Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországban, a három utólsó század alatt (Buda, 1840)
Ötödik szakasz. A jelen
lyi előadásokban a Duna szabályozása füzetvén ki, bizton várhatjuk, hogy a dunai hajózást eddig nehezítő akadályok is elmozdíttatni fognak. Más részről az adriai tengerparti kereskedés is, mióta az osztrák vámrendszert kormányunk kegye megszelídítette, a kis bevitelt korlátoló legsúlyosb akadályokat elmozdította , a magas vámokat leszállította, évente gyarapodik, s tökéletes virágzatra jutand, ha a kivitelnek még fennálló, többnyire physikai akadályai elmozdíttatnak, a közlekedés néhol még jobb utak, máshol vízszabályozások által, mi kivált a Szávas Kulpának mulaszthatlanúl szükséges, megkönnyíttetik. De alig van tárgy, melly egyelőre sürgetőbben kívánná a nemzet egész figyelmét és tetterejét, mint a belközlekedés könnyítése, mi hazánkra, mellynek külön vidékei, termesztményeik küüönfélesége mellett egymás nélkül el nem lehetnek, mondhatlanul nagy nyomosságú. De úgy látszik, e szükség érzete is eléggé fölébredt már a nemzetben, s ebben is érzi az nagyszerű hivatását. A száraz utak mindinkább javulnak. Pest-Buda közt állandó lánchídnak, melly az ország két felét összekötendi, vettetnek meg alapjai. Csatorna terveztetik, melly, ha valóságra juthat, Europa minden hasonló művét meghaladandná nagyságával, s a szomszéd Grétzet Pesttel, ezt Szegeddel és Kolozsvárral teendené kapcsolatba. Egyik ágának azonban, melly a Dunát és Tiszát Pesttől Szegedig és Csongrádig köti össze, létesülése iránt nagy reménynyel biztat a tervkészítő vizmérnök Beszédes József, és számos vállalkozó hazafiaknak egyesülete. Egy másik, szinte nagy következésű csatornának létrehozására pedig, melly a Drávát a Szávával Eszéktől Bródiig kötné össze, legújabban részvényes tár-