Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-27 / 119. szám

er 19­4­3 május 2­0. E­rdélyi politika írta : ZATHURECZKY GYULA A politika is azok közé a szavak és fogalmak közé tartozik, amelye mindenki másképpen magyaráz­ói amellyel a legtöbben visszaélnek. A politika klasszikus értelemben nem egyéb, mint az államvezetés művé­szete és a poltikus ennélfogva az a férfiú, aki az állam ügyeit vezeti illetve a vezetésre, befolyást gyako­rol. A parlamentarizmus az utóbb évszázad folyamán önmaga fogal­mára szűkítette le a politikát és ezért tekintették kizárólag azok a politikusnak, akik tagjai voltak a törvényhozásnak. Magától értetődik hogy ez a fogalomzavar lassan klín a parlamentarizmus válságához ve­zetett, miután világszerte kiderült hogy a parlamentnek egyre ke­ve­sebb köze kezd lenni az ország dol­gaihoz és egyre több önmagához Magyarországon is tapasztalhatta­ ezt a folyamatot, különösképpen Ti­sza Kálmán ideje óta, aki a negyven nyolcas közhangulatú országot hat­vanhetes alapokon volt kény­telen kormányozni és így számára egyet­len expediensnek a mameluk kor­mánypárt megalakítása volt és az hogy a parlamentet úgy tüntette fel mintha az maga az ország volna Ezt a meglehetősen kényelmes kor­mányzati módszert későbbi időkben is megtartottuk, ami nem kismér­tékben volt oka a későbbi esem­é­nyeknek. Ehelyütt azonban nem a magyar parlamentarizmus problémáit, ha­nem az erdélyi politikát kívánjuk taglalni. Az erdélyi magyarság ép­pen a parlamentáris liberális demok­­rata Magyarország csődje és össze­omlása következtében került kisebb sémi sorsba, am­i egyfelől világossá tette elötte a múlt hibáit, másfelől lényegesen érzékenyebbé tette ezt a nemzet ügyei, mint az ország dolgai iránt. . Amikor Északerdély visszatérése után az erdélyi magyarság is bekap­csolódhatott a magyar politikai élet­be, magatartását ez a két tényező szabta meg: a múlt hibáinak felis­­merése és a huszonkétesztendős ki­sebbségi sors gyakorlati tapasztala­ta. Jellemző az erdélyi politikai gé­niuszra, hogy úgyszólván a v­issza­­csatolás órájában vezető politikusok és szellemi emberek emlékiratot nyújtottak át néhai gróf Teleki Pál miniszterelnöknek, amelyben azt ja­­vasolták, hogy Erdély magyarságát ne politikai pártba, hanem Magyar Szövetségbe tömörítse. Teleki Pál gróf mégis a pártalakí­­tás mellett döntött és így alakult meg ezelőtt két évvel, 1941 május 28- án­ szimbolikusan, Erdély és Magyar­­ország uniójának évfordulóján az Erdélyi Párt Kolozsváron, a törté­nelmi nevezetességű Redout nagy­termében. Ehelyütt talán felesleges foglal­kozni azokkal a véleményekkel és ellenvéleményekkel, amelyek az Er­délyi Párttal és működésével kap­csolatban egyesek vagy sokak alkot­tak maguknak és hangoztattak. Két év elmúltával azonban talán mó­dunkban áll, hogy visszapillantva és egyben a jövőt is kémlelve, néhány alapvető megállapítást tegyünk. A megállapítások közé első helyen az tartozik, hogy az Erdélyi Párt szel­lemében töretlenül folytatta azt a magatartást, amely megalakulásá­nak pillanatában irányt adott neki és amelyet az idők során egyre fél­­reérthetetlenebbül juttatott kifeje­zésre. A párt magatartásának lényege az, hogy ellentétben minden más politi­kai párttal, nem a hatalom átvéte­lét tűzte ki maga elé célul — mint ahogy azt a párt országos alelnöke is legutóbb kifejtette — hanem a nemzet szolgálatát. Nem az a fontos számára, hogy ő uralkodjék, hanem az, hogy az országban a gerinces és tiszta magyarság kerüljön felül. Ezt a tételt rosszindulattal frázisnak is lehetne minősíteni, ha a párt egész magatartása nem tenne tanúságot , amellett, hogy valóban ennek alap­ján áll. Ezért tartózkodott a párt mindvégig az úgynevezett politikán manőverek­től és miután a nép és nemzet megerősítésének feltétele az erős állam, elejétől fogva rendületle­nül támogatta a kormányzatot és együttműködésre lépett a kormány­zó párttal. Egyedül ez a magatartás tette és teszi lehetővé az Erdélyi Párt számára, hogy első célkitűzését — az erdélyi magyarság sebeinek begyógyítását és elszenvedett hiá­nyainak pótlását — előmozdíthassa­ Az Erdélyi Párt az országos politika gyakorlati szolgálatát az erdélyi po­litika maradéktalan végrehajtásában látja. Ez annyit jelent, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel erősíte­ni, művelni és szervezni akarja Er­dély magyarságát, hogy az mint egységes erő állhasson az egész ma­gyarság oldalán a most folyó küzde­lemben és ugyanezzel az egységgel és erővel szolgálhassa a jövendő nagy feladatait. Talán közérthetőb­ben ezt úgy fejezhetjük ki, hogy Erdélyi Párt igyekszik Erdély vala­mennyi értékét csorbítatlanul meg­őrizni, hogy azokat Magyarország megújhodásának szolgálatába állít­hassa. A párt tisztában van azzal, hogy ezt a feladatot úgynevezett „politizá­lással“ nem szolgálhatja megfelelő­en. Amíg tehát az Erdélyi Párt a parlamentben inkább a bizottságok építőmunkájából igyekezett kivenni részét és a plénum­ban csak szükség esetén, de akkor félreérthetetle­nül és tisztán hallatta hangját, addig magában Erdélyben igye­kezett minden fennforgó kérdéshez hozzányúlni és azok megoldását elő­­mozdítani. Az első idő a sokezernyi egyéni kérdés megoldásával telt el, mert a párt tisztában volt azzal, hogy csak az egyéneknek szolgálta­tott igazságosság válhat a közösség igazságává. Az apróbb és részletekbe menő építés az Erdélyi Párt politi­kája, am­elyet a végső magyar politi­kai célkitűzések szintézisében végez. Szemben azzal a gyakran és sokhe­lyütt alkalmazott felfogással, hogy a háború alatt kizáróan a háborúval lehet és kell foglalkozni, az Erdélyi Párt azt vallja, hogy a legnagyobb erőfeszítések és a legnagyobb áldoza­tok meghozatalán túl, eret kell ta­lálni és áldozatot kell hozni már a háború ideje alatt a megújuló Ma­gyarországért, azaz fel kell készülni rá s elő kell készíteni a nagy ma­gyar reformokat. Ez a másodi­k alap­vető tétele az Erdélyi Pártnak. A harmadik alapvető tétel, hogy nem szavakra, hanem cselekedetekre van szükség , amit a párt elnöke is minduntalan hangoztat. Ez alatt a tétel alatt azonban nem csupán azt érti a párt, hogy szembeszáll a szó­áradattal és frázisözönnel, hogy ehe­lyett is munkálkodjék,­hanem a ma­ga régi tisztaságában akarja felemel­ni a „szót“ és visszaállítani annak szentségét. Ha igazságosság és tiszta erkölcs, az áldozatkészség és a fele­lősségvállalás az Erdélyi Párt prog­ramjának egyik fő tétele, akkor ez maga után vonja, hogy a párt min­den egyes tagjától megköveteli az igazságot és az erkölcsöt, mert csak ez lehet alapja egy eljövendő boldo­gabb magyar életnek, amelyet ma­gyarok által és magyarul akar élni. Nagyjából ezek az eredmények, amelyekre a párt kétévi működése után visszatekinthetünk. Felsorolhat­­j­u­k a részeredményeket, amelyeket­­ egyes kérdések megoldásánál a párt­­ elért. Foglalkozhatnánk a parlamenti munkássággal éppen úgy, mint az­zal a munkával, amelyet a párt Er­délyben és az országban kifejtett. Felsorolhatnék ezreit azoknak a ma­gyaroknak, akiken a párt segített, mindez azonban nem a lényeg. A lé­nyeges, hogy a párt hűen kitartott célkitűzése mellett, elvégezte reá bí­zott feladatait és érintetlenül áll ké­szen a jövő feladatainak megoldá­sára. ILLENZIK I 3_ az erdélyi szellemet az egész országra nézve hasznosítani kell — m­tnátolja Teleki Béla az Erdélyi Párt értekezletén BUDAPEST, május 28. Csütörtökön délelőtt 11 órai kezdettel az Erdélyi Párt parlamenti csoportja a budapesti párt­iroda helyiségében értekezletet tartott, amelyen az országgyűlési képviselők és a felsőház tagjai nagyszámban vettek részt. Teleki Béla gróf pártelnök megnyitójá­ban rámutatott arra, hogy május 28-án van két éve annak, hogy az Erdélyi Párt Kolozsváron országos alakuló gyűlését megtartotta. Visszatekintett az elmúlt két évre és rámutatott azokra az eredmé­nyekre, amelyeket a pártnak elérni sike­rült. Az Erdélyi Pártnak sikerült Erdély magyarságát politikailag egy tömbben megőrizni és a kormánnyal karöltve Er­dély gazdasági felemelkedése tekinteté­ben jelentős eredményeket elérni. Ha összehasonlítjuk a mai helyzetet azzal, hogy a bécsi döntéskor Északerdély és annak magyarsága milyen tönkrement gazdasági helyzetben tért vissza az anya­országhoz, akkor a háború ellenére is je­lentős fejlődést kell észlelnünk. Az Er­­­­délyi Párt ezen túlmenőleg igyekezett és a jövőben még inkább igyekezni fog az ő sajátos szellemiségét — amelynek tör­ténelmi hagyományai vannak és amely a kisebbségi sors bélyegét is magán viseli — az egész országra nézve hasznosítani, mert úgy érzi, hogy az országnak is szük­sége van arra, hogy az erdélyiek építő, szociális gondolkodásával átitatódjék.­­ A parlamenti csoport ezután folyó ügye­ket tárgyalt és megállapította a képvise­lők munkabeosztását arra az időre, amit a Ház elnapolása tart. Foglalkozott az értekezlet az erdélyi szövetkezetek és az erdélyi tejellátás kérdésével, majd a Szé­kelyföld fakitermelése körül felmerült panaszokra tértek rá. Végül határozottan állást foglalt az Erdélyben újabban áthe­lyezett polgármesterek ügyében és állás­­foglalását a kormányzat illetékes ténye­zőinek tudomására is fogja hozni. Az ér­tekezlet végül elhatározta, hogy legköze­lebbi ülését a Székelyföldön fogja meg­tartani. A fizetések felemelését kérte a MEP interpellációs napján az Erdélyi Párt elnöke BUDAPEST, május 28. A Magyar Élet Pártjának pártértekezletén gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt elnöke interpellációt jelentett be a népiskolai oktatás kérdésé­ben, különös tekintettel az ezzel kapcso­latos problémákra. Gróf Teleki Béla rá­mutatott arra, hogy népoktatásunk a hon­védelem után az országban a legfonto­sabb missziót teljesíti és ezért a népokta­tás szükségleteiről gondoskodni honvé­delmi kötelesség. Rámutatott a tanító­­hiányra és kérte, hogy ennek megszünte­tése érdekében a tanítók fizetését lénye­gesen emeljék fel. Ismertette az iskola­épületek és a tanítólakások körüli hiá­nyokat, majd rámutatott azokra a nehéz­ségekre, amelyekkel az egyes nemzetiségi vidékeken az oda kerülő fiatal tanítók találkoznak és kérte, hogy a tanítói ki­nevezések oly módon történjenek, hogy az állami tanító lehetőleg abból a vallás­felekezetből kerüljön ki, amely a község többségét képezi. A pártinterpellációra Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter ada­tokkal alátámasztott részletes választ adott, ismertetve azokat a terveket, ame­lyektel a népoktatás előmozdítása érde­kében a kultuszkormány foglalkozik. Ne hamarkodjuk el a fagykárt szenvedett len- és szójavetések kiszántását BUDAPEST, május 28. (MTI.) A szél­sőséges időjárás, a szárazság nyomán fel­lépő kártevők, szélviharok, talajmenti fagyok helyenként további károkat okoz­nak az olajlen, szója és napraforgóveté­sekben. E károk megítélésével és elhárí­tásával kapcsolatban illetékes helyen fel­hívják a gazdaközönség figyelmét arra, hogy megfelelő csapadékra a len és a szó­ja is javul, és különösen erős a naprafor­gó és a szója megújuló képessége. Ezért a látszólag felperzselődött, vagy növeke­désében visszamaradt vetés kiszántását nem kell elhamarkodni. Hogy esetleg a pótvetésekkel a termelők el ne késsenek, a legalkalmasabb eljárás, ha az időjárás viszontagságai által megviselt len és szó­­javetések közé 70x 70, vagy 80x 80 cen­timéter kötésben elvetjük ugyan a napra­forgómagot, de a lent, szóját mindaddig nem kapáljuk ki, amíg az szükségesnek nem mutatkozik. Török Erzsébet bácskai balladákat énekel a Délvidéki Esten A Magyar Újságírók Egyesülete Erdély­­részi Tagozatának június 4-i „Délvidéki estje“ iránt városszerte igen nagy érdek­lődés nyilvánul meg. A Délvidék íróinak bemutatkozása — mint ismeretes — a két felszabadult országrész közötti közvetlen irodalmi kapcsolat felvételét jelenti és éppen ezért igen nagy jelentősége van. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az előadást a rádió is közvetíteni fogja. A Mátyás Király Diákházban a pénteken este 7 órakor kezdődő estre a jegyelővétel már megkezdődött. A rendező egyesület fel­hívja a közönség figyelmét, hogy tekin­tette a nap nap után növekedő érdeklő­désre, már idejében biztosítsa helyét és akár személyesen, akár­­távbeszélőn je­lentse be igénylését a Magyar Távirati Iroda kirendeltségének Kossuth Lajos­ ut­ca 30. szám alatti helyiségében (távbeszé­lő 14-38). A helyárakat 7 pengőtől 1 pen­gőig állapította meg az egyesület. Az or­szágos jelentőségű kulturális esemény időpontja egybeesik a kolozsvári könyv­napokkal és ez a körülmény előrelátható­lag még tovább fokozza a „Délvidéki est“ iránti érdeklődést, amennyiben az valósá­gos találkozója is lesz az ország minden részéből idesereglő íróknak. A délvidéki írókat az esten báró Kemény János kö­szönti. Ezután dr. Reök Andor dr. sza­badkai főispán mond megnyitó beszédet. A Csuka Zoltán, a „Láthatár“ szerkesztője, a dévidéki irodalom egyik kiváló szer­vezője költeményeiből olvas fel. Dras­­kóczy Endre dr. Szenteleky Kornélról, a délvidéki irodalmi élet megindítójáról tart előadást. Herceg János, a kitűnő el­beszélő egyik novelláját olvassa fel. Kiss Lajos, a bácskai néplélek legkitűnőbb is­merője a Délvidék népdalköltészetét is­merteti és gyűjtéséből Török Erzsébet, a kiváló énekesnő ad elő Farkas Ferenc, a kolozsvári Zenekonzervatórium igazgató­jának feldolgozásában és zongorakíséreté­­vel. Kolozsváron ez alkalommal első ízben csendülnek fel a színpadon a sokat szen­vedett országrész magyarjainak dalkin­­csei. Ez a műsorszám külön érdeklődésre tarthat számot. Az esten a kolozsvári Nemzeti Színház három igen népszerű művésze is szerepel délvidéki költők, köz­tük Kosztolányi verseivel. A részletes műsort legközelebbi számunkban közöl­jük. IPARI TANFOLYAMOK KOLOZSVÁ­RON. Az Ipari Tanfolyamok Országos Ve­zetőségének kezdeményezésére Kolozsváron megkezdődtek az úgynevezett továbbképző tanfolyamok. Jelenleg a cipészek, férfiszabók, sütőiparosok és cukrászok tanfolyama nyitott meg, a közeljövőben a bádogosok tanfolyama is megkezdődik. A tanfolyam elméleti és gyakorlati részből áll, az emléleti részt az ipari joggyakorlatban jártas szakemberek, a gyakorlati részt pedig kiváló budapesti és ko­­lozsvári iparosok adják elő.

Next