Építők Lapja, 1965 (65. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 1. szám
2 A műhelybizottsági titkár Irodi Lajos raktári segédmunkás a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál, 1950. szeptember 1. óta. Addig olyan foglalkozást űzött, amellyel mindig vándorolni kellett: kubikus volt. — Családi foglalkozás ez minálunk, mert az apám és öt testvérem is kultikus volt — mondja. Megkérdem, hogyhogy nem hagyta itt a vállalatot tizennégy éve? Azt mondja: — Hát, őszintén szólva, volt, hogy el akartam menni. De mikor fontolóra vettem, hogy hová menjek, messzebb, mikor itt lakom? Máshová, mikor itt is ugyanezek a neonafeltételek vannak? Rájöttem, hogy nem érdemes, így aztán maradtam. Az ötvenedik évemet töltöttem be az év utolsó napjaiban, hát ha tizennégy esztendőt kibírtam, kibírom még a hátralevő tizet is, nem igaz? Munkája mellett a műhelybizottság titkára munkahelyén, 1958-ban lépett be a pártba, az időben lett tagja a műhelybizottságnak is. Most a szakszervezeti választások „előestéjén” erről kérdezem. — Most kezdődtek a bizalmi választások területünkön, s mikor ezek lezajlanak, január első felében lesz a műhelybizottság-választás. Hogyan dolgozunk? Hát, tevékenykedhetnénk jobban is. S elmondja, hogyan segítik a termelést, a munkaversenyt, a vállalat munkáját. Én a dolgozók problémáiról érdeklődöm, összekulcsolja a kezét, s egy pillanatig azon gondolkodik, honnan is kezdjen a könnyebb, vagy a nehezebb oldaláról? A nehezebbet választja. — Bérpanasszal jönnek a leggyakrabban a dolgozók. Megvizsgáljuk, s ha jogos a követelés, tudunk segíteni, segítünk is. Sok esetben jönnek olyan kívánságokkal, amelyek teljesítésére a normatételük nem ad lehetőséget. Ezt is megmondjuk nyíltan. De vállalaton kívüli problémákkal is felkeresnek bennünket. Például legutóbb azzal jött egyik munkatársunk, hogy a műlapján szerepel három nap szabadság, amelyet azonban ő nem kapott meg. Ellenőriztük a dolgot előző vállalatánál, és orvosoltuk a panaszt. Igen sok probléma akadt a munkaruhákkal kapcsolatban. Szétszórt területen dolgozunk, gyakran előfordul, hogy nem tudjuk időben kiadni a munkaruhát, mert éppen akkor az a méret nincs, vagy változik a munkahely. A vállalatnál azt szerették volna, hogy a munkaruha használatát mindig a kiadás napjától számítsuk. De mi úgy éreztük, hogy akkor a dolgozó becsapódna, ha késve tudjuk kiadni az új munkaruhát, akkor is az előbbi lejáratától kell számítanunk, mert akkor kellett volna kiadni, attól kezdve jár neki. Nemrég a koszttal is probléma volt, amelyet a Vendéglátó Vállalattól kapunk. Nem volt kielégítő a minősége. Beszéltünk a vállalattal, megmondtuk, ha nem változtat ezen, elmegyünk más helyre kosztolni. Azóta javult is a koszt, s a dolgozók elégedettek a minőségével. Visszatér a választások előkészítésére. — Akik jól dolgoztak a bizalmiak közül, azokat ismét megválasztják. Zömmel tehát megmaradnak a választás után a korábbi bizalmiak, s így zökkenőmentesen megy majd idén is a munka. A műhelybizottságban azonban alighanem nagyobb változás következik majd be, részben mert tagjai közül egyesek elmentek, van, aki nem akarja vállalni tovább a munkát, mással pedig elégedetlenek. Amíg beszélgettünk, jócskán eltelt az idő, s ez Hódi Lajos szabadságából telt el. Noha szabadságon volt, a hódmezővásárhelyi főépítésvezetőségen találkoztunk vele, mert ha valami intézni való eszébe jut, nem szereti halogatni. Neki a szabadság se jelent kikapcsolódást a vállalat életéből, a szakszervezeti munkából. N. F. 150 éves a Parádi Üveggyár A hivatalos okmányok szerint 1814 óta működik a Parádi Üveggyár, nagy múltja van ezen a tájon az üveggyártásnak. A feljegyzések alapján a Rákóczi családnak is volt itt üveghutája. A fennállásának 150 éves évfordulóját ünneplő Parádi Üveggyár jelenleg 4 kontinens 20 országába exportál kiváló minőségű üvegárut. Nem véletlen ez, mert a Parádi Üveggyár dolgozóinak többsége törzsgárdatag, s már nagyapjuk is ebben a rendkívüli kézügyességet és tudást igénylő, szép szakmában dolgozott a gyárban. Somfai Sándor üvegfúvó munka közben ÉPÍTŐK LAPJA Az igazgató magányossága A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat legnépszerűtlenebb embere Fehér Pál igazgató. Két évvel ezelőtt került a vállalathoz , és azóta nőttön-nőtt haragosainak száma. Már az első időben rossz szemmel nézték munkatársai a robbanékony, heves vérű igazgatót. Megszokták régi vezetőjük — Ödön bácsi — engedékenységét, bőkezűségét. Fehér Pál „ostorral a kezében” akarta nyomban felszámolni elődjének hibáit. Bízott is abban, hogy sikerülni fog. Előző munkahelyén, a Községgazdálkodási Vállalatnál kemény szigorú eredménnyel járt. A vállalat hétszer nyerte el az élüzem címet. Az újdonsült igazgató úgy számított, hogy vezetési módszerét az építőknél is gyümölcsöztetheti. A Községgazdálkodási Vállalatnál könnyű volt a dolga, hisz a dolgozók száma alig volt több száz főnél. (Ez a létszám egy építésvezetőségnek felel meg.) A munka megszervezése nem okozott hát különösebb gondot Fehér Pálnak, aki közgazdasági egyetemi végzettséggel rendelkezett. Más a helyzet a több mint ezer főt számláló építőipari vállalatnál. Itt a szervezési gondok sokkal bonyolultabbak, sőt a munka elvégzése műszaki ismeretet is kíván. A radikális rendcsinálás akadályokba ütközött és Fehér Pál , minél mélyebben tárta fel a választások hibákat, annál inkább elmérelgesedett kapcsolata a dolgozókkal. S mivel a vállalatnál „nem talált” megbízható segítőtársra, így maga harcolt a hibák ellen. De hogyan? Nem riadt vissza a hangoskodástól, a veszekedéstől és a sértegetésektől sem. Ezzel pedig pont az ellenkező hatást érte el. Kilenc „dühös" ember... Többször összerúgta a port például Szabó László volt főgépésszel, aki a vállalat alapítótagjai közé tartozott. A fáradhatatlan főgépész sok hasznot hozott a vállalatnak. Különösen az új gépek beszerzésében volt jártas. Igaz, hogy néha egymaga intézte az ügyeket. Ez szemet szúrt az igazgatónak. Fegyelmik sorozatát zúdította Szabó Lászlóra. A főgépésznek azonban mindig igaza volt, nem követett el szabálytalanságot. Szabó László végül megelégelte a piszkálódást, s búcsút vett a vállalattól. Mátravölgyi Sándor volt főépítésvezető sem értett mindenben szót a sokszor minősíthetetlen hangon beszélő igazgatóval,, s háromszáz forinttal kevesebb fizetéssel ma a Vízmű Vállalatnál dolgozik. Kilépésének legfőbb oka: a vállalatnál kevés műszaki segítséget kapott feladataihoz, s elvégzett munkáját sem becsülték sokra. , Mátravölgyit követte a vállalat egyik legjobb technikusa, Erdős Sándor is. Mindketten úgy vélekedtek: „azért léptünk ki a vállalattól, mert nem tűrtük a gorombáskodást.” Szalai Ferenc, aki főépítésvezető volt, azért hagyta ott a vállalatot, mert az igazgató semmibe véve hatáskörét, tudta nélkül brigádokat, anyagot irányított át a munkahelyéről más építkezésekre. Így aztán olyan zűrzavar támadt a munkahelyen, mint amilyen a vállalat központjában is tapasztalható. „Csak akkor voltam főépítésvezető, amikor legorombított” — mondotta. Nem tudták elviselni Fehér Pál „vezetési módszerét” más műszakiak sem, akik közül kilencen hagyták ott a vállalatot. Jelenleg pedig a főmérnök és Szivák György főépítésvezető is a felmondás gondolatával foglalkoznak. Csak magában bízik Fehér Pál nem tud — és nem is nagyon akar — együttműködni a társadalmi szervezetek vezetőivel, munkásaival sem. A szakszervezeti bizottsággal rossz a kapcsolata, s több mint egy éve nem volt például taggyűlésen. Az üzemi tanács munkáját semmibe veszi. Üldözi a vállalati egyeztető bizottság tagjait, ha olyan döntést hoznak, amely nem nyeri mg a tetszését. A műszaki bizottságot önhatalmúlag feloszlatta. Az szb vezetőségi tagoknak utasításokat osztogat. Ha valaki nyilvánosan megbírálja az igazgatót, akkor számíthat arra, hogy másnap behívatják a központba és Fehér Páltól „fejmosást” kap. A tanácskozásokon készült jegyzőkönyvek „meghamisításától” sem riad vissza. Nem engedi eljuttatni a terhelő adatok, felszólalások szövegét, a felügyeleti szervekhez. A dolgozók személyi ügyeiben is maga dönt. Ritkán kéri ki a szakszervezet véleményét, így van ez a jóléti keret felosztásánál, a jutalmak odaítélésénél is. De sorolhatnánk tovább, hogyan sérti meg a szakszervezeti bizottság jogait. Az összeroppant ember, Fehér Pál lépten-nyomoz, azt hangoztatja, hogy jót akar, rendet akar teremteni a vállalatnál. Sajnos, ebben aarcban” egyedül maradt. A műszaki vezetők — miután az igazgató semmibe sem veszi a szavukat —, nem támogatják, sőt szándékosan rázúdítják a műszaki problémák tömkelegét. Fehér Pál egyedül vergődik, kapkod fűhöz-fához, idegileg fáradt, ingerlékeny. Már egy év óta nem tudott nyugodtan leülni családja körében. Otthon sincs nyugta, de a vállalatnál sem. Az irányításával dolgozó vállalatra 1964-ben közel száznegyvenmilliós munkát bízott a népgazdaság, s mintegy tízmilliós adóssággal zárják az évet. Ez évben ismét gyarapodnak a feladatok, hogyan tudnak majd eleget tenni a tervnek, ha továbbra is ilyen szervezetlenség, s bizalmatlanság uralkodik a vállalatnál? A társadalmi szervezetek tagjai is aggódva tekintenek az új esztendő elé. Vajon tovább folytatódik-e az ádáz személyi harc, vagy a közösséggel együtt próbál változtatni az igazgató a jelenlegi helyzeten? Erre szeretnének választ kapni a dolgozók is, s várják, hogy az illetékes felügyeleti szervek rendet teremtsenek már végre a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalatnál. Forrai János DUNAÚJVÁROSI MOZAIK DECEMBER 20-ÁN BEFEJEZTE ÉVES TERVÉT Zámbori Ferenc ötven tagú szocialista csőszerelő brigádja a dunaújvárosi 26-os Építőipari Vállalatnál. A brigád 1964-ben összesen 24 millió forint értékű munkát végzett el. BOLDOG ÚJ ÉVET SZEREZTEK a 26-os vállalat szakipari dolgozói 670 családnak a dunaújvárosi Ságvári városrészben azzal, hogy bekapcsolták a távfűtést lakásukba, s 684 otthonba vezették be a gázt. Közben felépítették a város második hőközpontjának első szakaszát is. * A BALESETEK MEGELŐZÉSE, a munkafegyelem megszilárdítása szolgálatába állították a 26-os vállalatnál a Nagy Zsigmondi-féle alkoholszondát. Akinél a leheletpróba hétfőn reggel kimutatta, hogy ivott, azt a dolgozót nem állítják munkába. OKLEVÉLLEL ÉS TÁRGYJUTALOMMAL TÜNTETTE KI Nagy Lajos, Hunkár István munkavédelmi őröket a 26-os vállalat dolgozóit a Szakszervezetek Fejér megyei Tanácsa, eredményes társadalmi munkájukért. Több mint 400 fiatalból nevelnek szakmunkást a dunaújvárosi 26-os Építőipari Vállalatnál. * Új eljárással akadályozzák meg a cement összehúzódását Norvégiában. A cementbe ugyanis alumínium „hurkákat” dolgoznak be. Korszerű betoncsőgyártó berendezés leglényegesebb gépegysége a centrifugálással, illetve vibrációs centrifugálással dolgozó sajtológép. 80—1500 mm hoszszú, peremes vagy egyenes végű, illetőleg harangmuffos csöveket lehet gyártani velük. A gépet csupán egy dolgozó kezeli. A Siome-Giropress típusú berendezéssel három műszakban 1500 darab betoncsövet lehet elkészíteni. Az olaszországi Siome gyár komplett betoncsőgyártó üzemegységeket állít elő. Ezek 1965. JANUÁR 4. I Gépesítik a Kőfaragó és Épületszobrászipari Vállalat I süttői üzemét. Korszerű síkmű- írógépek, körfűrészelő és csiszológép segítségével szüntetik meg a nehéz fizikai munkát. Mozdonyt állítottak üzembe a Betonútépítő Vállalat nagykapornái telepén. A mozdony hőenergiát szolgáltat télen a pakurás szénkeveréshez. * Négyszáz építőipari tanuló vett részt a „Szakma kiváló tanulója” címért folytatott versenyben Somogy megyében 1964-ben. Automatikus berendezéssel „etetik” a nagykazánt a békéscsabai téglagyár I-es számú telepén. ★ Felmérést végeztek a nyersgyártási idény befejezése után a pacsai téglagyárban. Megállapították, hogy az égetést február végéig folytathatják, mert annyi nyerstéglával rendelkeznek, így biztosítani tudják a törzsgárda foglalkoztatását télen is Tizenötféle különböző szilárdságú és méretű építőelemet nagy- és kézi falazóblokkokat, tetőfödémet, szigetelő-, illetve válaszfallapot készít a Kazincbarcikai Könnyűbetongyár a borsodi Hőerőmű eddig értéktelen pernyesalakjából. December 3-án befejezte 1964. évi tervét az ÉM Győr- Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat előregyártó üzeme. Elkészítettek 22 705 köbméternyi középblokkot, ami 1200 lakás építéséhez elegendő. Ebből 650 lakáshoz valót a megyében használtak fel, a többit Veszprém megyébe, az ottani építőipari vállalatnak küldték. ★ Ügyes és hasznos tömítőgépet készített a Debreceni Betonárugyár kollektívája a miskolci testvérvállalat részére. Az új gép segítségével egy műszak alatt 9—10 ezer lapot tömíthetnek, ezzel fáradságos fizikai munkától mentesítik a dolgozókat. ■k Csongrád megyében az építő-, fa- és építőanyagipari vállalatoknál tavaly 106 brigád 1254 fővel versenyzett a szocialista címért, s ebből harmincöt brigád közel 400 fővel elnyerte a címet . Az idén elkészül az ország első földgázzal üzemelő, csaknem teljesen automatizált mészégető üzeme Helyőcsabán. Az új gyárban a tervek szerint évente 110 000 tonna égetett meszet állítanak majd elő. * ★ •k JELENTŐS ESEMÉNY VOLT — műszaki fejlesztési és munkavédelmi szempontból egyaránt — a Főv. 2. sz. Építőipari Vállalat Röppentyű utcai telepén nemrég megtartott préslégszerszámgép-bemutató. Az osztrák Böhler préslégszerszámgyár megbízottja, Stipsits mérnök mutatta be üzem közben az építőiparban és a szerelőiparban használható préslégszerszámgépeit. A bemutatón a fővárosi építőipari és szerelőipari vállalatok mintegy 120 műszaki vezetője, mérnöke, technikusa vett részt. Különös érdeklődésre tartott számot a vízpermetes megoldású vésőkalapács, mely alkalmas födémek, falak átvésésére, bontási munkák végzésére. A vésésnél felszabaduló port a vízpermet leköti, ily módon a munkahelyet pormentesíti, s a szilikózisveszélyt nagymértékben csökkenti. Érdekesnek találták a részvevők a különböző méretű kézi köszörűgépeket, melyekkel egyrészt vas- és acélanyagokat, lemezeket, csöveket és egyéb idomanyagokat lehet igen gyorsan leszabni, levágni. A gép — az erre a célra kiképzett horonymaró tárcsákkal — alkalmas arra is, hogy betonvagy téglafalba hornyot marjon. A forgótárcsás rendszer előnye az ütőszerszámokkal szemben az, hogy a gép kezelője nincs rázásnak kitéve, és a megmunkált felületet sem éri rázkódás. A környező területekről nem hullik le a vakolat, s nem sérül meg a falfelület sem. Sikerrel szerepeltek a bemutatón a kombinált szerszámként használható, könnyű, pisztolyszerű vésőkalapácsok, melyeknek szerszámbetétjei egyszerűen cserélhetők, és használható a készülék vésésre, vágásra, lyukfúrásra, kőfaragómunkára stb. Hasznos segítséget jelent a szerelőiparnak a Böhler-féle kézi fúrógép és köszörűgép is. E készülékek rendkívül könynyűek, és emellett nagy a teljesítményük. (A 6 mm-es fúrógép súlya mindössze 1,6 kg.) Rendkívül egyszerű a szerkezete, s emellett nem kell számolni a villamos gépeknél sokszor előforduló tekercselégéssel. A gépjavításoknál, szereléseknél, kapcsolótáblák építésénél és egyéb hasonló jellegű munkálatoknál jól használhatók a csavarhajtógépek. Ezeket több nagyságban készítik, és a gépek rendkívül nagy teljesítménye igen megkönnyíti a nehéz fizikai munkát. A berozsdásodott, beragadt csavaranyákat pillanatok alatt le lehet csavarozni a géppel. De a megfelelő beállítással biztosítható az egyenletes, gyors csavarbehajtás és erőteljes meghúzás is. Ezen tulajdonságok indokolttá teszik, hogy azokon a munkahelyeken, ahol sok csavarozási munka van, azt a présléghajtású csavarhúzó segítségével gépesítsék. Bemutatták a rúd- és felületi vibrátorokat is. Ezek a készülékek ugyancsak könnyűek, és a rúdvibrátorok 15, 18, 21 ezer rezgésszáma már magában is mutatja, hogy rendkívül jó hatásfokkal alkalmazhatók. A préslégszerszámok legnagyobb előnye, hogy mivel szerkezeti alapelvükből származóan, nem alkalmaznak villamos energiát, így használatukkor nem fordulhat elő érintésveszélyből, villamos áramütésből származó baleset. A sikeres bemutató alkalmával több vállalat műszaki vezetői azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy az építőipar gépesítése kapcsán célszerű lenne, ha a bemutatott préslégszerszámokkal minél nagyobb mértékben ellátnák mind a betonelemgyártó, mind az építő- és szerelővállalatokat. M. Gy.