Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-01 / 49. szám

Bi ihttli I tsztvlo I rja : hogyan láttam az olasz összeomlást XXIX. Kolo/' .n, mát­:tis hú. Egy másik, .1 római térparancsnokág pla­kátja közli a meg.ula.Miak már ismert fényét a rómaiakkal, s „n­yugalomra es .i munka továbbfolytatására“ vn­ti őket. Az „Araguo“ kávéház előtt három fiatal német katona és So—top főnyi csoport —­ csaknem mind fér­fiak — néz farkasszemet, összetételük elárul­ja, hogy alighanem a tegnap este szétugrasz­­tott tüntetés résztvevői közé tartoznak. Per­cekig tart, ez aa néma jelenet, áruig a három német katona autóba nem száll, s nem hajt el a Porta del Popolo tele. S csak ekkor kül­denek a távozó autó kerekeinek a nyomában néhány bátortalan füttyöt — olasz szokás szerint. Egyik férfi felháborodottan korholni kezdi a többieket. Miért nem téptétek őket darabokra?“ . . . Valaki magára vonatkoztat­ja ezt a korholást és visszavág: „Miért nem­ intézkedett maga, ha olyan nagy hős?“ . . . Az illető elengedi füle mellett a megjegyzést, s ihollitosan kivágja: „Ezek katonák, igen, katonák, de ti?!" . . . A házakon,­ a palotákon meglátszanak az utcai harcok, az­ ágyúzás nyomai. Olyik helyi ajtónyi rések tátonganak, a gépfegyver­­golyók szitává lyuggatd­ák a vakolatot. A via Fratinán egy palaz­zo felső emeletének egész sarkát lesodorta egy belévágódott gránát. A Termini, a főposta környékén sűrűn látunk id­őt, de másutt is. Késős déli órákban jelen­nek meg a lapok. Két oldalon mindössze. (Ez az oldalterjedelem maradt meg máig is.) Megveszek egy ,,Giorna­e d‘Italia“-t. Hatal­mas főcímben hirdeti: ,­Accordo italo-tedesco per Roma.“ (A Rómára vonatkozó olasz­német megállapodás). Alább különleges tipo­gráfiával az erre vonatkozó néhánysoros hi­vatalos közlemény, amely magában foglalja ezt is: a németek egy olasz gyaloghadosztályt hagytak meg Rómában a beho rend fenntar­tására Conte Camvi di Bergolo táb. parancs­noksága alatt. Az olvasó keresne mást is — mondjuk —, az előbbi háromnapi harcnak a történetét, de valószínűleg ennek a helyén ásít a címoldalnak mintegy harmadát betöltő fehér folt. A cenzura. Egy rövid kéthasábos arról szól, hogy Milánó is, amelyet Ruggeri tábornok védett, a rómaihoz hasonló feltételek mellett megadta magát. Az oldal alján hábo­rús felvétel, de nyilván csak a cenzúra fehér foltjának némi eltüntetésére tördelték be ide, mert tárgya időben és térben igen távol esik innen: „Japán előőrsök Új-Guineábarn­ . . ." Igaz, a római polgár sokkal kiváncsiba ma a másik oldalra, a „Cronica ai Roma“ oldalra, amely az „élelmiszer-ellátás frontjának“ az eseményeit ismerteti. Ezen bizony ,.a helyzet változatlan."" Változatlanul rossz! Délután Róma kezdi visszanyerni rendes képét, bár még délelőtt is imitt-amott eldör­dült egy-egy ,.moschetto vagy robbant egy­­egy kálgránát. (Nyilván, vörös „partizán” elemek, akik még nem vettek tudomást a ka­pitulációról. (Egy-két üzlet és „caffé bar“ már ki is nyit. .. Még egy újság a mai na­pon: a Termini-pályaudvarról indul a római hazatelepülő magyarok első vonata . . . Este a „Termini“ hangos a magyar szótól. Sírás, kendőlobogtatás, üzengetés búcsúztatja a Ter­­ro­ni-pályaudvar üvegtetője alól kigördülő és az esti homályba belevesző kocsisort. „Az­tán el ne feledd megmondani, hogy“ . . . Any­­nyi ilyen üzenet az otthonvalóknak, akiket ideiglenesen elszakított tőlünk a háború. S amikor a vonat kiment, s egymásra tekintünk mi ittmaradtak, méltán úgy érezzük magun­kat, mint akik egy ostromlott várban reked­tek és ki kell tartaniok a végsőkig . . Ezzel a vonattal távozott el egy római magyar iparos is, akinek a háza a római San Lorenzo­­negyedben az első angolszász légitámadás alkalmával elpusztult. tagosok kiszabadították Grau Sasso-­ rabságá­ból. A délutáni lapok , amelyeknek a veze­tősége még B a dogho-korsza­k­beli köz­lik első oldalon, egy- vagy kéthasábos címmel, de­ a „Duce“ elnevezést kerülve, az erre vo­­natkozó német hivatalos jelentést. Semmit se fűznek hozzá. Egyébként az emberek is tar­tózkodnak a megjegyzésektől, s csak az ujjukkal szótlanul mutogatnak a hítre. Van­nak olyanok, akik konokul megrázzák a fe­jüket. „Non lo credo.­“ (Nem hiszem.) A né­met kétbris­e­vő „Róma I.“ rádióállomás ma­­.isiben hosszasan és melegen emlékezett meg erről ,­ világtö­rténelmi bravúrról, keményen kárhoztatta egyes igen magasrangú ola­sz sze­mélyiségek „áruló“ tevékenységét. „A fasiz­mus és nemzetiszocializmus, a fekete ing és a barna ing most már akadálytalanul, bajtársi szövetségben tör előre a céljai felé.“ A nép­művelési minisztériumban szeptember 8. óta megszakadt a rádiószolgálat, csak inspek­ciózni járok be. Mussolini e libero! Némely olasz ismerősöm a lakosság ellen végrehajtott „retorzió‘­-ról, zsákmányolásról, stb. beszél. Mindezek a hitek nem találnak megerősítésre. Szeptember 12. A „római csata“ után ma nyugodtabb a hangulat, csak az élelmezés problémája izgatja a közönséget. Róma kö­­rülzárása és az utcai harcok alatt érthetően egy fej salátát és egy szem szőlőt sem szállí­tottak be Róma környékéről, a Campagná­­ról. Ma a kenyérért is sorba álltam. A „Messaggero1’ közli ma, hogy hány mázsa zöldséget, szőlőt hoztak be a római piacokra, s kifejezi azt a reménységét, hogy sikerül a rendes szükségletnek legalább egyötödét biz­­­­tosítani. A német katonai hatóságok teher­autókat bocsátanak előzékenyen rendelkezés­re, hogy a szállítás hiánya miatt éhező Róma lakosságán segítsenek. Német részről a helyzet gyors javulását ígérik, s ez minden bizonnyal így is lesz! Szeptember 13. Lena asszony, a tanácsosáé ma kora délelőtt — mint aki nagy szenzációt mond — átkiáltott a feleségemhez: „Rita, Mussolini e in Germania! Mussolini e libero/“ Mint a villám szaladt végig Rómán az a hír, hogy a Docét német ejtőernyősök és SS-osz­ r­r. T. r N­z f­it M­egrémülnek a németektől Ma este érdekes eset történt a felesé­gemmel s ez egyben jellemző az olasz la­kosságinak a németektől való páni félel­mére. Feleségem a városban járt. Elfe­lejtette, hogy az ostromállapot miatt este fél 8 órakor indul­ az utolsó villamos s ott ácsorgott a 8-as „tram“ megállójánál a ,,Termini“ előtt, amikor egy német ka­tonai teherautó fékezett le mellette. A német katonák udvariasan figyelmeztet­ték, hogy már nem indul több villamos s egyben tudakolták tőle, hogy menne van a piazza Bologna. „Éppen a mi lakásunk közelében“­­— válaszolta a feleségem, le­írva nekik az útirányt is. A német kato­nák megköszönték a felvilágosítást s egy­ben felajánlották neki, hogy szívesen el­viszik, amit ő nem is utasított vissza. Felszállt s továbbindultak. A teherautón megmondotta, hogy nem olasz, hanem magyar írónő, mire németre fordították a szót s a katonák melegen emlékeztek meg a magyar bajtársakról. Nagyon kedvesen nem állottak meg vele a piazza Bolognát hanem elvitték egészen a házunk, a via Michele di Lando 33. kapujáig. S ott ők is kicsit leszálltak, hogy elzsibbadt tag­jaikat kicsit kinyújtóztassák. Éppen ez okozta a bajt. A római házak kapuit ugyanis — a legújabb katonai rendelke­zés szerint — este 8 órakor be kellett zárni, a feleségem pedig arra számítva, hogy nyolc előtt úgyis hazatér, nem vitt magával kapukulcsot. (Itáliában­­— mint másutt is nyugati államokban — ismeret­len a kapupénz. A beköltözéskor mind­egyik lakó a többi kulcsokkal együtt „in­gyen és bérmentve“ megkapja a kapukul­csot is a háziúrtól. Fia elveszti, az már az ő baja, kinn is rekedhet, mint nincs olyan olasz „pertinato“, aki bármekkora dön­­getésre és borravalóért megzavartassa magát éjszakai nyugalmában.) Annyi baj legyen —■ gondolta — Marianna, a fiatal házmester,ne biztosan fenn van még és beengedi . . . Marianna ki is jött a csen­getésb­e egy-kettő, de amikor a modern porta üvegén keresztül megpillantotta a feleségem mögött gyalogjárón sétáló néhány német katonát s a ház előtt leállt teherautót, minutumra szinte sóbálvánnyá vált, mint Lót felesége s kezét összecsap­va felső költött: „Madonna mia!­­ tedeschi!“ Ezzel halálra rémült sikoltással vsszaro­­hant s becsapta maga után az ajtót. A feleségem nyomogatta a csengőt, döröm­bölt tovább. Lena asszony, a barát­né­ja meg is hallotta, kijött az utcára nyíló er­kélyükre, de amikor meglátta a német katonákat, szakasztott ő is úgy viselke­dett, mint Marianna s feljajveszékelte az egész házat. (Mások is lenéztek az erké­lyükön, de kaput nyitni senki sem mert.) Ez volt még a szerencse, mert a zajra fel­figyeltem, leszaladtam és kinyitottam a kaput. S az­ elrémült szomszédokkal a legnagyobb jószándékkal se sikerült meg­ TOMCSA SÁNDOR FORGATÓKÖNYVET IRT Az Udvarhelyen élő erdélyi író, Tomcsa Sándor, aki a ki­sebbségi időben a Helikon drá­­mapályázatának egyik nyerte­se vol és „Műtét" című drá­májával emlékezetes sikert ara­tott, most „Egyszerű történet" címmel forgatókönyvet irt. A mese­ valóban egyszerű törté­net. Főhősei várostól távolélői székelyek, akiknek egyszerű, élek­ben sok drámaiság és­­ sok vidámság zsurolodik összee.­­ Párbeszédeinek tömörségéről egy Kolozsváron tartózkodó rendező elragadtatással nyilat­kozott, aki egyik közelebbről ■ készítendő filmjének egyik részletét is Tomcsával akarja megigatni Az „Egyszerű, törté­net" után több budapesti film­­vállalat érdeklődik. FŐVÁROSI JUBILEUMOK A budapesti színházak most pergő darabjai csaknem egy­szerre érkeztek jubileumi elő­adásaikhoz. A találkozásokban érdekes, hogy valamennyi da­rab sikere egy-egy kiváló szí­­nésznő nevéhez fűződik: a Vígszínházban 25-ik előadását érte ,,A mi kis városunk" Fényes Alice­vel; 50-ik jubi­leumát érte el a Madách Színházban „Első Anna és Har­madik Károly" Szeleczky Zitá­val; Tolnay Klárival érte el 75-ik előadását a „Fecske és denevér" a Pesti Színházban; a „Fatornyok" a 100_kak hagyta el a Nemzeti Kamaraszínház­ban Tőkés Annával, míg a Nemzeti Színház „Kaméliás hölgy"-e, Bajor Gizi, 125-ik ju­bileumát ünnepelte és az Új Magyar Színház kerecsenül Kiss Márton „Első"-je, amel­­yet a baloldal „agyoncsapott", Dayka Margittal túl van a 150. előadásán. ,,A­Z ÁRNYÉK" — UTOLJÁ­RA A kolozsvári Nemzeti Szín­ház Niccodemi darabjával, „Az árnyék" bemutatásával legsi­kerültebb előadásainak egyi­kével lepte meg közönségét. A sikerhez kétségkívül hoz­zájárult Tasnádi Fekete Má­ria­ vendégszereplése, de vele együtt osztoztak a­ sikerben Görbe János, Kubányi György és az ugyancsak vendég Sza­­káts Miklós. A kitűnő együttes csütörtökön este utoljára mu­tatja be a darabot, mivel a közeljövőben már a „Fator­nyok" bemutatására kerül sor. GREGUSS ZOLTÁN FELGYÓGYULT Hosszú hónapok óta hírt sem hallottunk Greguss Zoltánrak A hatalmas hangú színész ugyanis gégegyulladásban meg­betegedett s orvosa eltiltotta cigarettából, alkoholtól, fü­ze-é­rés és savanyú ételektől. Két-­ hónapi diét­ás eset után Greguss­­ most felgyógyult és visszatér­het a színpadhoz a filmhez. „EGY NAP A VILÁG" — FILMEN A közelmúlt legállhatatosabb színpadi sikerének, az „Egy nap a világ" megfilmesítését és a­ bemutatót nagy érdeklő­dés előzte meg. A filmbemu­­tató a főváros egyik előkelő filmszinla szat­an zajlott le és sikert eredményezett. Helyen­­kint egészen elragadó ütemű és hibátlan hatású darabot lát­tunk. A t­ellemes összbenyo­mást tökénni Páger Antal me­lyen emberi és egyszerű mű­vészi eszközeiben is monumen­tális alakítása adja. Muráti és Bilicsi alakítása valamint Mako­láry János villanásnyi jelene­te érdemel említést. PÁKA JOLÁN — MEGY VAGY MARAD? A Fővárosi Operettszínház két igazgatója, Fényes Sza­bolcs és Orosz Barna Kolozs­váron meghallgatták Páka Jo­lánt, operatársulatunk kitűnő koloratúr énekesnőjét. Egyik „jó informáltságáról" ismert színházi lap már azt is írta, hogy Páka valóságos sztárgá­zsival leszerződött. Értesüé­­sünk szerint a lap híradása nem felel meg mindenben a va­lóságnak, mert eddig csak tár­gyalásokról van szó, szerződés aláírására még sor nem került. A színház igazgatósága és ma­ga a közönség is reméli, hogy Póka Jolán továbbra is meg­marad a kolozsvári opera­együttes keretében és . .. nem a­dozza fel komoly művészi esélyeit az ideiglenes operett­­sikerért. PETŐFI MÁRCIUS 15-ÉN AZ OPERAHÁZBAN Ismeretes, hogy az Operaház március 15-én, a nemzeti ün­nep napján mutatja be Unger Imre „Petőfi" című operáját, amelynek szerepeiben az Ope­raház kitűnő magánénekesei közül számosan lépnek fel, élü­kön Halmos Jánossal, a címsze­rep alakítójával. Az új opera bemutatásának külsőségei is mélók a­ tárgyához. Az egyik főjelenete a Nemzeti Múzeu­mot viszi a színpadra, amely­nek lépcsőjén szavalta el Pe­tőfi Sándor a Talpra Magyart, amely ugyancsak szerepel Un­ger operájában. Március 15-én szerelik fel az O­eraház új függönyét. Az ünnepi előadás iránt zenei és általában mű­vészeti körökben nagy érdek­lődés nyilvánul meg. TILTAKOZÁS A FEKETE PÉTER ELLEN A kolozsvári színházban ha­gyományos volt a múltban, a­ szombat délutáni ifjúsági elő­adások színvonalának fenntar­tása­. Az utóbbi időben hol volt­, hol nem volt ifjúsági elő­adás , ami volt, azok közt is alig egy pár említésre méltó. Egyik szombat délutánra pél­dául a „Fekete Pétert" tűzte ki a színház igazgatósága. Hogy ez n­em való ifjúsági elő­adásra, azt éppen a középis­kolai diákok tiltakozása fejez­te ki, akik írásos beadványban fordultak a vezetőséghez, hogy a „Fekete Péter"-t vegye le műsorról. A diákság tiltakozását cs­ak helyeselni tudjuk, örvendünk, hogy kulturigénye nem szállt, le a „nagyközönség" színvo­nalára. A szinhá­z­nak­­viszont kötelessége oly művek bemu­tatása, amelyek alátámasztják az órákon elhangzott tételek igazságát s egyben pótolják olvasottságuk hiányait. Ha ezt a feladatát betölteni nem­ tud­ja, miért kell ráerőszakolni a szombat délutáni előadásokat a diákságra . .. i B­i­­­m­a­r­c î­n­ K 1. és tetjirni, hogy fék-lmük wrutni ok volt . . . Szeptember 11m Kedv'-.s ri<M ul ;Vi volt. Házi „i h­evi mentő' II. 1 iván ■latoméi, jötli­k el a fele ét’éve­­m­ég nézzék uj, modern, négy../ma. r lakásunkat. Minden c­s. up a máivá fürdőszoba, konyha Erkélyünkről nyörü a kilátá... Fra. eati éppen iti. ’ ./.­­ Valami boldog, gyermekes die­­-k vT ,■ 1 mutogatjuk nekik bútorainkat, kéjs • s metszel­einket, antik dl kss á­rg amelyeket aprólékosan, gonddal szede­gettünk össze s ők meg tudják ezt érteni, mert Rómának s az olasz földnek olyan /'• j elméséi mint mi. (Már 16 éve élnek Ró­mában.) Kis sütemény, vermut kerül, teát, feketét csinálunk. „Be ke­llene ve­zettetned a telefont“ — tanácsolja több­­ között Fs. barátom, majd elgondolkozva megjegyzi: „Baj, baj, olyan szép a laká­sotok, hogy sohase fogtok ti innen haza­menni“ . . . „Hát ez bizony kész tragédia lenne most“ — válaszolom nagyim­reien. De ki gondolna ebben a percben ilyen, tragédiára? A helyzet, igaz, kritikus, mégis mintha számunkra javulóban len­ne. A Duce kiszabadult. Salernónál nagy német győzelem. Tervezgetünk. Irodalmi terveket éppen úgy szőhetünk, mint affé­léket, hogy mit teszünk még be a lakás­ba .. . Délben Zingarellinél ebédeltek, de az se mondott semmi különöset. ig- G Gallus Viktor felsőházi tag­­és Vita Sándor országgyűlési kép­viselő beszámolója Bonchidán KOLOZSVÁR, március 1. Gallus Viktor felsőházi tag, az Erdélyi Pr­u­t kolozs,megyei tagozatának elnöke és Vita Sándor országgyűlési képviss­ő kedden Bon­chid­a községben tartot­­­ta­k beszámolót. Velük együtt leuta­zott Bonchidára Szövérdi Segfti­d Ferenc, az E­MGE főtitkára és Lázár­ Ferenc, az Erdélyi Párt központi elő­adója. Bonchida község magyarsága lelkes ünneplésben részesít­ette a vendégeket, akiket Kassay Géza re­formátus lelkész, az Erdélyi Párt ot­tani tagozatának elnöke üdvözölt meleg szavakkal. Ezután Gallus Vik­tor felsőházi tag és Vita Sándor or­szággyűlési képviselő tartották meg beszámolójukat, majd Szöv­eer Sey­fried Ferenc a silógazdás kádasról tartott előadást. Póka Márton, a bonchidai református egyház gond­noka egybegyűltek nevében kö­szönetét fejezte ki az előadásokért. A nagysikerű gyűlés a Himnusz el­éneklésével ért véget. Film­vetítő géppel szerelik fel a Népművelési Biz­ottságokat BUDAPEST, március 1. (MTI) Szinyei- Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi minisz­ter tervbe vette a­z iskolánkívüli népművelés­ben a film felhasználását is. Folyamatban van minden iskolánkívüli népművelési bi­zottság hangos keskenyfilmgéppel való felsze­relése és a közeljövőben már rendelkezésre állnak azok a megfelelő körültekintéssel ki­választott és elkészített népművelő keskeny­­film­ek is, amelyek el fognak jutni az ország legkisebb helyére is. A kultuszminiszter ren­deletére Budapesten most tartották meg az első vedítőgépkezelői tanfolyamot a képmű­­velési titkárok és más népművelők számára, hogy a vetítésre kerülő népszerűsítő filme­ket megfelelő szakértelemmel kezeljék min­denütt a falvakban és a gyártelepeken. Háromh­ónapi fogház egy té­­kabátért KOLOZSVÁR, március 1. Mészáros Ti­bor fiatal géplakatossegéd múlt év őszén Hersch Farkasné Mussolini­ út 67. szám alatt lakó asszonytól kölcsönkért egy fel­öltőt néhánynapi használatra. Később, ahelyett, hogy vissza­vitte volna a felöl­tőt, kiment az ószerre és 100 pengőért el­adta az értékes ruhadarabot. A károsult azonnal jelentette az ügyet a rendőrségnek, amikor az iparossegéd egy-k­ét héten belül sem vitte vissza a jelöltet. A nyomozás eleinte sikertelen­nek bizonyult, mert az ismeretlen helyen tartózkodó Mészáros Tibort nem tudták kézrekeríteni s csupán ez év február 1-én sikerült a hatóságoknak bíróság elé állí­tani a fiatal géplakatost. Mészáros Tibor bűnügyét kedden tár­gyalta a törvényszék egyes büntetőbírá­­ja, Lehner Richard dr. tanácselnök. A bi­zonyítási eljárás befejezése után jogerő­sen háromhón­api fogházra ítélték Mészá­ros Tibort, akinek büntetésébe a vizsgá­lati fogságban töltött egyhónapi időt be­számították. PAPIRBAN, írószerben, irodai fel­­szerelési tárgyakban teljes raktárt talál az „Ellenzék“ könyvesboltban.

Next