Építők Lapja, 1951 (49. évfolyam, 1-23. szám)

1951-01-12 / 1. szám

?. olda! SZAKSZERVEZETI MOZGALOM ★ Többet kell foglalkoznunk a női káderekkel Pártunk Politikai Bizottságának február 10-i határozata többek között azt a feladatot tűzte az Építők Szakszervezete elé, hogy a dolgozó nőket és az ifjúmunkásokat vonja be az építőmunkába és mind több nő és ifjúmunkás káder felszínre hozásával biztosítsa, hogy a politikai és gazdasági élet minden területén érvényesüljenek, fejlődjenek-A PB határozatának e része különösen vonatkozik az építőipar területére, ahol bizony eléggé gyéren foglalkoznak a női káderek felkutatásával és bevonásával a szakmai továbbképzés vonalán és a szakszervezeti munkába- Még a legjobb funkcionárius hajlik arra, hogy lebecsülje a női dolgozók képességét. Ezek a hiányosságok elsősorban szakszervezeti központunkban mutatkoznak meg, ahol csak az Országos Konferencia óta tapasztalható némi javulás, ami abban mutatkozik meg, hogy több női kádert állítottak be politikai munkatársnak. Azonban még mindig nem elég bátran foglalkozunk velük: női osztályvezetőt, vagyó helyettest még nem találunk szakszervezetünk központjában. A női káderek képességének lebecsülése fokozatosan tükröződik vissza üzemi bizottságaink helytelen kádermunkájában. A Politikai Bizottság határozata megjelenése óta bizonyos fokú javulás mutatkozik ezen a területen is. Erre vall az a tény, hogy a Mélyépítő Vállalatnál az üzemi bizottság jóelőre kezd fekészülni az új vb-választásra s annak során a mozgalmi munkában és a termelésben kitűnt női kádereket iskolára küldi, hogy így javítsa meg a megválasztásra kerülő új vb- összetételét. Kiváló munkásaink között egész sor női sztahanovista és kitüntetet munkavezető szerepel, akinek eddigi munkáját nemcsak elismerjük, hanem minden támogatástmegadunk további fejlődésükhöz- iinnek ellenére azonban funkcionáriusaink még nehezen hajlanak arra, hogy funkcióba is állítsák őket. A Kőbányai Középítési Vállalatnál például az üzemi bizottságnak egyetlen női tagja sincs, pedig a vállalat összdolgozóinak létszáma 3000 és ebből mimegy 4500 a női dolgozók száma. Vannak azonban olyan üzemi bizottságok is, amelyek a Politikai Bizottság határozatának e pontjával kapcsolatban téves vágányra siklottak. Formálisan alkalmazzák azt. Ha be is vonnak női kádereket az üb.-be, legtöbb nő társadalombiztosítási felelősként dolgozik; ott, mintha ez a feladatkör kizárólag női terület lenne. Holott jól tudjuk, a szakszervezeti munkának egyik fontos feladata ez. Azt árulják el az ilyen üzemi bizottságok, hogy magát a feladatot, egyúttal azonban a női káderek képességét is még mindig lebecsülik. Ez a jelenség nemcsak az üzemi bizottságok vonalán mutatkozik meg, hanem a szakmai továbbképzés területén is. Az üzemi bizottságok és a vállalatvezetőségek nem adják meg a teljes segítséget a női továbbképzésök részére és az olyan oktatók uszályába kerülnek, akik a régi nótát fújják: azt a nézetet vallják, hogy a nők gyengék a szakmunkára, vagy hogy nem tudják elsajátítani a szakmát. Holott legtöbb esetben az a hiba, hogy nem is veszik komolyan őket s ahelyett, hogy falazni tanítanak — továbbra is segédmunkákra osztják be. Ez a magatartás nyilvánul meg egyes főmunkavezetők részéről is, akik a női munkavezetőket az építkezésen nem tartják magukkal egyenrangúnak, nem tanítják őket. A csepeli papírgyár építkezésen például Hoffer főmunkavezető szaktárs nem ad kellő támogatást az iskoláról kikerült női munkavezetőknek, egyenesen »küldönc« munkakörben foglalkoztatja őket Ez természetesen elkedvetlenedésre vezet s útját szegi fejlődésüknek. A női dolgozók serege komoly tartaléka az építőiparnak is. Pártunk Politikai Bizottsága nem azért hívta fel erre a figyelmünket, hogy továbbra is csak úgy foglalkozzunk velük, mint eddig. Gyökeresen szakítanunk kell a múlt hagyományainak csökevényeivel. A női dolgozók szocializmust építő társadalmunk egyenrangú tagjai, elszánt békeharcosok s ha elvtársiasan segítjük őket, példaadó szorgalommal és termelési eredményekkel az élenjáró dolgozók sorába zárkóznak fel. Ezt azonban csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a női dolgozók is öntudatosabban szállnak síkra a még gyakran felbukkanó vaskalaposság ellen és maguk is harcolnak azért, hogy a legkiválóbbak példáján elfoglalják megillető helyüket a termelésben s a mozgalmi életben egyaránt. No, helyreigazítjuk! Kiváncsian forgattam kezemben dr. Fekete László ügyvéd úr által küldött levelet. Várjon mit akar? — töprengtem. Felbontottam és meglepődve olvastam el. Az állt benne, hogy ügyfele, Barabás Miklós főmérnök nevében kéri a felelős szerkesztő »urat«, hogy valamilyen módon. Ide eleg már a legközelebbi lapunkban »ratifikáljuk« december 13-i számunk 6. oldalán a »Nem is olyan nevetséges” rovatban leközölt kis apróhirdetést, m után ez férő ügy elére nézve. (Barabás főmérnök úr ugyanis csonadrágban jár.) A leközölt cikk, ügyvéd úr, nem utal semmi más amerikai befolyásra, mint — ami tény és való — ügyfele ruházkodására. Barabás Miklós fűmérnök úr, úgy lászik nem olvassa elég figyelmesen az újságot, mert mind a Szabad Nép, mind a Népszava, de a többi lapok is sűrűn megemlékeznek — nem éppen hízelgő véleménnyel, — a csőnadrágot hordó, amerkai divatot majmotokról. A kiünetéssel kapcsolóban ez szeretnénk megemlíeni, ha Barabás mérni:': megállja helyét a munkában, akkor, becsülni fogják dolgozó társai, de az építő kritikát mindig el kell fogadnia és sok hibáját kell még kiküszöbölnie. A vállalat központi faliújságján hetekig kinn lógott egy rajz, amiről magára ismerhetett volna a főmérnök úr, de úgylátszik nem vette észre a rajzig Az ügyvéd úr által hozzányi eljutatott levél alapján Barabás főmérnök felfogásának azonban úgy látszik a csőnadrág a kifejezője. Erre abból következtetek az én egyszerű téglaeszemmel, hogy a főmérnök úr ügyvédje útján tereset fel bennünk, pedig itt járt szó szervezetinkben, mikor a kitüntetést á vette. Mi, kommunisták, megszokuk, hogy elvársi módon, személyesen tárgyaljuk meg egymással minden ügyünket, még a nevelő kritikát is, mert csak így tudunk fejlődni. TÉGLA BERCI ÉPÍTŐK LAPJA Két kérdés A Szolnoki Magasépítési Vállalatnál tizenkét sztahánovista dolgozik, akik közül hárman megtanulták Maximenko elvtárs szalagrendszerű falazási módszerét. Eddig azonban mindössze két alkalommal rendeztek bemutatót, ahol a sztahánovistákon kívül senki sent vette át a módszert. A vállalat nem készítette el a megfelelő szerszámokat sem s arról sem gondoskodott, hogy az alkalmas munkaterületeket — például a garázs-, vagy a polgári iskola építkezésen — az új módszer gyakorlására és átadására használja fel. Megkérdezzük a vállalatvezetőségtől: talán olyan jól állnak az önköltségcsökkentés, az épületek határidő előtti elkészítése terén, hogy a Szovjetunió segítsége nélkül is elvégzik és túlteljesítik feladataikat? Ebben kételkedünk. * A Magyar Gyárépítő Vállalat sportház-avatást rendezett a vágóhíd utcai pályán. Ezt vacsorával is egybekötötték. A vállalat sportolói közül csak alig néhányan jelentek meg, a termelésben dolgozó munkások közül pedig senki. Lehet, hogy az ötforintos belépő- és vacsorajegy riasztotta vissza őket. Ugyanis nem szeretnénk azt gondolni, hogy a Magyar Gyárépítő Vállalat vezetősége szándékosan rendezte úgy az ünnepséget, hogy azon éppen a munkások ne vegyenek részt, akik pénzükkel közvetve már amúgy is hozzájárultak a sportpálya átépítéséhez. A Tatarozó Válalat dolgozói A Fővárosi Építő- és Tatarozó Vállalat 4. sz. fiókjának dolgozói vállalták, hogy az Állami Gazdaság hosszúréti telepén az 59 , méter sertéshízlalót határidő előtt felfalazzák. Vállalásukat jó eredménnyel teljesítették. A szakmunkások 185,3, a segédmunkások 204 százalékos átlagteljesítményt értek el. A legjobban dolgozó szakmunkás brigád, a Zöldvári Ferenc kőműves brigád volt.Hólya István és Kamarás István munkavezető, valamint Bese Zsigmond építésvezető jó munskaszervezéssel tették lehetővé a sikeres munkát A rossz szervezés és a munkaerőhiány Az építőiparban gyakori nehézséget okoz a munkáshiány. Egyes Vállalatok azonban előszeretettel hivatkoznak erre az akadályra, ha nem úgy megy a munka, ahogy kellene, így tett a Miskolci Magasépítő Vállalat vezetősége is. Panaszkodtak a segédmunkás hiányra, azonban a vizsgálat megállapította, hogy a nehézségeket elsősorban a rablógazdálkodás okozta, amelyet a vállalat a munkaerőkkel folytat. Az egyik építkezésen a 41. bérhéten egy szakmunkás (vasszerelő) mellett 3 segédmunkás és 3 átképzőé dolgozott. A 12 termelő munkás mellett még külön 11 kisegítő volt alkalmazva (1 külcfonc, 2 takarítónő, 1 vízhordó, 5 éjjeli őr, 1 raktárkezelő és 1 műszaki írnok). Ugyanezen a kérhéten a miskolci »E« építkezésen 1 gépész, 2 állványozó és 10 segédmunkás dolgozott s a 13 termelő munkás mellett 23 volt a kisegítő munkás személyzet létszáma (3 küldönc, 1 takarítónő, 11 őr, 3 raktárkezelő, 2 műszaki írnok és 3 konyháé). A 42 bérhéten a termelő munkások száma ugyanezen a munkahelyen 22 (2 gépész és 20 segédmunkás). Kisegítő személyzet létszáma 18. A 43. bérhéten pedig 22 segédmunkás dolgozott mellettük még mindig 17 a kisegítő személyzet létszáma (1 küldönc, 1 takarítónő, 10 őr, 3 raktárkezelő és két konyhás). Akkor, amikor a vállalat segédmunkás hiányról panaszkodik, a meglevő létszámot, illetve a meglevő munkaerőt sem használja ki és a megvizsgált esetek túlnyomó részében — ez különösen a segédmunkásokra vonatkozik — nem biztosított annyi munkaterületet, amenynyire szükség volna, így pl. Juhász István brigádja, amely az Alföldről jött a miskolci építkezésre és 10 emberből áll, — csupán 8 emberre való munkát kapott. A Görgey-utcai építkezésnél egy transzportőr mellett 4 gépész dolgozik. Ennél a transzportőnél 6 szakmunkás rakta a téglát, az emeleten pedig 2 fő szedte. A garázs építkezésnél a 270 literes betonkeverőgépet vödörrel töltik, holott a vízcsap 4 helyszínen van. Ez egy-egy keverésnél 7 perc kiesést jelent, amely idő alatt a gépek üresen járnak, a kiszolgálók és a bedolgozó csoport tétlenül áll. Egy másik építkezés befejező munkáinál különösen rossz volt a szervezés. Minden előzetes terv nélkül összpontosították a munkavállalókat, akik egy-egy munkahelyen olyan sokan voltak, hogy egymást akadályozták a munkában. Nem volt ritka eset ilyenkor, hogy szakmunkás csak 17—30 százalékot teljesített. Ezek a tények világosan mutatják a munkaerőgazdálkodás újabb nagy hibáját: a rendszertelen munkaerő átcsoportosítást. Van olyan segédmunkás, aki egy hónap alatt 13—20 hígadban is dolgozott. A jó szervezésnek többek között az is jelentős előnye, hogy a munkahiány ellenére a meglevő munkaerők helyes elosztásával és munkábaállításával is el tudják végezni a feladatokat, határidőre, sőt határidő előtt be tudjuk fejezni az építkezéseket. Ezt a szervezést azonban a Miskolci Magasépítési Vállalat vezetőségének alaposan meg kell tanulnia fiiiiHimiiiMiumiimiiimmiiimiiimiimiiimiiui Építő- és faipari dolgozók az országos kultúrversenyben Az Országos Népművelési Bizottság a hazánkban végbemenő kultúrforradalom jegyében rendezi meg a dolgozók országos kultúrversenyét. A kultúrverseny egyik döntő feladata lesz, hogy szervezetileg megerősítse, megszilárdítsa az üzemi művészi csoportok munkáját, ugyanakkor emelje azok művészi színvonalát. Dolgozóink növekvő kulturális aktivitását tovább kell fejlesztenünk, hogy nagyobb mértékben segítsék elő Pártunk célkitűzéseit, a termelés fokozását, a terv végrehajtását. A kultúrnevelési munkának a szocializmus építését kell elősegítenie. Az üzemi kultúrverseny a szakszervezeti mozgalom, az üzemi bizottságok, a kultúraktívák és az üzemi művészi csoportok számára igen komoly feladatot jelent. Ennek elvégzéséhez feltétlenül szükséges az, hogy az üzemi bizottság segítse a vállalat művészi együtteseit, hogy minél több csoporttal, minél nagyobb létszámmal nevezzenek be a versenybe, abban politikailag és minőségileg megfelelő műsorral vegyenek részt. A kultúrakurák fontos feladata ezen belül, hogy a termelésben is példát mutassanak a többi dolgozók felé, ezért kapcsolódjanak be mindenütt a munkaverseny-magnumba, ezen a téren is segítsék elő a fejlődést, tevékenyen járuljanak hozzá a Párkongresszus t sztéléjévé válkott verseny sikeréhez. Az építőipari dolgozók a kultúrversenyben való részvétellel is a hatalmas Szovjetunió vezette béketábor erejét növelik, a békéért folyó harca sikerét segítik elő. Az országos kulturversenyhez az építőiparban és faiparban elsőnek csatlakozott a Dunai Vasmű építkezés 5 színjátszó, 2 népi tánccsoporttal és énekkarral. A budapesti Gyárépítő Vállalat 2 színjátszó csoporttal, népi tánccsoporttal és énekkarral, ezen kívül a Magyar Gyárépítő, az Országos Lakásépítő, a Földalatti Vasútépítő, a Vízépítő, az Épületelemgyártó, a Kőbánya Középítési, az Épületszerelő Vállalat, a Lingel Bútorgyár és az újpesti Bútorkészítő Vállalat, csatlakozott. A reánk váró feladatok minél sikeresebb megoldására Szakszervezetünk kultúrnevelési osztálya versenyre hívta ki valamennyi szakszervezet kultúrnevelési osztályát. Kultúrnevelési osztályunk vállalta, hogy az összes meglévő kultúrcsoportokat benevezik a versenyre, ezenkívül még 15 színjátszócsoportot, 10 énekkart, és 10 tánccsoportot szerveznek, melyeket szintén beneveznek a versenyre. Vállalták még, hogy a kampányszerűséget, amely a művészi csoportok münkéjét mindeddig jellemezte, megszüntetik és a csoportok munkáját folyamatossá és tervszerűvé teszik. B51 Jitrokl 12 ÖTLETNAPON Jól sikerült ötletnapot tartottak a Hídépítő, Vízépítő, Csatorna- és Földkotró, Aszfalt és Kövező Vállalat újítási megbízottai. Az ötletnap után az egyik szaktárssal — Tóth László áccsal beszélgettem. — Mi a véleménye az ötletnapról? — A múlt rendszer alatt nekünk, akiknek a munka életünk és kenyerünk, még csak beleszólásunk sem volt a dolgokba, ma pedig lehetőség nyílik tehetségünk szerint dolgozni, tanulni, oktatni, újítani. — A szaktársnak is volt ötletei — Igen — feleli, kissé elpirulva, majd egyre bátrabban folytatva. — Két ötletet mondtam el az ötletnapon. Csupán javasló volt még és márig 100.— forintot kaptam. — Mire fordítja Tóth elvtárs * kapott pénzt? — Nős ember vagyok, vásárolunk rajta egyet-mást. Feleségem igen boldog és büszke lesz rám. — Vannak-e még ötletei, Tóth szaktárs? ! — Lesznek! — mondja, ígéri, hogy tudását is fejleszteni fogja. — Jól akarok dolgozni — folytatja —, hogy munkámral, tehetségemmel megháláljam családom jólétét. Dévai György főépítésvezető mérnök is közbeszól: — Az ötletnapok megrendezésére továbbra is nagy súlyt fektetünk. Fontosságát és hasznosságát a szaktársak a mai ötletnaponbebizonyították. — Nekünk építésvezetőknek is sokat jelent ez a kezdeményezés, sokszor tanulunk a kis ötletek megvalósításával is. Könnyebbé tesszük a munkát mindannyiunk számára. Nagy József A munkaverseny nyilvános ellenőrzésének megszervezése Az Építők Szakszervezete Elnöksége a SZOT Elnökség október 9-i határozata alapján megvizsgálta a szocialista munkaverseny ellenőrzésének szervezését és továbbfejlesztését az építőiparban. Erről határozatot hozott. A »Gyakorlati tanácsadó» címmel megjelent brosúra tartalmazza Elnökségünk határozatát a fogyatékosságok kiküszöböésére, a verseny nyilvánosságának szervezetté tételére. A példákkal ábrázolt gyakorlati útmutatások nagy segítséget jelentenek az üzemi és munkahelyi bizottságok számára, mert a feladatok ismeretében tervszerűvé tudják tenni a szocialista munkaverseny nyilvánosságát és annak ellenőrzését, hogy ezzel is hozzájáruljanak atermelés fokozásához, az építkezések határidő előtti befejezéséhez.