Erdélyi Híradó, 1841. július- december (második félév, 1-53. szám)

1841-12-17 / 49. szám

löfl lesen lamit, mitől boldog hitünkben örökre m­egóva biliük me­gyénket, mell­y annyi hányalások után a megnyugovást olly mél­tán igénylé. De nem, megnyugodnunk nem szabad. A’ rossz szán­dék meg irigy le csöndes de lelkesült tanácskozásaink­at, hol a par­tok lecsilapulása a’ harczol moralis erők csatájává változtatá, hol egy év óta anyagi erő nem ven részt, és feledni kezdők a szo­morú időket midőn a’ tömeg dönté el a’ nap sikerét. Közgyűlé­sünk két első napjain e’ nehéz idők képét láttuk visszaidézve sok­kal leverőbb alakban és megszomorodva szemléljük megyénket új zaklatások küszöbén. Ki a’ tiszamenti megyékben a’ köznemesség szellemét isme­ri , csak az teremthet magának képet azon „izgató“ erőről melly e’ szóban „iminio“ rejlik ; mert e’ szónak „nemesség“ a’ nép hité­lsen ellentéte a’ pork­ozás, és a’ nemesi szabadságot e’bűvös szót, melly századokon keresztül soha sem tagadá meg izgató sikerét, most is csak az által hiszi testesülni, hogy adós-parb­ol­ nem fizet. A’ nemesség illy állásában noha a’ megyei rendek még az 1858 országgyűlés után megrendelék az úrbéri telken Sko nemesek ösz­­szeirását, ezt végre senki sem merte hajtani, ’s az összeírás máig elmaradt. Múlt közgyűlésünkön az első alispán inditványozá e’ tör­vény czikk végrehajtását és a’ szolgabiráknak kötelességükbe téte­tett az összeírást ezen közgyűlésig elkészíteni. Mindenki tudta, hogy ezen munka nagy keserűséget okozatt, a’ köznemesség közti, de a’ nagy tervet mi erre építetik senki sem gyanílá; mert ez nem volt kevesebb mint az ellenzék megbuktatása olly módon, hogy népszerűségét elveszesse. Ezen párt nevezetesb határozatai közé tar­tozott az ismeretes 12 pont, mellyet megyénk elmélkedés tárgyá­ul az ország figyelmének ’s egy küldöttségnek átadott a’ véget, hogy annak alkalmazhatásáról tervet készítsen. Meg lehet az is jól hihető, hogy éppen e’ 12 pont megbuktatásában megyénk egyik tagja érdemet keresett. A’ 12 pont eltörlése jön tehát kiszemel­ve, melly hirdesse az ellenzék megbukását Szatmáriján. Szatmár történeteit az utósó év­tized folyta alatt sokan is­merik a’ hazában. A’ birtok szabályozások eltérve a’ világos tör­vény ösvényéről ínségre juttaták a’ köznemességet és adózókat. Le­­írhatlan ingerültség fejlett ki a’ „proportio“ és „regulatio“ ellen. Míg végre főleg az ellenzék munkássága által a’ főkormányszékek fölvilágosulván a’ történtek felől ezen eljárást megakadályozák. — Arról volt tehát a’szabályozási rendszerben megbukott félnél a’szó, hogy mit megtartani úgy sem lehet, azt nagy áron adja el, ezen áron vásárolja vissza az elveszett népbirodalmat. Egyeskedések ke­letkeztek azért a’ sérült kisebb és vagyonos­ nemesség közti; ö­rökös ígéret ’s kötelezés soha sem tagosítni, ’s több illyek .Mind ezek azonban nem valának képesek a’ kisebb nemességet az ellen­zéktől idegeníteni; mert a’ dolgok fordulatát a’nép mégis e’ párt­nak tulajdonba. Most azonban kedvező alkalom mutatkozék; mert utósó tisztujitásunkon az ellenzék rémitő erőt ’s népszerűséget fejt­vén ki, az óta a’ megyének minden határozatait megszokta a’ nép az ellenzék müvének tekinteni. — Most—mint említem már a’ ne­mesi összeirás r megtételvén, apostolok tárták fel a’ megyét, kik e­­zen összeírást ’s ebből folyó park­oztatását a’ kisebb nemességnek mint az ellenzék ajándékát hirdetek ki, és az adóról annyira ir­tózó nemességet felbőszítek rémitőleg az ellenzék ellen, és mivel ezen adóztatás mint előadás a’ 12 pontokban lenne elhatározva, a’ szatmári 12 pontnak veszett nevét kellék ’s elhitetek a néppel, hogy mind addig nem menekednek meg az adózástól, míg a’ 12 pont utósó beti­ig el nem töröltetik. — E’ czélra mindent felhasz­náltak. Levelek kerengtek a’ megye helységeiben a’ népet felhí­vok az ellenzék és tagjai ellen. Az adóztatás ellen felbőszítni a nemességet könnyű vala; de nem éppen olly könnyen az ellenzék iránt, mellynek a' dolgok jobb fordulatát köszöné a’ szegényebb osztály, azonban szeget ütött a’ bizakodók fejében is a’ tagadhat­­lan tény; az úrbéri telken lakó nemesek összeírása. Elhitetek a’ nemességgel, hogy ezentúl pork­ozni, sorspontozni, urat csinálni fognak , már a’ megye számukra ki is mérette a’ Szamos és Tisza töltésein az ölek számát, mit ők tartoznak felhányni ’sál. Nehéz lenne mind azokat elészámlálni, mi mozgásba létététt a’ szent czélra. A' józanabb irányú helységek önmagokban lecsilapultak , várva azoktól föl világosi­tast kik ellen ingereltettek, és a’ közgyű­lésre bé sem jöttek; de két helység —Tyúkod és Csenger m.vá­rosból számos nemesség gyűlt be véletlen, és midőn hétfőn a’ te­jembe léptünk már ezek által elárasztva ’s minden oldalról körül véve találtuk azt, fennen hirdetve a’ következő nagy lelteket. Alig köszönte meg az elnök a’ rendeket, azonnal feláll egy iroli beszeddel Léray Bálint volt alispán és minden eddigi szokás ellenére a’ nélkül, hogy a’ kisgyű­lések jegyzőkönyvét hitelesítet­tük, a’ megérkezett kir. intézvényeket, megyei leveleket, az e’ gyűlésre egyenesen kitűzött mezei szolgabirák választását felvehet­tük volna, eleadá, miképp ama’ veszélyes 12 pontban a’ nemes­ség adóztatása, ősi­ nemesi szabadságunk, alkotmányunk v­égéi ti­­porása van kimondva. O, ki mindig a’ szegény nemességnek ’s al­kotmányos szabadságainknak pártfogója volt, el nem tűrheti, és hogy az ősi alkotmány, és a’ szegényebb nemesség megrontassék a’ por­trozás által. Felolvasá pontonként az ismeretes 12 javallatot és ab­ból magyarázgatá miképjs azokban a’ nemesség állandó adóztatása el vagyon határozva , vége minden nemesi szabadságnak , az ősi al­kotmány végkéjjjl eltit­orva. Átkot kiáltott azért a’ 12 frontra és annak megsemmilését inditványozá. Felzúdúlt erre az egész terem miként a’ zajló tenger, a’felbőszült félig ittas népet maga a’ vezér nem vala kémes csöndességre bírni, hiában szólalt fel több ízben az elnök, szava nem hallgattatott; hiában sürgetek többen az inge­rültség kitörő jelei miatt a’ tanácskozások elhalasztását, ezt az el­nök megtagadta. Végre hosszú zavar után, midőn a’ torok nem az akarat már megtagadá szolgálatát, lecsöndesül a’ vihar, a’gya­núsított ellenzék egyik tagja szólni kezd, de alig ejthete néhány szót ’s új vihar kel, és minden rövid gondolat kimondását fertály­­nyi zavar követi. Tanácskozásról szó sem lehete, reggeli 10 órá­tól, esti 4-ig csak 1­0-en nyilatkoztak csupen nem hosszas fejtege­tésben. Az ellenzék türelmét vesztve ill­’ erőszak látásán , a’ múlt évek szomorú történeteiből tényekkel — tagadhatlan tényekkel lé­pett éles ecsettel elé; eleven színekben festegeté az új népbarát életpályáját, elmondá miként raboltatott ki vagyonából a’ szegény nemesség, miként hurczoltattak törülötzre egész helységek , miként fizetetten terhes adó 100 pertos napibérekben. Mind hiában. Az elvakított négy „átkot“ kiáltott a’ 12 pontra; itt nem használt esz, nem meggyőződés fölizgatott ittas tömeg átellenében ; végre az el­nök alispán egy elfogadható módosítást javall, de ezer félbesza­­kasztások közti e’ módosítás vitatás alá sem kerül, mert a’ részeg tömegből egy az ingerültség perczében kolmos botjal emeli az el­lenzék egyik tagja ellen, ’s társai fenyegető állásban közelednek hátulról ; ezt észrevéve« a’ sűrű tömegben baloldalt foglaló ellen­zék fölugrik ’s átlép a’ zöld asztalon magát védelmi állásba he­lyezendő. A’ terem egészen egybezavarodik’, minden föl forgatta­tik , midőn pereznyi csöndességet állitnak helyre csak azért, hogy a’ zaklatott elnök a’ gyűlés eloszlatását az ellenzék sürgetésére kimond­ja. Azonban alig mondja ki az elnök a’ gyűlés eloszlatását,­­azon­nal egy csojtori nemes felemelt botokkal tódúl a’ terembe. Az i­­dő alkony felé közelge, a’ terem sötétült, és mindenki tanácsos­nak tartá a’ veszély elől félre állani; neki rohan tehát az egész kö­zönség a’ terem utczafelőli másik ajtajának , ’s egy perez alatt az utczán leltük magunkat, az elnök alispán is néhány perez múlva halálhalványan rohant utánunk a’ teremből. A’ nap hőse, győzel­me dicsőségében népe éljenezései közit hagyá el a’ megyevár udvarát. Azt hívők botorul illynemű­ győzelemből elég leend egy pél­dány ’s másnap felbőszült ittas néptől közgyűlési teremünk tisztult leend. Csalatkozánk. A’ győztes csapat a’ város utczáin egész éjen át kóborolt. A’ szarvas vendéglőben mindent összetört, elrabolt, onnan a’ szék gazdára rohant, feleségét megverve húst erőszakkal vitt­ el, és így folytatá a’ nap győzelmeit, hogy reggel még ina­sabban, még felbőszültebben jelenjék meg a’ terem ajtai előtt. Tegnapi gy­ülésünkben óhajtást baltánk, bár a’ nap lemente e’ te­rembe találna bennünket. Ez világosan sejtető az irtózatos szándé­kot. Ma már az udvaron egybegyülve nyilván kiálták a’ csoport­ból, hogy ma ennek veszni kell, ma vérbe ferdünk. Tegnap­ is olly ember tolongott székünk háta mögé, ki mint mondák 18, az az tizennyolez külön büntető kereset alatt van. Illy körül­mények közűt az ellenzék nagyrésze a’ másod alispánhoz gyűl, ki a’ várnagyot magához hivatván felszólítja az első alispánt, lenne tüstént rendelést a’ tanácskozások bátorsága helyreállítására, állí­tsa ki a’ megyei katonaságot, a’ fegyvert a’ felbőszült nép kezei­ből szedesse ki, senki a’ terembe fegyveresen bé ne bocsájtassék. Mig a’ várnagy küldetésében elindul már a’ fegyveres csoport a terem ajtaját betöri ’s berohan oda és a’ helyeket elfoglalja, a várnagy ezt tüstént följelenti az érkező első alistjánnak, de ez sem­mi tettleges megsértését a’ személybátorságnak nem látván a te­remben lévő nemességet felszólítja, adná át fegyverét a megyei

Next