Erdélyi Helikon, 1929 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1929-11-01 / 9. szám
SZABÓ IMRE: AZ ÚJ BALKÁN Hibája e címnek, hogy nem jelzi a könyv igazi célját: fölvázolni a zsidóság helyzetét az új Balkánon. Ezt a vázlatot sem akarta az író tudományos készültséggel, aprólékos gonddal elkészíteni, hanem színes és érzelmes riportban, melyre több olvasó akad és e műfaj, az útleírás tarkaságával csábítja öt országon át magával a könnyű olvasót. Hogy vele marad, itt-ott némi bosszúsággal, a jobb olvasó is, az indokolja e méltató sorokat, melyek akkor járnak ki az újságírásnak, mikor az írás fontosabb az újságnál. Az öt ország: Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Görög- és Törökország. Nálunk természetesen csak a regátból került a könyvbe néhány útikép, ezek is mostohán hagyják az ottani viszonyokról való elképzeléseinket. A könyvnek azonban mindjárt ezután következik a leghasznosabb és legsikerültebb, legalább is a nemzsidó olvasó számára a legérdekesebb része, a bulgáriai tapasztalatok könyve. E részletben a szépség és igazság melegét éreztük és a helyes néplátás meggyőző erejét, ami végeredményben célja minden útleírásnak. Mióta a világ és hála Heinének, manapság is már csak arról szerez az ember egy-egy útleírásból tudomást, hogy milyen szellemes és milyen világnézetű az útleíró, míg maga az ország homályban marad, vagy az író szellemének tükörlehelletén át dereng felénk. Szabó Imre Bulgáriában annyira tárgyilagos maradt, hogy erről a kevéssé ismert földről nemcsak az ottani zsidók sorsával, hanem a bolgár nép sajátos lelkével is megismerkedünk. Ami persze a könyv e részében erény, annak hiánya természetesen lehangoló fogyatkozás Jugoszláviában, ahol is a nemzsidó dolgokról szóló megállapítások, különösen a kisebbségekkel való bánásmód tekintetében elmondott fölületességek az ottani viszonyok ismerőit nem épen kellemesen érintik. És ami az ottani antiszemitizmust illeti, arról e sorok írója gyermekkorából küldi a cáfolatot: nem a régi monarchiából importálták oda ezt a sötét járványt! Legélénkebb a könyv a görögországi jegyzeteiben. Nem érzik ugyan ezekből Hellász fényes ege, de talán épen ezért. Van valami vonzó, emberi abban az újságíró attitűdben, hogy a szalonikis zsidó proletárokra tízszer annyi gondot fordít ez az epizódművész, mint például az Akropolisz baedekeres angoljaira. Nyelvi szempontból azonban alig bírhatók az amúgy is magyartalan zsurnalista stílusba tolakodó héber nemzeti és vallási mondatok, melyek humorosan emlékeztetnek a magyarra rosszul fordított May Károly könyvek török és arab nyelvtabarékaira, ezekre a gyerekes tudálékosságokra. Szabó Imrénél ezek a cionista szólamok úgy virítanak, mintha valaki ma is viselné frakkján a sovinista tulipánt... Egészében, s ez a lényeges, megtalálta a szerző a balkáni észjárást. Aki járt valaha a Balkánon, mégpedig úgy, mint Szabó Imre, nyitott szemmel, az jólesen ismeri föl e könyvből is, amit balkanizmusnak hívnak Nyugaton. Azt a naiv, pumpoló, önmagába visszahulló, nagyzoló, kalandor, linkelő, fanatikus, öntudatosan kezdő, majd ernyedő akaratot, a reménytelen kisszerűséget, mely városon kínosabb még, mint falán, mert ott az intelligencia azzal a tudattal jár-kel az utcákon, hogy rest országából még csak egy Dániát sem lehet csinálni. Ó, boldog Dánia, ahol csak valami bűzlik.... A törökországi újjászületésből kevés drámai anyagot nyújt az író. E könyvvel megelégedve leginkább a fajszerető zsidó lehet, mert mind az öt országból, mint egy család, egy rokonság dolgairól, úgy értesül az ember a zsidó sikerekről, politikai nyomorúságokról, jövőjükről, rabbijaikról, cseretelepesekről, hagyománytiszteletről, különös szokásokról s nem ártana a könyvhöz magyarázó jegyzeteket csatolni, hogy mi az a „szefárd“, vagy „kölnidre“ stb. Ezek a szavak ugyanis nem az új Balkánt jellemzik, hanem a szerzőnek egyébként tiszteletreméltó, de egyoldalú célkitűzését. Meg vagyunk győződve, hogy a többször emelkedett szellemben filozofáló szerző többre is kiváncsi volt. S az olvasó többet is vár az egyes életsorsok ábrázolásában magát eláruló, jóval szélesebb feladatra képes, meleg szívét mindenfelé sugárzó íróművésztől. Különben nem is a feladat, hanem a riport, mint műfaj az oka, hogy ez a könyv annyira szétálló és könnyelműen utcai dokumnetumokkal dolgozó. Holott Szabó Imre író is, nemcsak kávéházi bölcs, Molter Károly.