Építők Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-08 / 1. szám

2 Mi történt Barna Mihály szocialista ácsbrigádjával ? Szocialista brigádjaink éle­tét, munkáját híven tükrözik naplóik. Nézzük meg, hogyan fest naplóba foglalva a Barna szocialista ácsbrigád néhány hónapjának története. 1961. augusztus eleje. A bri­gádvezető közölte műveze­tőnkkel, hogy munkánk egy­re fogy, kérte, gondoskodjék új munkalehetőségről. Nem lelkesedtünk érte, de tudomásul vettük azt a dön­tést, hogy ácsbrigád­unkat a József Attila lakótelepre h­lyezik előregyártott­ elemek összeszereléséhez. Átmeneti­leg vállaltuk, mivel arra vatkoztak, hogy áldozathoza­talunkra szüksége van a vál­lalatnak és a népgazdaságnak. 1961. augusztus vége. Ál­landó tagokból álló brigádun­kat hét fővel növelték. Ebbe is beleegyeztünk, mert azt mondták, hogy csak négy nap­ról van szó. 1961. szeptember közepe. Az előző havi bért elszámolták és az építésvezető közölte, hogy fejenként 5,60 Ft. órabér jött ki. A tagság egyhangúlag meg­bízta a brigádvezetőt, tudas­sa a vállalat vezetőségével: adjanak ácsmunkát, mert csak addig rakjuk a blokkokat, amíg új brigádot össze nem szednek helyettünk. 1961. október 5. Barna bri­gádvezető tolmácsolta kéré­sünket a vállalat termelési osztálya vezetőjének. Ő arra kérte a brigádot, hogy folytas­sa a munkát, 8-án 11 órára ki­jön és megbeszéljük a továb­biakat. 1981. október 9. Tegnap a munkaterületen járt a terme­lési­ osztályvezető szaktárs, sokakkal beszélt, de bennün­ket nem keresett fel. Elhatá­roztuk, hogy teljes létszámmal, bemegyünk a központba. Egész délelőtt vártuk Mucsi elvtárs, szb-titkárral az osz­tályvezető szaktársat, de hiá­ba. Délután 2 órakor megjött az igazgató elvtárs, akinek az szb-titkár elmondta a brigád helyzetét. Az igazgató kurtán válaszolt és ügyünk elintézése nélkül otthagyott bennünket. Azt mondta másnap ismét menjünk be. 1961. október 10. A délelőt­töt ismét a vállalat központ­jában töltöttük. Úgy vettük észre, hogy az osztályvezető és az ács művezető ismét nem tudnak mit kezdeni velünk. Az osztályvezető azt is mond­ta, hogy ha befejezünk egy másik házat, gondoskodnak részünkre ácsmunkáról. Bri­gádvezetőnk azonban az em­­­­berek nevében kijelentette, hogy elég volt a hitegetésből. Mucsi elvtárs azt javasolta, hogy mivel a 42. Vállalatnak kell ács, adjanak oda át ben­nünket. Az ács művezető és a termelési osztályvezető gyor­san hozzájárult a javaslathoz, úgy nézett ki — ami nagyon bántotta brigádunk tagjait —, szinte örülnek, hogy megsza­badulnak tőlünk. A döntés után Nemes elv­társ, a vállalat párttitkára behívatta brigádunk tagjait. Látszott: nagyon sajnálja, hogy elmegyünk a vállalat­tól, de végeredményben ő sem tudott segíteni. Mi viszont — mondottuk neki —, azt sajnál­juk, hogy az SZKP XXII. kongresszusa tiszteletére tett felajánlásunkat nem tudtuk teljesíteni. 1961. decem­ber. A brigád el­határozta, hogy új munkahe­lyén a történtek ellenére is változatlan lelkesedéssel fog dolgozni. Büszkék vagyunk ar­ra, hogy egyik"tagom­, Budis Lajos, művezető lett, Hor­váth Györgyöt pedig a 14. Vál­lalat függetlenített műhely­­bizottsági elnökének válasz­­tották a József Attila lakóte­lep területén. Eddig a Barna szocialista ácsbrigád néhány utóbbi hó­napjának rövid története. Szo­cialista brigádjaink általában folyamatosan el vannak látva munkával, de akad közöttük még olyan — mint a Barna­­brigád esete is mutatja — amellyel nem törődnek elég­gé. Ezért közöltük, bírálatként is, a fenti naplóformátumú cikkünket. Úgy hisszük, hogy a 44. Vállalat vezetősé­gének az eljárásához felesle­ges kommentárt fűzni. Az Építők Hajdú Néptáncegyüttes új műsora A Hajdú Néptáncegyüttes 1954. évi első bemutatója óta 240 alkalommal adott önálló műsort. Az együttes keresve az új kifejezési lehetőségeket, a tovább vezető utat, a népi­tánc hagyományos formáinak felhasználásával újfajta, cse­lekményes, tematikus táncok létrehozásával kísérletezik. A Fehér Anna c. műsorukat 1961. decemberéiben mutatták be Debrecenben a Csokonai­­Színház kamaraszínházában.­­Elismerést érdemel a bátorság, a kezdeményező kedv, és a fiatal táncosok lelkesedése, szorgalma. Az új bemutató műhelyta­nulmány, a műsoron cselek­ményes táncok, népdalok, bal­ladák, szimfonikus és népi ze­nekari számok szerepeltek. Jól sikerült a Fehér Anna táncjáték, amely eredeti nép­­ballada alapján készült, és a Betyár táncjáték. Mind a ko­reográfia, mind az előadásmód jó színvonala magával ragad­ta a közönséget. Az Aratóün­nep a mai falu új életét jele­níti meg, megoldása azonban p­roblemati­kus. A „Tavasz 1945" a felsza­badulást szimbolizálja, a r­épi­­tánctól bizonyos fokig a mo­dern balett felé közeledik. A többi számok, a Rábaközi legénybúcsúztató, Mojszejev: Orosz néptánc-szvit, a Hajdú­­táj stb. a gazdag programról tanúskodik. Az egész műsor kicsit zsúfolt volt és túlságo­san igénybe vette a táncosok tudását. Egyénileg senkit sem emelünk ki, az együttest vi­szont a jó közösségi szellem, a lendület, a fiatalság kísérlete­ző hajlama jellemzi. Techni­kailag még fejlődniük, csiszo­lódniuk kell. A zenekar nem­rég alakult, így érezhető volt az összeszokottság hiánya. Az Építők Hajdú Néptánc Együttese a műkedvelő művé­szeti csoportok színejavához tartozik, további jó eredmé­nyeket és sok sikert várunk tőlük. Verseghi György Egy új szállás életéről Ez év tavaszán adták át ren­deltetésének a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat salgótarjáni 250 személyes új szállását és az átadás óta jól szervezett mozgalmi, kul­turális élet alakult ki a léte­sítmény helyiségeiben. A szervező munka kora nyá­ron a szállá­sbizottság válasz­tásával indult meg. A bizott­ság célkitűzései között első­sorban a fegyelem megszilár­dítása és az oktatás szerepelt, továbbá az, hogy miképpen tehetik otthonosabbá és ké­nyelmesebbé második ottho­nukat. A bizottság megalakulása óta eltelt időben bebizonyo­sodott, hogy az állandó szer­vező és nevelőmunka hama­rosan meghozza az eredmé­nyeket. A dolgozók megbe­csülik a szállás berendezéseit, tisztaságát. Bár voltak ese­tek, amikor a szállásról ki kellett tiltani — többszöri fi­gyelmeztetés után — a szállás rendjét zavarókat, ilyen ese­tek azonban csak szórványo­san fordultak elő, illetőleg az utóbbi időben teljesen meg­szűntek. Az új szállóban a rendet és a kulturáltságot nagyban elő­segítették a különböző tanfo­lyamok, így elsősorban a munkavédelmi oktatás, amit filmvetítésekkel kapcsoltak egybe, továbbá a nyolchóna­pos művezetőképző iskola, valamint a munkásakadémia. Fejlődést eredményezett a politikai iskola is, amelyet egyébként a szállás gondnoka vezetett. A szállásbizottság nem ha­nyagolta el a könyvtár segí­tését sem. Erre azért is szük­ség van, hogy a megyei Épí­tőipari Vállalat több mint kétezer kötet könyvét magá­ba foglaló letéti könyvtárát kellőképpen kihasználják a dolgozók. Ennek a szép könyvtárnak egyetlen hiá­nyossága, hogy nem fejleszt­hető elég gyorsan, mert az építőipari vállalat vezetősé­ge három év óta könyvtárfej­lesztésre egy fillért sem biz­tosított. A tömegsport is kezd a szál­láson tért hódítani. Elsősor­ban az asztaliteniszt kedvelik, de érdeklődnek más tömeg­sportágak iránt is. Az előbbiekben felsorolt eredmények a dolgozók és a szállásbizottság fejlettségén kívül annak is tulajdonítha­tók, hogy a pártbizottság, az sz­b és a vállalatvezetőség rendszeresen ellenőrzi a szál­­lásbizottság munkáját és a dolgozók életkörülményeit. A hiányosságokra felhívják a szállásbizottság figyelmét és együttesen intézkednek a pót­lások érdekében. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a korszerű 250 személyes munkásszállóban a dolgozók kényelmes, második otthon­ra találtak. Bozó János megyei könyvtáros építők lapja 1962. JANUÁR 8. A Szakma ifjú mestere­ mozgalom eredményei a Víz- és Fűtésszerelő Vállalatnál Két évtizede kezdett hozzá a Víz- és Fűtésszerelő Vál­lalatnál a Szakma ifjú meste­re mozgalom szervezéséhez Tóth Ferenc stb.-titkár és Jä­ger Gyula KISZ-titkár. — Az első tennivalónk az volt — mondja Tóth Ferenc —, hogy egy öttagú bizott­ságot alakítottunk kiváló szakmunkásokból és műsza­kiakból, s velük közösen ha­tároztuk meg a konkrét tennivalókat. Arra a véle­ményre jutottunk: a versen­gésnek az adja meg igazán az értékét, ha magas köve­telményeket tűzünk a fiata­lok elé. Persze arra is vi­gyázni kellett, nehogy el­vegyük a kedvüket a to-­­vábbtanulástól. A „Szakma ifjú mestere cí­mért vetélkedőknek a kö­vetkező tárgyakat tettük kö-­ telezővé: matematika, fizika, rajzismeret, anyagismeret, szakmai tudás és politikai kérdések alapos tanulmányo­zása. Az a tizennégy fiatal, aki jelentkezett a versenyre, tud­ta: kemény­en kell tanulniuk, de állták szavukat. S mi­kor a hat hónap után szá­mot adtak a tanultakról, nem kellett szégyenkezniük. A vizsgabizottság nagyon szigorúan vette feladatát, en­nek ellenére ketten — Józsa István esztergályos és Szántó Endre fűtésszerelő elnyerték a Szakma ifjú mestere cím aranyfokozatát az ok­levéllel, valamint az igaz­gató által adományozott há­romszáz forintot. Ketten pe­dig — Hazai János fűtéssze­relő és Csete Béla lakatos — az ezüstfokozatot nyerték el a kétszáz forintos juta­lommal együtt. A többiek pedig a bronzfokozatnak meg­felelően adtak számot tudá­sukról. Józsa István esztergályos, az aranyfokozat tulajdonosa, a beszélgetés során elmon­dotta: a versengés kedvet adott neki a tanuláshoz. Fiatalon csupán az általá­nos iskolát végezhette el, most viszont beiratkozott a gépipari technikumba. Az eddigi osztályzatok alapján ötös rendű, és ezt az ered­ményt végig tartani akar­ja. — Meg aztán az sem volt mindegy — teszi hozzá —,­ hogy a mestermunka elvég­zése után az osztályzatnak megfelelően 40 filléres óra­bérjavítást kaptam, így­­ a havi keresetem állandóan kétezer forint körül mozog. A versengés­­ során kapott kíséret a továbbtanulásra Szántó Endre is, aki most az Épületgépipari Techniku­mon tanul. A tapasztalatok arra ser­kentettek bennünket, hogy tovább folytassuk a vetél­kedést — mondja Jáger Gyu­la KISZ-titkár. Már szervez­zük is a következő ver­senyt, s az agitáció során a 14 fiatal példájával érve­lünk. A Víz- és Fűtésszerelési Vállalatnál szerzett tapasz­talatokat jól hasznosíthatják máshol is. Hiszen, ha ta­nulnak a fiatalok, alaposan megismerhetik a szakma rej­telmeit, jobban helytállnak a munkában. Jól járnak a dolgozók, mert fizetéskor több kerül a borítékjukba, de hasznát látja szorgalmuk­nak, nagyobb tudásuknak a gyár kollektívája is, így találkozik az egyéni érdek a közös érdekkel. A. E. Józsa István esztergályos, a Szakma ifjú mestere mozgalom aranyfokozatát nyerte el Új eljárással készítik a barna üvegcsövet tásával már régen foglalkoz­nak a­ gyárban. Sok nehéz­séget kellett leküzdeni, hiszen gyártása igen nagy körülte­kintést igényel. A színező anyag hatására az üveg fel­habzott, a cső falán a húzás­nál légszálak keletkeztek. Huszonöt-harminc százalékos sejtejt volt mindig a barna üvegcsőnél. A színező anyag problémái nemcsak hazai viszonylatban jelentkeztek. A gyárban járt jénai küldöttség is beszélt ilyen panaszokról. Közben tudomásukra jutott, hogy a népi demokratikus or­szágokban szakítottak a szí­nező anyaggal és új anyag­gal dolgoznak a régi helyett. Deák Mihály, a laborató­rium vezető mérnöke veze­tésével új színező anyagot kí­sérleteztek ki. Az új eljárás alkalmazása óta a selejtszáza­lék jóval a régi alá süllyedt, s a barna üvegcső minőségi­leg felveszi a versenyt a kül­földi készítményekkel is. A­ légszálképződés szinte telje­sen megszűnt. Ez az eredmény gyógyszer­­iparunk szempontjából is je­lentős , mert sokszor akadá­lyozta a külföldre szállítást az ampullák rossz minősége. (Tudósítónktól.) A magyar gyógyszeripar egyre több barna üvegam­pullát igényel, melyben a napfényre érzékeny és gyor­san borító szérumokat tá­rolják. Barna üvegcső előállít Egyenletes lakásátadási terv A Borsod megyei Építőipari Vállalat felkészült az ez évi feladatokra. Dolgozói 1962-ben számos üzemi, szociális és kulturális létesítményen kí­vül 1225 lakást építenek. A munkát úgy szervezték meg, hogy elkerüljék az év végi hajrát és folyamatosan en­gedhessék át­ az építési terü­letet a szakiparosoknak. A műszaki vezetők a fizikai dol­gozók javaslatait figyelembe véve, egyenletes lakásátadási tervet készítettek. Eszerint az új lakások hetven százalékát, szám szerint nyolcszázötven­­hatot a harmadik negyedév végéig felépítik. Szép kis munkásellátás! A Betonútépítő Vállalatnál a „sze­mélyi karton” rend­szer van elterjedve és ennek rendelnek alá mindent. A „személyi karton” rendszernek vannak már olyan megszállottjai, akik csak abban az eset­ben adnak a 8 fős szállás­szobába kály­hát, vagy függönyt, ha valamelyik dolgo­zónak a kartonjára írhatják. Asztal, pad azért nincs a szobá­ban, mert egyetlen szobalakó sem volt hajlandó a „személyi karton”-jára íratni. A közös mosdóban — amelyet kb. 50 szál­láslakó használ — azért nincs kályha, ebben a dermesztő hidegben,­­ mert nem lehet valamelyik d­ol­­gozó személyi kar­tonjára rávezetni. Evőkanalat az étkez­dében nem adnak és csak annak a dolgo­zónak van, aki sze­mélyi kartonra fel­veszi és egész nap a zsebében hordja. Evőtálka kiadása is hasonlóképpen törté­nik. Mosdólálat, ivó­kannát is csak az kap, aki személyi kartonjára íratja. A felsoroltak vilá­gosan bizonyítják a személyi karton meg­szállottjainak felfo­gását a dolgozókról való gondoskodást il­letően! A „személyi karton kultusz” vállalati je­lenség és azokat a konkrét eseteket, amelyekről szó van — a Veszprém megyei, úrkúti munkahelyen tapasztaltuk, ahol de­cember 14-én jár­tunk. A dolgozók itt egy 8 km-es útszakaszt csinálnak, de melege­­dőhelyiség egyáltalá­ban nincs az egész vonalon, nyilván azért, mert nem akadt dolgozó, aki a személyi kartonjára kivételezte volna a melegedőbódét. Ide vezet a sze­mélyi karton kul­tusz, melynek meg­szállottjai fittyet hánynak a kormány­rendeleteknek, ame­lyek a dolgozók vé­delmét, ellátását sza­bályozzák. Reméljük, hogy er­re a fonákságra az illetékes felsőbb szer­vek is felfigyelnek és intézkedést tesznek megszüntetésére. Wodicska György Újítási kiállítást rendeztek az építőipari szállítási vállalatok Egy hétig volt nyitva mind­össze a szállítási vállalatok újítási kiállítása, de ez az egy hét is gazdag tapasztalatokat adott a szervezőknek és a lá­togatóknak egyaránt. Megmu­tatta: nemcsak az építőipar ge­rincét alkotó magas- és mély­­építőipari vállalatoknál fejlő­dött sokat az újítási mozga­lom, de az építést szolgáló, az építéshez nélkülözhetetlen, sokszor nem is eléggé méltá­nyolt és a gazdasági, valamint mozgalmi munkában mégis nagyszerűen tevékenykedő „segéd­vállalatoknál”, ame­lyeknek a létszáma kisebb a tröszt jellegű nagyobbakénál, de éppen ezért, ha kicsiny vol­tuk mellett kezdeményeznek, érdemük nagyobb, mint a több lehetőséggel rendelkező mam­­mut vállalatoké. Ebben az esetben elsősorban az Építő­ipari Autójavító Vállalatról van szó, amely az említett ki­állítást a minisztérium felhí­vása nyomán propagálta, meg­szervezte. A kiállításon a szállítással foglalkozó vállalatoknak tár­gyakban több mint 70 újítását mutatták be, ezenkívül 12 tab­lón láthatók voltak azok az újdonságok, amelyek az építő­ipari szállításokat gyorsítják, könnyítik és amelyek a fuva­rozást minőségileg is javítják. A helyiségbe belépőket álta­lában először a tablók érde­kelték, mert róluk leolvashat­ták a szállítási vállalatok újí­tási eredményeit. Az összesítő grafikonokból kitűnt, hogy a szállítási vállalatoknál a múlt években mutatkozó újítási te­vékenység változatlanul fej­lett. Sok újítást nyújtanak be, magas az elfogadott újítások aránya és jelentős a népgaz­dasági haszon is. A kiállított tárgyak közül a látogatók el­sősorban a galvanikus úton történő acélbevonást és azt a 30—40 különböző célszerszá­mot vizsgálták nagy figyelem­mel, amelyeket az Autójavító Vállalat állított ki. Sikert ara­tott a hidraulikus felújításhoz szerkesztett hegesztő készülék, a tányér és kúpkerék össze­­járatógép. A látogatók elisme­réssel nyilatkoztak az újítók­ról, hogy csak néhányat em­lítsünk, Konrád Endréről, aki az I. sz. Éptunál ZYL első ten­gely egyengető sablont készí­tett és társával, Kereszthegyi Ervinnel szelepcsiszológépet is szerkesztett, vagy Fehér Jenő­ről, Lelesz Lászlóról, Majoros Dénesről és Takács Zoltánról, vagy a Győri Épfutót kiállító Görög Sándor és Kaproncai Jenő szaktársakról, akik szin­tén nagyon hasznos újításokat mutattak be. Mindent egybevetve megál­lapíthatjuk, hogy a kiállítás szervezőit, a kezdeményező fe­lettes szerveket, a vállalatokat, köztük elsősorban az Autója­vító Vállalatot dicséret illeti. Munkájuk bizonyára tovább lendíti a szállítási vállalatok eddig is szép eredményekkel rendelkező újítási mozgalmát. Kötelességükhöz híven 1961-ben tovább erősítették a munkások és a termelőszövet­kezeti dolgozók kapcsolatát, barátságát a Borsod megyei Ál­lami Építőipari Vállalat dolgo­zói. Sok önzetlen munkával, társadalmi segítséggel járultak hozzá a patronált tsz-ek fej­lesztéséhez, megszilárdításához Az alsógagyi tsz elnöke például a vállalat kommunistáinak tag­gyűlésén mondott köszönetet a dolgozóknak, a falu részére nyújtott segítségükért.

Next