Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-27 / 119. szám
er 1943 május 20. Erdélyi politika írta : ZATHURECZKY GYULA A politika is azok közé a szavak és fogalmak közé tartozik, amelye mindenki másképpen magyarázói amellyel a legtöbben visszaélnek. A politika klasszikus értelemben nem egyéb, mint az államvezetés művészete és a poltikus ennélfogva az a férfiú, aki az állam ügyeit vezeti illetve a vezetésre, befolyást gyakorol. A parlamentarizmus az utóbb évszázad folyamán önmaga fogalmára szűkítette le a politikát és ezért tekintették kizárólag azok a politikusnak, akik tagjai voltak a törvényhozásnak. Magától értetődik hogy ez a fogalomzavar lassan klín a parlamentarizmus válságához vezetett, miután világszerte kiderült hogy a parlamentnek egyre kevesebb köze kezd lenni az ország dolgaihoz és egyre több önmagához Magyarországon is tapasztalhatta ezt a folyamatot, különösképpen Tisza Kálmán ideje óta, aki a negyven nyolcas közhangulatú országot hatvanhetes alapokon volt kénytelen kormányozni és így számára egyetlen expediensnek a mameluk kormánypárt megalakítása volt és az hogy a parlamentet úgy tüntette fel mintha az maga az ország volna Ezt a meglehetősen kényelmes kormányzati módszert későbbi időkben is megtartottuk, ami nem kismértékben volt oka a későbbi eseményeknek. Ehelyütt azonban nem a magyar parlamentarizmus problémáit, hanem az erdélyi politikát kívánjuk taglalni. Az erdélyi magyarság éppen a parlamentáris liberális demokrata Magyarország csődje és összeomlása következtében került kisebb sémi sorsba, ami egyfelől világossá tette elötte a múlt hibáit, másfelől lényegesen érzékenyebbé tette ezt a nemzet ügyei, mint az ország dolgai iránt. . Amikor Északerdély visszatérése után az erdélyi magyarság is bekapcsolódhatott a magyar politikai életbe, magatartását ez a két tényező szabta meg: a múlt hibáinak felismerése és a huszonkétesztendős kisebbségi sors gyakorlati tapasztalata. Jellemző az erdélyi politikai géniuszra, hogy úgyszólván a visszacsatolás órájában vezető politikusok és szellemi emberek emlékiratot nyújtottak át néhai gróf Teleki Pál miniszterelnöknek, amelyben azt javasolták, hogy Erdély magyarságát ne politikai pártba, hanem Magyar Szövetségbe tömörítse. Teleki Pál gróf mégis a pártalakítás mellett döntött és így alakult meg ezelőtt két évvel, 1941 május 28- án szimbolikusan, Erdély és Magyarország uniójának évfordulóján az Erdélyi Párt Kolozsváron, a történelmi nevezetességű Redout nagytermében. Ehelyütt talán felesleges foglalkozni azokkal a véleményekkel és ellenvéleményekkel, amelyek az Erdélyi Párttal és működésével kapcsolatban egyesek vagy sokak alkottak maguknak és hangoztattak. Két év elmúltával azonban talán módunkban áll, hogy visszapillantva és egyben a jövőt is kémlelve, néhány alapvető megállapítást tegyünk. A megállapítások közé első helyen az tartozik, hogy az Erdélyi Párt szellemében töretlenül folytatta azt a magatartást, amely megalakulásának pillanatában irányt adott neki és amelyet az idők során egyre félreérthetetlenebbül juttatott kifejezésre. A párt magatartásának lényege az, hogy ellentétben minden más politikai párttal, nem a hatalom átvételét tűzte ki maga elé célul — mint ahogy azt a párt országos alelnöke is legutóbb kifejtette — hanem a nemzet szolgálatát. Nem az a fontos számára, hogy ő uralkodjék, hanem az, hogy az országban a gerinces és tiszta magyarság kerüljön felül. Ezt a tételt rosszindulattal frázisnak is lehetne minősíteni, ha a párt egész magatartása nem tenne tanúságot , amellett, hogy valóban ennek alapján áll. Ezért tartózkodott a párt mindvégig az úgynevezett politikán manőverektől és miután a nép és nemzet megerősítésének feltétele az erős állam, elejétől fogva rendületlenül támogatta a kormányzatot és együttműködésre lépett a kormányzó párttal. Egyedül ez a magatartás tette és teszi lehetővé az Erdélyi Párt számára, hogy első célkitűzését — az erdélyi magyarság sebeinek begyógyítását és elszenvedett hiányainak pótlását — előmozdíthassa Az Erdélyi Párt az országos politika gyakorlati szolgálatát az erdélyi politika maradéktalan végrehajtásában látja. Ez annyit jelent, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel erősíteni, művelni és szervezni akarja Erdély magyarságát, hogy az mint egységes erő állhasson az egész magyarság oldalán a most folyó küzdelemben és ugyanezzel az egységgel és erővel szolgálhassa a jövendő nagy feladatait. Talán közérthetőbben ezt úgy fejezhetjük ki, hogy Erdélyi Párt igyekszik Erdély valamennyi értékét csorbítatlanul megőrizni, hogy azokat Magyarország megújhodásának szolgálatába állíthassa. A párt tisztában van azzal, hogy ezt a feladatot úgynevezett „politizálással“ nem szolgálhatja megfelelően. Amíg tehát az Erdélyi Párt a parlamentben inkább a bizottságok építőmunkájából igyekezett kivenni részét és a plénumban csak szükség esetén, de akkor félreérthetetlenül és tisztán hallatta hangját, addig magában Erdélyben igyekezett minden fennforgó kérdéshez hozzányúlni és azok megoldását előmozdítani. Az első idő a sokezernyi egyéni kérdés megoldásával telt el, mert a párt tisztában volt azzal, hogy csak az egyéneknek szolgáltatott igazságosság válhat a közösség igazságává. Az apróbb és részletekbe menő építés az Erdélyi Párt politikája, amelyet a végső magyar politikai célkitűzések szintézisében végez. Szemben azzal a gyakran és sokhelyütt alkalmazott felfogással, hogy a háború alatt kizáróan a háborúval lehet és kell foglalkozni, az Erdélyi Párt azt vallja, hogy a legnagyobb erőfeszítések és a legnagyobb áldozatok meghozatalán túl, eret kell találni és áldozatot kell hozni már a háború ideje alatt a megújuló Magyarországért, azaz fel kell készülni rá s elő kell készíteni a nagy magyar reformokat. Ez a második alapvető tétele az Erdélyi Pártnak. A harmadik alapvető tétel, hogy nem szavakra, hanem cselekedetekre van szükség , amit a párt elnöke is minduntalan hangoztat. Ez alatt a tétel alatt azonban nem csupán azt érti a párt, hogy szembeszáll a szóáradattal és frázisözönnel, hogy ehelyett is munkálkodjék,hanem a maga régi tisztaságában akarja felemelni a „szót“ és visszaállítani annak szentségét. Ha igazságosság és tiszta erkölcs, az áldozatkészség és a felelősségvállalás az Erdélyi Párt programjának egyik fő tétele, akkor ez maga után vonja, hogy a párt minden egyes tagjától megköveteli az igazságot és az erkölcsöt, mert csak ez lehet alapja egy eljövendő boldogabb magyar életnek, amelyet magyarok által és magyarul akar élni. Nagyjából ezek az eredmények, amelyekre a párt kétévi működése után visszatekinthetünk. Felsorolhatjuk a részeredményeket, amelyeket egyes kérdések megoldásánál a párt elért. Foglalkozhatnánk a parlamenti munkássággal éppen úgy, mint azzal a munkával, amelyet a párt Erdélyben és az országban kifejtett. Felsorolhatnék ezreit azoknak a magyaroknak, akiken a párt segített, mindez azonban nem a lényeg. A lényeges, hogy a párt hűen kitartott célkitűzése mellett, elvégezte reá bízott feladatait és érintetlenül áll készen a jövő feladatainak megoldására. ILLENZIK I 3_ az erdélyi szellemet az egész országra nézve hasznosítani kell — mtnátolja Teleki Béla az Erdélyi Párt értekezletén BUDAPEST, május 28. Csütörtökön délelőtt 11 órai kezdettel az Erdélyi Párt parlamenti csoportja a budapesti pártiroda helyiségében értekezletet tartott, amelyen az országgyűlési képviselők és a felsőház tagjai nagyszámban vettek részt. Teleki Béla gróf pártelnök megnyitójában rámutatott arra, hogy május 28-án van két éve annak, hogy az Erdélyi Párt Kolozsváron országos alakuló gyűlését megtartotta. Visszatekintett az elmúlt két évre és rámutatott azokra az eredményekre, amelyeket a pártnak elérni sikerült. Az Erdélyi Pártnak sikerült Erdély magyarságát politikailag egy tömbben megőrizni és a kormánnyal karöltve Erdély gazdasági felemelkedése tekintetében jelentős eredményeket elérni. Ha összehasonlítjuk a mai helyzetet azzal, hogy a bécsi döntéskor Északerdély és annak magyarsága milyen tönkrement gazdasági helyzetben tért vissza az anyaországhoz, akkor a háború ellenére is jelentős fejlődést kell észlelnünk. Az Erdélyi Párt ezen túlmenőleg igyekezett és a jövőben még inkább igyekezni fog az ő sajátos szellemiségét — amelynek történelmi hagyományai vannak és amely a kisebbségi sors bélyegét is magán viseli — az egész országra nézve hasznosítani, mert úgy érzi, hogy az országnak is szüksége van arra, hogy az erdélyiek építő, szociális gondolkodásával átitatódjék. A parlamenti csoport ezután folyó ügyeket tárgyalt és megállapította a képviselők munkabeosztását arra az időre, amit a Ház elnapolása tart. Foglalkozott az értekezlet az erdélyi szövetkezetek és az erdélyi tejellátás kérdésével, majd a Székelyföld fakitermelése körül felmerült panaszokra tértek rá. Végül határozottan állást foglalt az Erdélyben újabban áthelyezett polgármesterek ügyében és állásfoglalását a kormányzat illetékes tényezőinek tudomására is fogja hozni. Az értekezlet végül elhatározta, hogy legközelebbi ülését a Székelyföldön fogja megtartani. A fizetések felemelését kérte a MEP interpellációs napján az Erdélyi Párt elnöke BUDAPEST, május 28. A Magyar Élet Pártjának pártértekezletén gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt elnöke interpellációt jelentett be a népiskolai oktatás kérdésében, különös tekintettel az ezzel kapcsolatos problémákra. Gróf Teleki Béla rámutatott arra, hogy népoktatásunk a honvédelem után az országban a legfontosabb missziót teljesíti és ezért a népoktatás szükségleteiről gondoskodni honvédelmi kötelesség. Rámutatott a tanítóhiányra és kérte, hogy ennek megszüntetése érdekében a tanítók fizetését lényegesen emeljék fel. Ismertette az iskolaépületek és a tanítólakások körüli hiányokat, majd rámutatott azokra a nehézségekre, amelyekkel az egyes nemzetiségi vidékeken az oda kerülő fiatal tanítók találkoznak és kérte, hogy a tanítói kinevezések oly módon történjenek, hogy az állami tanító lehetőleg abból a vallásfelekezetből kerüljön ki, amely a község többségét képezi. A pártinterpellációra Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter adatokkal alátámasztott részletes választ adott, ismertetve azokat a terveket, amelyektel a népoktatás előmozdítása érdekében a kultuszkormány foglalkozik. Ne hamarkodjuk el a fagykárt szenvedett len- és szójavetések kiszántását BUDAPEST, május 28. (MTI.) A szélsőséges időjárás, a szárazság nyomán fellépő kártevők, szélviharok, talajmenti fagyok helyenként további károkat okoznak az olajlen, szója és napraforgóvetésekben. E károk megítélésével és elhárításával kapcsolatban illetékes helyen felhívják a gazdaközönség figyelmét arra, hogy megfelelő csapadékra a len és a szója is javul, és különösen erős a napraforgó és a szója megújuló képessége. Ezért a látszólag felperzselődött, vagy növekedésében visszamaradt vetés kiszántását nem kell elhamarkodni. Hogy esetleg a pótvetésekkel a termelők el ne késsenek, a legalkalmasabb eljárás, ha az időjárás viszontagságai által megviselt len és szójavetések közé 70x 70, vagy 80x 80 centiméter kötésben elvetjük ugyan a napraforgómagot, de a lent, szóját mindaddig nem kapáljuk ki, amíg az szükségesnek nem mutatkozik. Török Erzsébet bácskai balladákat énekel a Délvidéki Esten A Magyar Újságírók Egyesülete Erdélyrészi Tagozatának június 4-i „Délvidéki estje“ iránt városszerte igen nagy érdeklődés nyilvánul meg. A Délvidék íróinak bemutatkozása — mint ismeretes — a két felszabadult országrész közötti közvetlen irodalmi kapcsolat felvételét jelenti és éppen ezért igen nagy jelentősége van. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az előadást a rádió is közvetíteni fogja. A Mátyás Király Diákházban a pénteken este 7 órakor kezdődő estre a jegyelővétel már megkezdődött. A rendező egyesület felhívja a közönség figyelmét, hogy tekintette a nap nap után növekedő érdeklődésre, már idejében biztosítsa helyét és akár személyesen, akártávbeszélőn jelentse be igénylését a Magyar Távirati Iroda kirendeltségének Kossuth Lajos utca 30. szám alatti helyiségében (távbeszélő 14-38). A helyárakat 7 pengőtől 1 pengőig állapította meg az egyesület. Az országos jelentőségű kulturális esemény időpontja egybeesik a kolozsvári könyvnapokkal és ez a körülmény előreláthatólag még tovább fokozza a „Délvidéki est“ iránti érdeklődést, amennyiben az valóságos találkozója is lesz az ország minden részéből idesereglő íróknak. A délvidéki írókat az esten báró Kemény János köszönti. Ezután dr. Reök Andor dr. szabadkai főispán mond megnyitó beszédet. A Csuka Zoltán, a „Láthatár“ szerkesztője, a dévidéki irodalom egyik kiváló szervezője költeményeiből olvas fel. Draskóczy Endre dr. Szenteleky Kornélról, a délvidéki irodalmi élet megindítójáról tart előadást. Herceg János, a kitűnő elbeszélő egyik novelláját olvassa fel. Kiss Lajos, a bácskai néplélek legkitűnőbb ismerője a Délvidék népdalköltészetét ismerteti és gyűjtéséből Török Erzsébet, a kiváló énekesnő ad elő Farkas Ferenc, a kolozsvári Zenekonzervatórium igazgatójának feldolgozásában és zongorakíséretével. Kolozsváron ez alkalommal első ízben csendülnek fel a színpadon a sokat szenvedett országrész magyarjainak dalkincsei. Ez a műsorszám külön érdeklődésre tarthat számot. Az esten a kolozsvári Nemzeti Színház három igen népszerű művésze is szerepel délvidéki költők, köztük Kosztolányi verseivel. A részletes műsort legközelebbi számunkban közöljük. IPARI TANFOLYAMOK KOLOZSVÁRON. Az Ipari Tanfolyamok Országos Vezetőségének kezdeményezésére Kolozsváron megkezdődtek az úgynevezett továbbképző tanfolyamok. Jelenleg a cipészek, férfiszabók, sütőiparosok és cukrászok tanfolyama nyitott meg, a közeljövőben a bádogosok tanfolyama is megkezdődik. A tanfolyam elméleti és gyakorlati részből áll, az emléleti részt az ipari joggyakorlatban jártas szakemberek, a gyakorlati részt pedig kiváló budapesti és kolozsvári iparosok adják elő.