Épületgépészet, 1974 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
Könnyűszerkezetes épületek kalorikus gépészeti igénye T. BARCS VILMOS CÉTI) 1. A könnyűszerkezetes épületek hőtechnikai sajátosságai A könnyűszerkezetes építési mód bevezetése minőségi változást hozott az épületek hőtechnikai tulajdonságaiban. A változást nemcsak a külső és a belső tömegek nagyarányú csökkentése okozza, hanem a fémkombinációjú karoszszéria rendszerű határolószerkezetek bevezetése, és — bár ez, snem kifejezetten a könnyű■zerkezetes építésmód sajátja — a homlokzati üvégezési arány növekedése is. A lakó- és középületek szerkezeti tömegének legnagyobb réze a födémekben és a belső falakban helyezkedik el, részben akusztikai okokból. Éppen ezért a homlokzat tömegének csökkenése önmagában még nem csökkenti lényegesen az épület ,,hőstabilitás”-át. Ha azonban az épület födémei is könnyűszerkezetűek, akkor az épület hőtehetetlensége (hőstabilitása) annyira lecsökken, hogy a külső hőmérséklet-változások hatása néhány óra alatt érezteti hatását az épület belsejében. Ez télen az épület gyors lehűlését eredményezi a fűtés megszakítása után, nyáron pedig mesterséges beavatkozás (hűtés) nélkül egy napon belül nagymértékű hőmérséklet-ingadozást okoz. Ez az ingadozás — amely elsősorban a nagytömegű födémszerkezetek elmaradása miatt következik be — kihat az épület nyári hőtechnikai méretezésének módszerére is. Amíg ugyanis a napi belső hőmérséklet-ingadozás a külsőhöz képest elhanyagolható, addig a külső határolószerkezetekre alkalmazható az ún. „hőcsillapítási” és „hőkésleltetési” tényező matematikai modellje. Ezek a tényezők azt fejezik ki, hogyan és mikor érvényesül a külső v■■ tárolószerkezet belső felületén a külső hőmérséklet-ingadozás hatása. Miután ezekkel a tényezőkkel — mint a külső határoló szerkezetekre vonatkozó hőtechnikai jellemzőkkel — követelmény-értékeket is elő lehet írni, a nem könnyűszerkezetű épületek nyári hőtechnikai méretezésére is alkalmasak. Kivételt képez ez alól az az eset, amikor a belső hőterhelés akkora, hogy a belső hőmérséklet-ingadozást a nagy belső tömegek sem képesek megakadályozni. Könnyűszerkezetű épületek nyári hőtechnikai méretezése nem végezhető el a külső határolószerkezetekre vonatkozó követelményértékek kielégítésével, hanem a várhatóan bekövetkező legnagyobb felmelegedés ismeretében. Ha építészeti eszközökkel nem kerülhető ki a túlzott nyári felmelegedés, akkor mesterséges beavatkozásra (gépi szellőztetés és hűtés) van szükség. Hűtőberendezés alkalmazása esetén a hőcsillapítás matematikai modellje alkalmazható, mert a belső hőmérséklet-ingadozás ilyenkor kicsi. A könnyűszerkezetű homlokzat — közel állandó belső hőmérséklet biztosítása esetén — a külső hőterheléssel szemben érvényesíti jó hőszigetelő képességét, de a külső hőterhelés gyakorlatilag azonnal jelentkezik a belső oldalon. Ha azonban a belső oldalon nincs biztosítva a megfelelő hőelvonás, akár mesterséges hűtés, akár a belső épületszerkezetek hőelnyelése révén, akkor a könnyűszerkezetű homlokzat belső felülete a külső hőterhelés hatására gyorsan felmelegszik, hiszen kis hőkapacitása miatt 1 m2-ének 1 °C-kal való felmelegítéséhez általában 10 kcal-nál kevesebb hő szükséges. Jelenleg Magyarországon — a téli belső légállapot rögzítése mellett — a nyári belső hőmérsékletre vonatkozó műszaki előírás nincs, miután az ME 30—65 „Épületek és épülethatároló szerkezetek hőtechnikai méretezése” c. előírás készítésének idején könnyűszerkezetes épü ÉPÜLETGÉPÉSZET * 1