Építők Lapja, 1986 (39. évfolyam, 1-24. szám)

1986-05-12 / 9. szám

1986. MÁJUS 12. Az építőipari műszaki értelmiség érdekvédelme Előző számunkban megkezd­tük a XXXIV. kongresszus által megválasztott új testületek, a szakmai bizottságok terveinek, megalakulásuk óta végzett mun­kájuknak bemutatását. Ezúttal be­szélgetőpartnerünk Fülöp Imre, az Iparterv igazgatója, mint szak­­szervezetünk tervező, beruházó és kutató szakmai bizottságának vezetője. Ideje volt! — Első kérdésünk: miben lát­ja testületük létrejöttének a jelen­tőségét? — Hadd kezdjem egy gondo­lattal, amelynek velem együtt bi­zonyára sokan így adnának han­got: éppen ideje volt! Az ipar­águnkban tevékenykedő műszaki értelmiséget, e népes társadalmi réteget ugyanis már hosszú ideje foglalkoztatja a kérdés: hogyan tudja a szakszervezet a legmegfe­lelőbben ellátni az ő sajátos érde­keik védelmét, tekintettel a beru­házási folyamat megvalósításá­ban vitt fontos szerepükre. Egye­sek már azon is töprengeni kezd­tek: vajon lehetnek-e egy szak­­szervezeten belül első- és másod­rendű tagok? Nos, a kongresszus mintegy ráérzett erre a problémá­ra, aminek fő bizonyítéka maga az a tény, hogy bizottságunk megalakult. Szeretném már itt hangsúlyozni: ezúttal minőségi­leg teljesen más jellegű testület­ről van szó, mint amilyenek az öt­venes években egy ideig — ha­sonló elnevezéssel — működtek. — Mit sorolnak ennek alap­ján legfőbb feladataik közé? — A mi területünkön, amely — mint bizottságunk elnevezése is mutatja — három szakágat fog át, teljesen új kezdeményezés résztvevői vagyunk, illetve ilyen­nek végrehajtói kell hogy le­gyünk. Ez lehetőséget nyit arra és kötelességünkké is teszi hogy a szakszervezeti munka tartalmát új irányba, mederbe tereljük, mindenképpen olyan, megfelelő szakmai szemléletet alakítsunk ki, amelynek alapján síkra száll­hatunk érdekeink védelméért. Azt hiszem, bizottságunk vala­mennyi tagjának egyetértésével mondhatom, hogy minden sajátos eszközzel az építőipari műszaki értelmiség valós helyzetét, gond­jait kell feltárnunk, azoknak han­got adnunk, s a megfelelő felsőbb fórumok — a központi vezetőség, az elnökség — elé terjesztenünk, rajtuk keresztül gyakorolva kellő befolyást az illetékes állami szer­vekre. Ezt csak úgy tehetjük eredményesen, ha az érdekeket differenciáltan kezeljük, megfele­lően ütköztetjük, s az ellentmon­dások feltárásával törekszünk szintézisre. — Milyen utat-módot látnak ehhez? — Magától értetődő, hogy az általunk képviselt rétegek problé­máinak felkutatása és azok meg­felelő „tálalása” végett szoros kapcsolatot kell teremtenünk olyan partnerszervezeteinkkel, mint az Építőipari Tudományos Egyesület, a Magyar Építőművé­szek Szövetsége, a Magyar Keres­kedelmi Kamara stb. Velük rend­szeresen együttműködve minden bizonnyal hamarább jutunk ötről hatra. Számottevő segítségünkre szolgál ebben maga a kongresz­­szusi határozat is; belőle értelem­szerűen le lehet bontani mindazo­kat a feladatokat, amelyeknek megoldásával az építőipari mű­szaki értelmiség helyzete jelentő­sen javítható, és szakmagyakorlá­si gondjaik nagy része is enyhít­hető lesz. Előrelátó munkaprogram — Megalakulása óta konkré­tan mit végzett a bizottság? — Első munkaértekezletünket — alapos előkészítés után —, áp­rilis 6-án tartottuk, s akkor már jó néhány olyan, az idei évre szóló feladatot tűztünk ki magunk elé, amelyek feltehetően az egész szakma érdeklődésére számíta­nak. Mindenekelőtt szeretnénk hozzájárulni a gyakorlatban je­lentkező, bizonyos torzulások ki­küszöböléséhez; e célból megbíz­ható, tényekkel kellően alátá­masztott jelzéseket kívánunk ad­ni az elnökség és ezáltal a tárca vezetése felé. E törekvésünket szolgálja egész idei munkaprog­ramunk is, amelyet bizottsági ülé­sünk jóváhagyott. Egyik fő té­mánk: a versenytárgyalásos rend­szer tapasztalatai és lehetőségei az építőiparban. Tudni kell, hogy ez a kérdés az elnökség előtt is szerepel, és mindehhez — megfe­lelő felkészülés nyomán — szeret­nénk hozzátenni a magunk véle­ményét, tapasztalatait is, mérle­gelés és hasznosítás végett. Szán­dékunk, hogy e három szakág képviseletében, érdemben szól­junk hozzá az új vállalatirányítási formákra való áttérés tapasztala­taihoz, valamint az ezzel össze­függő mozgalmi munka értékelé­séhez. Úgy véljük továbbá: szak­­szervezeti vezető szerveink mun­káját segítjük elő azzal, ha az idei gazdálkodás tanulságainak össze­gyűjtése révén kellően szintetizált anyagot állítunk össze a szakág­hoz tartozó szervezetek 1987. évi főbb célkitűzéseinek meghatáro­zásához. — Vannak-e már hosszabb tá­vú elképzeléseik? — Azoknak kidolgozásával sem maradtunk adósak. Közöttük szerepel több olyan téma, ame­lyeknek napirendre tűzéséhez még időben szeretnénk a ma­gunk nézeteit, javaslatait az illeté­kesekhez eljuttatni. Ilyen a többi között az a kérdés, hogyan hat­nak a szabályozók és azoknak változásai a vállalatok gazdálko­dására, bérpolitikájának alakulá­sára. Más szóval: milyen irányba „mozdítják el”, illetve befolyásol­ják ezek az intézkedések a válla­latok érdekeltségi rendszerét? Ugyancsak célul tűztük magunk elé annak felmérését, hogy a ter­vező ágazatban, a szakmagyakor­lás során milyen tapasztalatokkal jár például a tervezői jogosultság újraszabályozása.Fontos felada­tunknak tartjuk, hogy megvizs­gáljuk egyfelől a tervező és beru­házó szervezetek, másfelől a ter­vező- és a kutatóintézetek közötti kapcsolat alakulását, különös te­kintettel­­ arra, hogy mindez a munkamegosztás lehetőségeinek, illetve a pályázati rendszer me­chanizmusának a függvénye. To­vábbi elhatározásunk, hogy még a mostani, új ötéves tervidőszak közepe táján, másfél-két éven be­lül feltérképezzük, hogyan alakul a hozzánk tartozó vállalatoknál a foglalkoztatottság, illetve abból milyen következtetések vonhatók le. Értelmi és érzelmi elkötelezettség — Végrehajthatónak tartja-e ezt a kiterjedt programot, rendel­­kezik-e bizottságuk mindehhez a szükséges erőkkel, szakemberek­kel? — Nézze, azt hiszem, egész bi­zottságunk véleményét tolmácso­lom, ha azt mondom: működé­sünk első egy-két éve a kísérlete­zés időszaka — s maga a kong­resszus is így tartotta, amikor a szakmai bizottságokat, köztük a miénket létrehozta. Bizony, idő kell ahhoz, hogy megtaláljuk és kialakítsuk sajátos munkamód­szereinket, működésünk egész mechanizmusát. Alapelvünk, hogy álláspontunk mindenkor nyílt, őszinte vitákban kristályo­sodjék ki, a szakágakban dolgo­zók valamennyi tényleges problé­májának ismeretében — s így azt nyugodt lélekkel, meggyőződés­sel tárhassuk a mozgalom vezetői elé. Itt vetem közbe: sokat vá­runk a SZOT értelmiségi bizott­ságának megalakulásától, ami — meglátásunk szerint — tovább növeli majd érdekvédelmi mun­kánk lehetőségeit. Óvakodunk még a látszatától is annak, hogy bizottságunk mintegy át kívánja venni a partnerszervezetek fel­adatkörét; eszünk ágában sincs az ő munkájukba beavatkozni, annál inkább támaszkodni szeret­nénk véleményükre és segítsé­gükre az építőipari műszaki értel­miség egzisztenciális és szakma­gyakorlási gondjainak megoldá­sában. Ugyanebből a célból bi­zottságunk a következőkben fo­lyamatosan, minél alaposabban meg kíván ismerkedni a hozzánk tartozó szervezetek dolgozóit fog­lalkoztató kérdésekkel a főváros­ban és országszerte is. Bízunk benne, hogy eközben nemcsak mi keressük fel a helyszínen az alap­­szervezeteket, hanem ők is spon­tán megkeresnek minket, ha tag­ságuknak valamilyen gondja adó­dik.— Ami pedig erőinket illeti — mondja búcsúzóul Fülöp Imre —, első bizottsági ülésünk alapján ál­líthatom: a kiválogatás szeren­csésnek bizonyult, valóban arra rátermettek kerültek e választott tisztségbe. Tagjaink mind értel­mileg, mind érzelmileg elkötele­zettnek mutatkoznak, s ez feljogo­sít a reményre, hogy a kívánt célt, az általunk képviselt rétegek ér­dekeinek hathatósabb védelmét meg tudjuk valósítani. Mindeh­hez természetesen igyekszünk megtalálni a kellő háttérbázist, ezen belül minél szorosabb kap­csolatot teremteni az érdekeltek­kel, felkutatni a velük kölcsönös információáramlás csatornáit. Tudjuk, kitaposatlan úton járunk; munkánk rendszerét, stílusát úgyszólván a semmiből kell kiala­kítanunk, de éppen a már emlí­tett háttérbázist képező rétegek nagy létszáma, az ügy iránti ér­deklődése és belénk vetett bizal­ma ad ehhez erőt. S még egy gon­dolat: szakmánk erőteljesen el­nőiesedőben van, s ez rendjén is lenne. De éppen ezért tartjuk szükségesnek, hogy a központi vezetőség nőfelelősével szorosan együttműködve rendszeresen foglalkozzunk szakágaink nődol­gozóinak sajátos problémáival. G. Szabó László Megemlékezés Bergmann Józsefről Születésének 80. évforduló­ján, május 5-én a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában és a szakszerve­zetünk székházában lévő em­léktáblánál koszorúzási ün­nepség keretében emlékeztek meg Bergmann József kárpi­tosmunkás, kommunista és munkásmozgalmi vezetőről. Bergmann József 1906. má­jus 5-én született. Szakmájá­nak megszerzésével egyidejű­leg már fiatalon bekapcsoló­dott a munkásmozgalomba. 1925- től a szakszervezetnek, 1926- tól a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának a tag­ja. 1928-ban már a famunkás szakszervezet kommunista frakciójának egyik aktív ve­zetőjeként igen értékes, hasz­nos munkát végzett. 1929 már amiért harcolt és amiért életét jusában kooptálták a Központ áldozta, győzedelmeskedett. ti Bizottság tagjává és a KMP Bergmann József Kommu- Titkárságának tagja lett. Pista mártír sírja sajnos ismet 1930-ban a KMP II. kongresz- rétjén. A személye iránti tisz­­szusán megválasztásával is telet és érdemei elismerése­­megerősítették központi bi­­ként születése 80. évforduló­­zottsági tagságát. 1930-31- ján a Magyar Szocialista ben a KMP képviselője a Munkáspárt Budapesti Bi- Kommunista Internacionálé­ zottsága emléktáblát állított a ban. 1931-ben kizárták a munkásmozgalmi panteon- KMP KB-ból. Ezután a Gór-­ban­ kis Autógyárban dolgozott. A koszorúzási ünnepségen, 1933-ban koholt vádak alap- melyen Szovjetunióban élő fán letartóztatták, a törvény­ özvegye, hozzátartozói, ház­sértés áldozata lett. Később éostársai és tisztelői is részt rehabilitáltak, vettek, elhelyezték a tisztelet Bergmann József rövid, de és a kegyelet virágait, az tartalmas életét megszakította MSZMP IX. kerületi bizottsá­­a törvénysértés, de tevékeny- ga, a Szakszervezetek Orszá­­sége példaként szolgál az utó­­gos Tanácsa és szakszerveze­­tei számára. Az az eszme, tünk vezetői. EPITOK lapja Cement- és Mészművek Egy SZIB-ülés krónikája Vácnak is van „Fehér háza”. Legalábbis ezzel a jelzővel illették burkolatának színe, még inkább eleganciája és mérete miatt a Ce­ment- és Mészművek központját, amikor a hozzá vezető utat a járó­kelőktől tudakoltam. Hét téma került napirendre a szakszervezeti intézőbizottság ülésén. Szükségszerű a torlódás, mert ha a helyi cementgyárból, a DCM-ből néhány perc alatt ide is ér az szb-titkár, Lábatlanról, Ta­tabányáról, Hejőcsabáról, Béla­pátfalváról, Beremendről és Mis­kolcról órákig tart az út. A megvi­­tatandók, a többségében döntésre váró jelentések és előterjesztések mennyisége is súlyos, s ahogy előkerülnek a táskákból a jegyze­tek, azokból is látszik, hogy a tit­károk felkészülten érkeztek. A velük először találkozó újságíró — hallgatva a vitát — rövidesen azt is megállapítja, hogy hozzáér­tő partnerei a gazdasági vezetők­nek. Az érdekvédelem ma itt sem a vérmérséklet dolga (bár abban sincs hiány) és jelszavak idézése, hanem a paragrafusokban való jártasság és széles körű helyisme­ret. A jelentések mellett megtalál­hatók az elmúlt időszakban a gyá­rakból érkezett javaslatok és azok sorsának írásba foglalása, vala­mint a szakszervezet közgazdasá­gi bizottságának véleménye a na­pirend témáival kapcsolatban. * Az előző időszak kollektív szer­ződésének végrehajtásáról szóló napirendet összevonják a szerző­dés idei módosításának tárgyalá­sával. Számítva arra, hogy szer­vezeti struktúrájuk jövőre átala­kul, tröszt lesz belőlük, csak egy évre, nem ötre állapodnak meg, a többi időszakra majd a gyárak­­ban egyezkednek. Az említett té­mák előadója Koltai Imre vezéri­gazgató. A kívülállónak az is fel­tűnik, hogy a jelenlevők többsé­gével tegeződik, vagy keresztne­vükön szólítja őket, később meg­tudom, hogy fiatalemberként, az egyetem elvégzése után itt kezdte mérnöki pályafutását. Az elmúlt éveket és a közeljö­vőt alapvetően befolyásolta és be­folyásolja, hogy a vállalat teljestő­­képességét korlátozta az országos ipari beruházások és az állami la­kásépítkezések visszafogása. En­nek ellenére, bár 1981—85 között a bérszínvonalat évente 6 száza­lékkal, összesen 33,8 százalékkal tervezték emelni, az magasabb lett: 44,7 százalék. A kedvezőtlen kapacitáskihasználás ellenére is javult az élőmunka-felhasználás hatékonysága, pl. a tervidőszak végén egy bizonyos mennyiségű termelési értéket 7 százalékkal kevesebb munkaóra alatt értek el, mint 1980-ban. Az elmúlt terv­periódusban 6 százalékkal csök­kent a fajlagos energiafelhaszná­lás, ami 30 000 tonna olaj megta­karításának felel meg. Ezt kö­szönhetik a termelés korszerűsí­tésének, a technológiai fegyelem javulásának és — saját kezdemé­nyezésükből — a gyártásnál na­gyobb arányú hulladékadalék, mint pernye, gumi felhasználásá­nak. Sikeres volt az exportjuk. A ce­ment- és klinkerkivitel, valamint a külföldön végzett szakmai irá­nyító tevékenység 24,7 millió dol­lárt eredményezett! A jóléti és kulturális tervük az előirányzatnak megfelelően telje­sült, e célokra 48 millió forintot fordítottak. A juttatások leglénye­gesebb tételét az üzemi étkezte­téshez való hozzájárulás tette ki, ugyancsak sokba került az üdül­tetés, az egy főre jutó hozzájáru­lás 52 százalékkal emelkedett. Elsőként Somogyi Gizella, Be­­remend szakszervezeti titkára kért szót. Nagy hévvel kifogásolta a kolletív szerződés 303. pontját, majd a vállalat munkaügyi osztá­lya vezetőjének érvelésével szem­ben is fenntartotta álláspontját. A kollektív szerződés szerint tel­jes szakmai gyakorlati időt kell beszámítani az ügyintézők beso­rolásánál annak, aki hasonló munkakörből stb. kerül ebbe a tisztségbe, de csak a munkában töltött éveinek felét, akit a belső káderfejlesztés során ügyviteli vagy fizikai munkakörből emel­nek ki. Ezt a megkülönböztetést hátrányosnak tartja kollégáival szemben a beremendiek képvise­lője. Ugyancsak ő jelentette be, hogy náluk már elkésett az a ja­vaslat, hogy az idén ne adjanak lakásfelújításra kölcsönt, csak -vásárlásra, -építésre, -bővítésre, mert ők már elosztották a rendel­kezésükre álló pénzt. A következő felszólaló Várnai Pál tatabányai szb-titkár volt. Szóvá tette, hogy 1981-ben úgy tervezték és úgy foglalták a kol­lektív szerződésbe, hogy az öt év során a fizikaiak és nem fizikaiak bére azonos százalékban növek­szik. Ők ezt Tatabányán b­etartot­­ták, de a vállalat egészében nem, ezért a szellemi foglalkozásúak bére 48,6 százalékkal, míg a fizi­kaiaké csak 39,8 százalékkal lett magasabb. Erről ismét heves dis­puta kezdődött, hangzottak az ér­vek és ellenérvek, a vállalat illeté­kes osztályvezetői hozták a gyá­rak éves előterjesztéseit, azokból ered az eltérés, nem a vezérigaz­gatóság kezdeményezéséből. ■ A DCM szb-titkára — Ther­­man József — a vállalati gazdasá­gi munkaközösség helyzetének szabályozását hiányolta a kollek­tív szerződés kiegészítésekor, volt aki a jutalmak „elavult” összegeit tette szóvá, többen pontosabb szövegezést kértek. A szavazás csak egyszer osztotta meg az inté­zőbizottságot. Nevezetesen a la­kásépítés vállalati támogatásánál, amikor azt mérlegelték, hogy ma­radjon a régi szöveg: „Kölcsön esetén ki kell kötni, hogy a dolgo­zó az Állami Biztosítóval a válla­lati lakásépítő kölcsön erejéig hi­telfedezeti életbiztosítást köteles kötni...” Ezt a kikötést többen feleslegesnek, a dolgozók újabb megterhelésének tartották. Mégis kisebbségben maradtak. A szakszervezeti intézőbizott­ság egyetértési jogát gyakorolta az érdekeltségi rendszer idei to­vábbfejlesztését szolgáló javaslat­tal kapcsolatban, majd pozitívnak véleményezte a gazdasági veze­tők 1985-ös termelési és gazdálko­dási tevékenységét, külön napi­rendként a vezérigazgató és he­lyettesei munkáját. * Az ülés után megtudtam Brel­­los Ferenctől, a SZIB titkárától, hogy a fentebb leírt ügyekben a vállalat igazgatótanácsa már dön­tött! — Mi lenne, ha ezeket a SZIB nem erősítette volna meg — kér­deztem —, vagy ha az egyik-má­sik javaslat részleteivel nem ért egyet, mint az majdnem meg is történt? — Ez csak akkor lesz elkerül­hető, ha majd a gyárakban az szb és a gyári tanács dönt ezekben az ügyekben — mondta Brellos Fe­renc. — Akkor minden előterjesz­tés először a véleményező fórum­ra kerül, és csak utána a döntést hozó testület elé. Addig reméljük a két testület összhangját. V. E. 3 fontos határozatokat hozott a mozgalom „parlamentje”, a Szakszervezetek Országos Tanácsa április 23-án. Ekkor tartotta az összkongresszuson újjáválasztott tanács első ülését, és a megváltozott összetétel megnyil­vánult az élénk disputában, mert az tartalmasabb, kritikusabb, kez­deményezőbb lett. A szókimondást, a SZOT problémáinak nyílt feltá­rását elősegítette a fő napirendi téma: „A SZOT vezető-irányító mun­kája néhány elemének továbbfejlesztése a XXV. kongresszus határo­zatának végrehajtása érdekében” hangvétele. Ennek szóbeli kiegészítőjét Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára tar­totta. Előadását egy mondatban úgy lehet összefoglalni, hogy az irá­nyítás továbbfejlesztése az egész mozgalomban megköveteli a de­mokratikusabb munkastílust, mozgalmi, közösségi jellegének erősíté­sét, a vezetés tevékenységének, a határozathozatal szélesebb körű társadalmasítását és a szakszervezeti demokrácia még teljesebb ki­bontakozását. Ezzel kapcsolatban fejtette ki azt is, hogy a SZOT-nak, apparátusának, intézményeinek ilyen jellegű fejlődése hasonló átala­kításra ösztönzi majd valamennyi szakszervezeti testületet és szervet. Általában növelni kell a tagság szerepét a hozott döntésekben, fokoz­ni aktivitását a végrehajtásban. Baranyai Tibor reagált az elmúlt hó­napokban elhangzó kérdésekre, hogy mi lesz a sorsa a vállalati szak­­szervezeti választások során, a megyei értekezleten, a szakmai kong­resszusokon és a SZOT-kongresszuson elhangzott ajánlásoknak, ja­vaslatoknak. Válasz: egyetlen kérdés vagy javaslat sem fog elsikkad­ni, mindegyikre válasz érkezik vagy intézkedés történik! Ezeket a véleményeket megkapták a SZOT tagjai, hogy azok érdembeli elinté­zését maguk is szorgalmazzák. A hasznosítható javaslatokat beépítet­ték a SZOT és az egyes szakmák munkatervébe, az állami, gazdasági szerveknek szólókat pedig átadták, átadják a kormány illetékeseinek hasznosításra és a válasz­intézkedés érdekében. A főtitkár felsorolta, hogy a tagság leginkább mit sürget. Ezek: a jövedelemviszonyok rendezése, a foglalkozáspolitika, a lakáskérdés megoldása, néhány szociálpolitikai intézkedés. Bár a kormány elem­zésével azonosan értékelte az ország gazdasági helyzetét, mégis kije­lentette: „Nem hagyjuk abba egy pillanatra sem javaslataink kidolgo­zását, a dolgozók érdekeinek képviseletét és védelmét. Erről a fontos fórumról is felhívjuk az összes szakszervezeti osztályt, hogy fordít­sunk most nagyobb figyelmet azokra az ügyekre, amelyeknek nincs számottevő anyagi terhe. ..” Közérdekű és­­érdeklődésű javaslatokat tettek a plénum felszólalói is. Kérték, hogy a vezetők gyakrabban találkozzanak a tagsággal, pa­naszolták a felesleges adminisztrációt, a határozat- és jelentésdöm­­pinget, várják az informálást a SZOT titkárságának a kormánnyal folytatott tárgyalásairól, a szakmák önállóságának növelését, hogy az elhatározásokat hamarabb kövesse cselekvés stb. A vitát Gáspár Sándor foglalta össze. A vezető-irányító munkáról szólva a SZOT el­nöke kiemelte: a tennivalóinkat még nem mindig tudjuk pontosan meghatározni. Már érezzük, hogy a régi módszer mindenben nem al­kalmazható, de az új még nem alakult ki. Tehát keresnünk kell a cél­ravezetőt. ” A SZOT elnöke arról is beszélt, hogy mivel nehéz a gaz­dasági helyzet, s nehéz biztatót mondani, a szakszervezeti mozgalom veszített presztízséből, de ehhez hozzájárult, hogy nem készültünk fel arra, hogy mindig világosan tudjuk megfogalmazni a szakszerveze­tek helyét, szerepét a szocialista társadalomban, egy-egy adott hely­zetben. Mint említettük a plénum határozatot hozott a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a SZOT elnöksége, a SZOT titkársága munkájának továbbfejlesztése érdekében. A határozat a többi között kimondja, hogy a tanács a dolgozókat foglalkoztató legfontosabb kérdésekben alakítson ki önálló szakszervezeti álláspontot.. . a tanács napirendjé­re a fontosabb témák akkor kerüljenek, amikor annak koncepcióján, vagy az egyes kérdésekben még változtatni lehet. . . az országos jelle­gű, fontosabb határozatok, állásfoglalások tervezetét bocsássák or­szágos vitára a tagság szélesebb körű bevonásával.. . A Szakszerve­zetek Országos Tanácsa ülésén munka- és rétegbizottságokat alakí­tott, ezek javaslattevő, véleményező, a döntések végrehajtását segítő ellenőrző funkciót töltenek be, önálló előterjesztési joggal.

Next