Ellenzék, 1943. augusztus (64. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-07 / 177. szám
ellenzék 1943 augusztus 7. A magyar közösségi akarat hívta életre a gyergyószárhegyi lenfeldolgozó üzemet Ahol a közbirtokosság tudatában van annak, hogy mit kell cselekednie Gyergyószárhegy, avg. hu. Ditró felől igyekszünk Csik vármegye egyik legszebb, legjobban rendezett, jokarban tartott községe felé. Gyergyószárhegy közbirtokosságának vezetősége elsők között volt még a világháború előtt annak a most már mindenhol égtően jelentkező gazdasági ténynek a felismerésében, hogy az erdőkből befolyó jövedelmeket a mezőgazdasági állattenyésztés szolgálatába kell állítani. Ennek a községnek a vezetői már az 1910-es évek előtt külföldről hozattak fajállatokat, nemesítettek vetőmagvakat. Nagyszerű közbirtokossági székháza igazi közművelődési központja a falunak, ami jelen esetben nem megszokott, elcsépelt szóvirág. A gazdakör, a közbirtokosság és a különböző egyesületek útján példamutató eset zajlik ebben a magyar formában épült, eredeti székely díszítésekkel csinosított épületben. A szárhegyiek székháza nem kong az ürességtől. Egyik szárnyában a közbirtokosság és a szövetkezet hivatalos helyiségei, másikban a gazdakör kapott elhelyezést. Középen hatalmas terem, amelyben az összhangban működő egyesületek, alakulatok és a vagyonközösség végzik eredményes munkájukat. Önmagára kell támaszkodnia a székely népnek! A falu haladni akar. Nagyvonalú építkezéseket lát az ember. Látszik, komoly tervek, elképzelések jelentkeznek és valósulnak meg. Az itteni szövetkezet volt az első, amely kiadta a jelszót; ipari növények termelésére kell áttérnie a székely gazdatársadalomnak, ha meg akar élni saját földjén. Román világban nyíltan, hirdette ez a szövetkezet, hogy teljes erővel, kizárólag önmagukra támaszkodva szembe kell állani az elszegényítést s nyomban utána elrománosítást célzó törekvésekkel. Már azokban az időkben, a rendelkezésre álló székely gazdasági erők mozgósítása és tömörítésével nagyvonalú kender- és lentermelést, majd ázlatok, tilolóberendezés, később fonó és szövőde felállítását tervezte a szövetkezet. Kétségbevonhatatlan adatokkal bizonyította: egyetlen székely leány sem kallódik el, egyetlen legénynek sem kell vándorbotot vennie a kezébe, ha összefognak. Gyönyörű eredmények Nem sokat beszéltek. Munkához láttak. Megfelelő kender és len vetőmagot szereztek. Az eredmény minden reményt felülmúlt. Az áztatás és tilolásnál azonban jelentkezett a pénzhiány. Szerencsére, erre az időre a bécsi döntés is megtörtént, telt körülmények között, nagy hittel, lendülettel és kitartással indult el a munka, mely gyönyörű eredményhez vezetett. A gyergyószárhegyi, egészen kis tőkével dolgozó gazdasági szövetkezetnek sikerült megértetni illetékes, tőkével rendelkező gazdasági szervünkkel, hogy a lentermelés felkarolása s a szükséges üzem felépítése elsőrendű feladat. Nem elég beszélni a kérdésekről, hanem cselekedni is kell. Köztudomású, hogy a székelység egyik fontos feladata a cselédkérdés megoldása. Ez a még mindig ősiségben élő, hagyományaihoz ragaszkodó s azok mellett kitartó nép nem engedheti nagyvárosokba leányait, a jövendő nemzedékek anyáit. A székely élet különleges és nehéz. Csak azok tudják igazán és fenntartás nélkül vállalni, akik itt, ezeken a silány, de utolérhetetlenül szép tájakon nőttek fel. A nagyvárosi élet sehogysem szolgál országos, sőt a külföldi viszonylatban is igen előkelő helyen álló székely szaporulat javára. Ez az egyetlen, óriási fontosságú nemzeti kérdés is azt parancsolja, hogy ki kell, kötelesség kifejleszteni a lentermelést. Jussanak itthon megfelelő keresethez leányaink. Tanulják meg a szövés, fonás mesterségét s legyenek a szapora székely élet tűzhelyeinek igaz, önfeláldozó, minden körülmények között helytálló őrei. A szövetkezet gyakorlati alapon bebizonyította: a len termeléssel foglalkozó gazda megsokszorozza jövedelmét, nem is beszélve arról, hogy eddig parlagon heverő, majdnem semmi hasznot nem hajtó földjeit vonhatja be a termelésbe. S mert az eredmények kézzelfoghatóak. .."Idamutatóak voltak, a lentermelést szervező és íranyitó szövetkezet egymásután vonta és vonnabe a szomszédos községeket igen szép eredménnyel. Megvalósul a lenfeldolgozó üzem A legnehezebb időkben, tisztán székely összefogásból elindult munka rohamosan kiteregdesedik, mert már tető alat vannak a lenfeldolgozáshoz szükséges gépek és raktárak, sőt, az áztató medencék dolgoznak.. Másfél évvel, ezelőtt a "„Szövetség“, a „Hangya " és más gazdasági intézmények felkarolták a gondolatot. Megfelelő kormánytámogatássa lenfeldolgozó szövetkezetet hoztak létr, melyben nagy összegekkel vállaltak érdekeltséget. Az volt a célkitűzés, melyet sikerült aztán teljesen megvalósítani, hogy a község határában nagyszabású lenfeldolgozó üzemet létesítenek, így megosztják a munkát. A termelés beszervezését és irányítását ezután is a „Gazdasági Szövetkezet' végzi, míg a feldolgozást a „Lenfeldolgozó Szövetkezet“ irányítja saját üzemében. A célkitűzések rögzítése és a megalakulás után nyomban hozzáfogtak az építkezéshez. Szárhegy és Ditró között, a Tatárdombbal szemben építették fel korszerű formában és berendezéssel a lenfeldolgozót. Az áztató medencéket nyomban üzembe is helyezték s a rendelkezésre álló lenkóra már ázik... Augusztus 25-én megindulnak a tiloló gépek is, hogy aztán a fonó és szövőgépek is munkát kapjanak.. A célkitűzések megvalósítása során nagy feladat hárul a közbirtokosságra. A vagyonközösségnek kell képviselnie továbbra is azt a kovászt, amelyből jobb és egészségesebb élet erjed... A szövetkezeti célkitűzésekkel párhuzamosan, a gazdakör munkájába is bele kell kapcsolódnia. Rengeteg tennivaló van még a faluban.. Az elmúlt két évtized alatt mesterségesen sorvasztásnak indított állattenyésztést újból fel kell lendíteni. Korszerű mezőgazdasági gépekre van szükség. Gyergyószárhegy mindig előljárt az úyítások, a fejlődés terén. Továbbra is vállalnia kell ezt a feladatot. Jellemező adatok a kisebbségi múltból Itt, a falut szegélyező dombok aljában, húzódik meg a híres Lázár grófok immár romokban heverő ősi kúriája. Az annak idején hatalmas négyszögben épült s a középső udvarra négy kapubejárattal rendelkező kastély több alkalommal leégett. Csak a főbejáratnál lévő, hagyomány szerint legrégibb zsindelyes épülettömb egyetlen része maradt valamennyire épségben. Azonban ez is életveszélyes. A kétségtelenül nagy történelmi értéket képviselő romokat verteim alá vette az Országos Műemlékbizottság. Sok mindenről felvilágosítást adhatnának ezek a falak, hogy messzebb ne menjünk. .. madéfalvi veszedelemtől a gyergyóvaslábi, gyergyóvárhegyi, vagy gyergyóbékási görögkatolikus templomok építéséig. A Lázár grófok életével szorosan összefügg a falu elmúlt két évtizedének egyik szomorú jelensége is. Adatszerűen bizonyítható, hogy körülbelül másfél évszázaddal ezelőtt az akkori Lázár grófok néhány román juhászt szerződtettek. A szinszékely faluban ezek voltak az első s az utolsó „deszuszijasok . . T ír iá *.» ».„ , .-ri. ‘ Ar * 1 * ' ■ •>-*•. * f. * * <t% i r fi . y. . * J. , £ ■ tí ^ »• M ~ I f. I „ fi* . * ' » 1 ^ »í „ ‘A i Mintegy 16 esztendővel ezelőtt aztán a román történelem nagy helyi tudósai kisütötték, hogy Gyergyószárhegyen erőszakkal elmagyarositott románok laknak. Addig merészkedtek ezek a „tudósok“ hogy levelezés alapján a Lázár grófokról is hasonlót állítottak. A község „erőszakos elszékelyesitéséért“ az akkori — történetesen magyar nemzetiségű — jegyzőt tették felelőssé. Egyszerűen ráfogták, hogy az anyakönyveket meghamisította. A görögkatolikusokból római katolikusokat s így magyarokat csinált. Szigorúbbnál szigorúbb hivatalos vizsgálatok színhelye lett Gyergyószárhegy. Az igen bizonytalan képzettségű és képességű „tudósok“ , az akkori közigazgatással karöltve megállapították a jegyző „bűnösségét“, felfüggesztették, sőt szigorú bűnvádi megtorlást helyeztek kilátásba. A meghurcolt embernek a zaklatások elől el kellett menekülnie. Igen nagy hűhóra adott alkalmat a községbe telepített néhány juhpásztor. Nagyon jellemző és tanulságos eset ez. A borszéki közbirtokosságnak is öntudatra kell ébredni! Ebből a községből irányították, illetőleg irányították részben, a borszéki közbirtokosság ügyeit is. Helyes volna, ha minél előbb újból visszaállítanák a vagyonközösség önkormányzatát. A helyzet azt parancsolja, hogy minden vonalon teljes felelősséggel, maguk a tulajdonosok vegyék kezükbe saját ügyeik intézését. A paragrafust lehet csűrni, csavarni, de ebből helyi viszonylatban sohasem szokott túlságosan jó kikerekedni. Éppen ezért a függő kérdéseket az igazságnak megfelelően, a lehető leggyorsabban és legszebben el kell intézni, hogy jöjjön a komoly és céltudatos, évtizedekre előrelátó és számító komoly munka, mert minden lehető jövedelmet biztosítani kell. Hacsak mód van rá, a székelységet ki kellene gyógyítani immár egyik legnagyobb és legsúlyosabb betegségéből, az élet minden terén szakadatlanul jelentkező tőkehiányból... A vasútállomás mellett nagy fűrészgyár áll. Évtizedeken keresztül óriási mennyiségű fenyőt termeltek ki itt. Nyoma sem látszik a befolyt jövedelemnek. Ezután másképpen kell csinálni ezt is. A szomszédos Gyergyóditró község nagyszerű, egy év leforgása alatt 308 ezer pengő tiszta hasznot hozó házikitermelési rendszerével példát mutatott. Annyira haladt, hogy most már négykeretes, saját üzemet épít. Gyergyószárhegynek sincs más útja, ha gazdasági életének irányítását kézben akarja tartani s a fa jövedelmét önmagának biztosítani. Fogja össze tehát a rendelkezésre álló gazdasági erőket. Vegye meg, vagy bérelje az eddig idegeneket gazdagító s idegen tulajdonban lévő fűrészüzemet. Termelje ki saját maga esedékes vágterületeit, így, egységes munkával alakul ki a „Tatárdomb“-bal szemben, ahol Puskás Klára annakidején jól elverte a fosztogató tatárhordákat, a jövő székely élet sziklaszilárd gazdasági alapja. Azé az életé, mely a székely gyökerekből, a székely népért, az egyetemes magyarság egységes és megbonthatatlan, céljainak szemelőttartásával indult el a nemzeti, keresztény és szociális Magyarországért. . . FERENCZ GYÁRFÁS. KITEKINTÉS A VILÁGBA írja: HESKE BÉLA írók és filmesek Bejárta az európai sajtót a hír, hogy Pierre Benoit, a híres francia író, megnyerte egy filmgyár vezetősége ellen folytatott perét, amelyet azért indított, mert a derék filmesek meg akarták változtatni egyik filmre vitt regényének a végét. S miért akarták meváltoztatni? Azért, mert szerintük olyan a Bemnoit regényének a megoldása, amely egyáltalán nem kecsegtet „közönség-sikerrel”, márpedig a filmesek alahtban nemcsak nálunk, hanem európaszerte „közönség-sikerre mennek“. Az olcsó eszközökkel elért tömegsiker, ami egyúttal anyagi siker is, egyetlen kritikai mércéjük s ami aztán azon kivil történik, azon rágódjanak a széplelkek és a kritikusok, gondolják magukban a filmesek, nagyon kevés kivétellel. Benoit pere olyan eset, mely világosan rámutat arra a súlyos problémára, amelyet a filmesített irodalmi művek sorsa felidéz. Az utóbbi időben siettek egyesek, nem is olyan kevesen, és nem is olyan szellemi tekintélynélküliek, a filmet művészetnek nyilvánítói. Elfelejtették azonban, hogy a film elsősorban technika, márpedig ami technika, az lehet bravúros, meglepő, elképesztő, sőt zseniális is, de még nem válhat az előbb említettek alapján művészetté. Hogy legyen művészet az a nagyobbára technikai eljárással létrejött alkotás, melynek irányítóit a tömeg ízlése sugallja? A művészetet éppen az választja el a technikás módszerekkel élő szórakoztatástól, hogy nem a tömeg ízléséhez igazodik, hanem a szépség, jóság, igazság örökérvényű törvényeinek alapján törekszik az ízlést magához felnevelni a maga szépségeihez hozzáidozítani. A klasszikusok szobrait nem a görög tömeg ízlés nyilvánította széppé, hanem a művészi alkotás sajátos értékeivel érdemelte ki a tömeg véleményét is, egyszóval a mű teremtette az elismerést és nem a tömeg ízlésének alapján jött létre a mű. Korai lenne még művészetnek nyilvánítani a filmet, ameddig profitéhes és ízléstelen kufárok is beleszólnak, sőt irányító szerepet visznek egy-egy film elkészítésében. Legalább is ezt az igazságot állapíthatjuk meg a magyar filmről, amelynek gyakori eltévelyedései már cséppesztőek. (Itt ki-ki gondoljon egy-egy szörnyű magyar giccsre, amelyek közül nem egynek a Nemzeti Színház örökös tagjai közül is volt főszereplője!) Pierre Benoit esete a profitéhes filmesekkel csak egy részletkérdése a művésziesség felé törő európai film problémáinak. Így is nagy visszhangot keltett. A Candide július 14-i száma vezető cikket szánt az esetnek s abban kitanitja a francia filmeseket, hogy" ne áldozzák fel az írói elképzelést, az írott szó becsületét a könnyű tömegsikerért s ugyanakkor feljajdulnak amiatt, hogy annyi sok francia klasszikus és romantikus írásművet meghamisítottak már a tömeget nem mindenáron, hanem olcsón kiszolgálni akaró filmgyártók. Mi is kérdezhetnek a francia cikkíróval, hogy vájjon ki fogja egyszer felelősségre vonni filmeseinket, akik kisebb nagyobb anakronizmusokkal, témaváltoztatásokkal sértették az írott szöveg hitelét s ezen keresztül az írói kegyeletet? De minek is részletezzük a kérdés ezen oldalát, amikor az Úr igai-ik évében, a magyar filmgyártás immár évtizedes múltján még mindig vetíthetnek olyan giccses történetet, mint például a „28-as” című aggadmányt? Egyszer jussunk addig, hogy ilyen filmek szóba se jöjjenek, ha Öngyilkosság és tudomány Közismert; tény, hoogy az öngyilkosságok nagyobb százalékát, főleg a nagyvárosodban verőn állal követik el. Ezzel kapcsolatban érdeke cikket közöl egy német tudományos folyóirat és a cikkíró bejelenti, hogy sikerült megoldania a veron által elkövetett öngyilkosságok hatásos ellenszerét. Az eljárás nagyot egyszerű: a veronál-pasztillákhoz egy kis adag hánytatószert — például pec acuan at — k e v e r n e ), amely, nem hatékony, ha a Veronálból az orvosilag előírt mennyiséget szedi a beteg. Az öngyilkos azonban, aki elsősorban az élettől beteg s igy nem orvosi rendeletre szedi a nagyobb mennyiségű veronait, azonnal hányni kezdi s talán végleg elmegy attól a kedve, hogy eldobja magától az életet. A tudomány ezúttal az élet megmentéséért dolgozott. Várjon mikor fog csak ezért dolgozni? A jelek szerint most még más „elfoglaltsága“ is van. Pedig az embernek s a tudománynak elsősorban az életet kellene szolgálnia... NAPOLEON LEVELEZÉSE Nagyon érdekes könyv jelent meg a közelmúltban a párisi Gallimard-cég kiadásában, a „Mémoires pour servir au temps present“ (A jelenkort szolgáló emlékiratok) című sorozatban. A vaskos kötet Napoléons hatszáz levelét közli, a nagy császár életének legérdekesebb, legragyogóbb korszakából a 186—18k közötti időből. Köztudomású, hogy Napóleon lvelezése, még a monumentális terjedelmű voltairei levelezést is túlszárnyalja. A nagy korzikai, több mint negyvenezer levelét őrzik, amelyek közül kétharmadát már közölték 32 kötetben a Második Császárság alatt. Kevés érdekes olvasmány akad még ma is ennél az érdekes levélgyűjteménynél, melyből Napoléont a maga emberi nagyságában és gyarlóságában ismerhetjük meg. Napoléon nagyon ritka esetben irta sajátkezűig a leveleit. Legtöbbször diktált és ezt nagyon helyesen tette, mert nem tudta jól a francia helyesírást és sok francia szót összetévesztett, hogy a helységnevekről ne is beszéljünk. Az Elbát összetévesztette az Ebrával. Smolensket Salamancával, Rambouillet helyett Rambulet, Cignancourt helyett Colincourt mondott. Mindig sétálva diktált és azonnal a tárgyra tért levelében, mellőzve a bevezető szavakat, vagy az udvariaskodást. E levelek még többet mondanak Napóleonról, az emberről, mint a róla keringő történetek, mesék ... A FRANCIA KÖNYVKIADÁS PROBLÉMÁI A mostani francia könyvkiadásnak két problémája van: a papírhiány és az ívóhiány. Az elsőt azonnal megérti az olvasó, de a másodikban már elgondolkozik. Ne lenne francia iró? Hiszen a háború kitörése előtt se szeri, se száma nem volt a márkás neveknek. Hol vannak a francia irók? Szétszóródtak a világban, vagy otthon vannak és hallgatnak. Elvétve írnak is valamit, de nagyobb részük kivárja az „idők teljességét". Ezek az igazi írók. Mert ne gondolja bárki, hogy most nincsenek Írással foglalkozó franciák. Sőt. Tessék bemenni egy könyvkereskedésbe. Egész sor új szerző művét teszik az ember elé, Az kérdés, hogy a könyv valóban írói alkotás, vagy csak írásbeli munka. A legtöbb esetben az utóbbi érvényes az új kiadva, nyakra. A francia könyvkiadás válságos helyzetét a papírhiány is előidézte a nagy írók hallgatása mellett A most kiadott francia statisztika szerint az 1938-ban felhasznált havi papírmennyiség 9 százalékát kapják meg a kiadók könyvkiadásra, vagy az 1938-i havi 3300 tonna papír-kontingenssel szemben 1943- ban csak 124 tonna papírt utalnak havonta könyvkiadásra. Az már kérdés, hogy valóban a kevés papír miatt hallgatnak a nagy francia írók, vagy egyéb okuk is van... NYUGATI ŐRJÁRAT CLAUDE Farrére új regénye most jelent meg a párisi Flamarion kiadásában ,,Fern- Errol" címmel. HANS CAROL'S A magyar nyelven is megjelent „Elvarázsolt világ“ című művét franciául adta ki a párisi Stock kiadóvállalat. A BOLGÁR ÍRÓK SZÖVETSÉGE most ünnepelte alapításának 30-ik évfordulóját. A lipcsei „KANTATE“-t!.TAT 1943- ra két fiatal költőnek ítéltek: Margarete Zur Bentlage-nak és Max Dehnert-nek. HÖLDERLIN halálának 100-ik évfordulójára Tizbüngában megalapították a Hölderlin Társaságot. 9 _ megvalósitásról van szó , akkor gondoljunk a többi kérdésre. Könyörtelen szemanium-szelekció kell először s aztán következhetik: a többi kérdés megoldása. A es velicitasait gyökereim kell elfojtani!