Épületgépészet, 1974 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
letek még nem készültek, és a nyári méretezés szempontjából elegendő volt a hőcsillapítási tényező előírása. Az új — elfogadás alatt álló — műszaki előírás (ME 30—74) már kiterjed a könnyűszerkezetes épületekre is, éspedig olymódon, hogy a nyáron megengedhető maximális belső hőmérsékletet az épületek funkciója szerint korlátozza. Különbséget tesz az optimális és a még megengedhető nyári követelmények közt, mind az emberi komfort, mind a technológia szempontjából; az épületek, Ш helyiségek besorolása tekintetében azonban csak diszpozitív jellegű útmutatást ad. A beruházónak — az üzemeltetővel és a tervezővel közösen megállapodva — az építési programban kell rögzíteni az épület, ill. annak helységeinek besorolását a várható gépészeti követelményekkel együtt (pl. mesterséges hűtés igénye). Az optimális hőérzetet megközelítő légállapotot nyáron hazai klímaviszonyaink közt a nem könnyűszerkezetes épületekben is csak klímaberendezéssel lehet biztosítani. Klímaberendezés nélkül ezekben az épületekben nyáron a külső hőmérsékletet alulról megközelítő belső hőmérséklet alakul ki, amely ha nem is biztosítja az optimális komfort-feltételeket, de tapasztalatok szerint még megengedhető. Ebből kiindulva az új műszakielőírás a könnyűszerkezetes épületekre ugyanezt a követelményt állítja fel. Eszerint az ,,A” kategóriájú, igényes épületek, ill. helyiségek belső mikroklíma követelményeit az optimális hőérzetnek megfelelően kell megállapítani, és ez a könnyű- és a nem könnyűszerkezetes épületekben egyaránt csak légkondicionálással (mesterséges hűtéssel) valósítható meg. A „B” kategóriájú, közepes igényű épületekben, ill. helyiségekben az a követelmény, hogy a belső levegő hőmérséklete nem emelkedhet a külső levegő maximális hőmérséklete fölé, ez könnyűszerkezetes épületekben általában csak mesterséges hűtéssel oldható meg — esetleg az üzemeltetési idő korlátozásával (pl. iskola), vagy szabadtéri funkció megvalósításával (pl. óvoda) — szemben a nem könnyűszerkezetes épületekkel, amelyekben ez a feltétel az esetek többségében gépészeti beavatkozás nélkül teljesül. Ez az álláspont a könnyűszerkezetes „B” kategóriájú épületek vonatkozásában építéspolitikai következményekkel is jár mind a beruházás, mind az üzemeltetés szempontjából, éspedig nemcsak a költségek tekintetében, hanem az ipari háttér, a szakszerű kezelés és a karbantartás nehézségei miatt is. Az eddigiek alapján a könnyűszerkezetes építési mód számos előnye mellett egyértelműen megállapítható az a hátrány, hogy mesterséges hűtés nélkül, napsütéses nyári időben, a külső hőmérsékletnél magasabb belső hőmérséklet alakul ki, illetve szellőztetéssel a külső hőmérséklet csak felülről közelíthető meg. Miután hazai vonatkozásban a mesterséges hűtés mind a beruházás, mind az üzemeltetés és a karbantartás tekintetében komoly nehézségeket jelent, a könnyűszerkezetes építési alkalmazási területének korlátozása látszik szükségesnek. Javasolható, hogy könnyűszerkezetekből csak olyan épületek készüljenek, amelyekben — a kellemes hőérzet maximális kielégítése, vagy az üzemi technológia mindenképpen igényli a mesterséges hűtést (reprezentatív iroda, étterem, szálló, előadóterem, precíziós műszerek és gépek, számítógép, hűtőtároló stb.), — a nagy belső hőterhelés határozza meg a belső légállapotot, ill. a nagy belső hőterhelés miatt mindenképpen szükséges a mesterséges hűtés (színházak, egyes állattartási épületek, áruházak stb.), — a legmelegebb nyári időszakban üzemszünet van (iskola, ideiglenes létesítmények, kiállítóterem stb.), — a szabadtéri funkció megvalósítható (óvoda, váróterem, üdülő, hétvégi ház, lelátó stb.), — nyáron megengedhető a külsőnél magasabb belső hőmérséklet (növényház, egyes raktárak stb.). Egyéb esetekben ugyanis a mesterséges hűtés — alkalmazása feleslegesen növeli az épület beruházási, üzemeltetési és karbantartási költségeit, — elhagyása megengedhetetlen nyári belső légállapotokat eredményez, tehát a könnyűszerkezetes épület vagy nem gazdaságos, vagy funkció szempontjából nem kielégítő. 2. Könnyűszerkezetes épületek kalorikus épületgépészete A könnyűszerkezetes épületek hőtechnikai tulajdonságait az épületek hőtechnikai méretezésében és üzemeltetésében is figyelembe kell venni. A könnyűszerkezetes épületek kis hőtehetetlensége (hőstabilitása) következtében az épületek gyorsan reagálnak a külső hőmérsékletváltozásokra, ezért növekszik a nyári felmelegedés, ill. a napi hőmérséklet-ingadozás — az igényesebb épületekben általában klímaberendezés alkalmazása szükséges —, télen pedig a fűtőberendezés hőleadásának szorosan kell követnie a metorológiai tényezők változásait, adott esetben égtájanként különböző mértékben. A könnyűszerkezetes épületek fűtő- és hűtőberendezésének alkalmasnak kell lennie a külső hőmérsékletváltozások gyors követésére, tehát jól szabályozható kis hőtehetetlenségű berendezésekre van szükség. Nagy üvegfelületek esetén a külső határolószerkezetek átlagos felületi hőmérséklete a szokottnál alacsonyabb, ezt a kellemes hőérzet biztosítása érdekében megfelelően elhelyezett hőleadó szerkezetek sugárzó hőleadásával kell egyensúlyozni. Mindezek figyelembevételével kerül előtérbe pl. a kis vízterű rip radiátorok és az alumínium sugárzóernyők (sáv- és peremfűtések) alkalmazása, továbbá a klímaberendezések homlokzatok szerinti külön (központi durva és helyi finom) szabályozása. 2 * ÉPÜLETGÉPÉSZET