Uj Előre, 1931. május (27. évfolyam, 6571-6755. szám)

1931-05-01 / 6571. szám

oldal LJ J ELŐRE ________________________________________________________________________________________________________________— incs adózás képviseltetés nélkül , fizetünk adót, ha nincs zólásunk az ügyek menete­­- ezt mondották az ameri­­köztársaságért az angol matr­iga ellen harcolók an­­idején. Később már azt találták elégségesnek és másik jelszót állítottak a pokölba az egész angol jmrháír És ennek megfele­­jártak el. Rákóczi Egylet tagjai kö­­zem egy hasonló szellem idik ki a Vasas adminisz­­te­rteiv.. Vasas ugyanis o ott foglal állást, hogy a rá­­emelni kell, nagyobbak lesz az adóterhek a tagok vál­­de ugyanakkor arról van hogy a tagság beleszólása i az egylet ügyeibe egyre gorodik­­ össze. Az első lépés ez irányban az hogy az alapszabályok miásításával Vasas kimon­­ta, hogy az 50 tagnál keve­­b létszámú osztályok nem dhetnek delegátust a kon­­d­éra. Mi ez egyéb, mint a nagyon ügyes szájkosár, sem várta Vasas, hogy a konvenció változtassa meg ily­­formán az alapszabályt, egysze­rűen kiment az utasítás erről a jogfosztásról. De jön még vastagabban is. Ma már azt tervezik Bridgepor­­ton, hogy a tagság képviselteté­si joga a konvención ezentúl csak minden 200 tag után egy delegátus legyen. Még jobban ráhúzzák ezzel a zabolát a tag­ság fejére. Lassan-lassan odafejlődik a helyzet, hogy már egyáltalában nem lesz szükség Vasas szerint a konvencióra. Minek is ?! Hisz van egyszerűbb, simább kor­mányzási mód is. Ha valaki nem akar engedelmeskedni Va­sas úr akaratának, akkor megy egy levél a bevándorlási ható­sághoz, mely az illető deportá­lását követeli. Ily eszközökkel kívánja Vasas úr a Rákóczi egy­letben a “rendet” fentartani. Konvenciós ügyeket már csak a hatósággal intéz el ő — a tag­ság bevonása nélkül. A­ tagságtól csak adózást vár el, még­pedig pontosat és ma­gasat. A magas rátát fizesse a tagság. De a képviseltetés nélküli adózás ellen felzúg­ a tagság. És teljes joggal. Ragaszkodás kell az alapszabályok szerinti jogok szigorú betartásakor az egyleti demokráciát ne enged­jék elveszni. Az egyleti demo­krácia, a munkástagság jogai­nak érvényesítése megköveteli, hogy a konvenció valóban a tag­ság véleményének megnyilvá­nulási hangja legyen. Ki kell terjeszteni a képviseltetési le­hetőséget, nem pedig megszorí­tani. El kell vetni mindazon indítványokat, melyek a képvi­­seltetést csökkenteni akarják. És mindenekelőtt le kell szö­gezni azt, hogy a tagság nem tűri, hogy véleményszabadsá­got,— ha az nincs ínyére Va­sas urnak — úgy fojtsák el, hogy deportálási végzéseket ve­gyenek ki a központban. Elvégre — ha Vasas úr úgy is akarja — a tagság azonban ellene van annak, hogy a Rákó­czi központi iroda a bridgeporti Bostwick Avenue rendőrállomá­sa legyen. gy igazi májusi történet van vagy négyéves. Akkor itt még, amikor a Csehszlo­­k Republika világra jöttének edik évfordulóját ünnepelni szült az “államhű” megbíz­ta csehszlovák burzsoázia. Eben az esztendőben küzdö­­tt meg az országban a leg­­dabb Csendőr-rendőr terror, ,ii azóta még csak fokozódott. Eben az esztendőben kezdték el a ‘‘hivatalosak” a tökfejü rvénycitálók, buta és mun­­kagyülölettel rosszagu beti­­­saikat, (amikkel eddig se igyon takarékoskodtak) k­ös szakszervezeti és kom­­m­unista mozgalom ellen en­d os gyártani és butábbnál alább “indokolásokkal” meg­­apázni. A kicsiny és nagyku­­rák fogcsikorgatva kaptak a lakásság lábikrájába s bele­­h­etetlenkedtek mindenbe­n ú a burzsoázia nyugodt ké­­rdzését egy kicsit is izgatta. . jubileumi esztendőben — elsőbb parancsra — azt a lát­­latot kellett kelteni, hogy en­­ek a republikának minden Olgára fülig ül a jólétben és énét is jut eszébe itt valaki­nk ezt a nagyarányú “boldog­­ígot” egy cseppet is magza­­írni és leleplezni. Csak a kommunisták, ezek a akoncátlan fenegyerekek ne­­eletlenkedtek, mint mindig, és igy jött el május elseje a íaptárban. A forradalmi mukások Ko­­márom öreg városában, szin­­előadással, a nap jelentőségé­nek megfelelő jelenetekkel ké­szültek vörös május elsejét — is úgy tetszik — ünnepelni. Minden rendben folyt. A prolet Pultosok fáradhatatlanul pró­báltak, úgy ment minden mint a karikacsapás. De... De a­z utalom ottani megtestesítője bizonyos II. Richard járási fő­nök más véleményen volt és megkontrázta az egészet. Sarló Sándor elvtárs darabját, egy vitéz elhatározással az utolsó pillanatban betiltották. A ren­dező elvtársakat kicsit kelle­metlenül érintette a dolog, hisz a hallgatóság nagy töme­ge, már a munkásotthonban várta a függöny széthúzását. Úgy egyszerűen bejelenteni, hogy a kérdéses darab nem ke­rülhet a színre, ámbár biztos volt, hogy a bejelentés eléri a hatását, mégis valami egyéb mód kellett volna hozzá. S. Gá­bor ottani képviselő elvtár­sunk, aki egyébként is az elő­adás ünnepi szónoka volt, ma­gához vette a hivatalos végzést és amikor a darabnak jönnie kellett, felállt a színpadra és harsány hangon olvasni kezd­te: “.... címíi darabot betil­tom és ilyen és ilyen az állam és társadalmi rend védelméről szóló törvény alapján szinre­­hozni nem engedem.” És most következett az indokolás am­i szerint a következő kitételek miatt kényszerült Richard be­tiltani: 1) Le a burzsoáziával — és itt az olvasó elvtárs egy másodpercre megállt... “Le a burzsoáziával!” ordította hallgatóság, le velük és Gábor a elvtárs folytatta: 2) Éljen a proletárdiktatúra és megint megállt egy másodpercre, mire felzúgott, hogy “Éljen a prole­tárdiktatúra! Éljen!” Újra folytatta képviselő elvtársunk az idokolást: 3) Éljen a Szov­jetunió és már nem is tartott szünetet, a tömeg valóságos az indokolást: 3) Éljen a Szov­­jetoroszország! Kötelet a bur­zsoáziának! Kötelet a járási főnöknek!” Ez ez estén na­gyon csuklott, mert a komáro­mi prolik cifra és gyengédte­­len vonatkozásokban emleget­ték. így esett meg, hogy a be­tiltásból fényes forradalmi tüntetés lett. A hatóságok nem először és nem is utoljára­­ akaratlanul segítettek a forradalmi mun­kásoknak bebizonyítani azt, a­mit róluk mondunk. És még sokszor fognak ellenkező ha­tást elérni tökkelütött indoklá­saikkal ... Szóval igy volt, igy esett. A burzsi tervezett — a bolsi végezett. Eav proli Bebrits elvtárs körútja Bebrits Lajos elvtárs, akit a Fish-bizottság jelentése alap­ján akar az Egyesült Államok kormánya deportáltatni, körút­ra megy a Bevándoroltak Ta­nácsa nevében az országban. Előadásaiban ismertetni fogja a deportálások elleni küzdelem módjait. Bebrits elvtárs útjában a kö­­etkező magyar kolóniákat fog­a érinteni* Stamford, Conn nerth Amboy uffalo trón,O. Alakuljon ki mindenütt s magyar munkaszervezetek egy­ségfrontja a gyűlések sikeres lerendezésére. Tömegek tilta­kozzanak mindenütt a deportá­lónjs( JJajSwft 6» »fin I ,. i­n­-íi ki. a IC uary, ma. ” 20 Chicago, Hl. ” 21 Milwaukee, Wise. ” 22 Cleveland, West Canton, O. Youngstown, O. Sheron, Pa. Pittsburgh, Pa. Dayton, O. Toledo, O. uetroit, Mich. Kedélyes Estét tart a New Brunswicki Munkás Otthon Az Otthon tagsága kitűnően előkészített kedélyesvestét tart május 3-án este fél 8 órakor. Programmunk a következő: A Perth Amboys Műkedvelő Kör előadja “A 72. számú őr­ház” és a “Szárazság” című ki­tűnő vígjátékot. A Brunswick-i Előre Műkedvelő Kör előadja­ a “Vadmacska” című társadalmi drámát. Szűcs, Tóth és­ mások alkal­mi kuplékat és szavalatokat fognak előadni. Helen és Mary Vass együttes zongora számo­kat fognak előadni. Azonkívül be van ígérve egy negro parket táncos is. A munkanélküliek részére belépőjegy Eszterhaynál. Gyűlést tart a Clevelandi Új Előre Nagybizottság Május 4-én, hétfőn este 8 órakor a Nagy­bizottság rendes havi gyűlését tartja az East Sides Otthonban, 11123 Buck­eye Road. Minden nagybizott­sági tag jelenjen meg ezen a fontos gyűlésen. “MI UJ ELŐREISTÁK VAGYUNK!” A new yorki sajtógyűlésen történt, ahová eljöttek az “őszfejűek”, akik 25 évvel ezelőtt megteremtették a mostani Uj Előre forradalmi lap elődjét. Sokan jöttek el a gyűlésre, mert hiszen napirenden szere­pelt az Uj Előre Clevelandiba költözésének a kérdése. Sokan jöttek el, nemcsak mert úgy érezték, hogy az Új Előre az ő lapjuk, hanem azért is, mert kétségeik voltak a lap jövője felől. “Ott voltunk a lap bölcsője mellett 25 évvel ezelőtt, éjsza­káinkat, szabadidőnk minden percét, akaraterőnket, képessé­günket, mindenünket latba vetettük a lap érdekében. Az Uj Előrét nem lehet elvinni New Yorkból. Az Uj Előre a miénk így beszélt az egyik. Egy másik, sötéten látó, semmiben nem bízó, örökkön hitetlenkedő imigyen szólalt föl: “Ejnye, nem furcsa az, hogy bár az Uj Előre már 28 éves, a vezetőség csak most fedezte föl, hogy nagyipar létezik és az pont Clevelandon van, tehát a lapnak haladéktalanul oda kell költözni. Hát ha el is viszik a lapot Clevelandra, bizonyára visszahozzák hat nap alatt”. A harmadik már fogadni akart, hogy az Új Előre azért megy Clevelandra, hogy ott kilehelje lelkét. És akkor fölszólalt egy, akinek van bátorsága szembenéz­ni a tényekkel, aki nem retten vissza az áldozatoktól, aki lokál­­patriotista szűklátókörűség helyett a mozgalom egészének ér­dekét tartja szem előtt. így beszélt: “Elvtársak, akikkel együtt én is ott voltam a lap bölcsőjé­nél 28 évvel ezelőtt s az én ősz fejem is bizonyítja, hogy egyet­­mást tettem a mozgalom érdekében, nektek nincs igazatok. Tény: a mi áldozatkészségünk tartotta fönn a lapot az elmúlt 25 esztendőben. De a múlt babérjaiból, dicső emlékek száraz le­veleiből nem lehet a lapot kiadni. Nem a múltról van szó, mert az már a hátunk mögött van, hanem a jövőről. Arról, hogy mi­képen fogjuk biztosítani az Új Előre mejelenését az elkövetke­ző 25 esztendőben. A jövőről van szó — tehát én Cleveland mellett vagyok”. Mindenki érezte, hogy ez a fölszólalás fején találta a szöget. S a meleg vasra rá­vert, aki a következőket mondta: “A lap föntartása az amerikai magyar munkásság egyetemes érdeke. Kicsinyes szempontoknak, megsértett­­ségnek, neheztelésnek, régi harcokban kapott ütésekért való duzzogásnak nem­ szabad érvényesülni, amikor az Új Előre jövőjéről van szó. Most van az ideje, hogy bebizo­nyítsuk, hogy mi UJ ELŐREISTÁK VAGYUNK! Mind­egy az, hogy New Yorkban vagy Clevelanden adják ki a lapot, a fontos az, hogy ki legyen adva. S ezért, elvtársak, akkor tesztek eleget forradalmi öntudatotoknak, ha a lap mai súlyos helyzetében minden erőtökkel segítségére siet­tek. Én a magam részéről megint leszögezem, hogy én UJ ELŐREISTA VAGYOK!” Tiszta beszéd ez. Kemény és egyenes állásfoglalás az Uj Előre mellett. Bizonyára így gondolkozik az amerikai magyar munkás­ság legértékesebb része. ( És mi, elvtársak, akik az Uj Előre szerkesztésével va­gyunk megbízva, csak ennyit tehetünk hozzá: Most van az ideje annak, hogy az Uj Előreisták kijöjjenek a színnel. Most van az ideje, hogy segítő kezet nyújtsatok an­nak a lapnak, amelyet szükségesnek láttok a forradalmi moz­galom érdekében. Május 16-án egy 32 oldalas ünnepi számot adunk ki Clevelandon, amelyben közölni fogjuk a magyar­amerikai ÚJ ELŐREISTÁK NÉVSORÁT. Egy honor roll-t — ÜDVÖZLŐLISTÁT, amelyen ott kell lenni minden amerikai ma­gyar forradalmár nevének. A költözködés, amelyet nyomós po­litikai és gazdasági okok tesznek szükségessé, költségekkel jár és ezen ünnepi számnak kell fedezni a költségeket. A kiadóhiva­tal gondoskodik, hogy a 32 oldalas lap részére megfelelő számú hirdetést hozzon össze. Ti magyar munkások, az Új Előre jö­vőjének biztosításához járuljatok hozzá azzal, hogy bekülditek neveiteket az UJ ELŐREISTÁK TISZTELET LISTÁJÁRA és mellékeltek e célból egy dollárt. Ez a kötelessége minden UJ Előre olvasónak, aki az osztályharcos mozgalom szempontjából szükségesnek látja az Uj Előre megjelenésének biztosítását. Amerikai magyar munkások! Ti őszfejűek és fiatalok! Ti ,akik megteremtettétek az Uj Előrét 25 évvel ezelőtt és ti, akik biztosítani akarjátok az elkövetkezendő 25 év Uj Előréjét — fogjatok kezet, tömörüljetek valamennyien az UJ ELŐREIS­­TÁK táborába! LEGYEN OTT NEVETEK A MÁJUS 16-ÁN OT.WU MäQQä MEGMISM t­NNEPI SZIHEANI ” Harcok a kínai szovjet területen írta: HUO YIAN. Ez év folyamán a Kiangsi tar­tományban lefolyt csatákban súlyos vereséget szenvedtek a Kuomintang csapatok. Miután a Vörös Hadseregnek sikerült Chu Teh és Mao Tse Tung ve­zetése alatt visszafoglalni Tung-kung fontos ipari köz­pontot és a szükséges előké­születeket megtették az előre­nyomulásra, a Vörös Hadsereg hozzáfogott Djiu Sui és a múlt évben elvesztett Kiang vissza­foglalásához. Kiangot már kö­rül is vették a vörös katonák s a felkelő parasztok. Erről a ja­pán imperializmus hírszolgála­ta, a “Rengő,” az alábbiakban ad jelentést: “A legutóbbi értesülések sze­rint rövid idő kérdése csak, hogy mikor foglalják el Kian­got a kommunisták.” Kun Ho Zun vezetése alatt álló vörös sereg annyira előre­nyomult, hogy elfoglalta Kau- Ant északnyugat Kiangsiban. E város csak 40 mértföld távol­ságnyira fekszik a tartomány fővárosá­ól, Nanchangtól. Ma­ga Nanchang, dacára annak, hogy ott körülbelül kétszázezer főnyi Kuomintang hadsereg tá­borozik, egyáltalán nincs biz­tonságban. Az a tény, hogy Feng Ju Csinag legyőzött csapatából 30,000 katonát Észak-Kínából Kiangba vezényeltek, bár egy­részt sikeresen megosztotta és szétszórta Feng Ju Hsiang erőit, azonban ugyanakkor mu­tatja, hogy Chiang Kai Shek saját erői, melyeket a kommu­nisták elleni hadjáratban föl akar használni — ki vannak merülve és maga Chiang Kai Shek kénytelen hatalmi pozí­ciónak megvédésére csapatokat készenlétben tartani, úgy az északi ellenségei, mint pedig a katonai klikkek ellen. A fehér csapatok mindenütt a falusi lakosság gyűlöletével találkoznak, akadályokra, me­lyek gátolják előrehaladásukat igen gyakran fegyveres felke­léssel találják magukat szem­közt a Kuomintang csapatok A fél évvel ezelőtt oly hatalma­san beharangozott “három hó­nap alatt kiirtjuk a kommunis­tákat” irtóhadjárat keresztül­­vihetetlennek bizonyult. harc kifejlődése folyamán ma­­­ga a reakciós Kuomintang is kénytelen volt ennek lehetet­lenségéről meggyőződni. A kommunisták elleni hadjárat fővezére, Ho Yin Tschin, csak egy keserves grimasszal vigasz­talja önmagát és urait: “A legújabban kapott érte­sülések szerint a kommunisták számtalan ezredet és századot szerveztek. Minden divízió ré­szére havonta 60,000 dollárt adnak ki. Azonban honnan ve­gyék e hatalmas összegeket? Legkésőbb egy fél év — egy év alatt ki lesznek éheztetve.” Tanácstalanságát a növekvő kommunista mozgalom láttán a következőkben ismer el: “A nép fél a kormánycsapa­toktól és egyáltalán nem hisz nekik. Sőt ellenkezőleg! A nép maga is szívesen készen áll a bolsevizálódásra.” A hazug jelentések szerint Hun­au Sees, dél Hupei tarto­mányban és Hunan tartomány északi határán megsemmistet­­ték a szovjet területeket — el­lenkezőleg, ezeken a helyeken a Vörös Hadsereg teljesen ural­ja a helyzetet. A Csen Ni és Si-san körzetek szovjet kormá­nyai rendszeresen működést fejtenek ki és a Vörös Hadse­reg előrenyomul a szomszédos vidékek felé. Rövid idővel ez­előtt a délnyugat Hupei­ Vörös Hadsereg Holungban, 30 mért­­földnyire a Jangtze mellett fekvő Icsangtól több napi sza­kadatlan csatát folytatott a kormánycsapatok ellen úgy­hogy maga Icsang is elfoglalás előtt áll. Csh­u-Dja-Hobol, Hupei déli részén fekvő szovjet tartomány­ból röviddel ezelőtt az alábbi le­velet vettük, mely az ottani ál­lapotok hű jellemzése: “Ha a Hun Fu Lee körüli szovjet területek a reakció vad támadása következtében ki­sebb vereséget is szenvedtek, úgy a Csh­u-Dja-Ho, Pe-Na- Gji és a többi nyugat Hupeii falvak száz százalékban szov­jet kezekben vannak. A délnyu­gat Hupei és északnyugat Hí­­nani határvidék mentén töb mint tíz körzet van szovjet ura­lom alatt*. Minden kerületne megvannak a maga kerület körzeti és falusi szovjetjei. A szovjet vidékek elleni ár­bojkott dacára megkíséreli fönntartani az árukeresked­­met a fehér területekkel. Jönö=er> paraszt t­­rmények K-­viteléről és ban­kkeli bevite­­ről van szó. A közép és kis­­­reskedők szovjet védelem­bb4 állnak, azonban spekulációs árfelhajtást a legszigorúb­b büntetik. A szovjetek bevétele főt a progresszivtás elvén álló adózásból folyik, örömmel­­ják le az adókat a parask, kiknek földet adott a nz­et hatalom, mert tudják, hol ez saját hatalmuk megerőssét szolgálja. A nagy parasztobr­­mészetesen e kérdésben is el­­sőségesen reakciós áll­ap­­ot foglalnak el. A közép és ke­reskedők, kiknek helyüt a szovjetek alatt lényegesen javult azáltal, hogy meg­ dúltak az elviselhetetlen e­ről, kamatoktól és külön ki­sektől, szintén szívesen is a minimális adókat a szó hatalomnak. Sőt még a­­ vidékekről is gyakran jó kis és középkereskedők, kicseréljék áruikat a szó’ kel. A szovjetek p'mak­kokat állítottak fel, melyek minden körzetben fiókkal ren­ hatalom, a munkások és paras­zok hatalmának megvédésére Ind 1» ff 4 RUTT 10« delke tok ? ujjari csont lett. A csájtot jegyek b.kossi­­ ették ben melye nagy mi cos b­i­zottsági csa­tári serege harc" HÁROM HAJÓ MEGY a Szovjet Unióba havon­­kint. Turistáknak $255 minden költség beleszá­mítva, W­ilod T­our­ists NAGY TÁRSASUTAZÁSA HA A SZOVJET­UNIÓBA AKAR UTAZNI, FORDULJON FELVILÁGOSITASÉRT World Tourists, Inc. 175 FIFTH AVENUE NEW Y­ORK, N. Y, Május 1-én 191 turista vesz részt Moszk­vában a Május 1-i felvonuláson a Vörös téren. Ezek a turisták mind a WORLD TOURIST által utaztak a Szovjet Unióba. Ez a legnagyobb turista csoport, amelyik valaha részt vett a Májusi Felvonuláson mint egy idegen ország küldöttsége.

Next