Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)
1944-03-01 / 49. szám
Bi ihttli I tsztvlo I rja : hogyan láttam az olasz összeomlást XXIX. Kolo/' .n, mát:tis hú. Egy másik, .1 római térparancsnokág plakátja közli a meg.ula.Miak már ismert fényét a rómaiakkal, s „nyugalomra es .i munka továbbfolytatására“ vnti őket. Az „Araguo“ kávéház előtt három fiatal német katona és So—top főnyi csoport — csaknem mind férfiak — néz farkasszemet, összetételük elárulja, hogy alighanem a tegnap este szétugrasztott tüntetés résztvevői közé tartoznak. Percekig tart, ez aa néma jelenet, áruig a három német katona autóba nem száll, s nem hajt el a Porta del Popolo tele. S csak ekkor küldenek a távozó autó kerekeinek a nyomában néhány bátortalan füttyöt — olasz szokás szerint. Egyik férfi felháborodottan korholni kezdi a többieket. Miért nem téptétek őket darabokra?“ . . . Valaki magára vonatkoztatja ezt a korholást és visszavág: „Miért nem intézkedett maga, ha olyan nagy hős?“ . . . Az illető elengedi füle mellett a megjegyzést, s ihollitosan kivágja: „Ezek katonák, igen, katonák, de ti?!" . . . A házakon, a palotákon meglátszanak az utcai harcok, az ágyúzás nyomai. Olyik helyi ajtónyi rések tátonganak, a gépfegyvergolyók szitává lyuggatdák a vakolatot. A via Fratinán egy palazzo felső emeletének egész sarkát lesodorta egy belévágódott gránát. A Termini, a főposta környékén sűrűn látunk időt, de másutt is. Késős déli órákban jelennek meg a lapok. Két oldalon mindössze. (Ez az oldalterjedelem maradt meg máig is.) Megveszek egy ,,Giornae d‘Italia“-t. Hatalmas főcímben hirdeti: ,Accordo italo-tedesco per Roma.“ (A Rómára vonatkozó olasznémet megállapodás). Alább különleges tipográfiával az erre vonatkozó néhánysoros hivatalos közlemény, amely magában foglalja ezt is: a németek egy olasz gyaloghadosztályt hagytak meg Rómában a beho rend fenntartására Conte Camvi di Bergolo táb. parancsnoksága alatt. Az olvasó keresne mást is — mondjuk —, az előbbi háromnapi harcnak a történetét, de valószínűleg ennek a helyén ásít a címoldalnak mintegy harmadát betöltő fehér folt. A cenzura. Egy rövid kéthasábos arról szól, hogy Milánó is, amelyet Ruggeri tábornok védett, a rómaihoz hasonló feltételek mellett megadta magát. Az oldal alján háborús felvétel, de nyilván csak a cenzúra fehér foltjának némi eltüntetésére tördelték be ide, mert tárgya időben és térben igen távol esik innen: „Japán előőrsök Új-Guineábarn . . ." Igaz, a római polgár sokkal kiváncsiba ma a másik oldalra, a „Cronica ai Roma“ oldalra, amely az „élelmiszer-ellátás frontjának“ az eseményeit ismerteti. Ezen bizony ,.a helyzet változatlan."" Változatlanul rossz! Délután Róma kezdi visszanyerni rendes képét, bár még délelőtt is imitt-amott eldördült egy-egy ,.moschetto vagy robbant egyegy kálgránát. (Nyilván, vörös „partizán” elemek, akik még nem vettek tudomást a kapitulációról. (Egy-két üzlet és „caffé bar“ már ki is nyit. .. Még egy újság a mai napon: a Termini-pályaudvarról indul a római hazatelepülő magyarok első vonata . . . Este a „Termini“ hangos a magyar szótól. Sírás, kendőlobogtatás, üzengetés búcsúztatja a Terroni-pályaudvar üvegtetője alól kigördülő és az esti homályba belevesző kocsisort. „Aztán el ne feledd megmondani, hogy“ . . . Anynyi ilyen üzenet az otthonvalóknak, akiket ideiglenesen elszakított tőlünk a háború. S amikor a vonat kiment, s egymásra tekintünk mi ittmaradtak, méltán úgy érezzük magunkat, mint akik egy ostromlott várban rekedtek és ki kell tartaniok a végsőkig . . Ezzel a vonattal távozott el egy római magyar iparos is, akinek a háza a római San Lorenzonegyedben az első angolszász légitámadás alkalmával elpusztult. tagosok kiszabadították Grau Sasso- rabságából. A délutáni lapok , amelyeknek a vezetősége még B a dogho-korszakbeli közlik első oldalon, egy- vagy kéthasábos címmel, de a „Duce“ elnevezést kerülve, az erre vonatkozó német hivatalos jelentést. Semmit se fűznek hozzá. Egyébként az emberek is tartózkodnak a megjegyzésektől, s csak az ujjukkal szótlanul mutogatnak a hítre. Vannak olyanok, akik konokul megrázzák a fejüket. „Non lo credo.“ (Nem hiszem.) A német kétbrisevő „Róma I.“ rádióállomás ma.isiben hosszasan és melegen emlékezett meg erről , világtörténelmi bravúrról, keményen kárhoztatta egyes igen magasrangú olasz személyiségek „áruló“ tevékenységét. „A fasizmus és nemzetiszocializmus, a fekete ing és a barna ing most már akadálytalanul, bajtársi szövetségben tör előre a céljai felé.“ A népművelési minisztériumban szeptember 8. óta megszakadt a rádiószolgálat, csak inspekciózni járok be. Mussolini e libero! Némely olasz ismerősöm a lakosság ellen végrehajtott „retorzió‘-ról, zsákmányolásról, stb. beszél. Mindezek a hitek nem találnak megerősítésre. Szeptember 12. A „római csata“ után ma nyugodtabb a hangulat, csak az élelmezés problémája izgatja a közönséget. Róma körülzárása és az utcai harcok alatt érthetően egy fej salátát és egy szem szőlőt sem szállítottak be Róma környékéről, a Campagnáról. Ma a kenyérért is sorba álltam. A „Messaggero1’ közli ma, hogy hány mázsa zöldséget, szőlőt hoztak be a római piacokra, s kifejezi azt a reménységét, hogy sikerül a rendes szükségletnek legalább egyötödét biztosítani. A német katonai hatóságok teherautókat bocsátanak előzékenyen rendelkezésre, hogy a szállítás hiánya miatt éhező Róma lakosságán segítsenek. Német részről a helyzet gyors javulását ígérik, s ez minden bizonnyal így is lesz! Szeptember 13. Lena asszony, a tanácsosáé ma kora délelőtt — mint aki nagy szenzációt mond — átkiáltott a feleségemhez: „Rita, Mussolini e in Germania! Mussolini e libero/“ Mint a villám szaladt végig Rómán az a hír, hogy a Docét német ejtőernyősök és SS-osz rr. T. r Nz fit Megrémülnek a németektől Ma este érdekes eset történt a feleségemmel s ez egyben jellemző az olasz lakosságinak a németektől való páni félelmére. Feleségem a városban járt. Elfelejtette, hogy az ostromállapot miatt este fél 8 órakor indul az utolsó villamos s ott ácsorgott a 8-as „tram“ megállójánál a ,,Termini“ előtt, amikor egy német katonai teherautó fékezett le mellette. A német katonák udvariasan figyelmeztették, hogy már nem indul több villamos s egyben tudakolták tőle, hogy menne van a piazza Bologna. „Éppen a mi lakásunk közelében“— válaszolta a feleségem, leírva nekik az útirányt is. A német katonák megköszönték a felvilágosítást s egyben felajánlották neki, hogy szívesen elviszik, amit ő nem is utasított vissza. Felszállt s továbbindultak. A teherautón megmondotta, hogy nem olasz, hanem magyar írónő, mire németre fordították a szót s a katonák melegen emlékeztek meg a magyar bajtársakról. Nagyon kedvesen nem állottak meg vele a piazza Bolognát hanem elvitték egészen a házunk, a via Michele di Lando 33. kapujáig. S ott ők is kicsit leszálltak, hogy elzsibbadt tagjaikat kicsit kinyújtóztassák. Éppen ez okozta a bajt. A római házak kapuit ugyanis — a legújabb katonai rendelkezés szerint — este 8 órakor be kellett zárni, a feleségem pedig arra számítva, hogy nyolc előtt úgyis hazatér, nem vitt magával kapukulcsot. (Itáliában— mint másutt is nyugati államokban — ismeretlen a kapupénz. A beköltözéskor mindegyik lakó a többi kulcsokkal együtt „ingyen és bérmentve“ megkapja a kapukulcsot is a háziúrtól. Fia elveszti, az már az ő baja, kinn is rekedhet, mint nincs olyan olasz „pertinato“, aki bármekkora döngetésre és borravalóért megzavartassa magát éjszakai nyugalmában.) Annyi baj legyen —■ gondolta — Marianna, a fiatal házmester,ne biztosan fenn van még és beengedi . . . Marianna ki is jött a csengetésbe egy-kettő, de amikor a modern porta üvegén keresztül megpillantotta a feleségem mögött gyalogjárón sétáló néhány német katonát s a ház előtt leállt teherautót, minutumra szinte sóbálvánnyá vált, mint Lót felesége s kezét összecsapva felső költött: „Madonna mia! tedeschi!“ Ezzel halálra rémült sikoltással vsszarohant s becsapta maga után az ajtót. A feleségem nyomogatta a csengőt, dörömbölt tovább. Lena asszony, a barátnéja meg is hallotta, kijött az utcára nyíló erkélyükre, de amikor meglátta a német katonákat, szakasztott ő is úgy viselkedett, mint Marianna s feljajveszékelte az egész házat. (Mások is lenéztek az erkélyükön, de kaput nyitni senki sem mert.) Ez volt még a szerencse, mert a zajra felfigyeltem, leszaladtam és kinyitottam a kaput. S az elrémült szomszédokkal a legnagyobb jószándékkal se sikerült meg TOMCSA SÁNDOR FORGATÓKÖNYVET IRT Az Udvarhelyen élő erdélyi író, Tomcsa Sándor, aki a kisebbségi időben a Helikon drámapályázatának egyik nyertese vol és „Műtét" című drámájával emlékezetes sikert aratott, most „Egyszerű történet" címmel forgatókönyvet irt. A mese valóban egyszerű történet. Főhősei várostól távolélői székelyek, akiknek egyszerű, élekben sok drámaiság és sok vidámság zsurolodik összee. Párbeszédeinek tömörségéről egy Kolozsváron tartózkodó rendező elragadtatással nyilatkozott, aki egyik közelebbről ■ készítendő filmjének egyik részletét is Tomcsával akarja megigatni Az „Egyszerű, történet" után több budapesti filmvállalat érdeklődik. FŐVÁROSI JUBILEUMOK A budapesti színházak most pergő darabjai csaknem egyszerre érkeztek jubileumi előadásaikhoz. A találkozásokban érdekes, hogy valamennyi darab sikere egy-egy kiváló színésznő nevéhez fűződik: a Vígszínházban 25-ik előadását érte ,,A mi kis városunk" Fényes Alicevel; 50-ik jubileumát érte el a Madách Színházban „Első Anna és Harmadik Károly" Szeleczky Zitával; Tolnay Klárival érte el 75-ik előadását a „Fecske és denevér" a Pesti Színházban; a „Fatornyok" a 100_kak hagyta el a Nemzeti Kamaraszínházban Tőkés Annával, míg a Nemzeti Színház „Kaméliás hölgy"-e, Bajor Gizi, 125-ik jubileumát ünnepelte és az Új Magyar Színház kerecsenül Kiss Márton „Első"-je, amelyet a baloldal „agyoncsapott", Dayka Margittal túl van a 150. előadásán. ,,AZ ÁRNYÉK" — UTOLJÁRA A kolozsvári Nemzeti Színház Niccodemi darabjával, „Az árnyék" bemutatásával legsikerültebb előadásainak egyikével lepte meg közönségét. A sikerhez kétségkívül hozzájárult Tasnádi Fekete Mária vendégszereplése, de vele együtt osztoztak a sikerben Görbe János, Kubányi György és az ugyancsak vendég Szakáts Miklós. A kitűnő együttes csütörtökön este utoljára mutatja be a darabot, mivel a közeljövőben már a „Fatornyok" bemutatására kerül sor. GREGUSS ZOLTÁN FELGYÓGYULT Hosszú hónapok óta hírt sem hallottunk Greguss Zoltánrak A hatalmas hangú színész ugyanis gégegyulladásban megbetegedett s orvosa eltiltotta cigarettából, alkoholtól, füze-érés és savanyú ételektől. Két- hónapi diétás eset után Greguss most felgyógyult és visszatérhet a színpadhoz a filmhez. „EGY NAP A VILÁG" — FILMEN A közelmúlt legállhatatosabb színpadi sikerének, az „Egy nap a világ" megfilmesítését és a bemutatót nagy érdeklődés előzte meg. A filmbemutató a főváros egyik előkelő filmszinla szatan zajlott le és sikert eredményezett. Helyenkint egészen elragadó ütemű és hibátlan hatású darabot láttunk. A tellemes összbenyomást tökénni Páger Antal melyen emberi és egyszerű művészi eszközeiben is monumentális alakítása adja. Muráti és Bilicsi alakítása valamint Makoláry János villanásnyi jelenete érdemel említést. PÁKA JOLÁN — MEGY VAGY MARAD? A Fővárosi Operettszínház két igazgatója, Fényes Szabolcs és Orosz Barna Kolozsváron meghallgatták Páka Jolánt, operatársulatunk kitűnő koloratúr énekesnőjét. Egyik „jó informáltságáról" ismert színházi lap már azt is írta, hogy Páka valóságos sztárgázsival leszerződött. Értesüésünk szerint a lap híradása nem felel meg mindenben a valóságnak, mert eddig csak tárgyalásokról van szó, szerződés aláírására még sor nem került. A színház igazgatósága és maga a közönség is reméli, hogy Póka Jolán továbbra is megmarad a kolozsvári operaegyüttes keretében és . .. nem adozza fel komoly művészi esélyeit az ideiglenes operettsikerért. PETŐFI MÁRCIUS 15-ÉN AZ OPERAHÁZBAN Ismeretes, hogy az Operaház március 15-én, a nemzeti ünnep napján mutatja be Unger Imre „Petőfi" című operáját, amelynek szerepeiben az Operaház kitűnő magánénekesei közül számosan lépnek fel, élükön Halmos Jánossal, a címszerep alakítójával. Az új opera bemutatásának külsőségei is mélók a tárgyához. Az egyik főjelenete a Nemzeti Múzeumot viszi a színpadra, amelynek lépcsőjén szavalta el Petőfi Sándor a Talpra Magyart, amely ugyancsak szerepel Unger operájában. Március 15-én szerelik fel az Oeraház új függönyét. Az ünnepi előadás iránt zenei és általában művészeti körökben nagy érdeklődés nyilvánul meg. TILTAKOZÁS A FEKETE PÉTER ELLEN A kolozsvári színházban hagyományos volt a múltban, a szombat délutáni ifjúsági előadások színvonalának fenntartása. Az utóbbi időben hol volt, hol nem volt ifjúsági előadás , ami volt, azok közt is alig egy pár említésre méltó. Egyik szombat délutánra például a „Fekete Pétert" tűzte ki a színház igazgatósága. Hogy ez nem való ifjúsági előadásra, azt éppen a középiskolai diákok tiltakozása fejezte ki, akik írásos beadványban fordultak a vezetőséghez, hogy a „Fekete Péter"-t vegye le műsorról. A diákság tiltakozását csak helyeselni tudjuk, örvendünk, hogy kulturigénye nem szállt, le a „nagyközönség" színvonalára. A szinháznakviszont kötelessége oly művek bemutatása, amelyek alátámasztják az órákon elhangzott tételek igazságát s egyben pótolják olvasottságuk hiányait. Ha ezt a feladatát betölteni nem tudja, miért kell ráerőszakolni a szombat délutáni előadásokat a diákságra . .. i Bimarc în K 1. és tetjirni, hogy fék-lmük wrutni ok volt . . . Szeptember 11m Kedv'-.s ri<M ul ;Vi volt. Házi „i hevi mentő' II. 1 iván ■latoméi, jötlik el a fele ét’évemég nézzék uj, modern, négy../ma. r lakásunkat. Minden cs. up a máivá fürdőszoba, konyha Erkélyünkről nyörü a kilátá... Fra. eati éppen iti. ’ ./. Valami boldog, gyermekes die-k vT ,■ 1 mutogatjuk nekik bútorainkat, kéjs • s metszeleinket, antik dl kss árg amelyeket aprólékosan, gonddal szedegettünk össze s ők meg tudják ezt érteni, mert Rómának s az olasz földnek olyan /'• j elméséi mint mi. (Már 16 éve élnek Rómában.) Kis sütemény, vermut kerül, teát, feketét csinálunk. „Be kellene vezettetned a telefont“ — tanácsolja több között Fs. barátom, majd elgondolkozva megjegyzi: „Baj, baj, olyan szép a lakásotok, hogy sohase fogtok ti innen hazamenni“ . . . „Hát ez bizony kész tragédia lenne most“ — válaszolom nagyimreien. De ki gondolna ebben a percben ilyen, tragédiára? A helyzet, igaz, kritikus, mégis mintha számunkra javulóban lenne. A Duce kiszabadult. Salernónál nagy német győzelem. Tervezgetünk. Irodalmi terveket éppen úgy szőhetünk, mint afféléket, hogy mit teszünk még be a lakásba .. . Délben Zingarellinél ebédeltek, de az se mondott semmi különöset. ig- G Gallus Viktor felsőházi tagés Vita Sándor országgyűlési képviselő beszámolója Bonchidán KOLOZSVÁR, március 1. Gallus Viktor felsőházi tag, az Erdélyi Prut kolozs,megyei tagozatának elnöke és Vita Sándor országgyűlési képvisső kedden Bonchida községben tartottak beszámolót. Velük együtt leutazott Bonchidára Szövérdi Segftid Ferenc, az EMGE főtitkára és Lázár Ferenc, az Erdélyi Párt központi előadója. Bonchida község magyarsága lelkes ünneplésben részesítette a vendégeket, akiket Kassay Géza református lelkész, az Erdélyi Párt ottani tagozatának elnöke üdvözölt meleg szavakkal. Ezután Gallus Viktor felsőházi tag és Vita Sándor országgyűlési képviselő tartották meg beszámolójukat, majd Szöveer Seyfried Ferenc a silógazdás kádasról tartott előadást. Póka Márton, a bonchidai református egyház gondnoka egybegyűltek nevében köszönetét fejezte ki az előadásokért. A nagysikerű gyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. Filmvetítő géppel szerelik fel a Népművelési Bizottságokat BUDAPEST, március 1. (MTI) Szinyei- Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter tervbe vette az iskolánkívüli népművelésben a film felhasználását is. Folyamatban van minden iskolánkívüli népművelési bizottság hangos keskenyfilmgéppel való felszerelése és a közeljövőben már rendelkezésre állnak azok a megfelelő körültekintéssel kiválasztott és elkészített népművelő keskenyfilmek is, amelyek el fognak jutni az ország legkisebb helyére is. A kultuszminiszter rendeletére Budapesten most tartották meg az első vedítőgépkezelői tanfolyamot a képművelési titkárok és más népművelők számára, hogy a vetítésre kerülő népszerűsítő filmeket megfelelő szakértelemmel kezeljék mindenütt a falvakban és a gyártelepeken. Háromhónapi fogház egy tékabátért KOLOZSVÁR, március 1. Mészáros Tibor fiatal géplakatossegéd múlt év őszén Hersch Farkasné Mussolini út 67. szám alatt lakó asszonytól kölcsönkért egy felöltőt néhánynapi használatra. Később, ahelyett, hogy visszavitte volna a felöltőt, kiment az ószerre és 100 pengőért eladta az értékes ruhadarabot. A károsult azonnal jelentette az ügyet a rendőrségnek, amikor az iparossegéd egy-két héten belül sem vitte vissza a jelöltet. A nyomozás eleinte sikertelennek bizonyult, mert az ismeretlen helyen tartózkodó Mészáros Tibort nem tudták kézrekeríteni s csupán ez év február 1-én sikerült a hatóságoknak bíróság elé állítani a fiatal géplakatost. Mészáros Tibor bűnügyét kedden tárgyalta a törvényszék egyes büntetőbírája, Lehner Richard dr. tanácselnök. A bizonyítási eljárás befejezése után jogerősen háromhónapi fogházra ítélték Mészáros Tibort, akinek büntetésébe a vizsgálati fogságban töltött egyhónapi időt beszámították. PAPIRBAN, írószerben, irodai felszerelési tárgyakban teljes raktárt talál az „Ellenzék“ könyvesboltban.