Embernevelés, 1948 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1948-01-01 / 1. szám

CÉLOK ÉS ESZMÉNYEK Szabadművelődés, korunk szellemi életének világszerte egyik legfigyelemreméltóbb jelensége: a tömegek művelődése. Nincs még egy területe a közösségi életnek, amely hatalmasabb tömegeket fogna be, amelyen több intézmény, szervezet és más fontos tényező fejtené ki hatását, amely olyan lehetőségeket rejtene magában, s olyan távlatokat nyitna a kultúra munkásai elé, mint az iskolán kívüli művelődés. Parasztok és munkások, polgárok és értelmiségiek milliós tömegeiről van itt szó. És szó van azokról a hatásokról, amelyek egyént és társadalmat érnek és formálnak —■ az újság és a film, a rádió és a színház, a kocsma és a sportpálya, az előadások és propaganda, a könyv és folyóirat, a civilizáció intézményei és a társadalmi együttélés révén. A teremtő szellem világszerte bőséggel ontja a tudomány, irodalom és művészet alkotásait. A szórakoztató ipar még szédülete­sebb iramban gyártja a »tudományos«, »irodalmi« és »művészeti« giccset. S az értéknek és selejtnek ezt a szakadatlanul áradó folyamát mohón nyeli magába egyén és társadalom. A szellemi termelés ered­ményeinek lázas birtokbavételét nevezzük a tömegek művelődésének. Ez a művelődés részint az iskola falain belül, annak belső rendje és fegyelme alatt folyik, részint az iskola falain kívül önként választott formák s önként vállalt szellemi disciplina szerint. A társadalom önkéntes művelődési tevékenységébe, — ebbe a szellemi burjánzásba — igyekszik világszerte belenyúlni a maga különféle módján az állam. Állam és társadalom együttműködéséből alakul ki azután itt is, ott is a tömegek művelődésének konkrét for­mája és szervezete, a társadalom szabadművelődése előtt a demokratikus po­litikai fordulat nyitotta fel a kapukat. Ez a szabad­művelődés lényeges jegyekkel különbözik el attól a­­népművelési­től, amelyet a megelőző politikai rendszer gyakorolt. Ez a rendszer még különbséget látott és tett nép és nemzet között, s ezért beszélt nép­művelésről és nem a nemzet egyetemes művelődéséről. Úgy vélte, hogy »művelésre« csak a nép szorul, a művelés gyakorlására pedig a magas »nemzeti társadalom« hivatott, mint a műveltség letéteményese. Ez a rendszer nem akart tudni a nép szabad tevékenységéről, kulturális szükségleteinek önként vállalt kielégítéséről. Ezért beszélt nép­művelésről, nem pedig a nép szabad művelődéséről. A nép lelkét olybá tekintette, mint a termőföldet, amely megadással tűri, hogy műveljék és a gazda olyan magot gyökeresztessen meg benne, amilyet akar. Nálunk a­mbamevelég­i

Next