Építők Lapja, 1979 (74. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-08 / 1. szám

sági vezetőné, irányítók terme­lést segítő tevékenysége. Podina Sebő szólt arról is, hogy Budapest, Komárom és Borsod megye munkaerőben egyre rosszabbul áll. Főként Budapest munkaerő-ellátásá­­val, vidékről történő segítésé­vel szükséges központilag ala­posabban, átgondoltabban, szervezettebben foglalkozni. A dolgozók szakmai össze­tétele, a folyamatos munka eredményeként 1978-­ban is to­vább javult, de még nem ki­elégítő. Az új technika, techno­lógia alkalmazása minden hozzánk tartozó szakmáiban magasabban képzett, kvalifi­kált szakmunkások­at igényel. Ilyen szempontból nem tart­juk kielégítőnek az adott szakma magasabb fokon való elsajátításának feltételeit csakúgy, mint ahogy a több szakma megszerzésének érde­keltségi rendszere sem jó. A dolgozók élet- és munka­­körülményeinek javulása sem kielégítő minden tekintetben. Elsősorban a fővárosi építő­ipari dolgozók munkásszállás­­helyzetét átéli kiemelni. Sajnos Budapesten még ma is több ezer dolgozó alszik emeletes ágyon, s ezeken a szállásokon nincs megfelelő kulturálódási lehetőség sem, Összegezve az 1978. évi munkánkat úgy értékelhetjük, hogy a kivitelező építőipar a tervnek megfelelően teljesítet­te feladatait. Az építőanyagipar , a bú­toripar teljesítménye is meg­haladja a tervezettet. Az igényekkel összhangban­­ megfelelő teljesítést értek el a műszaki tervező, kutató és beruházási szervezetei mie is. Podina Sebő ezután azt kér­te a központi vezetőségtől: fejezzék ki elismerésüket va­lamennyi dolgozónknak, akti­vistánknak, állami, gazdasági, politikai és társadalmi veze­tőinknek az 1978. évi népgaz­dasági terv teljesítése érdeké­ben végzett eredményes mun­kájaikért. Egységesen cselekedjünk Az 1979. évi feladatok ki­alakításánál alapvetően a párt Központi Bizottságának ez év december 6-án, valamint a SZOT december 15-én tar­tott ülésének állásfoglalásaiból indultunk ki — mondotta. A kiemelt gazdaságpolitikai célok megvalósítása határozza meg a gazdasági növekedés lehetséges ütemét, a fejlődés irányát, a nemzeti jövedelem felhasználását és annak ará­nyait. Szakszervezetünknek teljes erővel támogatnia kell­ a nép­­gazdasági terv követelmény­rendszerét és főbb célkitűzé­seit. Ar­ra kell törekedni, hogy mindenki egységesen értel­mezze a népgazdaság helyze­tét és az abból ráháruló fel­adatokban is egységesen cse­lekedjen. Arról van szó, hogy munkánkat minőségileg magasabb fokon, az új köve­telményeknek megfelelően vé­gezzük. A szemléletformálás konkrét, agitatív felvilágosító, nevelő munkát igényel. A SZOT október 6-i állás­foglalásának megfelelően a termelést, a gazdálkodást se­gítő tevékenységet az 1979. évi népgazdasági tervben a kulcs­fontosságú feladatokra kell összpontosítani. E mun­ka erő­sítésére, korszerűsítésére van szükség, melynek kapcsán ar­ra kell törekednünk többek között, hogy a szocialista munkaverseny lépjen ki a re­szortjellegéből, s váljon min­den területen konkrétan a vállalati feladatok megoldásá­nak eszközévé. Igyekezzünk megértetni a gazdasági vezetőkkel, dolgo­zóinkkal a megváltozott gaz­dasági körülményeket és az abból reájuk háruló konkrét feladatokat. " Legfontosabb feladataink Az 1979. évi termelési, gaz­dálkodási feladataink kialakí­tásánál és azon végrehajtásá­ra irányuló különböző meg­teendő intézkedéseknél tehát a következő főbb szempontok­ra kell figyelemmel lenni. A termelést, gazdálkodást segítő tevékenységnél, a nép­gazdaság helyzetéből adódik, hogy 1979-től az építőipari termelési felfutás várhatóan lelassul. Ennek következtében nem a termelés növekedésé­nek mértékét kell szorgalmaz­ni, hanem elsősorban a haté­konyságra, gazdaságosságra, a minőségre, az ütemességre kell törekedni, és ennek le kell vonni létszám- és egyéb kon­zekvenciáit is. A kiemelt ipari nagyberu­házásoknál minden eszközzel arra kell törekedni, hogy az átfutási idő lerövidüljön, jó minőségben és költségen belül tudjuk átadni ezeket a beru­házásokat. Zöld utat kell biztosítanunk minden olyan építkezésen, ahol a beruházások termelés­be való belépése gazdaságos, exportot növel, vagy importot vált ki. Újszerűen jelentkezik az ál­lagmegóvás, a karbantartás és a felújítás az állam tulajdo­nában levő épületeknél. Itt ugyanis az országos építőipari 1 százalékos termelési felfu­tás mellett mintegy 8 száza­lékos növekedést kell elérni. Ezt csak nagyon gondos elő­készítéssel, szükség szerinti átcsoportosítással lehet meg­valósítani. Ugyancsak előtérbe kell he­lyezni azokat az építményeket, amelyek, a termékstruktúrát hivatottak korszerűsíteni. Ilyen szempontból a kivitele­ző építőiparnak nagyon fon­tos szerepe van. Meg kell gyorsítani az épí­tési technológia korszerűsíté­sét. Ezt követeli meg egyéb­ként pártunk Központi Bi­zottságának az építőipar hely­zetével és további feladataival foglalkozó 1978. október 12-i határozata is. Gondoskodnunk kell a la­kásépítéshez kapcsolódó beru­házá­­sok, továbbá a tervbe vett szociális és kommunális, val­mint az oktatási és kulturális célt szolgáló beruházások se­gítéséről. Konkrétan, hatékonyan Mindezeket figyelembe veve nagyon fontos feladatnak te­kintjük a szocialista munka­verseny­­ általunk ma tár­gyalt és kiadásra kerülő szem­pontjainak vállalati konkreti­zálását úgy, hogy azok az előttünk álló feladatok megol­dását tűzzék ki célul. Azt kell elérni, hogy e versenyszem­pontok vállalati adaptálása tegye lehetővé a munkahe­lyek, a brigádok konkrét munkaf­e­lajánlását. A vállalati tervek végrehaj­tását alátámasztó és segítő különböző intézkedéseket jó­részt már elkészítették. Ezzel összefüggésben az eddigi ta­pasztalataink nem a legmeg­­nyugtatóbbak. A vállalati ve­zetők többsége terveik kiala­kításánál nagyon konkrétan fogalmazza meg az elérni kí­vánt hatékonyságot, a pénz­ben­i bevételeket, a nyereség növelését stb. Tapasztalataink szerint ugyanakkor a vállalati intézkedési tervek ezt nem támasztják alá kellően. Nem elég konkrétak az üzem- és munkaszervezéssel kapcsolatos elképzelések módozatai, hiá­nyosak az anyag- és energia­takarékosságra vonatkozó el­képzelések és hasonlóak a munkaidőalap bővítésére, il­letőleg annak jobb kihaszná­lására vonatkozó elképzelések is. Egyszóval a termelés dina­mikájának csökkenéséből és a szabályozók módosításából fa­kadó negatív hatások ellensú­lyozására nem mindenütt ta­lálható konkrét, hatékonysá­got növelő elképzelés. Szükségesnek tartjuk ezért felhívni a figyelmet arra, hogy a vállalatok vezetői fordítsa­nak erre nagyobb gondot. Megítélésünk szerint igen sok lehetőség van a vállalatoknál a tartalékok­­ feltárására, azok hasznosítására. A kivitelező építőiparral szemben támasztott igények viszonylagos csökkenése az építőanyagipar helyzetét is be­­folyásolj­a. Itt is mérséklődik a termelés növekedésének üte­me, és ugyanúgy jelentkezik a hatékonyság, minőség, gaz­daságosság elsődlegessége. Az előbbi következményeken túl az építőanyagiparnak fokozot­tabb gondot kell fordítani az export—import mérleg javítá­sára. Folytatni kell azokat a jó és eredményes törekvéseket, amelyekkel már 1978-ban is elérték, hogy hazai anyaggal pótoltak addig importból szár­mazó építőanyagokat. Az 1979. évre vonatkozó ez­­irányú tervek biztatóak. Azon kell lennünk, hogy ezek meg is valósuljanak. Fontosnak tartjuk az építő­­anyagipar rendelkezésére álló beruházási keret célszerű, gyors felhasználását is. A bútoriparban szintén a hatékonyságra, a jobb minő­ségre, a nagyobb választékira kell törekedni úgy, hogy a tervbe vett nagyarányú ex­portnövelés megvalósuljon. Tervező vállalataink az igé­nyeknek megfelelően alakítot­ták ki 1979. évi tervüket. Ne­kik elsősorban a tervek minő­ségére s a gazdaságosságra — élve a beruházási takarékos­­sági mozgalom adta lehetősé­gekkel is — kell nagyobb gondot fordítani úgy, hogy időben kapják meg azt a kivi­telező vállalatok. Bérfejlesztés, létszám­gazdálkodás Tovább kell javítani — és erre megvan minden feltétel és lehetőség — az együttmű­ködést a kivitelező és a beru­házó vállalatokkal. A bér- és jövedelmpolitikai kérdésekről szólva Podina Se­bő a többi között a követke­zőket mondotta: — Az ez évi bér-, személyi jövedelem növekedése számot­tevő volt. 1979-ben azonban nagymértékben korlátozódnak a bér-személyi jövedelem nö­velésének forrásai. A szabá­lyozórendszer módosítása ugyanis a vállalati eredmé­nyek növelése mellett olyan szigorítást tartalmaznak, ame­lyek a nyereség nagyobb há­nyadát vonják el, másrészt nincs lehetőség úgy mint ed­dig volt, 1,5 százalékos adó­mentes bérfejlesztésre. Ugyan­akkor a vállalatok csak abban az esetben használhatják fel bértartalékjaikat, ha 1979-ben hatékonysági mutató alapján nem tudnak legalább 3 száza­lékos bért fejleszteni. A részesedési alap megkí­vánt mértékű és a lehetősé­gek által biztosított növelését azonban szorgalmaznunk kell. Mindezek figyelembevételé­vel elsősorban a bérhatékony­sági mutató növelésének, ja­vításának feltételeit kell elő­­segítenünk, szorgalmaznunk. Célszerűnek tartjuk emellett egy, maximum 1—2 százalék bérfejlesztést adóztatás útján is megvalósítani. Felhívta a figyelmet arra, hogy a bértarifa alsó határai­ra történő ráállás 1979. ill. 31-ig kötelező. Ezért a bérfejlesztésből el­sősorban azt kell biztosítani. Ugyanakkor változatlanul szem előtt kell tartani az OSZB-besorolási forint érté­keit és továbbra is előnyben kell részesíteni a fizikai dol­gozók bérfejlesztését, azon be­lül pedig a kvalifikált szak­munkások, a nehéz körülmé­nyek között dolgozók, vala­mint a termelést közvetlenül irányítók bérét differenciál­tan magasabban kell növelni. S szólt arról is, hogy a kol­lektív szerződések módosításá­val egyidőben, illetőleg azt megelőzően a vállalatok igye­kezzenek korszerű, műszaki­­lag megalapozott munkanor­mákat, teljesítménykövetel­ményeket megállapítani. S ne feledjék: a létszámgazdálko­dás szintén fontos tényezővé vált. Tartani kell az elért szintet A dolgozók élet- és munka­­körülményeinek javítását il­letően az elnökségnek az az álláspontja: a dolgozók szociá­lis helyzetét minimum az ed­dig kialakított szinten kell tartani, sőt bizonyos mértékig továbbfejlesztést kell elérni. Javasolja ezért, hogy a jó­léti, kulturális alap kiegészíté­sét a részesedési alapból az ez évi szinten, vagy ettől maga­sabb mértékben határozzák meg a vállalatok. Különösen a munkahelyi szociális ellá­tást kell javítani változatla­nul. Feltétlenül javítani kell a munkásszállítást és — külö­nösen Budapesten — a mun­kásszállások kulturáltságát. Több gondot kell fordítani a naponta bejáró dolgozók mű­velődésére. Sok vállalat jó kapcsolatot alakított ki azok­kal a helyi tanácsokkal, mű­velődési otthonokkal, ahonnan a dolgozók bejárnak (Bara­nya, Hajdú megye stb.). Ilyen célra — az adott lehetőségek figyelembevételével — anyagi áldozatot is szükséges hozni. Az üzemi étkeztetés is jó irányban fejlődik. Különösen a kivitelező építőiparban. Valamennyi vállalatnál mó­dot, lehetőséget lehet teremte­ni arra, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményei, szociá­lis ellátása tovább javuljon, mert ez javítja a munkahelyi légkört. A közművelődési tervek végrehajtását illetően vállala­taink többsége, átérezve a dolgozók szakmai, politikai és általános műveltsége fokozá­sának szükségességét, helye­sen tervezte meg az 1979. évi ezirányú feladatát. Arra kell törekedni, hogy a tervben foglaltak minden vo­natkozásukban megvalósulja­nak. (Folytatás az 1. oldalról.) Dr. Kádár József A központi vezetőség tagjainak egy csoportja Juhász Ottó, a SZOT titkára Épí­tőanyagipari vszt-titkárok a tanácskozáson ÉPÍTŐK LAPJA 1979. JANUÁR 8. Beszéljék meg közös tennivalóikat Mint minden évben, most is szükségesnek tartjuk e terven belül kiemelni azokat a fontos feladatokat, amelyeknek meg­valósítása elengedhetetlen. E munka során a követke­zőket kell előtérbe helyezni: A vállalaton belüli agitá­­ciós-, propagandamunkát — sokkal inkább mint eddig —a termelés segítésének eszköze­ként kell felfogni és alkal­mazni. Nagy szükség van erre ah­hoz, hogy a feladatok megha­tározását konkréttá tudjuk tenni és a brigádok olyan vál­lalásokat tehessenek, amelyek a népgazdaság érdekeit szol­gálják és a munkaköri kötele­zettségen túl — az átlag fe­letti munka végzésére inspi­ráljanak. Mind a vállalati gazdasági, mind a társadalmi, politikai vezetőknek irányító tevékenységük szerves részé­vé kell tenniök az agitációs-, propagandamunkát, ezen belül is elsősorban a szóbeli agitá­ciót és meggyőzést. Javasoljuk ezért, hogy év közben többször is tartsanak kiscsoportos megbeszéléseket vállalati vezetők, a termelést közvetlenül irányítók és azok szakszervezeti partnerei, vala­mint az élenjáró szocialista brigádvezetőkkel együtt. Tá­jékozódjanak folyamatosan ar­ról, hogy a munkavégzés fel­tételei, illetőleg a dolgozók vállalásának­­ teljesíthetősége mennyiben van biztosítva. Kérjenek tanácsot a brigádve­zetőktől, hallgassák meg a dol­gozók észrevételeit, javaslatait és hasznosítsák azokat. Tettekkel bizonyítsunk Podina Sebő befejezésül a következőket mondotta: Az V. ötéves terv időará­nyos részének teljesítésében nagy erőfeszítések árán jelen­tős eredményeket értünk el, de gondjaink sem kevesek. Pártunk Központi Bizottsá­ga ez év október 12-én gon­dos körültekintéssel, reálisan értékelte az építőipar és épí­tőanyagipar 1964-től eddig el­ért eredményeit, s ezt tömö­ren a következőkben fogal­mazta meg: „Az építőipar eredményesen igazodott népgazdaságunk fej­lődéséhez, munkájával hozzá­járult a szocialista átalakulás anyagi, technikai eszközeinek létrehozásához, gazdagításá­hoz.” Központi Bizottságunk azt is megállapította és kimondta.

Next