Előre, 1921. április (17. évfolyam, 3133-3162. szám)

1921-04-08 / 3140. szám

ELŐRE HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER Published DAILY' including SUNDAY. — Sunday hm«: includes Sunday Magazine Section. ________ Published by the American Hungarian Workingmen'«! Federation. — E. RÉNYI, Secretary, _________HARRY H. KLEIN. Business Manager.__________ ENTERED AS THIRD CLASS MAIL THROUGH THE ___________POST OFFICE AT NEW YORK, N. Y._________ ADMISSION FOR SECOND CLASS APPLIED FOR.; 3a East 1st Street. New York. N. Y. Telephones: ORCHARD 4927. 4»2S. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada one year: $8.00. 6 months: $4.00, 3 months: $2.00. Foreign Countries: one year $12.00, 6 months $6.00. 3 month $3.00. ELŐFIZETÉSI ARAK: az Egyesült Államokban és Kana­dában egy évre: $8.00; félévre: $4.00, negyedévre: $2.00. Kútfőidre. 1 évre: $12.00; félévre: $6.00; negyedévre $8.00. MINDEN CSEKK és MONEY ORDER az “ELŐRE HUNGARIAN DAILY" NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI. E lap hasábjai KÖZÉRDEKŰ ügyekben mindenki aaA- mára nyitva állanak. . ­A szövetségesek marakodása Az amerikai külpolitika kezd kibontakozni. Az uj kormánynak kellett némi idő, hogy bele- j zökkenjen a kerékvágásba, kezébe vegye az' ügyek intézését s most, hogy a kezébe vette, megindult a jegyzékek áradata. Legutóbb a lon­doni, párisi, római és japán diplomaták kaptak egy jegyzéket, mely kereken tudtukra adja, — ha netalán elfeledték volna, — hogy a háború­ban részt vett Amerika is követeli osztályrészét a zsákmányból. Az amerikai kormány nem ve­szi tudomásul az osztozkodást, mely nélküle tör­tént meg s fentart magának minden jogot, mely megilleti, mint a győztesek egyikét. Ezúttal különösen a Csendes óceánon fekvő volt német szigetekről van szó. “Nem lehet kétséges, — mondja Hughes az angol kormányhoz intézett jegyzében, — hogy a szigetekkel való rendelkezés jogát a szövetsé­ges hatalmak győzelmük által szerezték meg Németországtól s az angol kormány aligha fogja tagadni, hogy a győzelem kivívásában része volt Amerikának is. Szükségképpen következik, hogy azok a jogok, melyek a közös győzelemnek az eredményei, egyenlően megilletik az Egyesült Államokat is és a volt német birtokok felett való rendelkezés nem lehet jogerős az Egyesült Álla­mok hozzájárulása nélkül.” Az érvelés logikus, azonban bennünket ez nem érdekel. Amerika munkásai nem lesznek szegé­nyebbek, ha a volt német szigetek japán tulaj­donba mennek át, nem lesznek gazdagabbak, ha amerikai tulajdonba kerülnek. Ugyanez áll Japán munkásaira is. Egyik ország egyetlen egy munkásának sem lesz kényelmesebb lakása, magasabb munkabére, jobb és több tápláléka, bármi történik is azokkal a szigetekkel. A do­lognak más oldala az, amely bennünket érdekel. A háború alatt valamennyi háborúskodó or­szág proletariátusát azzal bolondították, hogy ezt a háborút uj, a réginél jobb világ követi. Különösen a szövetséges országok munkásai hallották gyakran, hogy a nemzetek közt meg­szűnnek a torzsalkodások, a szövetséges hatal­mak bevonják a nemzetek nagy testvériségébe a föld valamennyi nemzetét és a népek szövet­sége biztosítéka lesz a világ békéjének. Ha vi­tás ügyek lesznek is, azok békés megoldást nyer­nek a nemzetek közös itélőszéke előtt. Elejétől! kezdve erős volt a gyanúnk, hogy az a tervbe vett nemzetközi, államok felett álló állam nem­zetközi haderőnek készül a proletáriátus és az elnyomott gyarmati népek ellen s ugyanakkor kételkedtünk abban is, hogy a kapitalista or-j szágok bármilyen szövetsége képes volna annak J a csodának a végrehajtására, hogy megszüntes­se az okozatot, érintetlenül hagyva az okot:! megszüntesse a háborút, amig fentart ja annak' inditó okát, a kapitalizmust. Mielőtt az impe­rializmus nemzetközi állama kialakulhatott és funkcionálhatott volna, máris megjelentek azok az érdekellentétek, melyek a szövetségeseket ál­lítják egymással szembe. Az amerikai és az ántánt kapitalizmus között jelentkező ellentétek nem a legyőzöttek és a győztesek közt lévő ellentétek, melyeket a há­ború jói vagy rosszul, rövidebb vagy hosszabb időre elintézett, hanem a győztes csoportok kö­zött lévő ellentétek, melyeknek elintézése újabb háború veszedelmének teszi ki az emberiséget. A szövetségesek marakodása, úgy lehet, békés elintézést nyer, azonban kétségbevonhatatlanul bizonyítja, hogy a kapitalizmus az érdekellen­téteknek olyan robbanó anyagával van telítve, melyet a legjelentéktelenebb szikra is felrob­banthat, hogy ismét recsegve-ropogva szakad­janak szét a nemzetközi kapcsolatok s felborul­jon az egész termelés. A kapitalista lapok, akár hivei a Nemzetek Ligájának, akár nem, akár a Versailles! béke­­szerződés, akár a különbéke mellett foglalnak állást, egyetértenek abban, hogy a külügyi hi­vatalnak mereven kell ragaszkodni az amerikai jogokhoz. Ha ugyanilyen merevség fog ipeg­­'.yilvánulni angol vagy japán részről Ts, á'jegy-' zékválsásokat követi a gazdasági megtorlás, a gazdasági megtorlást követi a háború. A szö­vetségesek marakodása olyan zsákmány felett, amelyből a proletariátusnak se haszná, sé kára, bevezetője lehet olyan háborúnak, melyben is­mét a proletárok millió fogják veszíteni épségü­ket, életüket. A kapitalizmus állandóan magában rejti a há­ború veszedelmét. Nincs ellene más védekezés, mint a proletáriátus osztályharca a kapitalista rendszer ellen. ■ ■ “Humanizálni” akarják a postát is. Hays postaügyi miniszter New Yorkban szemé­lyesen beszélgetett vagy ezer postaalkalma­zottal s ilyen látogatást akar tenni más vá­rosokban is. De azért a posta munkásainak, fogadást mernénk tenni, — a miniszteri vállverege­­tés és kézszoritás után is üres marad a zse­bük. Az okosabb módszer Ha a japán imperialisták idáig nem tudták, miként kell okosan terjeszkedni, a New York Herald most kioktatja őket. “Japán olyan helyzetbe került, hogy a saját területe túlságosan kicsiny a tőkebefektetésre, — Írja a Herald, — és igy természetesen az ázsiai kontinensre vetette ki a hálót. Azonban azzal a helytelen felfogással kezdte a dolgot, hogy ha gazdasági hinterlandot fejleszt ki ma­gának, azt a területet mindjárt el is kell foglal­nia. Ez oktalan politika volt már csak azért is, mert kellemetlenül hatott az elfoglalt területe­ken már befektetett külföldi tőkére.” Igaza van a Héráidnak. Egy terület népének gazdasági leigázására nem okvetlenül szükséges annak a területnek az elfoglalása, sőt sok eset­ben nem is ajánlatos. Célszerűbb meghagyni a függetlenségnek a látszatát, de annál valóságo­sabbá tenni a gazdasági függést. Japán kapita­listáinak, akik felhalmozódott tőkéjüket kínai vasutakba, bányákba, gyártelepekbe fektetik és nemcsak a természeti kincsek forrásait veszik birtokukba, hanem a kínai bérrabszolgákat is igába fogják, sokkal célszerűbb, ha a kinai ural­kodó osztályt vazallusukká téve, annak a kezé­ben hagyják a politikai kormányzatot. Nem ok nélkül oktalankodnak az egyébként eszes japán kapitalisták, ha mégsem használják ezt az okosabb módszert. A Herald elárulja: “Az oktalan politika kellemetlenül hatott az elfog­lalt területeken már befektetett külföldi tőkére.” Hát persze hogy kellemetlenül. Nem csupán a japán kapitalizmus van abban a helyzetben, hogy gazdaságilag fejletlen területeket kell ke­resnie, ahol tőkefeleslegeit jól jövedelmezően fektetheti be a termelésbe. Ugyanilyen helyzet­ben van valamennyi, kapitalisztikusan fejlett ország. Kínát, ezt a befektetésre alkalmas te­rületet megtalálták az amerikai, az angol, a francia kapitalisták is. És ekkor jönnek a japán kapitalisták s nemcsak versenyt támasztanak, hanem a területet, melyen a verseny folyik, mindjárt el is foglalják, politikai fenhatóságuk kiterjesztésével a saját tőkebefektetéseiknek olyan privilégiumokat biztosítanak, melyekkel szemben a külföldi kapitalisták nem bírják a versenyt. A japán kapitalisták tehát mégsem voltak olyan túlságosan ostobák, amikor nem az okosabb, hanem a hasznosabb módszert válasz­tották. Igaz, hogy az ő hasznosabb módszerük kelletmetlenül hatott a külföldi tőkebefekteté­sekre, de ez nem a japán kapitalisták baja, ha­nem a külföldi kapitalistáké. Ha nem tetszik nekik, apellálhatnak az ultima rációra, az ágyúra. ■ ■ Milwaukee-ban a Szocialista Párt vala­mennyi jelöltje elbukott a községi válasz­tásokon, egynek a kivételével. Ha ez az egy is elbukott volna, Milwaukee munkásait még akkor sem érte volna semmi veszteség. H ■ A minta-munkás Egyik kapitalista lap a másiktól veszi át azt a levelet, melyet a roanoke-i Times számára irt egy “minta-munkás,” aki mellesleg hü union­­ista is. Miért ne állítsuk mi viszont elrettentő például ezt a “minta-munkást” és “hü unionis­­tát” a mi olvasóink elé? “Tagja vagyok a unionnak, — írja a “minta­munkás,” — és tagsági járulékaimat kifizettem az utolsó hónapig és a józan eszem azt diktálja, hogy a vasutasok munkabérének leszállítása hasznára válna a munkások többségének. Tiz emberrel szoktam dolgozni s most csak négyen dolgozunk. Ha a vasuttársulat leszállítaná a bé­rünket, a másik hatnak is volna munkája és is­mét tizen dolgoznánk. Le kellene hát szállítani a béreket és akkor mindenki dolgozna és ez az istennek is tetsző dolog volna.” A kapitalistáknak még tetszőbb volna. A ma­gyarázata igen egyszerű: Ha egy munkás na­ponta tiz dollár értéket termel és öt dollár mun­kabért kap, a négy munkás által termelt negy­ven dollár értékből a vasuttársulatoknak húsz dollár jut. Ha a munkabér négy dollárra csök­ken és tiz munkás dolgozik, a vasuttársulatnak száz dollár értékből hatvan dollár jut. Az első esetben a termelt értéknek ötven százaléka, a másik esetben a termelt értéknek hatvan szá­zaléka. Hogyne volna ez a megoldás a kapitalis­tának — s minthogy az isten rendszerint a kapi­talistákkal tart, — az istennek is tetsző dolog? Hogy a munkanélküliség: nem nyerne megol­dást, arról beszélni is felesleges. A munkanél­küliek számának szaporodása vagy csökkenése nem a munkabér emelkedésétől vagy csökkené­sétől függ, hanem egyéb tényezőktől, mint ami­lyen a munkaidő csökkentése, az emberi munka­erőnek gépmunkával való helyettesítése, az áruk kereslete és kínálata. A. “minta-munkások” “józan esze” erről ter­mészetesen mitsem tud. Éppen azért “minta­munkások.” i A kapitalisták örömüket lelik az ilyen “minta­munkásokban.” Örömüket csak az zavarja, hogy áz ilyen “minta-munkások” száma a kapitaliz­musra veszedelmes gyorsasággal fogy. u ■ A Vörös Kereszt genfi konferenciája el­fogadott vagy féltucat határozati javasla­tot, melyeknek végrehajtása “humánusab­­bá” tenné a háborúkat. így például az egyik határozati javaslat ajánlja a mérges gázok használatának a megtiltását, a másik a véd­telen helyek és városok bombázásának a megtiltását és igy tovább. Eltekintve attól, , hogy az ilyen közös megegyezéseket éppen a háború folyamán függesztik fel, mi csak egyetlen egy humánus háborút tudunk el­képzelni: a proletáriátus osztályharcát a méhében háborúkat hordozó kapitalizmus ellen. A nap legérdekesebb híre Egy Roman Leondowski nevű embernek öngyilkossá­gi és gyilkossági rohamai voltak. Többször rendőr­kézre került, amig végre megállapították, hogy a fejé­ben golyó van, amely nyo­mást gyakorol az agyára és ez teszi őt mániákussá. El­határozták, hogy megoperál­tatják őt. Március 29-én dr. William L. Chapman brook­­lyni orvos a Sing Sing fegy­­házában kivette a golyót Leondowski koponyájából. A fegyházi orvosok teg­nap jelentették, hogy Leon­dowski állapotában pompás javulás állott be. Az bizo­nyos, hogy testileg fel fog épülni. Biztosat egy hóna­pon belül nem lehet monda­ni, de már most valószínű, hogy a rohamok is el fognak maradni. A nyomás, ame­lyet a golyó agyára gyako­rolt, elmaradt és sem önma­gában, sem másokban többé nem akar majd kárt tenni. A mint lehet, visszaszállítják őt a fogházba, ahonnan sza­badulni fog, amint biztosan megállapíthatják, hogy az operáció minden tekintet­ben sikerült. Akik ezt a hirt olvasták, azok csak az orvosi tudo­mány diadaláról zengnek éneket. Szó sincs róla: szép és felemelő az orvosi tu­domány, de amit mi ezzel a dologgal kapcsolatban meg­láttunk, az egészen más va­lami. Azt látjuk meg, hogy egy ember, aki ölt és önmagá­ban is kárt tett, egyszerre megváltozott, amint megszün­tették azt az okot, amely őt vérontásra kergette. A bűnösök 90 százaléká­val igy vagyunk. Az egyik­nek golyó gyakorol nyomást az agyára. A másikra a rossz környezet, a hibás nevelés, a ferde tanitás gyakorol rossz hatást. Az emberek milliói­nak nem golyó, hanem az egyház maszlagjai és a kapi­talista iskola hazugságai gyakorolnak nyomást. Egy merész operáció, a nyomás megszűnik és a bűnösök egy csapásra megváltoznak.Meg­­változnak. Megszűnik az ok, amely vérontásra, rablásra, lopásra kerget. Az operációs kés a világ proletariátusának a kezében van. Attól függ, hogy a fe­kélyt mikor fogja kivágni és az emberiségnek megadni a vüárva-várt egészséget?! Ämult, a jelen és a jövő... ft RESZKETŐ KURZUS (A bécsi Proletár.) A vesztét érző remegés jegyé­ben születnek a magyar belpoli­tika legújabb fordulatai. A ‘‘helyzet urait” Horthytól le, a különitményi egyenruha legutol­só “mértéktelen” viselőjéig, megborzongatja a magárahagya­­tottság tudata. A proletárdikta­túrát közvetlenül követő nagy nemzeti összeforrás mámora rég elpárolgott. Siófoktól Budapes­tig terjedő “hadak utj’án” még az egységes ellenforradalmi bur­zsoázia képviselőjeként tombolt a leláncolt proletárság testén a fehér terror. Azóta az ellenfor­radalmi egységet izekre tépte a kizsákmányolok egymás közti érdekharca. A rekvirálásokkal zaklatott, földkérdésben becsa­pott parasztság, a zsidófaló jel­szavakban csalódott kispolgár­ság, a vallásháborúba pofozott református tömegek undortól és gyűlölettől szikrázva állanak szemben a kurzussal. A nagy­ipari kapitalizmus liberális jel­szavak alatt nyíltan zászlót bont A munkásság a szakszervezeted­ben már harcra merészkedik az eröszakszervezet ellen. A bu­dapesti szedők pogromfenyege­tésekkel, hat zászlóalj gépfegy­verével farkasszemet nézve, egy héten keresztül tartják a szájko­sarat a sajtó mocskos szkján. A minden oldalról tornyosu­ló veszedelemmel szemben a kurzus riadtan kutat “hatályo­sabb védelem” után. A leg­újabb hírek szerint két irányban is próbálkozik. Legális védeke­zésül csak a törvény papirosa, a büntető paragrafusok fenyegeté­seinek üres puffogtatása kínál­kozik. Azonban a különítmé­nyek fegyveres banditái tisztá­­! ban vannak ennek az értéktelen­ségével. Számolnak és tárgyal­nak a katonai puccs esélyeiről, arról, hogy bevetik a döntő ér­vet: a szuronyt és kézigránátot | a politika mérlegébe. Nyílt nemzetgyűlési tercieré­ben leplezte le Szilágyi Lajos J vezérkari százados, hogy a külö­­nitmények, csendőr-zászlóaljak, diákbandák Horthy tudtával ál­lami középületekben tárgyalnak a katonai diktatúráról. Szét akarják kergetni a nemzetgyű­lést, uj pénzkibocsátás és nem­zeti kölcsön címén eret vágnak a tőkén, elhelyezik a bürokráciá­ban a saját megbízható cseme­téiket. “Aki gyáva lesz, azt el­küldik Orgoványra.” A kato­nai diktatúra majd elintézi köz­megnyugvásra a királyt és a munkáskérdést. Egyelőre azonban a katonai diktatúra nyilt formában való életbeléptetése elhalasztódott.. A mai külpolitikai helyzet mellett ugyanis csak újabb külső bo­nyodalmakkal tetézné a kurzus belső zavarait. A szabad rab­lás teljes korlátlansága sürgős lehet ugyan a különítménynek s az ébredők legénységének, de Horthy és a vezérek kényelme­sen érvényesítik a hatalmat és számításaikat a mai kissé bur­koltabb diktatúrában is. Szilá­gyi leleplezései között elmondta ennek a titkát. Egyes megyé­ket katonai parancsnokai egy­szerűen haditerületté nyilvání­tanak, zárórát, piacokat szabá­lyoznak, földbirtok ügyekben bíráskodnak, a közigazgatással felveszik a konkurrencia legzak­­latóbb és legpiszkosabb formáit. Ilyen körülmények között a nyilt katonai diktatúrának már nem Sok lehetősége maradhat hátra. A kurzus egyelőre beéri az állami és társadalmi rend törvényes, hatályosabb védelmé­vel!” A nemzetgyűlés a pénz­ügyi javaslatok félbeszakításá­val nyakra-főre tárgyalja az elé­je tett törvényleckét. Horthyék tizenöt évtől halálig terjedő ke­rékbetöréssel fenyegetik azt, a ki az állam és társadalom rend­jének felforgatására “szóval vagy tettel, nyiltan vagy titok­ban” szervezkedik vagy gondol, aki a nemzeti hadsereg vagy in­tézményei ellen izgat, szolgála­ti fegyelmét lazítja, vagy ha ilyesmiről tudomása van és fel nem jelenti. Mindez természe­tesen nem szigorítás, hanem je­lentékeny enyhítés volna az ed­­digi joggyakorlattal szemben, a mely mindig halálra-marcango­­lással, heréléssel intézte el az efféle leghalványabb sanda gya­nút is. Van azonban némi újítás is. Aki akár belföldön akár ‘‘Cson­­ka-Magyarország mennyország” területén kívül, külföldön, a ma­gyar állam ellen meggyalázó, lealacsonyító, a nemzeti érzést sértő kifejezéseket használ és pedig akár nyilvánosan, akár ti­tokban : bűntettet követ el. Az ítélethozatalt a vádlott távollé­te, vagy külföldi tartózkodása nem. akadályozza. A bíróság az elitéit egész magánvagyonát is elkobozhatja. Ezekből a rendelkezésekből megérthetjük az uj törvény je­lentőségét. Hatályosabb védel­met nem nyújt a kurzusnak. A magyar fehér bírót, aki nyolc­­tiz évi fegyházat mért ki eddig is pár elejtett “izgató szó” elle­nében és az ügyészkopókat, akik legutóbb Kerekes Mihály kép­viselőt perbefogták, amiért az uralkodó osztályokat tette fele­lőssé a világháború kitörése mi­att, semmiféle újabb paragrafus­sal nem szükséges vadítani. Arra azonban jó lesz a tör­vényszakaszok boglyája, hogy alágyujtsanak vele az emigrán­sok otthon maradt családjainak. Külföld! izgtás miatt, amit az illető “titokban” is elkövethe­tett, el lehet kobozni az otthon­maradt “vagyont.” Az állam “hatályosabb- -védelme” apró zsebmetsző fogássá zsugorodik, A rohamsisakos, talpig felfegy­verzett rabló jelképesen fel­akasztja az éles nyelvvel, keserű igazság fullánkjával támadó tá­vollevőket, közben pedig i p,a-Az utóbbi hónapokban na-1 gyor. sok irodaiam, érkezik Hor­­thyországból olyan munkások címére, akik valamikor Magyar­­ország munkásmozgalmába a te­vékeny részt Vettek. Az irodalom küldői a régi te­vékenységre és ösmeretségrc­­való hivatkozással legtöbb eset­ben azt kérik,-- hegy a küldött könyveket avagy füzeteket ter­jesszék az amerikai magyar munkások között, mert a nagy­­szükségben jól esik az amerikai dollár. Egy ilyen csinos külsejű kis könyv, A Magyarország’ Bőripari Munkások Zsebnap­tára került a kezeim közé. A csinos könyv a fenti cím alatt foglalkozik az 1920. évi ma­gyarországi munkásmozgalom­mal és az olvasó azt hihetne, hogy a sokat Ígérő cim valamit ismertetni is fog. Azonban ab­ból csupán egyet ismerhetünk meg. Azt a mélységes siilye­­dést, amit a könyv Írója tanúsít, akit vagy tizenöt év előtt volt szerencsém ismerni. A terjedelmes leírásban az ol­vasó hiába keresi az 1920. évi magyarországi munkásmozga­lom részleteit. Azonban kere­sés nélkül is megtalálja az iga­zolását annak, hogy az 1919. évi magyar Tanácsköztársaság meg­buktatásában a magyarországi Szociáldemokrata Párt vitte a főszerepet. Eddig is sokszor vólt alkalmunk hallani ezt a megállapítást, azonban azzal szembehelyezték mindig azt, hogy a vád elfogult emberek ál­lítása és ezért egyáltalán nem érdemel hitelt. Most azonban teljesen hitelt érdemlően, saját maguk ismerik be aljas tevékenységüket azok­ban az írásokban, amelyeket hozzánk, Amerikába küldenek és azt kívánják, hogy azok elle­nében viszont jó amerikai dollá­rokat küldjünk. Az említett zsebnaptárban a következő el­mélkedést találjuk: “Vissza kell térnünk nemes, tiszta fölfogásunkhoz. Meg kell szabadulnunk a csalódásoktól, a káprázatos szavak játékától és a dolgokat úgy kell értékelnünk, a mint azok a valóságban vannak és nem úgy, amint azokat türel­metlen vágyaink közepette kép­zeletünk elhiteti...” Ez azonban csak a bevezetés és később megmagyarázza a/. Írás, hogy hova is kell a mun­kásságnak visszatérni és mik azok a nemes, tiszta gondolatok. “Megtisztul a képzelet szivár­vány játéka. Látókörünk tisz­tább és élesebb lesz. Nem tán­­torodunk meg az egyes emberek kicsinyes rosszakaratán, ostoba­ságán... akik bizonyára szé­gyenkezve fognak gondolni cse­lekedeteikre, ostobaságaikra és gonoszságukra...” _ Nehogy az olvasókban kétely támadjon az iránt, hogy a ma­gasan szárnyaló fejtegetés alatt kiket illetnek a fenti jelzők, s azt a következő sorokban -meg­találjuk: “Akik magasra fokozott, föl­­csigázott, a képzeietszülte kor­látlan és határtalan remények­kel áltatták magukat, azok ma már talán máshol próbálnak sze­rencsét. A szerencse gyermekei ők, akik minden rohanó szekérre {előzőnknek, de a legelső árok­nál ijedten menekülnek, ő hoz­zájuk nincs szavunk...” Es hogy egész világosan meg­értsük, hogy kikhez van szavuk és milyen az, azt a következők­ben találjuk meg: “Ti, munkások, tartsatok ki. I,egyetek hűségesek. A mun­kások hűségével, szívósságával és mély meggyőződésből fakadó hitével tartsatok ki... A szá­guldó, rohanó események ne za­varjanak benneteket. Ti csak szilárdan tartsatok ki, maradja­tok szociáldemokraták. “őrizzétek meg lelketek tisz­taságát a mostani idők viharföl­­korbácsolta iszapjától. Ha el­múlik a-vihar, kitisztul az ég­bolt u'jból kisüt a nap kitisztul a levegő, ekkor látni fogjátok, mi­lyen jó volt, milyen helyes volt hűségesnek, meggyőződésesnek és megingathatatlan szociálde­mokratának lenni!” A Magyarországi KBőripari Munkások Zsebnaptárát a szoci­áldemokrata párt titkára és a Szakszervezeti Tanács egy os?­­lopos tagja szerkesztették és igy visszatükrözik ennek a két tes­tületnek gondolkodásmódját és magatartását. A szociáldemokrata párt veze­tőségé és a Szakszervezeti Ta­nács előtt a tőkés termelési rend­szer megdöntése s a munkásosz­tály fölszabadulási törekvése “magasra fokozott, felcsigázott, képzeletszülte remény” és ezért kellett nekik a Tanácsköztársa­ság megbuktatására minden le­hetőt elkövetni, hogy a remé­nyek ne váljanak valósággá. Ezért kell Horthyéknak se­gítséget nyújtani a magyar pro­letariátus megkinzásához, hogy a fölcsigázott reményekből kiáb­ránduljon. Azér kell a vérükét és életüket föláldozó munkásokra a szerencse gyermekei jelzőt hasz­nálni. Ezért kell a munkásokat inteni attól, hogy “a száguldó, rohanó események által ne za­vartassák magukat és maradja­nak szociáldemokraták” és véd­jék meg a kapitalista rendszert a végső összeomlástól, mert az összeomlással az ő kiváltságaik is eltűnnek és a könyökösség nem lehet többé kényelmes, he­nye életet biztositó foglalkozás. Ezért maradjanak a magyar munkások hűséges szociáldemo­kraták és a vihar elmúltával meg fogják látni, hogy a könyökösök fölküzdötték magukat a bársony székekbe. Ezért tűrjék a fehér terror tobzódását, haljon ki be­lőlük minden osztályszolidari­tás, ne halják meg azoknak ha­­lálhörgését, akiket a Horthy kinzókamrái'ban cafatokká tép­nek, mert hittek a munkásosz­tály íölszabadulásának a lehető­ségében és ezért a lehetőségért harcoltak is. “Maradjatok szociáldemokra­ták és meglátjátok, milyen okos és jó dolog volt annak lenni.” Ne érezzétek semmi közösséget a kapitalizmus ellen harcolókkal, mert az veszélyes dolog és áldo­zatokkal jár és mindenekelőtt veszélyes a könyökös szociálde­mokrata és szakszervezeti veze­tőkre. Az ilyen Írásokat küldözget­nek Amerikába és azt várják, hogy a munkások azokat ter­jesszék az itt élő, nehezen dol­gozó proletariátus közt, amely­nek szivében magasan lángoló, soha ki nem alvó tüzek lángja lobbant föl/ amikor a magyar Tanácsköztársaság hire ideérke­zett és akik csak azt fájlalták, hogy nem lehetnek a küzdők so­raiban, hogy a kapitalizmus te­metése annál sikeresebb legyen. Amerikába küldözgetik árulá­suk hiteles bizonyítékait és azok ellenében segélyt várnak. Az amerikai magyar munkásság meg fogja számukra adni a mél­tó jutalmat, mert a kapitalizmus megdöntése nem “képzeletszül­te ábránd,” hanem a munkásság elszánt akarata, amit csak úgy tud elérni, ha a könyökösö'ket előbb legyűri a harcban. L. Franki. A csempészek ellen szövet­ségi katonákat vezényelnek ragrafusok horgával kirángatja a földönfutók családjainak feje alól az utolsó könnytől fakult párnát. R. B. SAN ANTONIO, Tex, ápri lis 6. — Rio Grande ból, Mexikó, rendkívül sok viszkit csempész­tek át az Egyesült Államokba és a rendes hatósági közegek elég­teleneknek bizonyultak, hogy a csempészést gátolni tudják. A szövetségi kormányt képvi­selő Robertson ügyész jelentése szerint, a legközelebbi napokban katonaságot fognak kirendelni, hogy a csempészést meggátol­ják. A katonaság kirendelését az tette leginkább szükségessé, hogy a csempészek néhány nap alatt két italtilalmi tisztviselőt gyilkoltak meg. A katonaság rendkívül szigorú utasítást fog kapni, mondotta Robertson ügyész, “ mert másként a tör­vénynek nem lehet érvényt sze-NEMZETI alapon bolcndita­­nak a polgári lapok. Nemzet­közi alapon nevel Téged az Előre!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék