Erdélyi Híradó, 1837. január-június (első félév, 1-52. szám)
1837-03-03 / 18. szám
139 beszálló honfi folyamodhatik az Egyesület igazgatójához. A’ folyamodó azonban czéljának elérhetéséül először bizonyos kérdéseket lesz köteles megfejteni a’ kisdedóvás körében; azután valamely budapesti intézetben gyakorlati ügyessége fog vizsgálat alá vétetni. Fizetést a’ választandó igazgatónak szabad lakáson, és tűzifa deputátumon fellül a’ vele kötendő egyességben állapitandja meg a’ választottság. Minthogy az Egyesület a’kisdedóvás ismeretének terjesztéséül egy röpkeiratot szándékozik időnként kiadni , e’ czélra pedig némi anyagszerek szükségesek: ilyenek gyűjtésére, ’s beküldésére, a’ választottság a’ részes tagokon kivül minden melegebb részvétü honfit szíves birodalommal felszóllit. Szándéka az Egyesületnek idegen nyelveken megjelent e’tárgyú munkákat is magyarítva kiadni , mely végre tisztelt íróink munkássegélyét igényli. Minden törvényhatóságnál meg fog valaki kéretni egyesületi képviselőül. Egyébiránt valamint az eddig történtekről, úgy jelen állapotjáról az Egyesületnek kielégítőbb adatok fognak közrebocsátandó Évkönyvének lsó füzetében közöltetni. Magyar tudós társaság. — Azon tiszt. írók, kik eddig részint az academia által kitűzött jutalmakra pályairatokat, részint egyéb kéziratokat küldtek be nyomtatás végett melyek nincsenek elfogadva; ezennel hivatalosan Felszólittatnak , hogy azokat a’ m. tud. társ. levéltárnokától minél előbb általvenni ne terheltetnének. Jövendőre nézve pedig kéretik minden, ki bár mely kéziratot az academiának nyomtatás végett elő kivan terjesztetni, jelölné meg azt bizonyos jelszóval, azon végre, hogy mihelyt a’ kézirat sorsa eldöntetik, a’ szerző arról, a’ munka czíme kiírása nélkül, a’ jelmondatnál fogva, hírlapi úton tudósithassék. A’ kisgyülésből, februarius 20. 1815 7* D. Schedel Ferencz, titoknok. É . S. Legfelsőbb rendelés következésében 6 felsége a’ néhai király IV. Gusztávért febr. 20. kezdve mart.lig udvari gyász vétetett fel minden változtatás nélkül. TYROL. A’ tyroli Bote következő szerencsétlen ecsetről tudósit: ,, Puszterthalban Villgratenben Welder János birtokos Sz. István napján jókor reggel három órakor álmából egy közeledő zúgásra ébrede fel. Alig jelentheté ki feleségének hózuhatag miatti aggodalmát, midőn egy hó omlás a’ házra valóban le is zuhant, a’ ház fedelét, bútorokat, és istálót magával ragadott, ’s az embereket és barmokat fa darabok és hó tömeg közé temeté. A’ ház tulajdonos hosszas eszmélet nélküli létei után kezdé előbb csak lábait mozgatni és az után egész testét kiszabaditni. Egy ingben a’ mint a’ hó omlás házastól együtt elragadta vala , kimenekedvén a’ zuhatag közül , rémülten bámulá az irtozatos tömeget mely alá felesége , gyermekei és háznépe temetve valának. Hangosan kezdett kiáltani hogy kitanulhassa mily irányzatban kelljen segítségekre sietni, de a’ kiáltást semmi felöl nem visszanozák. Kétségbe esett erővel neki kezdett előbb csupa kezével az élőfákat hárintani, azután egy deszkával a’ sok havat ellapátolni mig előbb feleségét azután egy 15 éves pásztor leány ház kiszabadhata. Ezeket szinte megfagyva ’s minden eszmélet nélküli] állapotban, a’ leromlott házba vitte hol még egy földszinti szoba épen maradott volt. Welder az előtte oly nagy becsű ember-életek megszabadithatása által fellelkesedve és új erőt nyerve még két ízben a’ hó omlás helyére siető és két szolgáló leányokat és egy szolgát kiszabadja. A’ nagy hidegben levetkezve két órai tartós és erőltetett munka miatt erejéből kifogyva az ásást és hó takarítást tovább nem folytathatá, azonban a’ reggel már közelgetvén segítség kiáltására emberek gyűltek, kik két gyermekeit és egy szolgáját kiszabadják. A’ segítségre sietett szomszédok egyesített erővel ’s a’ fenyegető hó zuhanás miatt élet veszéllyel tovább dolgoztak , de csak kilencz órakor találhatók meg a’ harmad fél esztendős gyermeket és szolgát, mindeniket már meghalva. Még csak egy nyolc hónapos gyermek