Embernevelés, 1948 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-01 / 1. szám
A DEMOKRÁCIA győzelme egyszeriben megváltoztatta a helyzetet. A politikai fordulat mindenekelőtt ledöntötte azokat a korlátokat, amelyek a tömegek politikai, társadalmi és művelődési érvényesülése előtt emelkedtek és megakadályozták a népet abban, hogy nemzetté váljék. Azóta csak nemzet van, amely maga a nép , s csak nép van, amely maga a nemzet. A politikai fordulat megmutatta, hogy a folyamatos művelődésre nemcsak a »nép«-nek, de a társadalom minden rétegének szüksége van. És azt is, hogy ez a művelődés igazában a társadalom öntevékenysége. Nem művelésről kell tehát beszélnünk, hanem művelődésről. Nem fölülről lefelé irányuló gyámkodásról, kegyes leereszkedésről, hanem lentről felfakadó igényekről. Nem olyan ténykedésről, amelyet külső tényezők szabnak a társadalomra s hajtanak végre rajta, hanem olyan folyamatról, amelyben ez a társadalom saját igényekkel jelentkezik és az igények kielégítésében aktív szerepet vállal. A fordulat után önként indult meg nálunk a társadalom művelődési tevékenysége. Pártok, szakszervezetek, szövetségek, egyesületek alakultak s kezükbe vették az általuk képviselt rétegek, csoportok művelődési ügyének intézését. Lázas munkába kezdtek, hogy pótolhassák a múlt rendszer mulasztásait. Anépbről régi urai nem akarták elhinni, hogy a nép az önművelés feladatát rögtön fölismeri, vállalja és ellátja, mihelyt erre szabadságot nyer. Hogy a művelődés szabadsága igazában a politikai szabadság kérdése. Ahogyan az egészséges szervezet önként végzi a lélekzést, úgy végzi az egészséges társadalom is a maga életfunkcióit, köztük a saját művelődését. Mesterséges lélekzésre pedig csak ott van szükség, ahol a szervezet funkciója valamilyen ártó okból megbénult, a kultuszkormány művelődéspolitikája természetesen szintén új helyzet elé került a fordulat által. Egyszerre nyilvánvalóvá lett előtte, hogy az iskolán kívüli művelődés területén nem lehet többé a régi nyomokon haladni. Újra kell fogalmaznia az állam feladatát, s az irányítás munkájában új utakat kell keresnie. Végső soron : új alapokat kell leraknia s ezekre kell a szervezés rendszerét fölépítenie. A döntő kérdés, amely tisztázásra várt, ez volt. Ha a művelődés a társadalom szabad tevékenysége, van-e szerepe, feladata vele kapcsolatban az államnak, illetőleg a kultuszkormánynak és ha van, mi az? Ha az állam jogait és kötelességeit összevesszük, előttünk állnak a kormányzat feladatai és szerepe a társadalom művelődésével kapcsolatban: 1. A társadalom szabadművelődési munkájának rendszeres számbavétele, nyilvántartása és felügyelete : milyen kulturális munka folyik, hol mutatkozik haladás, hol hiba vagy hiány, s a tapasztaltak alapján a szükséges intézkedések megtétele. 2. A társadalom értékes szabadművelődési tevékenységének anyagi és szellemi támogatása, ösztönzése, tanácsolása. A szerteágazó munka összehangolása az egyetemes átfogó nemzeti események, illetőleg érdekek szem előtt tartásával. A legmagasabb nevelési eszmények és módszerek átplántálása a társadalmi munkába. 3. Állami akciók kezdeményezése ott, ahol hiányok mutatkoznak és a társadalom illetékes szervei a hiányok pótlására egyelőre nem képesek.