Kónya Péter - Kónya Annamária (szerk.): A reformációtól egyházalapításig a szepesváraljai zsinat 400. évfordulójára (Prešov, 2015)
Magyarországi protestánsok a 17. században - Petrőczi Éva: Prédikáció - "Kométa" nélkül Lippóci Miklós igehirdetése a kassai nagytemplomban, 1682. augusztus 17-én
Prédikáció „kométa” nélkül. Lippóci Miklós igehirdetése a kassai Nagytemplomban, 1682. augusztus 17-én (pontosabban: templom-újraszentelő beszédét, hiszen az alcímben ez olvasható: »nemes Cassa Városának meg-vétettetésekor az Nagy templomnak viszsza-foglaltattatásában...« P. É.) beszédét és ilyen kérdéseket még nem érintett. Rá egy hétre tűnt föl a Halley. Nem tudjuk, hogy Lippóci változtatott-e a szövegén, de egy biztos, a történelmi események őt is megrendítették. Győzelmi beszédet tart, az új fejedelmet köszönti tábori lelkészeként, de mégsem tud felhőtlen örömmel ünnepelni: a prédikáció azzal ér véget, hogy bűnbánattartásra szólít fel.” Ami Thököly és a körülötte zajló események szekularizálását illeti, az természetesen a Kádár-korszak légkörében sem róható fel kizárólag a Benczédi-féle tanulmánygyűjteménynek, s e kötet szerzőinek. Igaz, hogy Varga J. János sokkal későbbi, 2007-es kötete, a Válaszúton nem Thököly Imre és evangélikus eklézsiája kapcsolatát tárgyalja központi témaként, s nem lelkiség-, hanem had- és politikatörténeti kötet, de, bár a „légkör” eddigre megváltozott, ő is mértéken felül figyelmen kívül hagyja e vallási kérdéskört. Ha a Lippóci Miklós lelkészi működését elemző Magyar művelődéstörténeti lexikon VII. kötete, s benne Bretz Annamária pontos Lippóci-szócikke Varga könyvének megírásakor még nem is állt rendelkezésre,s a róla ugyancsak megemlékező Zoványi-féle egyháztörténeti lexikon átdolgozott kiadása ekkorra már harminc éve közkézen forgott. Nem is az a fő baj, hogy szegény egyprédikációjú (már ami a publikálást illeti, de gondoljunk arra is, milyen drámai erejű igehirdetés ez! P. É. ) szerzőnk nevét négyen négyféleképpen írják; ez következetlen helyesírású korai irodalmi emlékeinkkel, szerzőinkkel gyakran megesik. A gond inkább az, hogy a Thököly-családot több generáción keresztül híven szolgáló, a teológia mellett a jogtudományban is járatos prédikátornak Varga J. János Thököly-könyvében egyetlen árva kis mondat jutott, igaz, legalább egy újabb névírásmód-variációval: „Az esküvőre - a Thököly Imre-Zrínyi Ilona frigyre - június 15-én került sor Munkács várában, a szertartást Lipóczy (sic!) Miklós lutheránus prédikátor végezte.” Lippóci prédikációjának, s Thököly hitéletének vizsgálatába sem foghatunk bele a fejedelem 1682. július 26-án, tehát éppen három héttel az igehirdetés elhangzása előtt kiadott, konfesszionális erejű és mélységű kassai kiáltványa nélkül. Amelynek szövegében már a megszólítás is azonos hangsúllyal tiszteli meg a világi és az egyházi méltóságokat: „Illustrissimi, Reverendissimi...” A vészhelyzetben megfogalmazott manifesztum, s a győzelmet, s ezzel együtt a kassai evangélikus nagytemplom katolikusoktól való 5 CSORBA, Dávid, i. m. 20. 6 BRETZ, Annamária. Lippóci Miklós . Magyar művelődéstörténeti lexikon, középkor és kora újkor. VII. k., főszerk. KÖSZEGHY, Péter. Budapest: Balassi Kiadó, 2007. 33. 7 ZOVÁNYI, Jenő. Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. javított és bővített kiadás. Budapest : Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1977. 372. VARGA, J. János. Válaszúton. Thököly és Magyarország 1682-1684-ben. Budapest: História - MTA Történettudományi Intézete, 2007 (História Könyvtár. Monográfiák, 23. 26.