Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-07 / 177. szám

ellenzék 1943 augusztus 7. A magyar közösségi akarat hívta életre a gyergyószárhegyi lenfeldolgozó üzemet Ahol a közbirtokosság tudatában van annak, hogy mit kell cselekednie Gyergyószárhegy, avg. hu. Ditró felől igyekszünk Csik vármegye egyik legszebb, legjobban rendezett, jokarban tar­­tott községe felé. Gyergyószárhegy közbirto­kosságának vezetősége elsők között volt még a világháború előtt annak a most már mindenhol égtően jelentkező gazdasági tény­nek a felismerésében, hogy az erdőkből befolyó jövedelmeket a mezőgazdaság­i állattenyésztés szolgálatába kell állítani. Ennek a községnek a vezetői már az 1910-es évek előtt külföldről hozattak fajállatokat, nemesítettek vetőmag­vakat. Nagyszerű közbirtokossági székháza igazi közművelődési központja a falunak, ami jelen esetben nem megszokott, elcsépelt szó­virág. A gazdakör, a közbirtokosság és a kü­lönböző egyesületek útján példamutató eset zajli­k ebben a magyar formában épült, eredeti székely díszítésekkel csinosított épületben. A szárhegyiek székháza nem kong az üres­ségtől. Egyik szárnyában a közbirtokosság és a szövetkezet hivatalos helyiségei, másikban a gazdakör kapott elhelyezést. Középen hatal­mas terem, amelyben az összhangban működő egyesületek, alakulatok és a vagyonközösség végzik eredményes munkájukat. Önmagára kell támaszkodnia a székely népnek! A falu haladni akar. Nagyvonalú építkezé­seket lát az ember. Látszik, komoly tervek, elképzelések jelentkeznek és valósulnak meg. Az itteni szövetkezet volt az első, amely ki­adta a jelszót; ipari növények termelésére kell áttérnie a székely gazdatársadalomnak, ha meg akar élni saját földjén. Román világban nyíltan, hirdette ez a szövetkezet, hogy teljes erővel, kizárólag önmagukra támaszkodva szembe kell állani az elszegényítést s nyomban utána elrománosítást célzó törekvésekkel. Már azokban az időkben, a rendelkezésre álló szé­kely gazdasági erők mozgósítása és tömörítésé­vel nagyvonalú kender- és lentermelést, majd ázlatok, tilolóberendezés, később fonó és szö­vőde felállítását tervezte a szövetkezet. Két­ségbevonhatatlan adatokkal bizonyította: egyetlen székely leány sem kallódik el, egyetlen legénynek sem kell vándorbotot vennie a ke­zébe, ha összefognak. Gyönyörű eredmények Nem sokat beszéltek. Munkához láttak. Meg­felelő kender és len vetőmagot szereztek. Az eredmény minden reményt felülmúlt. Az áz­­tatás és tilolásnál azonban jelentkezett a pénzhiány. Szerencsére, erre az időre a bécsi döntés is megtörtént, telt körülmények között, nagy hittel, lendülettel és kitartással­ indult el a munka, mely gyönyörű eredményhez ve­zetett. A gyergyószárhegyi, egészen kis tőkével dol­gozó gazdasági szövetkezetnek sikerült meg­értetni illetékes, tőkével rendelkező gazdasági szervünkkel, hogy a lentermelés felkarolása s a szükséges üzem felépítése elsőrendű felad­at. Nem elég beszélni a kérdésekről, hanem csele­kedni is kell. Köztudomású, hogy a székelység egyik fontos feladata a cselédkérdés megoldása. Ez a még mindig ősiségben élő, hagyományai­hoz ragaszkodó s azok mellett kitartó nép nem engedheti nagy­városokba leányait, a jövendő nemzedékek anyáit. A székely élet különleges és nehéz. Csak azok tudják igazán és fenntar­tás nélkül vállalni, akik itt, ezeken a silány, d­e utolérhetetlen­ül szép tájakon nőttek fel. A nagyvárosi élet sehogysem szolgál országos, sőt a külföldi viszonylatban is igen előkelő he­lyen álló székely szaporulat javára. Ez­ az egyetlen, óriási fontosságú nemzeti kérdés is azt parancsolja, hogy ki kell, köteles­ség kifejleszteni a lentermelést. Jussanak itthon megfelelő keresethez leányaink. Tanulják meg a szövés, fonás mesterségét s legyenek a sza­pora székely élet tűzhelyeinek igaz, önfelál­dozó, minden körülmények között helytálló őrei. A szövetkezet gyakorlati alapon bebizonyí­totta: a len term­eléssel foglalkozó gazda meg­sokszorozza jövedelmét, nem is beszélve arról, hogy eddig parlagon heverő, majdnem semmi hasznot nem hajtó földjeit vonhatja be a ter­melésbe. S mert az eredmények kézzelfoghatóak. .."Idamutatóak voltak, a lentermelést szervező és íranyitó szövetkezet egymásután vonta és vonna­­be a szomszédos községeket igen szép eredménnyel. Megvalósul a lenfeldolgozó üzem A legnehezebb időkben, tisztán székely ös­­­sz­efogásból elindult munka rohamosan kitere­­g­desedik, mert már tető alat vannak a len­­feldolgozáshoz szükséges gépek és raktárak, sőt, az áztató medencék dolgoznak.. Másfél évvel, ezelőtt a "„Szövetség“, a „Hangya " és más gazdasági intézmények fel­­karolták a gondolatot. Megfelelő kormánytá­mogatássa­ lenfeldolgozó szövetkezetet hoztak létr, melyben nagy összegekkel vállaltak érdekeltséget. Az volt a célkitűzés, melyet s­­ikerü­lt aztán teljesen megvalósítani, hogy a község határában nagyszabású lenfeldolgozó üzemet létesítenek, így megosztják a munkát. A termelés beszervezését és irányítását ezután is a „Gazdasági Szövetkezet'­ végzi, míg a fel­dolgozást a „Lenfeldolgozó Szövetkezet“ irá­nyítja saját üzemében. A célkitűzések rögzítése és a megalakulás után nyomban hozzáfogtak az építkezéshez. Szárhegy és Ditró között, a Tatárdombbal szemben építették fel korszerű formában és berendezéssel a lenfeldolgozót. Az áztató me­dencéket nyomban üzembe is helyezték s a rendelkezésre álló lenkóra már ázik... Au­gusztus 25-én megindulnak a tiloló gépek is, hogy aztán a fonó és szövőgépek is munkát kapjanak.. A célkitűzések megvalósítása során nagy feladat hárul a közbirtokosságra. A vagyon­közösségnek kell képviselnie továbbra is azt a kovászt, amelyből jobb és egészségesebb élet erjed... A szövetkezeti célkitűzésekkel párhu­zamosan, a gazdakör munkájába is bele kell kapcsolódnia. Rengeteg tennivaló van még a faluban.. Az elmúlt két évtized alatt mestersé­gesen sorvasztásnak indított állattenyésztést újból fel kell lendíteni. Korszerű mezőgazda­­sági gépekre van szükség. Gyergyószárhegy mindig előljárt az úyítások, a fejlődés terén. Továbbra is vállalnia kell ezt a feladatot. Jellemező adatok a kisebbségi múltból Itt, a falut szegélyező dombok aljában, hú­zódik meg a híres Lázár grófok immár romok­ban heverő ősi kúriája. Az annak idején hatal­mas négyszögben épült s a középső udvarra négy kapubejárattal rendelkező kastély több alkalommal leégett. Csak a főbejáratnál lévő, hagyomány szerint legrégibb zsindely­es épü­lettömb egyetlen része maradt valamennyire épségben. Azonban ez is életveszélyes. A két­ségtelenül nagy történelmi értéket képviselő romokat verteim alá vette az­ Országos Mű­em­­lékbizottság. Sok mindenről felvilágosítást adhatnának ezek a falak, hogy messzebb ne menjünk. .. madéfalvi veszedelemtől a gyergyóvaslábi, gyergyóvárhegyi, vagy gyergyóbékási görögka­tolikus templomok építéséig. A Lázár grófok életével szorosan összefügg a falu elmúlt két évtizedének egyik szomorú jelensége is. Adatszerűen bizonyítható, hogy körülbelül másfél évszázaddal ezelőtt az ak­kori Lázár grófok néhány román juhászt szer­ződtettek. A szinszékely faluban ezek voltak az első s az utolsó „deszuszijasok . . T ír iá *.» ».„ , .-ri. ‘ Ar * 1 * ' ■ •>-*•. * f. * * <t% i r fi . y. . * J. , £ ■ tí ^ »• M ~ I f. I „ fi* . * ' » 1 ^ »í „ ‘A i Mintegy 16 esztendővel ezelőtt aztán a ro­mán­ történelem nagy helyi tudósai kisütötték, hogy Gyergyószárhegyen erőszakkal elmagya­­rositott románok laknak. Addig merészkedtek ezek a „tudósok“ hogy levelezés alapján a Lázár grófokról is hasonlót állítottak. A köz­ség „erőszakos elszékelyesitéséért“ az akkori — történetesen magyar nemzetiségű — jegyzőt tették felelőssé. Egyszerűen ráfogták, hogy­ az anyakönyveket meghamisította. A görögkato­likusokból római katolikusokat s így magyaro­kat csinált. Szigorúbbnál szigorúbb hivatalos vizsgálatok színhelye lett Gyergyószárhegy. Az igen bizonytalan képzettségű és képességű „tudósok“ , az akkori közigazgatással karöltve megállapították a jegyző „bűnösségét“, fel­függesztették, sőt szigorú bűnvádi megtorlást helyeztek kilátásba. A meghurcolt embernek a zaklatások elől el kellett menekülnie. Igen nagy hű­hóra adott alkalmat a köz­ségbe telepített néhány juhpásztor. Nagyon jellemző és tanulságos eset ez. A borszéki közbirtokosságnak is öntudatra kell ébredni! Ebből a községből irányították, illetőleg irá­nyították részben, a borszéki közbirtokosság ügyeit is. Helyes volna, ha minél előbb újból visszaállítanák a vagyonközösség önkormány­zatát. A helyzet azt parancsolja, hogy minden vonalon teljes felelősséggel, maguk a tulajdo­nosok vegyék kezükbe saját ügyeik intézését. A paragrafust lehet csűrni, csavarni, de ebből helyi viszonylatban sohasem szokott túlságosan jó kikerekedni. Éppen ezért a függő kérdéseket az igazságnak megfelelően, a lehető leggyorsab­ban és legszebben el kell intézni, hogy jöjjön a komoly és céltudatos, évtizedekre előrelátó és számító komoly munka, mert minden lehető jövedelmet biztosítani kell. Hacsak mód van rá, a székelységet ki kellene gyógyítani im­már egyik legnagyobb és legsúlyosabb betegsé­géből, az élet minden terén szakadatlanul je­lentkező tőkehiányból... A vasútállomás mellett nagy fűrészgyár áll. Évtizedeken keresztül óriási mennyiségű fe­nyőt termeltek ki itt. Nyoma sem látszik a befolyt jövedelemnek. Ezután másképpen kell csinálni ezt is. A szomszédos Gyergyóditró község nagyszerű, egy év leforgása alatt 308 ezer pengő tiszta hasznot hozó házikitermelési rendszerével példát mutatott. Annyira haladt, hogy most már négykeretes, saját üzemet épít. Gyergyószárhegynek sincs más útja, ha gaz­dasági életének irányítását kézben akarja tar­tani s a fa jövedelmét önmagának biztosítani. Fogja össze tehát a rendelkezésre álló gazda­sági erőket. Vegye meg, vagy bérelje az eddig idegeneket gazdagító s idegen tulajdonban lévő fűrészüzemet. Termelje ki saját maga ese­dékes vágterületeit,­ így, egységes munkával alakul ki a „Tatár­­domb“-bal szemben, ahol Puskás Klára annak­idején jól elverte a fosztogató tatárhordákat, a jövő székely élet sziklaszilárd gazdasági alapja. Azé az életé, mely a székely gyökerek­ből, a székely népért, az egyetemes magyarság egységes és megbonthatatlan, céljainak szem­­előttartásával indult el a nemzeti, keresztény és szociális Magyarországért. . . FERENCZ GYÁRFÁS. KITEKINTÉS A VILÁGBA írja: HES­KE BÉLA írók és filmesek Bejárta az európai sajtót a hír, h­ogy Pierre Benoit, a híres francia író, megnyerte egy filmgyár vezetősége ellen folytatott perét, amelyet azért indított, mert a derék filmesek meg akarták változtatni egyik fi­lmre vitt re­gényének a végét. S miért akarták meváltoz­­tatni? Azért, mert szerintük olyan a Bemnoit regényének a megoldása, amely egyáltalán nem kecsegtet „közönség-sikerrel”, márpedig a fil­mesek al­ahtban nemcsak nálunk, hanem euró­­paszerte „közönség-sikerre mennek“. Az olcsó eszközökkel elért tömegsiker, ami egyúttal anyagi siker is, egyetlen kritikai mércéjük s ami aztán­ azon kivil történik, azon rágódja­nak a széplelkek és a kritikusok, gondolják magukban a filmesek, nagyon kevés kivétellel. Benoit pere olyan eset, mely világosan rá­mutat arra a súlyos problémára, amelyet a filmesített irodalmi művek sorsa felidéz. Az utóbbi időben siettek egyesek, nem is olyan kevesen, és nem is olyan szellemi te­kintélynélküliek, a filmet művészetnek nyil­vánítói. Elfelejtették azonban, hogy a film elsősorban technika, márpedig ami technika, az lehet bravúros, meglepő, elképesztő, sőt zseniá­lis is, de még nem válhat az előbb említettek alapján művészetté. Hogy legyen művészet az a nagyobbára technikai eljárással létrejött al­kotás, melynek irányítóit a tömeg ízlése su­gallja? A művészetet éppen az választja el a technikás módszerekkel élő szórakoztatástól, hogy nem a tömeg ízléséhez igazodik, hanem a szépség, jóság, igazság örökérvényű törvé­nyeinek alapján törekszik az ízlést magához felnevelni a maga szépségeihez hozzáidozítani. A klasszikusok szobrait nem a görög tömeg ízlés nyilvánította széppé, hanem a művészi alkotás sajátos értékeivel érdemelte ki a tömeg véleményét is, egyszóval a mű­ teremtette az elismerést és nem a tömeg ízlésének alapján jött létre a mű. Korai lenne még művészetnek nyilvánítani a filmet, ameddig profitéhes és ízléstelen kufá­­rok is beleszólnak, sőt irányító szerepet visz­nek egy-egy film elkészítésében. Legalább is ezt az igazságot állapíthatjuk meg a magyar filmről, amelynek gyakori eltévelyedései már cséppesztőek. (Itt ki-ki gondoljon egy-egy szörnyű magyar giccsre, amelyek közül nem egynek a Nemzeti Színház örökös tagjai közül is volt főszereplője!) Pierre Benoit esete a profitéhes filmesekkel csak egy részletkérdése a művésziesség felé törő európai film problémáinak. Így is nagy vissz­hangot keltett. A Candide július 14-i száma vezető cikket szánt az esetnek s abban kitan­it­ja a francia filmeseket, hogy" ne áldozzák fel az írói elképzelést, az írott szó becsületét a könnyű tömegsikerért s ugyanakkor feljajdul­­nak amiatt, hogy annyi sok francia klasszikus és romantikus írásművet meghamisítottak már a tömeget nem mindenáron, hanem olcsón ki­szolgálni akaró filmgyártók. Mi is kérdezhet­nek a francia cikkíróval, hogy vájjon ki fogja egyszer felelősségre vonni filmeseinket, akik kisebb nagyobb anakronizmusokkal, témavál­toztatásokkal sértették az írott szöveg hitelét s ezen keresztül az írói kegyeletet? De minek is részletezzük a kérdés ezen oldalát, amikor az Úr igai­-ik évében, a magyar filmgyártás immár évtiz­edes múltján még mindig vetíthet­nek olyan giccses történetet, mint például a „28-as” című aggadmányt? Egyszer jussunk addig, hogy ilyen filmek szóba se jöjjenek, ha Öngyilkosság és tudomány Közismert; tény, h­oogy az öngyil­kosságok nagyobb százalékát, főleg a nagyvárosod­ban verőn állal köve­tik el. Ezzel kapcsolatban érdeke cikket közöl egy német tudomá­nyos folyóirat és a cikkíró bejelenti, hogy sikerült megoldania a veron ál­tal elkövetett öngyilkosságok hatá­sos ellenszerét. Az eljárás nagyot­ egyszerű: a veronál-pasztillák­hoz egy kis adag hány­tat­ószert — pél­dáu­­­l p­ec acuan at — k e v e r n e )­, am­ely, nem hatékony, ha a Veronálból az orvosilag előírt mennyiséget szedi a­ beteg. Az öngyilkos azonban, aki el­sősorban az élettől beteg s igy nem orvosi rendeletre szedi a nagyobb mennyiségű veronait, azonnal hány­ni kezdi s talán végleg elmegy attól a kedve, hogy eldobja magától az életet. A tudomány ezúttal az élet megmentéséért dolgozott. Várjon mi­kor fog csak ezért dolgozni? A jelek szerint most még más „elfoglaltsá­ga“ is van. Pedig az embernek s a tudománynak elsősorban az életet kellene szolgálnia... NAPOLEON LEVELEZÉSE Nagyon érdekes könyv jelent meg a közel­múltban a párisi Gallimard-cég kiadásában, a „Mémoires pour servir au temps present“ (A jelenkort szolgáló emlékiratok) című sorozat­ban. A vaskos kötet Napoléons hatszáz levelét közli, a nagy császár életének legérdekesebb, legragyogóbb korszakából a 186—18k­ közötti időből. Köztudomású, hogy Napóleon lvelezése, még a monumentális terjedelmű voltairei levelezést is túlszárnyalja. A nagy korzikai, több mint negyvenezer levelét őrzik, amelyek közül két­harmadát már közölték 32 kötetben a Második Császárság alatt. Kevés érdekes olvasmány akad még ma is ennél az érdekes levélgyűjteménynél, melyből Napoléont a maga emberi nagyságában és gyarlóságában ismerhetjük meg. Napoléon nagyon ritka esetben irta saját­kezűig a leveleit. Legtöbbször diktált és ezt nagyon helyesen tette, mert nem tudta jól a francia helyesírást és sok francia szót össze­tévesztett, hogy a helységnevekről ne is be­széljünk. Az Elbát összetévesztette az Ebrával. Smolensket Salamancával, Rambouillet helyett Rambulet, Cignancourt helyett Colincourt mondott. Mindig sétálva diktált és azonnal a tárgyra tért levelében, mellőzve a bevezető szavakat, vagy az udvariaskodást. E levelek még többet mondanak Napóleonról, az ember­ről, mint a róla keringő történetek, mesék ... A FRANCIA KÖNYVKIADÁS PROBLÉMÁI A mostani francia könyvkiadásnak két prob­lémája van: a papírhiány és az ívó­hiány. Az elsőt azonnal megérti az olvasó, de a má­­sodikban már elgondolkozik. Ne lenne fran­cia iró? Hiszen a háború kitörése előtt se szeri, se száma nem volt a márkás nevek­nek. Hol vannak a francia irók? Szétszóród­tak a világban, vagy otthon vannak és hall­gatnak. Elvétve írnak is valamit, de nagyobb részük kivárja az „idők teljességét". Ezek az igazi írók. Mert ne gondolja bárki, hogy most nincsenek Írással foglalkozó franciák. Sőt. Tessék bemenni egy könyvkereskedésbe. Egész sor új szerző művét teszik az ember elé, Az kérdés, hogy a könyv valóban írói al­kotás, vagy csak írásbeli munka. A legtöbb esetben az utóbbi érvényes az új kiadva, nyakra. A francia könyvkiadás válságos helyzetét a papírhiány is előidézte a nagy írók hall­gatása mellett A most kiadott francia sta­tisztika szerint az 1938-ban felhasznált havi papírmennyiség 9 százalékát kapják meg a kiadók könyvkiadásra, vagy­ az 1938-i havi 3300 tonna papír-kontingenssel szemben 1943- ban csak 124 tonna papírt utalnak havonta könyvkiadásra. Az már kérdés, hogy való­ban a kevés papír miatt hallgatnak a nagy francia írók, vagy egyéb okuk is van... NYUGATI ŐRJÁRAT CLAUDE Farrére új regénye most jelent meg a párisi Flamarion kiadásában ,,Fern- Errol" címmel. HANS CAR­OL'S A magyar nyelven is megjelent „Elvarázsolt világ“ cí­mű művét franciául adta ki a párisi Stock kiadóvállalat. A BOLGÁR ÍRÓK SZÖVETSÉGE most ünnepelte alapításának 30-ik évfordulóját. A lipcsei „KANTATE“-t­!.TAT 1943- ra két fiatal költőnek ítéltek: Mar­garete Zur Bentlage-nak és Max Deh­nert-nek. HÖLDERLIN halálának 100-ik év­fordulójára Tizbüngában megalapí­tották a Hölderlin Társaságot. 9 _ me­gvalósitásról van szó , akkor gondoljunk a többi kérdésre. Könyörtelen szem­anium-sze­lekció kell először s aztán következhetik: a többi kérdés megoldása. A es velicitasa­it gyökereim kell elfojtani!

Next