Építők Lapja, 1953 (51. évfolyam, 4-44. szám)

1953-02-28 / 4. szám

1953 február 28. A hiányzó tervszámokkal kiegészített kollektív szerződés tervezetet ismét meg kell tárgyalni a dolgozókkal A felülvizsgálatra beküldött kollektív szerződéseket március 7-ig visszakapják a vállalatok. Fény derült arra, hogy számos kollektív szerződést üres keretekre kötöttek. Ennek az az oka, hogy az építőipari vállalatok vagy hiányosan, vagy egyáltalán nem kapták meg idejében a tervdokumentációt, de a beruházási tervet sem. Ennek következtében sok kollektív szerződés tervezetből fontos tervszámok és beruházási adatok maradtak ki. A felülvizsgált kollektív szerződésekhez már csatolják a hiányzó adatokat. Ezek s a megadott javaslatok birtokában az igazgatók és az ÜB-elnökök ismét tárgyalják meg a munkásokkal a kollektív szerződés tervezetet, a megkapott tervszámok és beruházási adatokra, valamint az ismételt javaslatokra vonatkozóan kérjék tanácsaikat, javaslataikat és azok figyelembevételével készítsék el véglegesen a kollektív szerződést. Mód nyílik tehát arra is, hogy a múlt évben egyes nem teljesített pontokat is felvegyenek az igazgatók. Ugyanis a vállalt kötelezettség nem évülhet el mindaddig, amíg azt nem teljesítették. Az új kollektív szerződés április 15-től lép hatályba és 1954 április 15-ig szól; hatálybalépéséig tehát a múlt évben kötött kollektív szerződés marad érvényben. A felülvizsgált tervezetet a vállalatoknál március 13-tól 22-ig nagy fiktíva értekezleten tárgyalják meg az összes bizalmiak és brigádvezetők részvételével. Március 23-tól 31-ig ünnepélyes értekezlet keretében kell az igazgatónak és ÜB elnöknek aláírnia a véglegesen elkészített kollektív szerződést, amelyből öt példányt szakszervezetünk központjába küldenek. Ebből két példányt április 10-ig jóváhagyva visszakapnak a vállalatok. Felajánlások — műszaki szervezés nélkül „Agitációink céljává a felajánlások válogatás nélüli gyűjtése helyett, a vállalások teljesítését kell tenni...” — hangzik pártunk Központi Vezetőségének útmutatása. A budakeszi úti építkezés kollektívája vállalta, hogy április 4-ig tető alá hozzák valamenynyi épületet. Az építésvezetőség ennek érdekében az ütemterv alapján művezetői terveket készített, amelyen megjelölték, napra felbontva, melyik brigádnak, mit kell elvégeznie. A dolgozóik az egy hónapra kiadott munkalapok alapján megtették vállalásaikat. Teljesíteni azonban a munka rossz szervezése, a kapun belli munkanélküliség miatt nem tudták. Az építkezés januári tervét csupán 83 9 százalékra teljesítette. Mi az oka a lemaradásnak? Elsősorban az, hogy a teljesítéssel kapcsolatos munkálatokat csak részben hajtották végre. Emiatt a dolgozók naponta kettő-négy órát álltak. Ha e vezetők csak ennyibe veszik adott szavukat , elvesztik becsületüket. A Műegyetem építkezésen jobb a helyzet. A brigádok többsége teljesítette január havi vállalását. Ez annak köszönhető, hogy rendesen megkapták felbontott tervüket, pontosan megjelölve benne, naponta mit kell teljesíteniök. De lemaradt a terv és a felajánlás teljesítésével a betoncölöpkészítő-, szállító- és cölöpverő brigád. A lemaradást a műszaki előfeltételek hiánya — elégtelen gőzölés, kevés cella, valamint a rosszul dolgozó második műszaka okozta. A Kovács betonozóbrigád az előirányzott 283 cölöp helyett 263-at, az Engelhardt-brigád 45 cölöp helyett csupán húszat gyártott le. Ennek következményeként a Mocsár szállító-, vallamint a Mészáros cölöpverőbrigád sem tudta teljesíteni felajánlását. A lemaradás azt jelenti, hogy a kollektíva vállalásának teljesítése is veszélyben forog. Az építkezés vezetősége, hogy a lemaradást pótolni tudja, növelte a cölöpkészítő cellák ■kapacitását és két műszakban végezteti a cölöpverést is. Ennek ellenére is akadozik a munka, mertfebruárban számos brigádnak nem tudtak folyamatos munkát biztosítani, így ezek felajánlást sem tettek. Az építkezés vezetősége és műhelybizottsága, úgy látszik, még nem okult az elmúlt versenyszakasznek a tanulságaiból. Sztálin elvtárs születésnapjára tett vállalásukat — hogy 1952 negyedik negyedévi tervüket december 21-re befejezik és december 31-ig 10 százalékkal túlszárnyalják — csak 79 százalékra teljesítették. Ha nem javítják ki a munkaszervezés hibáit, nemcsak április 4-re tett vállalásaikat nem teljesítik, az ötemeletes rajztermi épületet sem építik fel határidőre. ÉPÍTŐK lapja" „Nem én lettem hűtlen hozzád, te hagytál itt engem" A 45. sz. Tröszt igazgatója nagyon szeretheti a gyermekeket. Ezt abból gondoljuk, hogy a múlt év augusztusában befejezett kassa utcai iskolaépítkezésen az elvonulás után is otthagyta az elbontott felvonulási épületek anyagát, meg egy csomó malteresládát, kubikostalicskát — nyilván azért, hogy legyen a gyermekeknek az óraközi szünetben mivel játszani. Ha az igazgató elvtárs igazán szeretné a gyermekeket, már gondoskodott volna róla, hogy elszállítsa a szétheverő anyagokat, amelyek egyrészt állandó baleseti forrást jelentenek a játszadozó gyermekek számára, másrészt akadályozzák az iskolaudvar parkosítását. Gondoskodott volna arról, hogy a jelentős értékű építőanyag és munkaeszköz ne menjen tönkre, hanem oda kerüljön, ahol új iskolákat, napköziket építhetnénk velük és belőlük a gyermekeknek! Sajnos, nem egyedülálló jelenség ez a 45. Trösztnél , hanem súlyos kár náluk a hasonló „feledékenység”. Az Újpesti Állami Áruház építkezésen is (kivitelezte a 45/4. Vállalat) októbertől februárig „ott feledtek" húszezer téglát, 100 négyzetméter nádpallót és egyebeket. Amikor ezért felelősségre vonták őket — a szállítóeszközök hiányával takaróztak. De úgy látszik, hogy vannak még csodák, mert másnap két autó (ami nyilván a föld alól nőtt ki) megkezdte az anyagok elszállítását. Amit a 45. Tresztről elmondunk — az sajnos általánosítható sok más trösztre is. A 46. sz. Tröszt igazgatója is bizonyára meglepődne, ha egy este a következőket hallaná a rádió „Szív küldi.. műsorában: — Sokat emlegetett trösztigazgatójuknak küldik a „Nem én lettem hűtlen hozzád, te hagytál itt engem" kezdetű dalt, a Júliautcai októberben befejezett építkezésükön máig is ott felejtett harmincezer ikersejttégla, 11 hordó bitumen, 300 folyóméter rézkábel... és a rádióbemondó órákig sorolhatná még annak a sok és fontos építkezési anyagoknak nevét és számát, ami ott hever szanaszét, kitéve minden rossznak, megrongálásnak, eltulajdonításnak. Ezek az esetek joggal felháborítanak mindenkit , de még felháborítóbb, hogy még egyik esetben sem vonták felelősségre azokat, akiknek bűnös mulasztásával ilyenek megtörténhetnek. Mire várnak az illetékes tröszt-igazgatók? Meddig tűrik még a nép vagyonának ilyen példátlan pocsékolását? TEGLA BERCI A DOLGOZÓK EGÉSZÉT VONJUK BE A KULTURÁLIS ÉLETBE kultúrmunkánk legfőbb GYENGESÉGÉT — azt, hogy a munkások szűk rétegéhez szól — fokozatosan meg kell szüntetni. A dolgozók többségét vonjuk be a kultúrnevelésbe, a kultúrmunkát fejlesszük tömegméretűvé. Az építőmunkások tekintélyes része szálláson lakik, a téli és tavaszi hónapokban a pihenést a szobákban töltik, tehát a kultúrmunkának teljes erővel a szállásokra kell irányulnia. Kopcsik elvtárshoz, a borsodmegyei bizottság kultúrnevelési felelőséhez hasonlóan minden megyebizottságnak meg kell szívlelnie ezt. Az üzemi bizottságokat úgy irányítsák tehát, hogy elsősorban a szállásokat lássák el könyvekkel. A komlói építkezésekhez hasonlóan ma még gyakori, hogy a vállalat, vagy tröszt központjában őrzik a könyveket s nem küldik ki a szállásra, ahol a legközvetlenebbül hozzáférhetnek a dolgozók. A 23/4. ikladi építkezésen a könyveket 70 százalékban már a munkások olvassák, mert az építkezésre vitték a könyveket. Ott, ahol nem látják el a szállást könyvtárládával, a dolgozókat megfosztják a művelődés e fontos eszközétől. A Betonútépítő Vállalatnál például a Kálmándi kubikosbrigád tagjai több mint egy éve ezért nem vehettek kezükbe könyvet. Közvetlenül a termelést segítő kultúrigitáció igen fontos eszközei a rigmusbrigádok, amelyek rövid műsoraikkal ebédszünetben, vagy este a legfrissebb krónikával — a hibásan dolgozók bírálatával, a kimagasló munkateljesítményt elérők népszerűsítésével — hatásosan segítik a tervért folyó harcot. Ezzel a lehetőséggel sem élnek eléggé a szakszervezet kultúrnevelési bizottságai. A rigmusbrigádok leginkább csak ünnepélyes alkalmakkor — békekölcsönjegyzés, április 4, november 7 — tevékenykednek élénken, de a hősi hétköznapok során nem keresik fel a szállásokat, az ebédlőt, vagy a kultúrtermet. E rossz szokással szakítani kell. A kultúrnevelési bizottságok úgy szervezzék meg a rigmusbrigádok munkáját, azok programmját, hogy gyakran, akár naponta bírálják, illetve dicsérjék az építkezés legfrissebb eseményeit. AZ ISMERETTERJESZTŐ TÖMEGELŐADÁSOKNAK csupán a nevében szerepel a tömegelőadás. Valójában igen ritkán, sőt rendszertelenül tartják meg az építkezéseken, vagy vállalatoknál s akkor is szűkkörű hallgatósággal. Az étet sokrétű kérdéseit felölelő előadássorozatok igen alkalmasak arra, hogy bővítsék, elmélyítsék a dolgozók általános ismereteit, földrajzi, történelmi, természettudományos, az »irodalom,és a szocializmus, a kommunizmus építéséről szóló előadások mellett — a műszakitechnikai ismeretterjesztés olyan formában, hogy az építkezés helyi feladatainak a jobb megoldását segítse elő — rendkívül fontosak. Az ilyen előadások ösztönzik a munkások nagyobb rétegét újításokra, észszerűsítésekre, új munkamódszerek alkalmazására és feltalálására. A műszaki vezetők bevonása az ismeretterjesztés munkájába ismét szélesebb rétegekre terjeszti ki a kultúrnevelési , színjátszó és egyéb művészi csoportok tevékenységének a megjavítására is ezért van szükség. A színjátszók is inkább csak alkalomszerűen lépnek fel az építkezések kultúrtermében s még ritkábban dolgoznak fel rövid jeleneteket, amelyek a munkahely, a vállalat problémáit elevenítik fel Sőt, akadnak olyan nagyobb építkezések is, mint a 21/1. vállalat sashalmi munkahelye, ahol egyáltalán nem tartottak kultúrelőadást, színdarabot sem adtak elő. A friss, eleven, a munkahely eseményeivel foglalkozó daraboknak az a sajátossága, hogy szórakoztatóbbak és közvetlen hatást gyakorolnak a dolgozók magatartására. Sajószentpéteren például olyan villámjelenetet adtak elő a színjátszók, amelyben pellengérre állították azokat, akik fizetés után a kocsmába rohantak, s leitták magukat, hogy másnap nem dolgoztak. Úgy elszégyelték magukat, hogy máskor nem követtek el ilyen fegyelmezetlenséget. Hasonló rövid jelenetekkel bátran fel lehet keresni a szállásokat, nem szükséges egy-egy ünnepnapra várni. Az ilyen módszer a művészi csoportok előadókészségét is csiszolja, formálja. Ezért nem szabad megfeledkezni róla a kultúrverseny közben sem, mert sokan hajlamosak azzal érvelni, hogy amiatt nem érnek rá a csoportok rendszeresen szórakoztatni a dolgozókat. 1953-BAN A KULTÚRNEVELÉS MUNKÁJÁBAN fordulatnak kell elkövetkeznie, amelynek következtében a kultúrmunka a nagy tömegek nevelését szolgálja az építkezéseken, a nagy tömegeik művelődését, szórakozását mozdítja elő, figyelembe véve azt a vonzóerőt is, amelyet a film előadás jelent a munkások számára. A mindennapi élettel szorosan összeforrt kultúrmunka az építkezések, vállalatok megélénkült kulturális élete a tervek jobb teljesítését fogja elősegíteni. Az öntudatos, művelt munkás szívügyévé teszi annak az új gyárnak, lakóháznak, napköziotthonnak mielőbbi elkészítését, amely gyarapítja, emeli népünk életszínvonalát, meggyorsítja a szocializmus építését. Ezért mondotta pártunk második kongresszusán Révai elvtárs: „Ma a munka és a kultúra összekerült, ma dolgozni és művelődni egyet jelent... Mi nemcsak azt értük már el, hogy a munka robotból a becsület és dicsőség ügyévé tett, hanem azt is elértük, hogy szégyennek számít nem tanulni, szaktudásunkat és öntudatunkat nem gyarapítani. Sikerült olyan erkölcsi légkört teremtenünk az országban, hogy minden becsületes dolgozó kötelességének tekinti a tanulást, a művelődést.” Révai elvtársnak ez a beszéde nemcsak megállapítása a proletárdiktatúra egyik forradalmi eredményének, egyúttal útmutatás is. Arra tanítja az igazgatókat, szakszervezeti funkcionáriusokat, hogy rendszeresen törődjenek a munkások műveltségi színvonalának az emelésével. Jobban meg kell érteniök a termelésnek és a kulturális munkának az összefüggését, a szakszervezeti kultúrnevelési bizottságoknak a kultúrmunkával nagyobb segítséget kell nyújtaniuk a terv győzelméért vívott harchoz. „Mintha nem volna gazda" (Levelezőnktől.) Termelési értekezletet tartottünk vállalatunk a Szobrászipari V. Domonkosutcai üzemében amelyen mintegy 30 dolgozó vett részt oly parányi helyen, ahol csak 10 ember számára van férőhely. Az értekezlet kezdetét öt órára jelezték. Reichemberger elvtárs, igazgató azonban félóra késéssel érkezett, addigra a dolgozók közül néhányan távoztak. A beszámoló akadozó, semmitmondó volt és ezért kemény, de tárgyilagos bírálatot mondtak a dolgozók. Az ÜB-elnök elvtársat is bírálat érte, az italboltból jött néhányad magával, kissé borosan — az értekezletet meg sem nyitotta, az elvtársakhoz egyetlen szava sem volt, a bírálattal egyáltalában nem törődött. Antal József elvtárs beszéde során, nagyon helyesen megmondotta: úgy néz ki a vállalat, mintha nem volna gazda, a hibák szaporodnak inkább, mint csökkennének. Ennek oka, hogy a vezetőség liberális, Feldmann elvtárs, VB-elnök pedig nem ért a szervezéshez , ezért nincs munkaverseny, ezért laza a munkafegyelem. „De a vállalat a miénk a gazda mi vagyunk, dolgozók, és hogy a szocializmus építéséből kivegyük a részünket teljességgel, nem engedhetjük tovább ezeket az állapotokat üzemünkben” — mondotta befejezésül Antal elvtárs. Németh Ferenc, biztonsági megbízott, 12. Tröszt. 3 Pártunk Központi Vezetőségének útmutatása nyomán sok jó kezdeményezés született az építőipari költségek csökkentésére. A szegedi 65. Tröszt műszaki vezetősége tervfelülvizsgálati bizottságot létesített, a pécsi 73. Tröszt műszaki vezetőjének, Juhász elvtársnak a javaslatára olyan naplót rendszeresítenek, amelyben minden építési egységről feljegyzik, mennyivel olcsóbban építették meg a költségvetési előírással szemben. Felébredt tehát az építőipar szunnyadó lelkiismerete. Hoszszan sorolhatnánk fel a sok jó kezdeményezést, javaslatot, már megvalósított intézkedést. Mindegyik bizonyság arra, hogy pártunk nem kívánt lehetetlent, amikor az építőipari költségek csökkentésére, az ütem gyorsítására, a minőség fokozására hívta fel az építőipar dolgozóit. A sokirányú kezdeményezés után tehát lényegében az eddigi tapasztalatok, gondolatok, javaslatok összefoglalását jelentette az az értekezlet, melyet február 14-én tartottak az építőipari trösztök igazgatói és főmérnökei az építők szakszervezete székházában. Hasonlóan a tervezőválalatok két hét előtti értekezletéhez, Sebestyén főosztályvezető elvtárs bevezetője után a vitát itt is Trauttman Rezső miniszterhelyettes elvtárs vezette és felszólalt Kilián József miniszterhelyettes elvtárs is. Annak kifejezéséül, hogy az építésügyi minisztérium igen nagy jelentőséget tulajdonít az építőipar szakemberei által felvetett javaslatoknak, minden erejével arra törekszik, hogy az „Építs olcsóbban, jobbam, gyorsabban“-mozgalom valóban eredményes legyen. A nagy megmozdulás lendülete mögé mielőbb gyakorlatilag is mérhető, forintösszegekben kimutatható eredmények sorakozzanak. Erre biztató jelenség a sok értékes, eredményeket ígérő és az eredményeket gátló hibák megszüntetésére vonatkozó felszólalás. Román András, a 23. tröszt főmérnöke hangsúlyozta, hogy a tervek és a költségvetések időbeni elkészítése fontos előfeltétele az olcsóbb építésnek, de emellett meg kell vizsgálni a jelenlegi béralaprendszert is. Gyakorlati példákkal világította meg, hogy a béralap sok esetben merev és indokolatlan megkötése nem arra sarkalja az építésvezetőket, hogy olcsón építsenek, hanem ellenkezőleg, arra, hogy drága fuvarral, messziről szállított építőanyagokkal a termelési értéket növeljék. Holott, ha megfelelő mennyiségű béralap áll rendelkezésre, közelben feltárt kavics-, vagy homokbányából saját rezsiben a messziről szállítottnál olcsóbban tehet építőanyagot termelni. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a minisztérium ilyen lehetőségek esetén a béralap rugalmasabb kezelésével adjon módot az építkezések olcsóbb kivitelezésére. Rónai Sándor szaktárs azt javasolja, hogy a gépészeti tervezők szorosabb kapcsolatot teremtsenek az építészeti tervezőkkel, sőt a kivitelező vállalatokkal is, mert az eddigi gyakorlat szerint nagy mértékben drágítja az építkezést a sok helytelen tervezés. Amennyiben a tervező vállalatok nem tudnak részletterveket adni, ezek kidolgozása a kivitelező vállalatok feladata legyen. Nagy Jenő, a 28. Tröszt főmérnöke bejelentette, hogy az olcsóbb építkezés érdekében minden vállalatuknál kijelöltek egy-egy építkezést, melynek teljes tervdokumentációja és költségvetése van. Ezeken az építkezéseken felülvizsgálták a terveket és kimutatják, hogy a költségvetéssel szemben milyen megtakarítást érhetnek el. Olyan könyvelési rendszert vezetnek be, melynek alapján minden esetben ki tudják mutatni a megtakarítás értékét. Egyben javasolta, hogy a megtakarítást hitelesen kimutató építésvezetőket részesítsék prémiumban. Barta Károly, a 25. Tröszt mérnöke és Szebeni Lajos, a 22. Tröszt főmérnöke igen helyesen sürgették, hogy a minisztérium létesítsen kavicsosztályozó telepet. Ne kelljen kint a munkahelyen osztályozni a kavicsot, mert ez drágítja a beton árát. Szebeni Lajos külön hangsúlyozta, úgy kell organizálni az építkezések ütemét, hogy őszre sok körülfalazott épület legyen. A téli időben belső munkát lehessen végezni. Ilyen körülmények között sokmilliós téli költséget lehetne megtakarítani. Takács István, Erős Imre, Vajda György, Tóth Ferenc felszólalásai után igen figyelemreméltó volt Nagy elvtársnak, a 73/3. Vállalat főmérnökének bejelentése, hogy az „Építés olcsóbban, jobban, gyorsabban’’ mozgalomhoz való csatlakozásuk során az április 4-i versenyvállalásukban két teljesen új pont is szerepel. Az egyik az, hogy az építkezés környékén fellelhető építési anyagokat felhasználják, a másik pedig, hogy a felvonulási költségeket csökkentik. Ennek érdekében javasolta, a minisztérium kötelezően írja elő, hogy minden építkezés megkezdése előtt az utakat és a használati vizet biztosítani kell. Az értekezlet újabb jelentős lépés volt az „Építs olcsóbban, jobban, gyorsabban” mozgalom továbbfejlesztésében. A vállalatok, építkezések vezetői tanulmányozzák és igyekezzenek megvalósítani saját területükön az elhangzott javaslatokat A trösztök igazgatói és főmérnökei megvitatták az „Építs olcsóbban, jobban, gyorsabban"-mozgalom feladatait Számos jó javaslat a takarékosabb építkezésre Gépkezelők! Szaktudásotok állandó fejlesztésével, a gépek jó karbantartásával és kapacitásának jobb kft használásával biztosítsátok a folyamatos termelést.