Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457
Bevezetés - I. Program, előzmények, források
ENGEL PÁL MAGYARORSZÁG VILÁGI ARCHONTOLÓGIÁJA 1301–14571 A PDF a Magyar Középkori Adattár c. CD-ROM kiadványunk alapján készült. Bevezetés I. Program, előzmények, források 1.A mű fő célja, hogy segédkönyvül szolgáljon a politikai történet és a politikai elit tanulmányozásához. Az archontológia a nálunk a ma is érvényes tankönyvi meghatározás szerint „a történettudománynak az az ágazata, mely a tisztség- és hivatalviselőkkel foglalkozik. Helye a történeti segédtudományok sorában a kormányzat- és igazgatástörténet mellett van. Határterületei a hivatal a történet és a kronológia. Kapcsolódik a genealógiához, a történeti statisztikához, a szorosan vett társadalomtörténethez, a történeti szociológiához.” Ezt mindenekelőtt azzal kell kiegészíteni, hogy a speciális forrásadottságokkal rendelkező Magyarországon az archontológia kezdetben elsősorban a politikai történethez kapcsolódott. Az alaposabb archontológiai kutatásokat – amelyek a 13-14. századot illetően főleg Wertner Mór nevéhez fűződnek – az motiválta, hogy nélkülük egyszerűen nem lehetett megírni Magyarország történetét. Közismert tény, hogy már Pauler Gyula a 13. századi oklevelek archontológiai adataiból vázolta fel – és másból nem is igen tudta volna – az utolsó Árpádok korának bonyolult belpolitikai folyamatait, majd mintegy az ő példájára Hóman Bálint szintén a tisztségviselők változásaiból próbálta megrajzolni az Anjou- és Zsigmond-kor belpolitikai fejleményeit. Jóval később magam is ugyancsak a Zsigmond-kor példáján próbáltam bemutatni, hogy egy szélesebb körű archontológiai vizsgálódás alapján, amelyben az ispáni és várnagyi tisztségek kutatása is helyet kap, hogyan rekonstruálható egy korszak belpolitikai eseménytörténete. Az archontológiára tehát nem maradhatott hatás nélkül az a fejlődés, amely a politikai történet felfogásában az utolsó öt-hat évtizedben nemzetközi viszonylatban végbement. Ez a stúdium a reneszánszát éli, amióta nem elsősorban a külpolitika – háborúk és békék – történetének tekintik, hanem a politikai rendszerek létrejöttével, változásaival és megszűnésével foglalkozó tudománynak, amely mindazt, amit ma bel- és külpolitikának nevezünk, egyforma súllyal és egymás kölcsönhatásában vizsgálja. A vizsgálati módszer pedig elsősorban prozopográfián alapszik, amely az 1930-as években a klasszika-filológiából nyomult be a középkorkutatásba, és már jó ideje – az archontológiával és a genealógiával szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódva – a segédtudományok legtermékenyebb ága. A modern politikatörténet figyelme ennélfogva egyre inkább az uralmi rendszerek működésére, a hatalom valóságos mechanizmusára irányul, tehát nem annyira az intézményeket magukat vizsgálja, mint inkább azokat a személyeket és csoportokat, amelyekben ezek az intézmények testet öltöttek. Felfogásom szerint az archontológiának elsősorban a fenti új értelemben vett politikai történet és a politikai rendszerek tanulmányozásához kell segítséget nyújtania. Visszatérve a szó eredeti etimológiájához, azt kell vizsgálnia, kik az archontes, a „vezetők”, azaz kik ténylegesen a hatalom birtokosai. Azokat a személyeket kell megpróbálnia számba venni, akik egy adott korszakban az ország vezető rétegét alkotják, mégpedig egyrészt abból a célból, hogy a legközvetlenebb módon elősegítse az adott kor politikai viszonyainak megrajzolását, másrészt avégett, hogy mintegy nyersanyagot nyújtson a politikai elit vizsgálatához, vagyis a történeti szociológiához. 2.A szakirodalom tanulmányozása is arról győz meg bennünket, hogy egy ilyen jellegű kézikönyvre szükség van, mert a magyar középkorra vonatkozó archontológiai ismeretek egyrészt igen hiányosak, másrészt nem elég pontosak. Ezen adatbázis a nyomtatott formában megjelent mű digitális adaptációja. A használt teljes szövegű keresőprogram biztosítja az összes szó indexálását, így az eredeti kiadvány második kötetében található névmutatót külön nem dolgoztuk fel. A Bevezetésben a második kötetre vonatkozó utalások itt természetesen nem érvényesek. 2 Fallenbüchl Zoltán: Archontológia. In: A történelem segédtudományai. Szerk. Kállay István. 2. bőv. kiad. Budapest, 1986. 124. 3L. Stone: Prosopography. Daedalus 100 (1971) 46-79; vö. G. Tellenbach: Zur Bedeutung der Personenforschung für die Erkenntnis des früheren Mittelalters. Freiburg i. Br., 1957. 9 skk. 1