Sturm László - Dobsony Erzsébet (szerk.): Eperjesi Tükör (Prešov, 2013)
Eperjes a történelemben - Petőfi Sándor: Úti jegyzetek (Részlet)
Petőfi Sándor Úti jegyzetek (Részlet) Kora hajnal volt, hogy másnap az eperjesi gyorsszekérre ültem. Egymagam utaztam, mi már régi óhajtásom volt. De nekem a sors mindig akkor ad kanalat, ha levesem nincs, és viszont. Kényelmemet nem használhattam, mert a hideg miatt a szekér egyik zugában zsugorogtam. Hűvös, ködös, komor volt a reggel, mint szívemben Kassa emléke, hol magyar szót alig hallottam. Eperjesen Kerényi Frigyeshez szállottam, s nála töltök egy hónapot. Szerencsés egy fickó ez a Kerényi, kénye-kedve szerint élheti világát, s könnyen fütyülhet pamlagain heverészve, ha bizonyos urak rákiáltják az anatémát, hogy ő nem költő. Tompa is Eperjesen volt. Nevelősködött. Kétszáz bankó forintért. Miska pajtás! rád illenek nagy druszád szavai: „Megnehezült az idők viharos járása fölötted!" De vigasztaljon, bajtárs, hogy velem egy csillag alatt születtél, kis különbséggel te a sorsnak mostoha, én édes, de kitagadott gyermeke vagyok. Téged eltaszított magától a sors, én pedig elpártoltam tőle, mert függeni senkitől nem akartam, nem akarok... s így tán méltán is neheztel rám. De semmi! azt olvastam én egy régi magyar játékszíni zsebkönyvben, hogy Lesz még idő, bár sokára, Amikor a magyarul Éneklő fők homlokára Borostyánág kanyarúl. Vagy alkalmazva: Lesz idő, s tán nem sokára, Amikor a magyarul Éneklő fiúk markába Bankóteljes tárca hull. Boldog órákat töltöttem Kerényivel és Tompával. Nem említem kiközösítő átkot