Erdélyi Gazda, 1945 (74. évfolyam, 1-3. szám)
1945-04-20 / 1-3. szám
I Április Író I. Szántóföldek. Ahol az őszi szántásokat el lehetett végezni, a tavasziak vetése jórészben elkészült, vagy pedig most folyik. Sajnos azonban az ősszel kevés földet lehetett tavasziak alá előkészíteni, s még az őszi vetés is sokhelyt elmaradt. A legelső feladat az őszi vetések pótlása, lehetőleg tavaszbúzával, ahol tavaszbúza vetőmag nem áll rendelkezésre, árpát kell helyette vetni. Ugyancsak elsősorban számításba jövő kenyérpótló gabona a kukorica és a köles, ezeket azonban csak a hónap végefelé tanácsos venni. Mielőtt erre sor kerülne, a zab és a napraforgó, a répa és a burgonya vetése és ültetése a legfontosabb. Különösen a napraforgó vetésére hívjuk fel gazdatestvéreink fgyelmét. Főispáni rendeletek vármegyénként átlag a szántóterület 1/10 részén írják elő kötelezően a napraforgó termesztést. Ha a rendelkezéseket a kisgazdák betartják, megoldódik Erdély zsír- és olajpogácsa-ellátása. Az olajpogácsa, — amint azt gazdatestvéreink jól tudják, — a tejelő teheneknek elsőrendű fehérjetakarmánya és így a tejellátás is biztosítottnak látszik. Az Erdélyi Gazdának ebben a számában termelési versenyt hirdetünk. A termelési versenyen kukoricával, burgonyával és napraforgóval lehet részt venni. Minden gazdatestvérünk olvassa el figyelmesen a versenyszabályokat és iratkozzék fel a versenyre. A versenyben való részvétel által azonkívül, hogy értékes eszközökhöz juthat, termését is fokozza minden gazda, s példamutató lesz falujában. II. Rét és legelő. Eljött a legfőbb ideje a legelők rendbehozatalának. Gondoskodjék a községi gazdasági bizottság, karöltve a legelőtársulat elöljáróságával arról, hogy ebben az esztendőben a legelő egész területe használhatóvá váljék. A bokrokat ki kell irtani, a vakondtúrásokat, halmokat el kell egyengetni, ahol szükséges, árkolni is kell, hogy a víz a legelőről lefolyhassék. Különösen gondot kell fordítani arra, hogy az állatoknak kellő mennyiségű és egészséges ivóvíz álljon rendelkezésre, ezért az itatókat rendbe kell szedni, a kút körüli helyet fel kell tölteni, ki kell kövezni, a vályúkat meg kell javítani, a használhatatlanok helyébe újakat kell csinálni. A legfontosabb azonban, hogy a község, illetőleg legelőtársulat olyan pásztorokat fogadjon fel, akikre az értékes állatállományt nyugodtan rá lehet bízni és ért ahhoz is, hogyan lehet a legelőt kíméletesen használni, hogy az állatoknak mindig legyen mit legelniük. A szerződésben kötelességévé kell tenni az állatok után elhulló trágya szétseprését és a szakaszon kint való legeltetést. A legelő kíméletes és okszerű kihasználásának ez a két legfőbb feltétele. III. Állattenyésztés, takarmányozás. Legtöbb helyen annyira megfogyatkozott az állatállomány, hogy a takarmányozás különösebb gondot nem okozott. Mivel azonban az állatok közül a legértékesebbek: a növendékek és a tenyészállatok, ezek közül is leginkább a vemhesek maradtak meg, a tavaszi takarmányozásra nagy gondot kell fordítani. Ezek a tenyészállatok, a telinek és a kancák kell, hogy elvégezzék az idén a talajelőkészítés munkáit is. Olyan helyen, ahol az értékes takarmányokat: a lóhereszénát, sarjút, lucernaszénát, bükkönyszénát a gazda erre az időre tartogatta, bátran nézhet szembe a tavaszi munkákkal és ellésekkel. A helyesen és jól táplált állat könnyedén tesz eleget ezeknek a feladatoknak. Olyan gazdák, akiknek kellő mennyiségű és minőségű, takarmány nem áll rendelkezésükre, tenyészállataikat kíméljék, igázásra lehetőleg ne használják, mert az állatok felszaporítása a legfontosabb. Földjeik megművelésére vegyenek igénybe bérigáz, mert még mindig olcsóbb lesz, mintha kockáztatják saját vemhes állataik elvetélését és megbetegedését. IV. Gazdakörök. A legtöbb faluban a községi gazdasági bizottságok a gazdakör vezető embereiből tevődnek össze. Oyan helyen is azonban, ahol ez nem így volna, kötelessége a gazdakörnek a legszorosabban együttműködni a községi gazdasági bizottsággal. Készítsék el a község tavaszi és nyári munkatervét, hogy a munkáknál fennakadás sehol se legyen. A hadiözvegyek és hadiárvák, valamint az elhurcoltak földjeinek megmunkálása elsőrendű kötelesség és ezt minden valamirevaló földmíves tudja. Ettől eltekintve azonban a munkaszervezésnél alapelv legyen, hogy ingyen senki sem adhat munkát és senki sem kaphat munkát. Akinek igamunka fölöslege van, kötelessége igamunkát teljesíteni olyanok részére, akiknek igájuk nincs, ezzel szemben ezek kötelesek a munkát megfizetni, vagy viszonzásképpen kézinapszámmal tartoznak, amit a nyár folyamán teljesítenek. Ezekről a községi elöljáróságon, vagy pedig a gazdakörben nyilvántartást kell vezetni, hogy mindenki tudja, hivatalos helyről is, hogy mivel tartozik. Ha pontosan fel van írva, hogy ki kinek és mennyit teljesített és ki kinek mennyivel tartozik, sok torzsalkodásnak, veszekedésnek és haragnak lehet elejét venni. A gazdakör feladata pedig elsősorban arra irányuljon, hogy a községben a jó egyetértés mindig meglegyen. Adrafykenskedés KOLOZSVÁR, SZÉCHENYI-TÉR 42