelőtt 16 órakor történt meg a lelkészszentelés is. Lapunk zártakor az egyházi főtanács ülése még tart. Az unitárius intézmények gyűlései Az egyházi főtanáccsal kapcsolatosan a különböző unitárius intézmények is gyűlést tartottak. Szombaton délelőtt — mint megírtuk — az Unitárius Lelkészkar a legfontosabb lel-készi kérdéseket tárgyalta meg. Szombaton délután három órakor az Unitárius Irodalmi Társaság tartott közgyűlést, amelyen dr. Ferenczy Géza elnök mondott megnyitót. A közgyűlés melegen ünnepelte Márkus Albert rendes tagot, aki latinból Uzoni Fosztó Krónikájának első részét lefordította és most rendezi sajtó alá. P. Szentmártoni Kálmán titkári jelentést olvasott fel, felemlítve, hogy Józan Miklós unitárius püspököt és dr. Ferenczy Gézát, a társaság elnökét a Kulturális Egyesületek Szövetsége alelnökökké választotta. Vári Albert jelentést tett a hetvenötödik évfolyamába lépett Keresztény Magvetőről. Ferencz József meleg szavakkal méltatta Vári Albert munkáját, Hatházy Sándor pénztárnok a pénztári jelentést olvasta fel. Délután négy órakor az Unitárius Irodalmi Társaság Bölöni Farkas Sándor halálának századik évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepélyt, amelyen az unitárius egyház vezetőin és nagyszámú érdeklődőn kívül dr. Fáy István államtitkár és Vásárhelyi János református püspök is megjelentek. Ferenczy Géza dr. elnöki megnyitója után Józan Miklós unitárius püspök gyönyörű tanulmányt olvasott fel, amelyben színes szavakkal méltatta a világjáró bölöni Farkas Sándor életét és Amerikáról írott örökértékű művét. Dr. Boros György emléke Szombaton délután öt órakor az unitáriusok Dávid Ferenc Egylete rendezett díszközgyűlést, alapítójának, dr. Boros György püspöknek emlékére. Sigmond József székelyu udvarhelyi lelkész imája után dr. Kiss Elek ügyvezető alelnök mondott megnyitót. Ezután Bencze Márton papnövendék szavalata következett, majd dr. vitéz Nyiredy Géza miniszteri tanácsos elevenítette fel néhai dr. Boros György unitárius püspöknek, az egylet alapítójának emlékét. Méltatta dr. Boros György kivételes szervezőerejét és törhetetlen magyarságát. A zsúfolásig megtelt díszterem közönsége nagy figyelemmel hallgatta meg az emlékbeszédet és kegyelettel emlékezett dr. Boros Györgyre. Ezután Máthé Lajos szentábrahámi lelkész szavalata következett, majd Abrudbányai János dr. az évi jelentést olvasta fel. A közgyűlés dr. Kiss Elek zárószavaival ért véget, majd a közgyűlés résztvevői elvonultak a püspöki tanácsteremben elhelyezett nagyszerű arckép előtt, amelyet Incze Ferenc festőművész készített dr. Boros Györgyről. PARATDI INCZE LAJOS Békés vármegyéről szóló cikkének befejező közleményét anyagtorlódás miatt holnapi számunkban közöljük. Kolozsvári thr. sz. kir. város polgármestere. Sz. 13.478—943. Tárgy: A Horthy-uti aszfaltgyalogjáró átfektetési munkálatára nyilvános versenytárgyalás hirdetése. 1IT KIVONATOS VERSENYTÁRGYALÁSI HIRDETMÉNY. Kolozsvár thr. sz. kir. város mérnöki hivatala versenytárgyalást hirdet a Horthy út aszfaltgyalogjáróinak átfektetésére. Ajánlati és költségvetési űrlapokat, valamint "minderi felvilágosítást a hivatal helyiségében (Farkasutca 4. szám, I. emelet 9.) adunk munkanapokon délelőtt 12—14 óra között. az ajánlatok beadási ideje 1941 IV. tv. Kolozsvár, 1941 március 22. Vásárhelyi sk. polgármesterhelyettes.