Ellenzék, 1944. március (65. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-20 / 64. szám

1I 1 9 4 i tu; á r « i u s 2 0. ELLENZIK Egy magyar munkatárs megemlékezése Virginio Gaydáról Római távirat jelenti, hogy az ,,Örök” Város ellen intézett legutóbbi angolszász légit­ám­ad­ásnak áldozatul esett Virginio Gayda, a „Guomale dTtalia“ éveken át volt főszerkesztője, akinek híres vezér­cikkei — mint ez odatu­domása volt —­ az olasz fasiszta kormány bel- és külpo­litikai elgondolásait fejezték, ki. Virginio Gryda... Önkéntelen magam elé vázolom kis, hajlotthátú, markáns ar­cú, szemüveges alakját, amelyből felüle­tes szemlélő első pillantásra alig nézte volna ki a benne rejlő talentumot, ener­giát, akaraterőt. Egy volt munkatárs em­lékezik meg most volt főszerkesztőjéről. Köztünk ugyanis — ha inkább formailag is —, de a főszerkesztő és a munkatárs, viszonya állott fenn. Hogy miként? Arra h­­amaros­an re­átérek. Virginio Geydát 1936-ban ismertem meg Rómában... 1936: Abesszíniát meghó­dít­ó győzelmes fasiszta Olaszország, az uj és fiatal „imperium romanum“ első esz­tendeje, prosperitás, bőség, jókedv, fa­siszta „Impero“ gyönyörű Lendülete. „Impero“ — harsogták az ujságot detafc. .Impero“ — ragyogják az arcok s meleg pillantással biecézgetik a teherautókról le­ : “■miéit zöld-fehér-piros esi­köz ás a kávés- j­á vékokat. ..Ez nemzeti kávé, birodalmi t­évé, signere, a miénk“ — mutogatták­­ nekem szinte gyermeki örömmel és busz- ■ keséggel. A ,,festa di noantri“ ünnepén­­a vén Trasteverében a Tibieris hadjárat, az ott emelt diadalkosonra Haile Szelassuté . ..Juda oroszlánjának“ mását akasztották fel. ..Épü­lt az imperium első évében“ — olvashattuk latinul az akkor emelt épü­­­­letek homlokzatán, márványba vésve. 1°36: a fasiszta rendszer önigazolásának "'"■w esztendeje! Ekkor ismerkedtem meg Virginio Gag­­­ával. A Duce kétszáz magyar ifjút lá­tott vendégül, akik az ostiri tengerparton táboroztak. A budapesti olasz követség a sajtószolgálat ellátására, mint hivatásos ú’’ságírót, a csapat tiszti­ karába osztott be.­­ A m­agyarok ekkor különösen „a fasiszta Válla szívében“ voltak. Magyarország udvalevői­n a­ szankciók eben szavazott s­zást nem felejtették el az olaszok.­­ Forró júliusi napon fogadott Virginio Gorda. A C­or­so Umberto (ma: Corso del­­­opolo) elején egy kis beöblösödő piaz­­■ látt­a: itt áll a régi palazzo Saimra, a­ Giornate dItalia“ újságpalotája. Tábori f­őzetemben, fehér vászonnadrágban és ing­uzba­n jelentkezteti nála, némi szív­­dobogássá, ami egy fiatal magyar újság­áé részéről a fasiszta újságírás európai hírnevű hírességének kijár. A kinti per­zselő forr­óságot kellemesen ellensúlyozta hévül a dolgozószoba hűvössége, s az a­­ szívélyesség, amivel mindjárt fogadott, mindjárt elnyomta a bennem keletkezett megtehetődöttséget. Az et pár perc, amit a tenger elfoglaltságából nekem áldozha­­j tett, mindig a legszebb emlékem marad. S nyújtott ism akkor neki néhány olasz­­ vonatkozású versemet is tartalmazó „Köl­­' , ne fél!“ című új verskötetemet, a­me­­­­lyet elismerően meglepődő hangsúlyozás­­sal­ vett át tőlem: „Ah, ön költő is... En­nek örülök... Grazie“... S ezzel eltette a könyvet és beszélgetésünk következő szá­­j ’ 'rcában még melegebb volt hozzám. Azt­­ hi ♦■■zem, hogy eltemetődik a könyv a kéz-­­ ' 'az­ újság és könyvhalmazban, De menti , 'avd'', odaadta egy magyarul is értő olasz újságíróinak s rövidesen reá ,,Un pofa ungherese esalta la nouva Italia“ címmel­­ .Egy magyar költő dicsőíti az új Olasz­országot“) hasábos és meleghangú ismer­tetést közölt róla ■s a „Giornale d Italia“ ■936. évi augusztu 22-i száma. A következő évben közel félévet töl­töttem Rómában és ekkor is összejöttem Virginio Gaudával, gyakoribb találkozá­sunk azonban már a jelen háború idejére esik. Már nagyon hosszú ideje tartózkod­tam akkor Rómában, amikor 1942 őszén, teljesen váratlanul, elnyertem az olasz népművelési minisztérium 18.000 lírás új­ságírói ösztöndíját. Előírás, illetőleg a „Ministero della Cultural Popolare“ ren­delkezése szerint a nyertesnek féléven át „egyik nagy olasz napál.... kötelékében kell tanulmányoznia a modern olasz új­ságírást“. Ez a „nagy ok ez napilap“ — örvendetes meglepetésk­mre — „Gior­­■ de dTtalia“ volt. Így lettem, én az olasz félhivatalos lap, a „Giornale dTtalia“ szerény „munkatársa“ és így lett Virgi­nio Gayda az én „főszerkesztőm“. Azonkívül, hogy hat hónapon át, min­den hó végén, felvehettem a „Ministere dellra Cultura Popolare“ pénztárából a 31­00 lírát — ami mint újságírói fizetés­­számba ment — a­ legnagyobb olasz kép egy külföldinek megmutatott, műhelyé­ben belepillantottam az olasz újságszer­kesztésbe. Egy újságírónak s más szabad­­foglalkozásu eg"é­neknek Olaszországban na­­ivobib a­ társadalmi megbecsülése, mint nálunk. Maga a Duce is mindig büszkén vallotta újságírói voltát. Az olasz újság­írás módszere és technikája más, mint a frienké, s főként "-onban abban a sajtó­etikában van külön áá­­am,­ a liberális korszakban honosodott meg nálunk s ami még most se tudott teljesen eltűnni. Az olasz lapok néhány apró­ betűs soros­ rend­őri vagy törvényszéki hírben intéznek el ügy­eket, amelyek nálunk néha, némely sajtóorgánumban ma is eladtvas szenzá­ciók. A betegessé fajult sztárkultusznak nyoma sincs az olasz sajtóban s hiányz­a­­­­nak int olyan, ízlésesnek nem mondható­­ „­elírások“ is, amelyek nálunk a Sajtóka-­­­mara rossz­ adását­ is kihívják. Viszont még a háború alatt leszűkített kétől­dialnyi ter-­­­je­delem mellett is tudtak és tudnék min­dig teret adni valami komoly tudomá­nyos, irodalmi és művészeti, problémáin­ak. A sajtó „n­emzetn­­evelő“ jelegét a modern olasz fasiszta újságírás domborítja ki leg­jobban. (S ebben­­?e tekintetben rokonsá­got mutat az — anélkül, hogy haza beszél­nék — erdélyi újságírással.) Virginia G­ayd­ának g­ondja volt reá, hogy mindezekbe belevezessen. S közeleb­bi érintkezés folytán meggyőződhettem az o­lasz fasiszta­ külpolitika vonalán túl­menő őszinte m­agyarbarátságáról. (1988- ban, a komáromi tárgyalások idején ő ment b­e először át a komáromi hídon a «••ebektől s­panyol-l­ov­ksokk­a»l elzárt Ko­­máromiba, hogy a­­lakosság­ hangulatáról •a helyszínen tájékozódjék. (S megértéssel ■hallgatta végig az erdélyi problémára von­­tkozó fejte­ge­téseimet. A­ fasizmus bukása után azt hziresztel­­ték róla — itthoni lapok is megírták —, hogy a csőcselék meggyilkolta. Egy má­sik verzió szerint rágyújtották­­a házát és bennégett. Olyant is hí­resztet a fáma, hogy külföldre szökött. Egyik se volt igaz. Ilyen hiebrirek vétele után találkoztam vele Rómában épe­n és sértetlenül! Utóbbi hónapokban visszavonult a köz­szerepléstől, nem vett részt a feltámadt tes­ts vita rendszer munkájában, s nem tért vissza a „Gloriale d Italia“ főszerkesztői íróasztaláho­z sem. Miért? Erre nem áll módomban fel­világosít­ást adnom. Azzal búcsúzott el tőlem Rómában, hogy „Arrivederei“ és most olvasom, hogy amerikai bombák tépték szét testét. Egy barátunkkal kevesebb... Mussolinitól származik az a mondás: „Vive­re pericolo­­s­ amenite“... „Veszélyesen élni.“ Nos, Vir­ginio Gayda valóban megvalósította ezt életével és hősi halálával. Az új fasiszta újságíró-típust képviselte. Ott halt meg, mint a toll hőse, az Íróasztala mellett, szét roncsolva a bombától, íróasztala mel­lett, amelyet a jegkriadó jelére sem ha­gyott el. Szélsz­erű élet után s­tílszerű ha­lál, de olyan halál, amelynek az útja ne-ra az elmúlás! MIHÁLY LÁSZLÓ. Gyűlés, mozi, színház és tánc­tilalom A Branyar Országos Tudósító jelenti: A m. l­ír. belügyminisztérium rendelkezésére további intézkedésig minden színházban, mozgóképszín­házban és mulatóban előadás tartása, mindennemű tánc (szállodákban is), továbbá gyűlések tartása tilos. A berlini török követ jelentéstételre Ankarába utazott Is­ztanbiliből jelenti a­z­­MTI. Safet Arikan, Törökország berlini nagykö­vete Ankarába vezető útja során Iszta­n­bulba érkezett. A török fővá­ro­sba­ni tárgyalásokat fog folytatni a­ török korm­á­n­nyal. SERÉDI­­JUSZTHNIÁN HERCEGPRÍMÁS • A nyugalmat minden erőnkkel fenn kell tartanunk A Magyar Kurír jelenti. Az Ac­tio Catolicia országos elnökségének ülé­sén Serédi Ju.Ssztinián bíboros-her­­cegprímás a bábom által teremtett ne­héz időkben előfordulható nyug­talanságokkal kapcsolatban­­rámuta­tott arra, mindenkinek, de főként a vezetőknek arra kell törekedniük, hogy higgadtságukat megtartsák, azt másokkal is megtartassák. Fog­­lal­k­ozott a három után bekövetkez­hető eseményekkel s ennek kap­cs­án hangoztatta, hogy Európában a­ leg­nyugodtabb állapotok Magyarorszá­gon vannak. Azt a meggyőződéseit fe­jezte ki, hogy a háború befejezés­ mikor azok a hatalmak, amelyek a békére való áttérést irányítani fogják, első­sorban azokra az országokra fognak támaszkodni, amelyekben nyugatom van. Tehát a nyugalmat minden erőnkkel fenn kell tartanuunk és oda kell hatnunk, hogyha valahol nyug­talanság mutatkozik, annak okát m­egszü­n­tessük. Bartha Dénes előadása Beethovenről Kivételes értékű előadást hallgatott végig szombaton este Bartha Dénes közönsége a zen­ekonzerv­atórium dísztermében. A pesti Zeneművészeti Főiskola zenetörténeti tanszé­kének tanára nem általánosságokban mozgó ismertetést ado­tt Beethoven művészetéről, ha­nem mélyenjáró stíluselemzéssel a bo­nn­i mes­ter alkotásainak legrejtettebb titkaiba avatott be. Beethoven műveit egyetlen szempontból, a témaalkotás­, a témaformálás oldaláról nézve mutatta be Bartha Dénes. Kiindulásul el­mondotta, hogy a bécsi klasszikus triász. Haydn, Mozart és Beethoven zenéje három forrásból táplálkozik: a XVIII. századi népi tánc szabályos ritmusaiból, az ugyancsak XVIII. századi olasz operastílusból és abból a művészi szándékból, amely beszédes, köz­vetl­enül ható, kifejező muzsika írását vallotta céljának. A Fatal Beethoven még a zeneszer­zésnek azokkal az eszközeivel él, amelyek az olasz operastíílusra és Mozartra is annyira jel­lemzőek, később azonban mindinkább a rit­musbeli egyszerűsödés felé vezet fejlődése. Témáit nem terheli késleltetésekkel, sem gaz­dag ornamentikával, v­iszont annál inkább ki­aknázza a dallamok harmóniai tartalmát. Csodálatos harmóniai feszültség jellemzi az érett beethoveni művészetet. Ebben a stílus­­változásban szerepe van Bartha Dénes szerint a XVIII. századi új stílusú német népdalnak is. Mozart csak a hozzáértők, a szűk ariszto­kratikus világ számára írta muzsikáját, Beethoven azonban, akinek legnagyobb él­ménye a francia forradalom volt s aki az egész emberiséghez akart zenéjén keresztül szólani, tudatosan alkalmazkodik a tömegek zenei nyelvéhez, a német népdal melódia-stí­lusához. Mozart a f­igurációk tömegével fonja körül és kendőzi el témáit, jellegzetesen ro­kokó-művész. Beethoven alkotásaiban a he­roikus, ünnepélyes, fegyelmezett, zenében rit­­mikailag egyszerű, de annál dúsabb harmoni­­zálású empire művészet testesül meg. Minderről, valamint a témaformáláson kí­vül Beethoven munkamódszeréről és összes ki­fejezési problémáiról hasonlóan eredeti és nagyvonalú elemzést nyújt Bartha Dénesnek Beethovenről nemrég írt könyve, amelyhez fogható stílustörténeti munka nemcsak a ma­gyar, de az­ egyetemes zeneirodalomban sem áll rendelkezésre. Nem mulaszthattuk el en­nek megjegyzését — a figyelem fölhívása cél­jából — Bartha Dénes kolozsvári előadása al­kalmából. Mintegy az előadás illusztrálására Zádor Dezső, konzervatóriumunknak hangverseny­­pódiumáról pár nappal ezelőtt bemutatkozott tanára. Beethoven 32 variációját adta elő, va­lamint a Sonata juasi un,a Fantasia című és a Mondschein-szonátával közösen 27. opus­számot viselő Esz-dúr szonátát. Zádor Dezső­ről elmondhatjuk, hogy szombatom este be­mutatkozó hangversenyét messze fölülmúló sikerrel játszott. Amellett, hogy határozott, fölényes technikáról tett tanúságot, a zenei frázisok ízléses megformálásával és az egész mű­ fölépítését tekintőt­­átigó értelmezésével komoly mű­vészi értékeket csillagtatott most. __________________________________ _ A kolozsvári Zenekonzerm főt­ársa in Színészképzír Tagozatának vizsgavloadíisát a Nemzeti Színházban A Z­enekonzervatóriumban működő szí­­n­iá­s­kola teg­nap délelőtt t­­artott­a­ vizsga­­előadását a Nemz­eti Színházban. Erre a vizsga­elő­adásra kitűnő érzékkel választot­ta ki a szintiskola vezetősége Wilde Osz­kár Flórenci tragédia, Belasco Dávid Pil­langókisasszony és Sudermann Fricike című egyfelvonásos darabjait. Mindhárom, egy fel­vonásodban kiválóan megállta, he­lyét a szint­iskola növendékgárdája. Majd­nem valamennyi növendék, ha gyakorla­tilag nem is minden tekintet­ben, de fel­készültség, színészi fegyelem és tudás szempontjából kitűnően megállta­k, he­lyét s a szereplőknek talán egyikét sem vethetjük vissza. Nem volt nehéz megál­lapítani, hogy mindnyájan az egyénisé- - gükben rejlő hajlamon kívül, a kellő­ szorgalommal és boz­gó törekvéssel ké­szülnek eljövendő pályájukra. A vizsgaelőadás szereplői közül ki kell emelnünk Bencze Magda harmadéves nö­vendéket, aki különösen a Flórenci tra­gédiában, máris szinte kész és kiforrott, a színpadon biztosa­n mozgó színésznőként jelentkezett. Forrai Ferenc harmadéves növendéknek különös képessége van a groteszk szerepekre, amint ez Simon énnek, a flórenci kereskedő szerepének megját­­szásából látszott. Kitűnősen megüt­te he­lyét a Fricike Drosse őrnagyának szere­pében is.. Igen jó alakítást nyújtott, mint Pillangó kisasszony Kudelász Ilona har­madéves növendék és Schuller Ilona har­madéves növendék­­ űzi ki, Szabó Irma, másodéves növendék a Fricike anyasze­repében. Reményre jogosut Domby Imre h,?ir­m­a­dév­es növendék, aki a F­erenci tra­gédia Guidó hercegének és a Fricike Fri­gyesének szerepét játszotta. Jók voltak még Kelemen Géza másodéves, Palotai László elsőéves, Galgóczi Sándor elsőéves növendékek. Róluk már nehezebb véle­ményt nyilvánítani, bizonyos azonban, hogy jó adottságaik van a­ színjátszásra. A Közjóléti Szövetkezet és a Tizes Szervezet egyévi munkájának szép eredménye KOLOZSVÁR, március 20. A városi Közjó­­­­éti Szövetkezet szociális működését, csak ha­­­­zatérésünk óta ismerjük. Ez­ az intézmény új segítésére érdemes sokgyermekes magyar csa­­­lád­ok életszínvonalát, szellemi és erkölcsi felemelésüket mozdítja elő. A kolozsvári Köz­jóléti Szövetkezet most­ adott számot, múlt évi nagyszabású munkájáról. A beszámoló szerint 12 család kapott ház- és tenyészállatokat, 136 család konyhákért, céljára alkalmas parcellákat, vetőmagvakkal és palántákkal. A parcellákért 7 hónap alatt egyenlő havi részletben összesen 43 pengőt fi­zettek a családok. Ebben az összegben a mag­vak és palánták ára is benne volt. A sokgyer­mekes kisiparos és kiskereskedő családok megerősítésére egy családi favágógépet, egy asztalos-, egy kovácsműhely berendezésére és anyagbeszerzésre kölcsönöket. Egy 11 gyerme­­kes családfő dohányáruda létesítésére, egy haz­aiözvegy italmérés megnyitására kapott köl­­csönt. A sokgyermekes családok felruházásán,­ kiadott különféle ruhaneműk értéke 23.711 pen­gőt, egyéb juttatások 17.087 pengőt tettek ki. A szövetkezet foglalkoztató műhelyeket­ szervezett. Az asztalosműhelyben állandóan 3—5 ember foglalkozott. A téglaégető üzem a házépítésre szükséges téglát állította elő. Egy kőbánya bérelésre és üzembentartásra éppen úgy, mint a téglaégető üzem, a szegényemberek építkezésének olcsóbbá tételét szolgálta. A magyar kereskedőtársadalom megsegítésé­re hívta életre a szövetkezet a „Magyar Boltot’’, ahol 25 kezdő kereskedő talált megélhetést. Itt kapott elhelyezést a szövetkezet háziipari boltja is. A múlt év folyamán a szövetkezet 14 lakó­házat épített, 28 lakással, amelyeket október végén adtak­­át. A beköltözött 28 családban a lélekszám 199, a gyermekek száma 143. Bepillantást ad a jelentés a Tizes Szervezet sokoldalú munkájába is. A szervezet január hónapban összeírta a háztartási alkalmazotta­kat, februárban a kolozsvári kereskedőket és iparosokat, ugyancsak ebben a hónapban az Egyetemi Lélektani Intézet részére a város leg­különbözőbb rétegéhez tartozó közönséggel 2000 darab közvéleményt kutató kérdőível töltetett ki. Áprilisban a tűzifaszükséglet szem­pontjából vette nyilvántartásba a város lakos­ságát, ezzel egyidőben a városi népkönyvtár javára 5000 darab könyvet gyűjtött össze. Má­jusban a vas- és fémhulladék gyűjtésében se­gédkezett. Június 1-én a nagy lakáshiány el­lenére a kolozsvári nyári egyetem baliga­n­i részére 74 bútorozott szobát szerzett. Augusz­tus első felében 10.000 darab tüzifautalványt osztott ki, szeptemberben pedig kiosztotta a hatósági tüzifaellátási lapokat. Októberben az elhagyott ingatlanok jogi helyzetét tisztázta. Az év utolsó három hónapjában 450.000 peng­e értékű ruhaneműt gyűjtött. Februárban meg­alakította a patronázs csoportját. Júliusban megkezdődött a családvédelmi szolgálata, tize­des táborozást rendezett a lom­bi cserkész­­parkban, megnyitotta a Tizedes Otthont, ren­dezte 20 héten át a .,Magyar önismeret” tanfo­lyamokat. A szervezet családvédelmi pénztá­rába a múlt évben 39.398 pengő f­olyt be, ebből 30.336 pengőt fizettek ki a Nemzeti Színházban rendezett előadások bevétele 73.017 pengő, kiadása 62.299 pengő volt.

Next