Erdélyi Helikon, 1936 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1936-02-01 / 2. szám
1x8 KÖLTÖZÉS Mire csomagodért visszajössz, a kis szoba ki van takarítva, már kicsomagolt benne az új lakó, holmijai szerteszét feküsznek. A bútorok helyét is megváltoztatták: Ni, e szekrény még másutt állt, a kerevet is elkerült. Az asztal szótlan int feléd. Hány éjjel ültél mellette lámpafénynél a hajnalt bevárva és büszke voltál, hogy megérkezett! ott a sarokban egy vizeskancsó állott, egyszer felborítottad, kiömlött a víz, a kancsó eltörött, mily különös volt! és amott a fal még viseli ma is egyszer megkeményedett ökleid nyomát, mikor beláttad vajúdó éjszakák után itt zúzni kell, hogy építni lehessen! A fal is olyan furcsán rádmered, a szekrényen fent íze lesz a pornak s két hónap élő illatát ontja a szagtalan hamu. És mikor megindulsz úgy érzed a székek, a szekrény, az asztal mind, tisztelegnek, mint bukott hős előtt, ki sebét kötözi s új csatába indul. FEKETE FERENC LÉLEKELEMZÉS Álmomban kergettem egy embert. Sok rosszat tett már nekem, tudtam, sok rosszat. Szaladt előlem, mint a kerge juh s egy hosszú késsel szaladtam utána cimpám reszketett úgy vágytam látni vérét. S egyszer csak elbotlott egy kőben. Hurrá, de megörültem! ölyvként csapott a kés reá, szúrtam szivét hörögve, szúrtam szivét keresztül, míg egyszer csak én kezdtem fuldokolni, elállt a szívverésem nagy cseppekben hullott a vér belőlem, fel kellett ébrednem, annyira fájt. FEKETE FERENC