Építők Lapja, 1986 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1986-05-12 / 9. szám
1986. MÁJUS 12. Az építőipari műszaki értelmiség érdekvédelme Előző számunkban megkezdtük a XXXIV. kongresszus által megválasztott új testületek, a szakmai bizottságok terveinek, megalakulásuk óta végzett munkájuknak bemutatását. Ezúttal beszélgetőpartnerünk Fülöp Imre, az Iparterv igazgatója, mint szakszervezetünk tervező, beruházó és kutató szakmai bizottságának vezetője. Ideje volt! — Első kérdésünk: miben látja testületük létrejöttének a jelentőségét? — Hadd kezdjem egy gondolattal, amelynek velem együtt bizonyára sokan így adnának hangot: éppen ideje volt! Az iparágunkban tevékenykedő műszaki értelmiséget, e népes társadalmi réteget ugyanis már hosszú ideje foglalkoztatja a kérdés: hogyan tudja a szakszervezet a legmegfelelőbben ellátni az ő sajátos érdekeik védelmét, tekintettel a beruházási folyamat megvalósításában vitt fontos szerepükre. Egyesek már azon is töprengeni kezdtek: vajon lehetnek-e egy szakszervezeten belül első- és másodrendű tagok? Nos, a kongresszus mintegy ráérzett erre a problémára, aminek fő bizonyítéka maga az a tény, hogy bizottságunk megalakult. Szeretném már itt hangsúlyozni: ezúttal minőségileg teljesen más jellegű testületről van szó, mint amilyenek az ötvenes években egy ideig — hasonló elnevezéssel — működtek. — Mit sorolnak ennek alapján legfőbb feladataik közé? — A mi területünkön, amely — mint bizottságunk elnevezése is mutatja — három szakágat fog át, teljesen új kezdeményezés résztvevői vagyunk, illetve ilyennek végrehajtói kell hogy legyünk. Ez lehetőséget nyit arra és kötelességünkké is teszi hogy a szakszervezeti munka tartalmát új irányba, mederbe tereljük, mindenképpen olyan, megfelelő szakmai szemléletet alakítsunk ki, amelynek alapján síkra szállhatunk érdekeink védelméért. Azt hiszem, bizottságunk valamennyi tagjának egyetértésével mondhatom, hogy minden sajátos eszközzel az építőipari műszaki értelmiség valós helyzetét, gondjait kell feltárnunk, azoknak hangot adnunk, s a megfelelő felsőbb fórumok — a központi vezetőség, az elnökség — elé terjesztenünk, rajtuk keresztül gyakorolva kellő befolyást az illetékes állami szervekre. Ezt csak úgy tehetjük eredményesen, ha az érdekeket differenciáltan kezeljük, megfelelően ütköztetjük, s az ellentmondások feltárásával törekszünk szintézisre. — Milyen utat-módot látnak ehhez? — Magától értetődő, hogy az általunk képviselt rétegek problémáinak felkutatása és azok megfelelő „tálalása” végett szoros kapcsolatot kell teremtenünk olyan partnerszervezeteinkkel, mint az Építőipari Tudományos Egyesület, a Magyar Építőművészek Szövetsége, a Magyar Kereskedelmi Kamara stb. Velük rendszeresen együttműködve minden bizonnyal hamarább jutunk ötről hatra. Számottevő segítségünkre szolgál ebben maga a kongreszszusi határozat is; belőle értelemszerűen le lehet bontani mindazokat a feladatokat, amelyeknek megoldásával az építőipari műszaki értelmiség helyzete jelentősen javítható, és szakmagyakorlási gondjaik nagy része is enyhíthető lesz. Előrelátó munkaprogram — Megalakulása óta konkrétan mit végzett a bizottság? — Első munkaértekezletünket — alapos előkészítés után —, április 6-án tartottuk, s akkor már jó néhány olyan, az idei évre szóló feladatot tűztünk ki magunk elé, amelyek feltehetően az egész szakma érdeklődésére számítanak. Mindenekelőtt szeretnénk hozzájárulni a gyakorlatban jelentkező, bizonyos torzulások kiküszöböléséhez; e célból megbízható, tényekkel kellően alátámasztott jelzéseket kívánunk adni az elnökség és ezáltal a tárca vezetése felé. E törekvésünket szolgálja egész idei munkaprogramunk is, amelyet bizottsági ülésünk jóváhagyott. Egyik fő témánk: a versenytárgyalásos rendszer tapasztalatai és lehetőségei az építőiparban. Tudni kell, hogy ez a kérdés az elnökség előtt is szerepel, és mindehhez — megfelelő felkészülés nyomán — szeretnénk hozzátenni a magunk véleményét, tapasztalatait is, mérlegelés és hasznosítás végett. Szándékunk, hogy e három szakág képviseletében, érdemben szóljunk hozzá az új vállalatirányítási formákra való áttérés tapasztalataihoz, valamint az ezzel összefüggő mozgalmi munka értékeléséhez. Úgy véljük továbbá: szakszervezeti vezető szerveink munkáját segítjük elő azzal, ha az idei gazdálkodás tanulságainak összegyűjtése révén kellően szintetizált anyagot állítunk össze a szakághoz tartozó szervezetek 1987. évi főbb célkitűzéseinek meghatározásához. — Vannak-e már hosszabb távú elképzeléseik? — Azoknak kidolgozásával sem maradtunk adósak. Közöttük szerepel több olyan téma, amelyeknek napirendre tűzéséhez még időben szeretnénk a magunk nézeteit, javaslatait az illetékesekhez eljuttatni. Ilyen a többi között az a kérdés, hogyan hatnak a szabályozók és azoknak változásai a vállalatok gazdálkodására, bérpolitikájának alakulására. Más szóval: milyen irányba „mozdítják el”, illetve befolyásolják ezek az intézkedések a vállalatok érdekeltségi rendszerét? Ugyancsak célul tűztük magunk elé annak felmérését, hogy a tervező ágazatban, a szakmagyakorlás során milyen tapasztalatokkal jár például a tervezői jogosultság újraszabályozása.Fontos feladatunknak tartjuk, hogy megvizsgáljuk egyfelől a tervező és beruházó szervezetek, másfelől a tervező- és a kutatóintézetek közötti kapcsolat alakulását, különös tekintettel arra, hogy mindez a munkamegosztás lehetőségeinek, illetve a pályázati rendszer mechanizmusának a függvénye. További elhatározásunk, hogy még a mostani, új ötéves tervidőszak közepe táján, másfél-két éven belül feltérképezzük, hogyan alakul a hozzánk tartozó vállalatoknál a foglalkoztatottság, illetve abból milyen következtetések vonhatók le. Értelmi és érzelmi elkötelezettség — Végrehajthatónak tartja-e ezt a kiterjedt programot, rendelkezik-e bizottságuk mindehhez a szükséges erőkkel, szakemberekkel? — Nézze, azt hiszem, egész bizottságunk véleményét tolmácsolom, ha azt mondom: működésünk első egy-két éve a kísérletezés időszaka — s maga a kongresszus is így tartotta, amikor a szakmai bizottságokat, köztük a miénket létrehozta. Bizony, idő kell ahhoz, hogy megtaláljuk és kialakítsuk sajátos munkamódszereinket, működésünk egész mechanizmusát. Alapelvünk, hogy álláspontunk mindenkor nyílt, őszinte vitákban kristályosodjék ki, a szakágakban dolgozók valamennyi tényleges problémájának ismeretében — s így azt nyugodt lélekkel, meggyőződéssel tárhassuk a mozgalom vezetői elé. Itt vetem közbe: sokat várunk a SZOT értelmiségi bizottságának megalakulásától, ami — meglátásunk szerint — tovább növeli majd érdekvédelmi munkánk lehetőségeit. Óvakodunk még a látszatától is annak, hogy bizottságunk mintegy át kívánja venni a partnerszervezetek feladatkörét; eszünk ágában sincs az ő munkájukba beavatkozni, annál inkább támaszkodni szeretnénk véleményükre és segítségükre az építőipari műszaki értelmiség egzisztenciális és szakmagyakorlási gondjainak megoldásában. Ugyanebből a célból bizottságunk a következőkben folyamatosan, minél alaposabban meg kíván ismerkedni a hozzánk tartozó szervezetek dolgozóit foglalkoztató kérdésekkel a fővárosban és országszerte is. Bízunk benne, hogy eközben nemcsak mi keressük fel a helyszínen az alapszervezeteket, hanem ők is spontán megkeresnek minket, ha tagságuknak valamilyen gondja adódik.— Ami pedig erőinket illeti — mondja búcsúzóul Fülöp Imre —, első bizottsági ülésünk alapján állíthatom: a kiválogatás szerencsésnek bizonyult, valóban arra rátermettek kerültek e választott tisztségbe. Tagjaink mind értelmileg, mind érzelmileg elkötelezettnek mutatkoznak, s ez feljogosít a reményre, hogy a kívánt célt, az általunk képviselt rétegek érdekeinek hathatósabb védelmét meg tudjuk valósítani. Mindehhez természetesen igyekszünk megtalálni a kellő háttérbázist, ezen belül minél szorosabb kapcsolatot teremteni az érdekeltekkel, felkutatni a velük kölcsönös információáramlás csatornáit. Tudjuk, kitaposatlan úton járunk; munkánk rendszerét, stílusát úgyszólván a semmiből kell kialakítanunk, de éppen a már említett háttérbázist képező rétegek nagy létszáma, az ügy iránti érdeklődése és belénk vetett bizalma ad ehhez erőt. S még egy gondolat: szakmánk erőteljesen elnőiesedőben van, s ez rendjén is lenne. De éppen ezért tartjuk szükségesnek, hogy a központi vezetőség nőfelelősével szorosan együttműködve rendszeresen foglalkozzunk szakágaink nődolgozóinak sajátos problémáival. G. Szabó László Megemlékezés Bergmann Józsefről Születésének 80. évfordulóján, május 5-én a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában és a szakszervezetünk székházában lévő emléktáblánál koszorúzási ünnepség keretében emlékeztek meg Bergmann József kárpitosmunkás, kommunista és munkásmozgalmi vezetőről. Bergmann József 1906. május 5-én született. Szakmájának megszerzésével egyidejűleg már fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1925- től a szakszervezetnek, 1926- tól a Kommunisták Magyarországi Pártjának a tagja. 1928-ban már a famunkás szakszervezet kommunista frakciójának egyik aktív vezetőjeként igen értékes, hasznos munkát végzett. 1929 már amiért harcolt és amiért életét jusában kooptálták a Központ áldozta, győzedelmeskedett. ti Bizottság tagjává és a KMP Bergmann József Kommu- Titkárságának tagja lett. Pista mártír sírja sajnos ismet 1930-ban a KMP II. kongresz- rétjén. A személye iránti tiszszusán megválasztásával is telet és érdemei elismerésemegerősítették központi biként születése 80. évfordulózottsági tagságát. 1930-31- ján a Magyar Szocialista ben a KMP képviselője a Munkáspárt Budapesti Bi- Kommunista Internacionálé zottsága emléktáblát állított a ban. 1931-ben kizárták a munkásmozgalmi panteon- KMP KB-ból. Ezután a Gór-ban kis Autógyárban dolgozott. A koszorúzási ünnepségen, 1933-ban koholt vádak alap- melyen Szovjetunióban élő fán letartóztatták, a törvény özvegye, hozzátartozói, házsértés áldozata lett. Később éostársai és tisztelői is részt rehabilitáltak, vettek, elhelyezték a tisztelet Bergmann József rövid, de és a kegyelet virágait, az tartalmas életét megszakította MSZMP IX. kerületi bizottsáa törvénysértés, de tevékeny- ga, a Szakszervezetek Orszásége példaként szolgál az utógos Tanácsa és szakszervezetei számára. Az az eszme, tünk vezetői. EPITOK lapja Cement- és Mészművek Egy SZIB-ülés krónikája Vácnak is van „Fehér háza”. Legalábbis ezzel a jelzővel illették burkolatának színe, még inkább eleganciája és mérete miatt a Cement- és Mészművek központját, amikor a hozzá vezető utat a járókelőktől tudakoltam. Hét téma került napirendre a szakszervezeti intézőbizottság ülésén. Szükségszerű a torlódás, mert ha a helyi cementgyárból, a DCM-ből néhány perc alatt ide is ér az szb-titkár, Lábatlanról, Tatabányáról, Hejőcsabáról, Bélapátfalváról, Beremendről és Miskolcról órákig tart az út. A megvitatandók, a többségében döntésre váró jelentések és előterjesztések mennyisége is súlyos, s ahogy előkerülnek a táskákból a jegyzetek, azokból is látszik, hogy a titkárok felkészülten érkeztek. A velük először találkozó újságíró — hallgatva a vitát — rövidesen azt is megállapítja, hogy hozzáértő partnerei a gazdasági vezetőknek. Az érdekvédelem ma itt sem a vérmérséklet dolga (bár abban sincs hiány) és jelszavak idézése, hanem a paragrafusokban való jártasság és széles körű helyismeret. A jelentések mellett megtalálhatók az elmúlt időszakban a gyárakból érkezett javaslatok és azok sorsának írásba foglalása, valamint a szakszervezet közgazdasági bizottságának véleménye a napirend témáival kapcsolatban. * Az előző időszak kollektív szerződésének végrehajtásáról szóló napirendet összevonják a szerződés idei módosításának tárgyalásával. Számítva arra, hogy szervezeti struktúrájuk jövőre átalakul, tröszt lesz belőlük, csak egy évre, nem ötre állapodnak meg, a többi időszakra majd a gyárakban egyezkednek. Az említett témák előadója Koltai Imre vezérigazgató. A kívülállónak az is feltűnik, hogy a jelenlevők többségével tegeződik, vagy keresztnevükön szólítja őket, később megtudom, hogy fiatalemberként, az egyetem elvégzése után itt kezdte mérnöki pályafutását. Az elmúlt éveket és a közeljövőt alapvetően befolyásolta és befolyásolja, hogy a vállalat teljestőképességét korlátozta az országos ipari beruházások és az állami lakásépítkezések visszafogása. Ennek ellenére, bár 1981—85 között a bérszínvonalat évente 6 százalékkal, összesen 33,8 százalékkal tervezték emelni, az magasabb lett: 44,7 százalék. A kedvezőtlen kapacitáskihasználás ellenére is javult az élőmunka-felhasználás hatékonysága, pl. a tervidőszak végén egy bizonyos mennyiségű termelési értéket 7 százalékkal kevesebb munkaóra alatt értek el, mint 1980-ban. Az elmúlt tervperiódusban 6 százalékkal csökkent a fajlagos energiafelhasználás, ami 30 000 tonna olaj megtakarításának felel meg. Ezt köszönhetik a termelés korszerűsítésének, a technológiai fegyelem javulásának és — saját kezdeményezésükből — a gyártásnál nagyobb arányú hulladékadalék, mint pernye, gumi felhasználásának. Sikeres volt az exportjuk. A cement- és klinkerkivitel, valamint a külföldön végzett szakmai irányító tevékenység 24,7 millió dollárt eredményezett! A jóléti és kulturális tervük az előirányzatnak megfelelően teljesült, e célokra 48 millió forintot fordítottak. A juttatások leglényegesebb tételét az üzemi étkeztetéshez való hozzájárulás tette ki, ugyancsak sokba került az üdültetés, az egy főre jutó hozzájárulás 52 százalékkal emelkedett. Elsőként Somogyi Gizella, Beremend szakszervezeti titkára kért szót. Nagy hévvel kifogásolta a kolletív szerződés 303. pontját, majd a vállalat munkaügyi osztálya vezetőjének érvelésével szemben is fenntartotta álláspontját. A kollektív szerződés szerint teljes szakmai gyakorlati időt kell beszámítani az ügyintézők besorolásánál annak, aki hasonló munkakörből stb. kerül ebbe a tisztségbe, de csak a munkában töltött éveinek felét, akit a belső káderfejlesztés során ügyviteli vagy fizikai munkakörből emelnek ki. Ezt a megkülönböztetést hátrányosnak tartja kollégáival szemben a beremendiek képviselője. Ugyancsak ő jelentette be, hogy náluk már elkésett az a javaslat, hogy az idén ne adjanak lakásfelújításra kölcsönt, csak -vásárlásra, -építésre, -bővítésre, mert ők már elosztották a rendelkezésükre álló pénzt. A következő felszólaló Várnai Pál tatabányai szb-titkár volt. Szóvá tette, hogy 1981-ben úgy tervezték és úgy foglalták a kollektív szerződésbe, hogy az öt év során a fizikaiak és nem fizikaiak bére azonos százalékban növekszik. Ők ezt Tatabányán betartották, de a vállalat egészében nem, ezért a szellemi foglalkozásúak bére 48,6 százalékkal, míg a fizikaiaké csak 39,8 százalékkal lett magasabb. Erről ismét heves disputa kezdődött, hangzottak az érvek és ellenérvek, a vállalat illetékes osztályvezetői hozták a gyárak éves előterjesztéseit, azokból ered az eltérés, nem a vezérigazgatóság kezdeményezéséből. ■ A DCM szb-titkára — Therman József — a vállalati gazdasági munkaközösség helyzetének szabályozását hiányolta a kollektív szerződés kiegészítésekor, volt aki a jutalmak „elavult” összegeit tette szóvá, többen pontosabb szövegezést kértek. A szavazás csak egyszer osztotta meg az intézőbizottságot. Nevezetesen a lakásépítés vállalati támogatásánál, amikor azt mérlegelték, hogy maradjon a régi szöveg: „Kölcsön esetén ki kell kötni, hogy a dolgozó az Állami Biztosítóval a vállalati lakásépítő kölcsön erejéig hitelfedezeti életbiztosítást köteles kötni...” Ezt a kikötést többen feleslegesnek, a dolgozók újabb megterhelésének tartották. Mégis kisebbségben maradtak. A szakszervezeti intézőbizottság egyetértési jogát gyakorolta az érdekeltségi rendszer idei továbbfejlesztését szolgáló javaslattal kapcsolatban, majd pozitívnak véleményezte a gazdasági vezetők 1985-ös termelési és gazdálkodási tevékenységét, külön napirendként a vezérigazgató és helyettesei munkáját. * Az ülés után megtudtam Brellos Ferenctől, a SZIB titkárától, hogy a fentebb leírt ügyekben a vállalat igazgatótanácsa már döntött! — Mi lenne, ha ezeket a SZIB nem erősítette volna meg — kérdeztem —, vagy ha az egyik-másik javaslat részleteivel nem ért egyet, mint az majdnem meg is történt? — Ez csak akkor lesz elkerülhető, ha majd a gyárakban az szb és a gyári tanács dönt ezekben az ügyekben — mondta Brellos Ferenc. — Akkor minden előterjesztés először a véleményező fórumra kerül, és csak utána a döntést hozó testület elé. Addig reméljük a két testület összhangját. V. E. 3 fontos határozatokat hozott a mozgalom „parlamentje”, a Szakszervezetek Országos Tanácsa április 23-án. Ekkor tartotta az összkongresszuson újjáválasztott tanács első ülését, és a megváltozott összetétel megnyilvánult az élénk disputában, mert az tartalmasabb, kritikusabb, kezdeményezőbb lett. A szókimondást, a SZOT problémáinak nyílt feltárását elősegítette a fő napirendi téma: „A SZOT vezető-irányító munkája néhány elemének továbbfejlesztése a XXV. kongresszus határozatának végrehajtása érdekében” hangvétele. Ennek szóbeli kiegészítőjét Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára tartotta. Előadását egy mondatban úgy lehet összefoglalni, hogy az irányítás továbbfejlesztése az egész mozgalomban megköveteli a demokratikusabb munkastílust, mozgalmi, közösségi jellegének erősítését, a vezetés tevékenységének, a határozathozatal szélesebb körű társadalmasítását és a szakszervezeti demokrácia még teljesebb kibontakozását. Ezzel kapcsolatban fejtette ki azt is, hogy a SZOT-nak, apparátusának, intézményeinek ilyen jellegű fejlődése hasonló átalakításra ösztönzi majd valamennyi szakszervezeti testületet és szervet. Általában növelni kell a tagság szerepét a hozott döntésekben, fokozni aktivitását a végrehajtásban. Baranyai Tibor reagált az elmúlt hónapokban elhangzó kérdésekre, hogy mi lesz a sorsa a vállalati szakszervezeti választások során, a megyei értekezleten, a szakmai kongresszusokon és a SZOT-kongresszuson elhangzott ajánlásoknak, javaslatoknak. Válasz: egyetlen kérdés vagy javaslat sem fog elsikkadni, mindegyikre válasz érkezik vagy intézkedés történik! Ezeket a véleményeket megkapták a SZOT tagjai, hogy azok érdembeli elintézését maguk is szorgalmazzák. A hasznosítható javaslatokat beépítették a SZOT és az egyes szakmák munkatervébe, az állami, gazdasági szerveknek szólókat pedig átadták, átadják a kormány illetékeseinek hasznosításra és a válaszintézkedés érdekében. A főtitkár felsorolta, hogy a tagság leginkább mit sürget. Ezek: a jövedelemviszonyok rendezése, a foglalkozáspolitika, a lakáskérdés megoldása, néhány szociálpolitikai intézkedés. Bár a kormány elemzésével azonosan értékelte az ország gazdasági helyzetét, mégis kijelentette: „Nem hagyjuk abba egy pillanatra sem javaslataink kidolgozását, a dolgozók érdekeinek képviseletét és védelmét. Erről a fontos fórumról is felhívjuk az összes szakszervezeti osztályt, hogy fordítsunk most nagyobb figyelmet azokra az ügyekre, amelyeknek nincs számottevő anyagi terhe. ..” Közérdekű ésérdeklődésű javaslatokat tettek a plénum felszólalói is. Kérték, hogy a vezetők gyakrabban találkozzanak a tagsággal, panaszolták a felesleges adminisztrációt, a határozat- és jelentésdömpinget, várják az informálást a SZOT titkárságának a kormánnyal folytatott tárgyalásairól, a szakmák önállóságának növelését, hogy az elhatározásokat hamarabb kövesse cselekvés stb. A vitát Gáspár Sándor foglalta össze. A vezető-irányító munkáról szólva a SZOT elnöke kiemelte: a tennivalóinkat még nem mindig tudjuk pontosan meghatározni. Már érezzük, hogy a régi módszer mindenben nem alkalmazható, de az új még nem alakult ki. Tehát keresnünk kell a célravezetőt. ” A SZOT elnöke arról is beszélt, hogy mivel nehéz a gazdasági helyzet, s nehéz biztatót mondani, a szakszervezeti mozgalom veszített presztízséből, de ehhez hozzájárult, hogy nem készültünk fel arra, hogy mindig világosan tudjuk megfogalmazni a szakszervezetek helyét, szerepét a szocialista társadalomban, egy-egy adott helyzetben. Mint említettük a plénum határozatot hozott a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a SZOT elnöksége, a SZOT titkársága munkájának továbbfejlesztése érdekében. A határozat a többi között kimondja, hogy a tanács a dolgozókat foglalkoztató legfontosabb kérdésekben alakítson ki önálló szakszervezeti álláspontot.. . a tanács napirendjére a fontosabb témák akkor kerüljenek, amikor annak koncepcióján, vagy az egyes kérdésekben még változtatni lehet. . . az országos jellegű, fontosabb határozatok, állásfoglalások tervezetét bocsássák országos vitára a tagság szélesebb körű bevonásával.. . A Szakszervezetek Országos Tanácsa ülésén munka- és rétegbizottságokat alakított, ezek javaslattevő, véleményező, a döntések végrehajtását segítő ellenőrző funkciót töltenek be, önálló előterjesztési joggal.