Ellenzék, 1944. június (65. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-05 / 125. szám

o ELLENZÉK A legszomorubb előzmények után Kolozsvár magyar társadalma csendben, de tiszta lélekkel ünnepli a magyar könyvet Ttaenaiény­en m­ár, hogy a nyárelő a magyar szoltem fár.sdhhi&tatkim­ niugvte­tié­­-­étnek az ara­tási ideje. Tize­nnyegy éve már, hogy június eső napjainak miel­egjé­­ben a magyar buro­ka ül az utcára könyvet árulni. A tapasztalat mutatta meg, ah­ogy az. alkotó és az olvasó közt ekkor mélyed el a sze­mélyes kapcsolat és iát viálák lát­hatóvá az író els- olvasó egymás iráinti sze­­retete, megbecsülése. Ma reggel Kolozsvár évszázados Fötde­­k­én sisonót káronalit hajlékálból háromna­pos sátor-életre a magyar könyv. Hírve­rés és disz­ nélkül. Egyszerűen, de maga­biztosan 32 kiadó 50 kötet A háborús viszonyok megleh­e­ősen korlátozták, az idei könyvnapi termel­ést. Az ország terül­etén mindössze 32 kiadó hozta ki ujdoinságát 50 kötetben. Sta­tsz­­ikai részletezése a megj­e­lnt műveknek nem érdektelen már csak azért sem mert összehasonításra ad alkalmat a múlt évekkel szemben. A 2. 50 kötet kö­zül 6 verseket, főleg­ gyűjteményes mun­kákat tartalmaz. Így például nagy hiányt pótol Dsi­da Jenő váloga­ott vizeinek ki­adása és Tompa László verseinek gyáj­te­mán­yes kiadása. Beráczzky Gyula össze­gyűjtött m­unkáit is örömmel üdvözli a magyar olvasóközönség. Feltűnő, hogy az dei könyvnapon egyetlen kötő sem je­­l­entkeztek ■ új kötettel Zenei mű­­s népdalok is el­ég csökkent számban jelentkeznek, mindössze 4 kö­tet, hege­nyék és el­bes zenetek száma 22, melyeknek legnagyobb része új rrvunka, k­asszákusnak számító újbóli kiadás mind­­össze 3. A katal­ógusból ítélve kettőnek­­háromnak í élünk nagyobb sikert: min­denek előtt Nyárő Józ­sef hatalmas regé­nyének a „Néma küzdelem"-nek, ami tra­gikus vetülete az erdélyi magyar nép év­százados harcának az életért. Ifj­usági művük is m­egtehető- csekély számban szerepelnek a katalógusiban. 6. Ezt annál inkább hiányoljuk, mert ifjú­ságunk, irodalma számban A minőségben is meglehetősen sovány. .Az ismeretterjesztő és tudományos mű­vek száma mán ki­s­égi több: 12 darab. Minőség szempontjából kétségtel­en­ül ez a legbiztatóbb és aligha v­alódiuík, ha ennek a kategóriának jósoljuk a legna­gyobb sikert és a legnagyob forgalmat. A megjelent munkák közül fel kell hív­juk a figyelmet László Gyula: „A honfog­laló magyar nép élete“ remű munkájára, mely sz­in­tézisét adja őseink alig ismert rörk­énetének, hadviselésének, politikai és­ népi életének. A könyvnapnak sikerülnie kell Az idea könyv-napot szomorú esemé­nyek előzték meg Kolozsváron, mindez azonban nára befolyásolta könyvtperes­­e­­dőinket. Heti m­agyar könyvkereskedő: az EUem­zék. Minerva', sz. Jakab Jenő, M­éh­­',az Kovács Miklós?, Korda R. T. és a Pun­­frotz és Veres cég álit­ott­ fel sátrat, akik­nél felváltva vesznek részt a könyve­apón megjelenő íróink. Kissé peeszimiszticikuis hangú l­atban kér­deztük egyik jól ismert cég­­tulajdonost sátrában t­. várható forgalomról. Fő ele­­te meglepő és örvendetes volt: — Se­m palástolná, sem letagadni nem a­ har.,m a. tényeket. Az orszégot és a vá­rost ért súlyos csapás minden bizonnyal kihat az idei könyvnap­okra, de ezt íco­­rftist­ se'm­ vézem üzleti szempontbó' tra­gikusan. Örök igánkig, hogy bármi tör­ténjék is, az élet megy tnvább, így van másít is: akiben él a magyar szellem pasztetere és­ a magyar könyv sej­me tete, az most is vásárol, mert minden múlandó, de a könyvből áradó bizonyosság el­­puszulh­at atécín. — Mi annyiban wa&zo­ditunk a ven­d-k*-­­vüli viszony­okhoz, hogy minden varmepé­­lyesség&t és cicomát mellől ilpik az idén. Sdlfi/~qpm'kell felvenniük és vállaljuk a köz­vetítő szerepét. Keirán v n még meg;: h­ősén Sátrak között. sétánk alatt még nem fejlődhetett ki ?. szőke'. *■ könynapi zsibongás. A könyveik pedig a külső szemlélő előtt nem tarjáik fel kincsüket A titkukat. Az első igazi magyar könyvnap Az 1940. XIV. ' C. foi Véi-ViSon rock 1­ .iá meg a k nwna­pok jelent­ésé'i'it. ..A könyvnapok a k 'ny.i'tn idcfisem és laönyv­­sceresik'P'dcikiön felül a miagya­r íróiknak és ■az egész magyiar tánsodaforrmaik összefo­gását jelentik a magyar könyv’­ és kultúra terjesztése érdekében és mint ilyenek, tuLszarryailj'.ák az üzleti vál­lalk­ozás kere­teit11 TVtájj. «Jeő pillanatTO. n­adlofeorituam.­mek is tűnik a frntfi t. c. letérése, pedig a nemes szánd­ék tits tatu megválom­­ttásának ez az első eszitemdieje. Törtsotlunk még egy­szer seregsajemlét a pok­olra, a xrueg töltő kö­tetek felett: sz­ázüik­ és kiadóik m­iindegyi­­ke keresztény. Ez még aligráia fordult elő 14 év alatt. Eddig a sok szmegtév­er­zítő, kic­­sies,érttékiü iró é® kiiadó, a kirajki­­ népsz­e­­rüséget hajhhászó toll forgató kötöütt sze­rényen húróodtak meg magyar irónnink mű­v­én. M­a az énök­, nagynevűek és indulók az őreik mate­r szellemét képviselik az idei kickiytv ünnepen, amely talán csende­­sebb, mint elődei, de nemz­ell­ és tisz­ti­l­­tabb s így ragyogóbb amaztkínál. Menjünk lei tóként ewkwn a krönyvna­­pokon valamivn­nyien a magyar kiadók (+ magyar kjorvskeckék sátraiba, vásároljuk meg a magyar iró könyvét, vigyük haza a sok magyar virágot, a lélek Iti szik­em­­ virágait. Mert az idv­i könyvnapok való-­­ han a mn űrmepürnk s azokat má kell az­zá *ViM*ujk ku­lhsőhá'tgeiben is. A kol­ozsvári könyv­n­apokon mindösszje öt iró jelenik meg, tatók rtezit vesznek kedden, juzniuis 6-án a ,,Méhkas“ I diák­­szövetkiezett által rendeza-ta­ur odaírni es­ten.* Valamikor avot hittük, psodámnalk kell­­ jönnie, hogy csak magyarok ünnepelhes­sék a könyv halha­tatlanságát. Né­hány hét ai’a rt vurá'.' h­ü lés sva­­r­­­ien szűnt meg ezeket az ünnepnapokat kísérő áporodott­­ jellegzetes illat a magyar könyvek vilá-­­­gában is. Na­gy idők ajándékát ünnepeljük tehát , tieaíta szívvel és tiszta lélekkel . . . (sze.) ! Szilárd harcra sorakozunk az igazság új világának megteremtése érdekében — mondotta Bagrjanov uj bolgár miniszterelnök, népéhez Intézett beszédében ■ SZÓFIA, juisius b. (iMTI­) A boll­­gár Tár­ij­ at­ i Irunola jel­en­ti: Bggyjanov bolgár min­i-g.tore.linbk a sv-Afai rá­­­dióban b'kividet intéz'ett­­nepáheszt .A beszéd fontosabb részleteiit alább kö- s rőlj­üi­­k: — Mics't, amikor a bolgár nép nteg­­'ipi­etesen indiéz helyrzetében vátu­la­lom a felelősségiét, niem mtul'aisatha­tom el, hogy n­e idiwem az első és as­ utoilisó gondolatod ahlxí] a besize id­­i bd„ ami-'k­yt hamm éveil ezelőtt momkio­tam, aná­kor kilépteim a kor­­i­mánybol, mert his/e­n ee*el minitiegy' öA-Jtokötöm a jelent a multtal. A j­e­­lenleg folyó küzd­ekem olt^ao haitaá­­, más arányú, hogy messze felülmúlja a mi csekély adottsága­inkat, stppem ezért ezekben a nehéz napokban a­­ vita és a sz­emélyies érzelm­eik, a ro­­­­konszern­ és az elllenségteske­dés, me­lyek csak árthatnak a bolgár né­p egységének, n­em­ helyénvalásnak. A ho­lnap világa iss­a­k tökélentieisebb le­het a tegnap világánál. A holnaip vil­ágában a népeknek és az embe­­rekr­ek ,több igázsiig jut pisztályinélszinil, mint a tegriap­rdl­ágában és mi bol­gárok a­z egész nép és az eg­res om­­betettek egyaránt kivánunnk-e mást, mint az igazságot? A válaszrt­ az egész világ ismeri. Igazságot kívánunk a népek és az embereik között. Nincs tehát más választásunk, minthogy sorakozzunk szilárdan a harcra, hogy segítsünk megvalósítani a­z igazság eljövendő új világát. Ebben a pillanatban, amikor a­z emberiség átlépi az uj világ küszöbén a bolgár népnek is ki kell fejtenie min­den erőfeszítését, hogy márhódítsza azt a helyet, amely méltán megültetti ebben az új világban. Kezünkben kiell t­ar­­­­tanunk­­sorsunk irányítását. Üu-Íószár­­tfitt a KFRIS­ZiS KÉRELEM A háborús viszonyok tették, kötelezővé, hogy színházaink a koradélutáni órákra tegyék elő­adásaik kezdetét. A tél és a tavasz korai alko­nya indokolttá is tette ezt a megoldást, ameny­­nyiben a nézőközönségnek lehetősége nyílt még az elsötétítés előtt vagy röviddel ezután a haza­érkezésre. Most, a tavasz végén és nyár köze­pén azonban megnyúltak a napok és kitolódott az elzetétités időpontja is. Az ipari és kereskedelmi vállalatok tisztvise­lői, alkalmazottai és munkásai rész­éről m­ár ak­kor sok panaszt hallottunk, hogy számukra ezáltal lehetetlenné vált a színház előadásainak látogatása. Mert ismét sok kérés és kérelem ér­kezett szerkesztőségünkbe, hogy a nagy nyilvá­nosság előtt kérjük a színház vezetőségét, álla­pítsa meg az előadások kezdetét egy későbbi időpontban, mert ezáltal egy széles magyar társadalmi osztály válhat ismét buzgó színhazz látogatóvá. Kérésüket ezúttal tolmácsoljuk illetékeseknek. KOMOLY SÉRÜLÉ* A SZÍNÉSZ—ÚJSÁGÍRÓ-MECCSEN A nagyváradi színész—újságíró labdarúgómér­­kőzés során megsérült, közszeretetnek örvendő konvinánt, Gulácsy Albertet , aki jól ismert a kolozsvári közönség előtt is inszalagszaka­dással szállították be a Szent József-kórházba, miután az előadást még óriási kínok között, nagy önfegyelemmel végigjátszotta. Gulácsy sé­rülése súlyos, aggo­dalomra azonban nincsen ok. HÁNY KÖTET KÖNYV JELENT MEG A VILÁGON? A közeledő könyvnapokkal kapcsolatban nem érdektelen az alábbi kis hír: A párisi nemzeti köny­vtár adatai szerint a könyvnyomtatás óta több mint 30 millió tan jelent meg. Évente mintegy 200 ezer új kiad­vány kerül forgalomba. A statisztika sz­erint a legtöbb könyvet Napóleon császárról írták, aki­ről eddig mintegy 70 ezer könyv jelent meg. Goethéről ,,csak” 20 ezer könyvet írtak, a francia forradalommal 15 ezer munka foglal­kozik A történelem nőalakjai közül Jeanne D’Arc a legnépszerűbb, a róla írt művek száma meghaladja a 12 ezret .BUJDOSÓ CSÍKI CSILLAGOK­ N­agy­szabású ünnepi szabadtéri előadás szín­helye volt pünkösd két napján a szabadkai ferencreridiek temploma előtti tér. Az alkalmi színjátékot ,Bujdosó csiki csillagok” címmel dr. Németh Kálmán bácsjózsefalvi plebánis írta. A pünkösdi játék szerepeit a Kőszegi szín­társulat tagjai alakították A színtársulatnak va­­lamennyi toepa kitűnően. txes*pe!!. Az rgypén!­játék jellemzése helyett csak felsorolásszerűen említjük Kompáthy Gyula, Rajz János, Soli Bertalan, Torma Auguszta, Koshids Emmi,­ Gye­­nes Magda, Hídvégi Lajos, Szén** Sándor és Homm Pál főszereplő pompás játékát. Mind­annyian hiánytalan művészi érzékkel és cet­kö­zökkel, teljes tudással érvényesítették a sza­badtéri jelenetekben is a zárt színpadon ismert készségüket. Több mint ötszáz főnyi népvisele­­tes bácskai székely hullám lott színesen a fő­szereplők mellett a templom előtti tágas sza­­badszínpad térségén a bukovinai József­falva székely község utolsó napjainak életét, izgal­mait festő jelenetekben. Közreműködött a sza­badtéri előadáson a székelyek és a szabadkai Népkör énekkara is. A szabadkai játék bemutatójának szünetében Bönczös Miklós, másnap az író, Németh Kál­mán mondott megrázó beszédet. GILDA ZSEBKENDŐJE A legsötétebb tragikus pillanatokba is bele­­vegyülhet a humor s ilyenkor ki-ki lelki be­állítottsága szerint kacag vagy bosszankodik. Így történt a kolozsvári Nemzeti Színház leg­utóbbi Rigoletto előadásán is. A második fel­vonás legkomorabb jelenete, amikor az össze­esküvők bekötik a vén bohóc szemét és két markos legénnyel kilopják otthonából a fehér­­lelkű Gildát. A kertben Gilda elveszti csipkés zsebkendőjét s apja ebből tudja meg imádott leánya sorsát és ébred meggunyolt önmagára. Minden rendben volt a kolozsvári színpa­don is. Két markos legény átmászott a kerítésen, be a házba, egyikük felkapja Gilda — Páka Jolánt s rohan kifele társai közé s társa is illan a nyomába. DE . . . De amikor Páka elejti a zsebkendőt, az „il­lanó társ” túlbuzgóságból és tudatlanságból -­­udvariasságnak tételezzük fel? — felkapja a kis kendőt s még sebesebben tűnik el a kórusban. Pár pillanat s berohan Rigoletto — Szabady István. Torzságában nézi — keresi — kutatja a kendőt, hogy felszakadjon torkából a kétségbe­esett kiáltás: „Gilda — Gilda! . . .! Zsebkendő azonban sehol sem­ volt, mert azt abban a pillanatban a kulisszák mögött ud­variasan átnyújtották Páka művésznőnek azzal, hogy „A művésznő tévedésből elejtette a szín-­­padon ...” Na, nem volt nagy baj, de azért illene ki­oktatni a színpadra lépő szereplő gárdát a da­rab tartalmáról és egyes kritikusabb részleteiről Talán elő kéne fizessenek — könnyebb meg­oldás végett — a tartalmakat ismertető szín­­házi műsorlapokra. A 50 ISOé*0 « » 1944 ]m­­am­mmmmmmmmmmmammmmmmmwmmmmmm Ne légy kiváncsi Légi riadói Őrök­ a sziréna, verik f/-1 r*- a ha­rangot! ír, mint frgy­-|nk­/r|t polgár, nv./rsze ded házad népét és szépen lementek az óvó helyre vagy a fedett árokóvóhelyekre Ezt ke­­lene cselekedni. A józan ész is ezt diktálja, d* mi nem vagyunk fegyelm­i­zettek, m­i kiváncsiak vagyunk arra, h­ogy mi is van már megint azok­kal az­ amerikai, meg angliai gépekkel'' Jönnek» Nem jönnek. Hiszen még a­­ligájukat se ha! Inni, fis ha jönnek, vájjon, mennyien jönnek’ Innen nem­ látni semmit, gyerünk ki a kert vé­gébe, onnan a dombról jobban látni. Gyerünk fel a tetőre, ormán van aztán kilátás. Mi az gyerekek, ti .sem,láttok még semmit? Édemtípón jöjjék csak, kiált be Pista gyerek az utcáról „Jönnek már, abuk­ látni is oket, mint a mé­hek, annyian vannak.” Erre már a szomszédok is felfigyelnek és verődik a tömeg. Lassanként az utcák is megtelnek kiváncsi emberekkel Egy két okos ember is akad, akik szakértelem­mel magyarázzák: „így jöttek a fronton is, az­­tán ledobták a rakományukat. Volt ugyan bűn kérőnk, de fene ment be abba! Nézzük ők, aztán ha dobott hallottuk a bomba sivitását, le­hasaltunk a földre!” Így megy a tere-fere! míg a gépek végig dü­börögtek a város vagy falu fölött. A légi riadó kicsalja az­ embereket lakásaikból Nyugodtan állíthatjuk, hogy a városokban, falukban soha annyi ember, asszony, gyermek nem mozog utcákon, tereken, kertekben, mint a légi riadó elhangzása után. Mintha az ördög húzná ki áldozatait a véres táncra. Csak nem maradok el ettől a látványtól? Hátha még légi harc i­ lesz? Az meg különösen érdekes. Nincs az a hatalom, mely a kíváncsiságnak gátat tudna­­vetni. És hol maradna a jólértesültek kara, kik belehalnának, ha egy napon hit nélkül ma­radnának. De még a törvény, vagy rendelet ide, vagy oda? Nekem aztán ne parancsoljon senki, ne féltse az életemet így okoskodnak a magukat karakán legényeknek tartó, fegyelmet nem ismerő honpolgárok, nem gondolva arra, hogy rossz példájuk mennyi áldozatba kerül­hetne, ha történetesen megszólalnának az ellen­séges gépek puskái és gépágyúi. Sajnos, az emberek kíváncsiságát, könnyelmű­ségét, nemtörődömségét, fegyeleztetetlen maga­tartását, sem jóakaratú szóval, sem törvénnyel, rendelettel de még csak fenyítéssel sem lehet megmásítani. Hiába a szigor, a rendőr, a csendőr, hiába a büntetés, csak egy mód képes az embereket jobb útra téríteni. A véres áldo­zat. De hát miért kell embereknek, gyermekek­nek akkor is meghalni, ha ezt el is lehet ke­rülni? Miért kell annyi ember közes lábát am­putálni, mikor ez mind elkerülhető lett válaszi Miért követeljük meg, hogy légi riadó elhang­zása után mindenki menjen óvóhelyre?, mind olyan kérdések, melyeket még egy kíváncsis­kodó sem vetett fel, amikor kiállt a nézők tö­megébe. Nézzük meg már most hogy mit mond a tapasztalat, a statisztika? A légi támadások áldo­zatainak több, mint 70 százaléka szabadon tar­tózkodókból kerül ki. Ezek nagy része maga ke­reste vesztét. Ezeket nem lehet hősi halottak­nak tekinteni. Napról-napra érkeznek jelentések halálesetek­­ről, sérülésekről olyan helységekből, ahol bom­­bázás nem is volt. Néző, leső, kiváncsiskodó emberek ezek a szerencsétlenek, akik nem tud­nak magukra vigyázni. Gyermekhalál és sulyos sérülés, sok szomorú bejelentés tartalma, szülők bűnei, kik még gyermekeikre sem vigyáztak, ahelyett, hogy óvták volna őket a veszélytől Ember, vigyázz magadra és gyermekeidre! Hogy milyen veszély fenyegeti a szabadban leső, kiváncsi embert, erre nézve elegendő lesz felsorolni a következő eshetőségeket:­­ Az átvonuló hullámok gépei leszórhatnak: robbanó tárgyakat, apró bombákat, stb., ezek­­nek levetését a gépek dübörgése miatt nem hallani 2. Megnyithatják a géppuskák tüzét egy-egy­ városban, faluban álló vagy mozgó tömegekre. Pillanatok alatt ezer és ezer lövedék kerül a földre. 3. Dobhatnak bombát oda is, ahol nincs cél­pontjuk. 4. Légi harc alatt a lövedékek százezrei re­­pülnek a levegőbe, melyek már sok embert ta­­láltak halálosan súlyosan. Ezek a lövedékek végeredményben a földre kerülnek és vagy­­ házak tetejét ütik át, vagy a földbe, fákba fú­rodnak. 5. Ahol a saját légvédelmi tüzérségünk mű­ködik, ezek lövedékeinek repeszei is veszélyez­tetnek. Bombatámad­ás esetében: 1. A bombák kioldása jóval a célpontok előtt történik, tehát a legtöbb esetben a gépek erős motorzaja miatt nem hallod a bombák sivitását és nem éred el az óvóhelyet. 2. Minden támadásnál gyújtóhasábok ezrei hullanak. 3. Támadás előtt közben és után, géppuska la gépágyútűz érheti a szabadban tartózkodói­t. Saját légvédelmi tüzérségünk lövedékeinél repeszdarabjai hullanak, amelyek szintén veszé­lyeztetnek. Ember, öreg, ifjú, férfi és nő, térj magadhoz! Háborúban élsz! Csatatéren vagy te is, ahol go­lyók, bombák pusztítanak! Hogy mikor és hol érhet a halál vagy sérülés, azt nem tudha­­tod, de itt leselkedik mindnyájunkra, minden órában, minden percben, miért sietsz eléből óvd magad és embertársaidat! Ne áltasd magad azzal, hogy már százszor is végignézted a gépel elvonulását és nem történt bajod. Itt is fennáll az a közmondás, hogy: „Addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik.” Ne légy kiváncsi! TÖRSEÖK KAROLT PAPÍRBAN, Írószerben, irodai fel­­szerelési tárgyakban teljes raktári «jár­sz JEUsazék'* könyvesboltba».:

Next