Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-08 / 30. szám
It'thí'./. (r ) (Kf IS riportja: Látogatás Lilla füreden - borongó székely vágyakozással Lilafüred, február. rángatások közepette igyekszik célja fele Miskolc városán keresztül a vilLamos Van időnk szemlélődni Errefelé nem igen ,„sietnek" az emberek, ha a közlekedési eszközöknek erre a fajtájára ülnek. Nézzük a cégtáblákat, a feliratokat. Rengeteg idegen nevet találunk. Aztán a magyarhangzásuak között is feltűnően sok az, ,,i" és ,,y"-nal vélgfcödö. Ez a jelenség kétségtelenül azt bizonyítja, hogy az errefelé élő, éldegélő nagyárok nem valami jelesen vitézkednek a közgazdasági élet színpadán még ma sem. A jelenség mérlegelése közben eszünkbe jut, hogy a múlt nyáron, hősi emlékmű és országzászlóavatás alkalmával a Maroshévizre érkező József főherceg szemei elöl zöldelő fenyőfa lombokkal takarták el az idegen cégtáblákat. Péternikin-falat húztak, hogy ne lássák: az idegesek által kiépített hídfő tartja magát s esze ágában sincs megkezdeni az annyit hangoztatott átállítást. Pedig ezt sem Miskolcon, sem Marosfőn nem lehet, de nem is szabad elengedni, hisz a magyar nemzet nem rendezkedhet be, hogy munkájával, véres verejtékével idegeneket tartson el az élet első vonalában, fenn, a csúcsokon. Nehéz ezt megértetni azzal, akit az elferdült, elcsúszott és helytelen irányban alakult élet túlságosan elkényeztetett, de az igazság is valami. Valami, amivel nemcsak számolni kell, hanem számolni köte- lesség. . A szerelmesek „vesztőhelye“ Ilyen gondolatok között szállünk át a ■ Lillafüredre induló erdei vasút kényelmes kocsijaiba. Melegen tűz a nap. Az ember- - ről ,,lenézi“ a télikabátot. Szégyenkezik a székely kucsma. A földeken szántó emberek mozognak. Korán hasad a barázda , ebben az esztendőben errefelé A laapsüjtés könnyen bimbóba szökkentheti a gyűmölcsfákat, ami keményebb fagy esetén termést veszélyeztet. Körös-körül füstölgő kéményrengeteg. A munka óriási templomai mellett húz el az erdei vasút. Változatos, dombos a táj. A Mátra nyúlványai között vagyunk. Arrább fehér sziklák csillognak: ott van Lillafüredi... Sudár növésű, ritkaszép bükkösben zakatol a vonat. A papírgyár mesterségesen épített vízcsatornájában szinte nesztelenül rohan a víz. Itt már egészen száklás a táj. Mészkövek sokaságán, izzó fehér ; 90-en törik meg a napfény. Három közö ságitól jobbra, messze előrenyújtózkodó új szikla ormán egyszerű fakereszt fürdik a napsugarakban. Helyzettel ismerősök egész regényt vázolnak sűrített monda-tokban. Halálraszánt szerelmesek ,,vesz-jtőbelyg“ ez a sziklaorom... Hol magányosan, hol egymásba kapaszkodva ugranak a mélybe és zúzzák halálra magukat az ■ ég felé bámuló éles szikicsonkokon a ki- s állástalannak látszó szerelem betegei. Régi történet szerint a szerelmesek ,,útját“ a szikla közelében álló régi malom hajdani tulajdonosának messze földön híres szép leánya indította el. Azóta rendszeresen megújítják a szikla tetejére állított keresztet, hogy figyelmeztessen: meggondolatlanok! — térjetek vissza az életbe, mert az öngyilkosság tán a legkönnyebb, de legkönnyelműbb és legbűnösebb megoldása a pillanatnyilag kilátástalannak látszó kérdéseknek... Egyik úti társunk magyarázza: az előreugró sziklától balra felfekszik az a barlang, ahol a híres ősemberi maradványokat megtalálták. Hatalmas barlangrendszereket tártak fel a környéken. Nagy és szép cseppkőbarlangok egymásba kapcsolódó folyosó és „terem“-rendszerében gyönyörködhetik a természetjáró... Kisebb gőzfürész bizonyítja: fakitermeléssel is foglalkoznak itt. A lomblevelű erdők ontják a tűzifát. A szebb, sudárabb, bogmentesebb rönkökből deszkát vágnak. Bútorkészítéshez állítanak elő anyagokat. A trianoni Magyarország fel- fedezi kincseit Merész kanyar után lassít az erdei vonat, majd szinte zajtalanul áll meg. Az ember érzi: a csend birodalmát nem akarja megzavarni senki. Ez érthető: Lillafüredre, az ország egyik legjobban és legszebben kiépített üdülökélzére érkeztünk... Az állomástól jobbra hatalmas, tornyos épület vonja magára a figyelmet: a híres „Palotaszálló“. Az 1924-es esztendőkben fedezték fel a harmadára csonkított trianoni Magyarország természetjáró tudósai, hogy ezen a helyen csodálatos üdülőt lehet és kell építeni. Már 1926-ban munkához láttak. Akkorára már átkutatták az egész területet és csodálatos cseppkőbarlangok feltárási munkálatai folytak s hoztak nem várt eredményeket. Egyidejűleg Hámor község völgyfalhoz trapadó háztulajdonosaiva megindult az egyesség, melynek eredményeként lent, a völgyben csinos, korszerű beosztású, világos és szellős lakások épültk. Így lett az össze-vissza épített addigi faluból egészen rendezett település .. A régi házak helyén pedig a legkorszerűbb építkezési eszközökkel és lehetőségekkel vette fel a tudomány a küzdelmet a nehéz tereppel. Bástyaszerűen egymás fölé emelkedő, fekete, kemény terméskőből épülő támfalak gyönyörű kígyóulat, a világ egyik legszebb sétaútját alakították ki, melyek óriási méretű, egészen kisebb ,,fennsíkszerűvé“ varázsolt tetején építették fel Európa egyik legszebb épületét, a ,,Palotaszálló“-t. Az udvarszerű napozókkal ellátott épületnek külön gépháza van, mely nemcsak villanyt, központi fűtést, melegvizet szolgáltat, hanem felvonókat is üzemben tart. Az ember már az előcsarnokban látja: a legkényesebb igényeket is tökéletesen kielégíti ez a építkezési csoda Hangt alapul, csöndben megy ir trunden, hisz pihenni járnak az emberek ide. A személyzet válogatott e., végtelenül udvarias, előzékeny. Vendéglátó iparosaink ,sokat, nagyon sokat tanulhatnának itt. A szobák berendezése egyszerű, ízléses, egészen korszerű. Semmi cifraság. Minden a pihenés szolgálatában áll. A környezet egészen elragadó lehet, amikor zöldelni kezd a lomblevelű erdő és mező... Most egy kicsit kopár. Ennek is megvan a maga szépsége... A lillafüredi nagy tó, mely egészen a ,,Palotaszálló“-ig nyúlik, most be van fagyva. A vastag jégkéreg olvad, zajlik... Néhány nap múlva, ha így tart az idő, fodrozni kezd az égszínkékben játszó hatalmas víztükör. Aztán kis vitorlások, kajakok, csónakok jelennek meg rajta. Nyáron hihetetlenül pezsgő, vidám élet zajlik itt a szó szoros értelmében. Most csöndes a tájék. Egy-egy magányos, vagy páros sétáló alakja tűnik fel a tó körüli sétányon csak... A tavasz, a föld hódító szaga már megcsapta az embereket és húzza, kergeti a szabadba, a bükkfák végtelennek látszó birodalmába... ELLENZIK A magyar múlt dicsősége A nagy társalgóba igyekszünk. Utunk, gyönyörű falépcsőn keresztül, hatalmas méretű, színes ablak előtt visz el. Bámulatban állunk meg a művészi képek előtt. Az ablak három szárnya három összefüggő, de mégis különálló jelenetet ábrázol. A középső részen Mátyás királyunk felesége kíséretében, lovon vonul el nagy diszkisérettel... Büszke tartása óriási nagyságot sugároz. Az egész magatartás, még a száj összeszorított kemény vonalai is döbbenetes erővel sugározzák a világ felé: — Egyetlen nemzetnél, népnél sem vagyunk alábbvalóak! Az ablak jobbszárnyán az ősi magyar medvevadászat utolsó jelenetét rögzítette a művész. A vadak elejtett királyát öszbecsavarodott, kemény kötésű magyarok vállukon viszik rendeltetési helyükre. A balszárnyon hadba induló magyarok, örök magyar katonák diadalmas alakjai indulnak férfimódra a legnagyobb kötelességteljesítés elé. Életet, dicsőséget, nagyszerű magyar múltat rögzítő képeken törnek meg a lefelé hajló nap sugarai. Már ez az egy kép bizonyítja: érdemes itt megnézni mindent. Ezzel a gondolattal élünk a hatalmas társalgó közepére, melynek majdnem minden széke el van foglalva most. Az emberek kis asztalok körül, csoportokban üldögélve beszélik meg az előbb elhangzott rádióhírekkel kapcsolatos észrevételeiket, véleményeiket. Itt, a csönd békés honában is előtérben vannak a mostani események. Két freskón akad meg a szemünk. Az egyiken ez a felirat áll: — 1456, ha megkondul délben világszerte a harang, gondolj vissza Hunyady János nándorfehérvári győzelmére, amelylyel megmentette a művelt világot a török inváziótól, mert ennek emlékére rendelte el a pápa a déli harangszót! S itt, a művészi „meglátás“ előtt döbbenetes erővel markol minisyen magyar szivébe az igazság: mennyivel, milyen óriási adóssággal tartozik minden magyaroknak a műveit nyugat. S aztán befelé fordul a kérdés és reszket a lélek húrjain: hogy fizettek érte?! Nézzük a falfestményt. Lovát délcegen ülő Hunyady mögött Kapisztrán János alakja áll s magasan tartja a keresztet, melyet a magyar nemzet immár ezer esztendeje védelmez. Magyar lovasok és gyalogos hadak előtt meghajolnak a török lófarkak és keleti pompával öltözött török" f"lövetőcések . . . Másik oldalra fordulunk s olvassuk a megkapó falfestmény magyarázó szövegét: 1381. Nagy Lajos Diósgyőr vára előtt fogadja a Remete Szent Fál ereklyéit hozó velencei békeküldöttséget! Nagy és dicső, idők voltak azok. A képről sugárzik a felfelé ívelő magyar múlt. Diósgyőr várának romjait néhány órával ezelőtt láttuk. Vastag falai leomlottak immár, megvésztették a mostoha idők, csak a bástyák állnak s napról-napra jobban és jobban porladnak. Jó, hogy ilyen helyeken, ahol rendes körülmények között külföldiek egész sokasága fordul meg, hirdetik azt a múltat, mellyel egyetlen nemzet sem dicsekedhetik a Dunamedenccében. Álompalota Hatalmas, ősi címerekkel, gobleinokkal díszített, művészien festett ebédlőkben előkelően terített asztalok mellett páratlanul ügyesen képzett személyzet mozog a lehető legnagyobb udvariassággal. A szálló konyhája korszerű laboratóriumhoz hasonló ... Az alagsorban elhelyezett bárja az ezeregyéjszaka világába viszi az embert. A csillagos égboltot utánzó mennyezet és a falakra festett jelképes jelenetek nagy mulatósokról megélhet- nőnek. Most igen-igen mértékletesen megy minden. Néhány „korszerűnek“ nevezett táncnóta után itt is hangzik a mulatni szeretők réme: a záróra . . . Kisebb, gyönyörűen díszített, piros, kék és más színekkel bevont, ugyanolyan szőnyegekkel, asztalterítőkkel, székhuzatokkal összhangolt termek állnak értekezletek, megbeszélések s ha a helyzet úgy kívánja, szórakozások rendelkezésére. Nagy könyvtár, olvasóterem, zeneterem, társalgók tanúsítják, hogy semmiről sem feledkezett meg az építést tervező és kivitelező mérnök. A pénzt sem sajnálták s így sikerült elérni a kitűzött célt . . . Aki egyszer itt járt, visszakivárkozik. Jellemző az állami kezelésben lévő ,,Palota“ és ,,Kds“-szállók forgalmára, hogy most, télutolján, amikor sizni sem lehet ezen a tájon, most is csak előzetes bejelentés alapján lehet szobát kapni, ha szerencséje van az emberinek. Tavaszra és nyárra már elő vannak jegyezve a szobák . . . Ha pénz volna . ilyenkor látja az ember, hogy miért tesznek kemény megjegyzést a mi szerény üdülőink és lehetőségeinkre egyes vendégek. Mi messze állunk az ilyen óriási tőkét igénylő befektetésektől. A székely lehetőségek igen-igen szerények. Itt, ezeken a szépségükben azért utolérhetetlen, örökzöld tájakon nagy-nagy betegség, tőkeszegénység uralja a helyzetet. Itt, az építészeti cső diák közvetlen közelében érzi igazán az ember, mit lehetne elérni a Gyilkostónál, a Hargitán, Borszéken, Tusnádon, vagy más székelyföldi fürdőhelyen, ha a tőke céltudatosan kapcsolódnék el- Székelyföldön... nek a sokat szenvedett, ezerféleképpen megtiport, megtépázott földnek és népnek az életébe. Ezekkel a gondolatokkal vágunk neki a lillafüredi sziklás hegyoldalnak, de erről, a föld belsejében elénk táruló szépségekről legközelebb. FÉRFISZÖVETSÉGI HÍR: A Belvárosi Református Férfiszövetség február 8-án, kedden este fél 7 órakor a szórvány vezető tanfolyam résztvevőivel közös összejövetelt tart. 1 9 { i i I I) r ii r 8. Kolozsvár társadalmának nagy részvétével temették el Hirschiold Sándort KOLOZSVÁR M 8 Iárvadalmai ik o- /•* atlan rA zvét/'. ¤ 1 z. ■' 11 lék utolsó Híjára lu’-* f'«n dAínu II teld Sápdoit, a város ‹‚ ie: !.›dö 1 .• н inának nesztorát. A házsongás di trrő hatot'' is kápolnájában fel ravatalozott koporsót a virágk',szőrük űzőre* hotott s annak j léül, hogy Hirschfel d Sande em * lékét Erdély fővárosának egész tátraija!- ma szeretettel zárta szivébe. Temető'-- f képviseltette magát a Kere-ke-delmi■ Iparkamara is s megható volt látni, hogy ] a mostani uj kereskedő nemzedék tagjain kívül eljöttek koporsójához utolsó I. ■ -ahozzádot mondani Kolzsvár régi-régi kereskedő nemzedékének még életben levő tagjai is. Hirschfeld Sándor neve hosszú évtize-deken keresztül fogalom volt nemcsak Kolozsváron, de egész Erdélyben. Ahhoz a régi békebeli keresztény kereskedőgenerációhoz tartozott, amely előtt mindenkor ■ a tisztesség és becsület volt a legisten- s tebb. Ilyen volt Hirschfeld Sándor is, aki puritán becsületességével és izzó magyarságával általános közbecsülést és szer ,tetet ébresztett mindenkiben személyei iránt. Régi kolozsváriak ma sem felejtettük el azt az estét, amikor mintegy másfél évtizeddel ezelőtt, az akkori idegen uralom éveiben kirobbant antiszemi-ta tüntetések során a vasgárdista diákok az ő cégtábláját is zsidónak vélték és be-törték a kirakatüvegekkel együtt. Hirschfeld Sándor ekkor kirohant s abban az irgdalomtól tlulfütött hangulatban üzletei ajtajában állva, dörgő hangon oda mete kiáltani a felbőszült vasgárdista tömeg felé: — Hogy merészelitek betörni a kirakatomat? Én magyar vagyok! Méltóságteljes nyugalommal viselte sorsát az idegen uralom idején s akkor is csak az a cél lebegett szme előtt, hogy igaz magyarságát és kereskedői becsület és tisztességét mindvégig híven megőrízze. S ez sikerült is neki. Nem volt olyan megmozdulása az erdélyi magyarságnak, amelyben ő a l'?'zi nagyobb odaadással és áldozatkészséggel részt ne vett volna. Az a meghatott szeretet és mélységesen igaz részvét, amely temetésén megnyilvánult, mindennél beszédesebben igazolta azt, hogy Hirschfeld Sándor halálával valóban nagynevű osztopos tagja dőlt ki Kolozsvár régi békebeli kereskedőtársadamának. Megoldódott az állomáson talált lefűrészelt koponya rejtélye KOLOZSVÁR, február 8. Az állomás környékén talált lefűrészelt férfifej ügyében a rendőrség bűnügyi osztálya hétfőn befejezte a vizsgálatot. Amint már legutóbbi híradásunkban jeleztük, teljesen megdőlt az a feltevés, hogy a háttérben bűncselekmény volna. Ezt igazolja most a bonctani vizsgálat eredménye is, amely minden kétséget kizárólag kimutatta, hogy a lefűrészelt férfikoponya tudományos célokra preparálva volt. Éppen ezért a rendőrség az eleinte titokzatosnak látszó ügyben hétfőn azzal az eredménynyel zárta le a vizsgálatot, hogy a bűncselekmény nem forog fenn. Az állomás területén levő szemetesgödörben talált lefűrészelt koponyát egyébként átadták a bonctani intézetnek. Mindössze egyetlen körülmény tisztázatlan még, hogy miként került a bonctani tudományos célra preparált koponya a szemetesgödörbe. Erre vonatkozólag azonban sem a rendőrség, sem a bonctani intézet nem tud felvilágosítást adni. EZERNÉGYSZÁZ HOLTTESTET ÁSTAK KI EDDIG TÖRÖKORSZÁGBAN A FÖLDRENGÉSSÚJTOTTA VIDÉKEN. Ankarából jelenítik: A Fekete-tenger földrengéssújtotta vidékén eddig 1400 holttestet ástak ki a romok alól. A földrengés egyébként kétszáznál több községet sújtott, 3200 ház omlott össze. (Búd. Tud.) AZ ERDÉLYI HELIKON FEBRUÁRI SZÁMA közli Nagy Jenő „Angyalok" című kisregényét egész terjedelmében. Biró Béla a Régi erdélyi művészek cikksorozatban ez alkalmmal Nagy Sámuel kolozsvári rézmetszőine ir. Tanulmányában műmellékleteket közöl- Vita Zsigmond tanulmányában Apáczairól mint nemzetnevelőről emlékezik meg. Kovács Endre Illyés Gyula, a költő címmel a lírikus Illyésről ír szemléltető tanulmányt. A lap szépirodalmi részét még Zsák Józsefnek A Magyar Próza Könyve első részéről szóló átfogó ismertetésén kívül Csordás Nagy Dezső, Lázay Lajos és Lőrincz László versei egészítik ki. A fotóirat szemle-rovataiba Vita Zsigmond, Jánosházy György, Gagyi László, Kovács László, Vitányi János és Ficzay Dénes irt kisebb tanulmányokat és cikkeket. Az Erdélyi Helikon címe, ahova előfizetések és megrendelések küldendők: Kolozsvár, Mátyás király tér 7, I, Budapesti főbizományos: Révai Irodalmi Intézet r., Budapest V. Vadász utca 16.