Erdélyi Gazda, 1927 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-09 / 2. szám

...cseft és a mezőgazdaság.­ ­A kartelek célja és fajai) Kanéi alatt egy-egy termelési szakma egymástól független vállalkozóinak önkéntes szövetkezését értjük, amelynek célja a termelés és a fogyasztási piac szabályozása által a lehető legnagyobb vállal­kozói hasznot elérni. Fő célja az áremelés, ami folyománya az emberi természetben fekvő ama vágynak, hogy minél kevesebb munkával a lehető legnagyobb nyereség éressék el. Vannak termelési ágak, amelyek alkalma­sak és vannak olyanok, amelyek alkalmatlanok kartelképződésre. Alkalmas olyan iparág, amely­nél megvan az áru tömegessége és egynemű­sége. Alkalmatlan elsősorban a mezőgazdaság. Ennek oka a termelési módok különlegessége, a termelési költségek eltérése, főleg pedig a vállalkozók nagy száma. Millió meg millió gaz­dát nehéz egy kalap alá hozni. A trösztök, az Északamerikai Egyesült Államok gyermekei, abban különböznek a kar­telekből, hogy míg az utóbbiak minden egyes tagja szabja meg előállítási költségeit, addig a tröszt oly társaság, amely sok ipari üzemet egye­sít magában olyan célból, hogy az önköltséget lehetőleg csökkentse. Erre vezethető vissza, hogy pl. az amerikai petroleum-tröszt képes volt a petroleumárakat folytonosan leszállítani és nyereségét, tökéletesebb módszer folytán, mégis növelni. (Nemzetközi kartelek.) Ezeknek a karte­­leknek célja az egyes országok termelési és fogyasztási statisztikai alapjain az egész világ termelését a lehetőség határáig kontingentálni és a fogyasztási piacokat rajonírozni. Kívánatos volna, hogy nemzetközi karte­lek, illetve trösztök alakulását az illetékes té­nyezők a legnagyobb figyelemmel kísérjék, mert ezek súlyosan érintik az egyes országok vám-, illetve kereskedelmi politikáját. (A kartelek gazdasági hatásai) Az ipari kartelek, közgazdasági szempontból tekintve, minden tekintetben károsaknak nem mondha­tók. A termelést a szükséghez mérten irányít­ják, üzemeiket, munkásaikat folytonosan foglal­koztatják, a fogyasztók szükségletét lehetőleg állandó ár mellett fedezik, a gazdasági válsá­gokra pedig enyhítőleg hatnak. Az ipaari kar­telek javítják a termelést és rendszerint jobban fizetik munkásaikat. Ártalmasak a kartelek, ha monopóliumuk­kal visszaélnek, így például ha a munkások bérét leszállítják, a nyersanyagok beszerzési árát nyomják s végül, ha egyik másik kartelen kívül maradót (outsidert) tisztességtelen ver­sennyel tönkreteszik. Baj az is, hogy a szervezett karteleknek monopolisztikus voltukkal szemben védtelenül áll a fogyasztóknak és rendszerint a nyers­anyagok termelőinek nagy serege, amely csak az államtól vár védelmet. Fokozza a bajt, hogy a szervezett karte­lek képesek mesterségesen áruhiányt előidézni, csakhogy áremeléssel élhessenek. S végül meg­említendő, hogy a kartelek mellett az iparsza­badság csak névleg áll fenn, továbbá, hogy a kartelek fenyegetik nemcsak a polgárok jólétét, hanem egyéni szabadságukat is. (A mezőgazdasági termények, másrészt a kartelek produktumainak árképzése.) A keres­kedő számításba veszi portékájának beszerzési árát, az ezt terhelő szállítási és egyéb költsé­geket, hozzáadja a tisztességes polgári hasz­not és az ily módon megállapított — szabott — áron portékáját minden vevőjének egyaránt adja el. Ami a mezőgazdaságot illeti, ez a legtöbb esetben képtelen terményeinek eladási árát az előállítási költségek alapján megállapítani, így pl. a gazda hiába panaszkodik, hogy legfőbb terményének, a búzának napi ára nem fedezi az előállítási költségeket. A gazdának, épp úgy, mint a többi nem szervezett termelési ágnak, olyan áron kell vesztegetnie terményeit, amilyen áron veszik. E termelési ágak terményeinek árképzé­sére nézve két alapvető törvény áll fenn és pedig: 1. Ha a honi termelés nem fedezi a belföldi szükségletet s így az ország behoza­talra, szorul, a hazai termék a belföldön olyan áron ker­el, amely egyenlő a behozatalra ke­rülő termék világpiaci árával, hozzáadva a be­hozatali vámot és a fogyasztási helyig esedé­kes szállítási költséget. Ez esetben azt mond­ják, hogy a belföldi termékeket a vámterületen belül mindenütt importparitáson jegyzik. Abban az esetben pedig, ha a hazai ter­melés olyan nagy, hogy a vámterület termése nagyobb a berszükségletnél s igy a termelés fölöslege kivitelre szorul, az egész belföldi pro­dukció csak exportparitáson értékesíthető, azaz olyan áron, amely a vám a külföldi piacig esedékes fuvarköltség és az e piacokon eset­leg fizetendő vám egy részének a világpiaci árból való levonása után jön létre. Az ipari kartelek árpolitikája ezeket a visszásságokat eliminálja. A kivitelt természe­tesen csak exportparitáson értékesítheti, ellen­ben a belföldi szükségletet importparitáson, azaz olyan áron, mintha a belföldön termelt produktum a külföldről behozatalra került volna. Bővebb bizonyítást nem igényel, hogy ezt az árképzést a gazda huzamosabb ideig nem bírja el. Egész termését kénytelen, a drága szállítási költség­e folytán, mélyen a világpiaci áron alul elkótyavetyélni, ellenben kénytelen a szükséges iparcikkeket importparitáson besze­rezni, azaz világpiaci áron, hozzáadva a drága fuvart és exorbitáns magas vámot. (Dumping.) A karteleket és trösztöket a leghevesebben támadják, hogy a belföldi fo­gyasztók rovására a külföldi fogyasztók lénye­gesen olcsóbb árura szert tehetnek (dumping). Megtörtént az is, hogy az alacsony áron kül­földre kivitt árukat érdemes volt, a magas vám ellenére, visszaállítani a belföldre. A kartelek a belföldön előállított termé­nyeiket a hazai piacon, importparitáson értéke­sítik, azaz a belföldi fogyasztótól szednek ma­gas vámot, amelyet le nem róttak és olyan szállítási költségeket is felszámítanak, amelyeket le nem fizetted. (Állami kartelek.) Fejtegetéseink során már rámutattunk arra, hogy a mezőgazdaság vállalkozóinak óriási száma folytán mindeddig polgári kartelbe nem volt szervezhető, eddig csak kísérletekkel és javaslatokkal találkozunk. Sok esetben azonban az állami hatalom kényszerkartelbe tömörítette a mezőgazdákat, illetve mezőgazdsági iparokat, így például Brazíliában a kávé kivitelét az állam monopolizálta. Előlegeket ad a terme­lőknek, ne­hogy kénytelenek legyenek potom áron túladni terményeiken, másrészt ügyel arra, hogy a külföldön felhalmozott nagy készletek le ne nyomják a kávé világpiaci árát. Oroszországban a háború előtt a kormány előlegeket adott a közraktárakban és állomáso­kon tárolt gabonára. A kivitelt irányította, szük­ség esetén olyan módon, hogy az exportnak nem bocsátott rendelkezésre vasúti kocsikat.­­Kartelek és vasutak.) Ami az ipari kar­teleket illeti, ezek nagyon is közelről érdeklik a vasutakat és pedig azért, mert nagy mérték­ben csökkentik a közlekedési vállalatok jöve­delmét. Míg tudniillik az ipari vállalatok egy­más ellen éles versenyt folytattak, szállítmá­nyaik nagy távolságokat futottak be A vállal­kozók nem elégedtek meg a közelben fekvő piaccal, hanem a messze fekvő vidékeket is meg akarták hódítani. E versenyt a vasutak a legmesszebbmenő módon kedvezményezték, tarifáikkal földrajzi távolságokat és a geográfiai fekvés előnyeit eliminálták. A kartelek lényeges változást idéztek elő. A kontingennáló kartelek csökkentik a termelést, a vajonírozók pedig a fogyasztókat a hozzájuk legközelebb fekvő karteltag ügykörébe osztják be. A belföldi fogyasztás kiel­gítésére szolgáló áruk forgalma lényegesen nem csökkent ugyan, de igenis csökkentek a vasutak haszontonna­­kilométerjei, azaz bevételei A vasutak kénytelenek voltak beszüntetni a honi iparnak évtizedeken át engedélyezett szállítási kedvezményeket, a helyi díjszabásokat pedig, főleg kis és közép távolságokon alapo­san emelték. Megjegyzendő, hogy ilyen tarifaemelések nem egy esetben az ipari kartelek jövedelmét még fokozták. Ugyanis a kartelek, amint már említettük, a belfogyasztást importaritási ala­pon szolgálják ki, azaz a vevőnek felszámítják az országhatártól a fogyasztási piacig esedé­kes fuvardíjat. Ellenben sújtja a vasúti tarifák emelése a karteleket, amennyiben megdrágítja az üzem­vitelükhöz szükséges nyersanyagok beszerzését és csapást mér a kartelekre a kiviteli tarifák megdrágításával. Erre vezethető vissza, hogy egyik ipari kartel minduntalan sürgeti kiviteli tarifáinak még messzebbmenő leszállítását, ellenben rekompen­­zációként felajánlja a helyi tarifák felemelését, aminek terhét azonban, amint kimutattuk, a fogyasztók viselik és így a felajánlott tarifaeme­lés a kartel jövedelmét még fokozná.­­Kartelek és bankok.) A ma uralkodó kapitalisztikus termelési rendszernek folyománya, hogy a bankoknak s egyéb pénzintézeteknek nagy szerep jut a mezőgazdaság, az ipar és kereskedés üzletvitelében. Csakhogy egészség­telen állapot, hogy a bankjaink túldimenzionálva vannak. Még tűrhetetlenebbé teszi a helyzetet, hogy a bankok tevékenységük gazdasági érté­két túlértékelik; közgazdaságunk jövedelméből pénzintézeteink vezetőségei olyan jelentékeny részt igényelnek, amely nincsen megfelelő arányban a bankok tevékenységének közgaz­dasági értékével. Bankjaink nem elégszenek meg tulajdon­­képeni feladatuk teljesítésével, az ország hitel­­szükségleteinek közvetítésével, hanem nem egy esetben, a megfelelő gyakorlati és elméleti képzettség hiányának esetén is tevékeny részt vesznek, sőt irányító szerepet vindikálnak ma­guknak ipari, kereskedői, sőt mezőgazdasági üzemek vitelében. Áll tehát, bizonyos tekintetben, az a ki­jelentés, hogy a bankok nélkül nem tudunk megélni, de a bankok nem hagynak bennünket élni. (Köztelek) Havas Mór: Erdélyi Gazda Jan. 9. EGYLETI ÉLET. N­ NSnÉn­sti­rind­isi Szakosztály Ölcse. Az E. G. E. Növénytermelési Szakosz­tálya f. hó - én dr. Páter Béla elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a Szakosztály Török Bálint előterjesztésében megállapította a kukorica fajta kísérletek kérdő­ívének szövegét, valamint megtárgyalta a termelési kísérletek módozatait.­­ A kísérletek célja az erdélyi viszonyoknak legjobban megfelelő kukorica­fajták felkutatása és kiválasztása révén. Szász István e. alelnök és dr. Szász Ferenc hozzászólása után dr. Jósika Gábor e. elnök javaslatára a Szakosztály elhatározta, hogy felkéri az egyesület tagjait, hogy mindazon tengeri­ féleségekből, amelyeket több éven át sikerrel termettek küldjenek be csövesen mintát a termelésre vonatkozó adatok közlésével. Oyalus Sándor szükségét látja, hogy a szakosztály az összes nemesített magvak ter­melésének felkarolását vegye programmba és azok megismerése céljából a növénynemesítés­­sel foglalkozó gazdaságokba rendezzen egy ki­rándulást az idei tavasz folyamán A szakosz­tály örömmel fogadta az indítványt és az igaz­gató választmány elé terjeszteni határozta.

Next