Erdélyi Híradó, 1841. július- december (második félév, 1-53. szám)
1841-12-17 / 49. szám
löfl lesen lamit, mitől boldog hitünkben örökre megóva biliük megyénket, melly annyi hányalások után a megnyugovást olly méltán igénylé. De nem, megnyugodnunk nem szabad. A’ rossz szándék meg irigy le csöndes de lelkesült tanácskozásainkat, hol a partok lecsilapulása a’ harczol moralis erők csatájává változtatá, hol egy év óta anyagi erő nem ven részt, és feledni kezdők a szomorú időket midőn a’ tömeg dönté el a’ nap sikerét. Közgyűlésünk két első napjain e’ nehéz idők képét láttuk visszaidézve sokkal leverőbb alakban és megszomorodva szemléljük megyénket új zaklatások küszöbén. Ki a’ tiszamenti megyékben a’ köznemesség szellemét ismeri , csak az teremthet magának képet azon „izgató“ erőről melly e’ szóban „iminio“ rejlik ; mert e’ szónak „nemesség“ a’ nép hitélsen ellentéte a’ porkozás, és a’ nemesi szabadságot e’bűvös szót, melly századokon keresztül soha sem tagadá meg izgató sikerét, most is csak az által hiszi testesülni, hogy adós-parbol nem fizet. A’ nemesség illy állásában noha a’ megyei rendek még az 1858 országgyűlés után megrendelék az úrbéri telken Sko nemesek öszszeirását, ezt végre senki sem merte hajtani, ’s az összeírás máig elmaradt. Múlt közgyűlésünkön az első alispán inditványozá e’ törvény czikk végrehajtását és a’ szolgabiráknak kötelességükbe tétetett az összeírást ezen közgyűlésig elkészíteni. Mindenki tudta, hogy ezen munka nagy keserűséget okozatt, a’ köznemesség közti, de a’ nagy tervet mi erre építetik senki sem gyanílá; mert ez nem volt kevesebb mint az ellenzék megbuktatása olly módon, hogy népszerűségét elveszesse. Ezen párt nevezetesb határozatai közé tartozott az ismeretes 12 pont, mellyet megyénk elmélkedés tárgyául az ország figyelmének ’s egy küldöttségnek átadott a’ véget, hogy annak alkalmazhatásáról tervet készítsen. Meg lehet az is jól hihető, hogy éppen e’ 12 pont megbuktatásában megyénk egyik tagja érdemet keresett. A’ 12 pont eltörlése jön tehát kiszemelve, melly hirdesse az ellenzék megbukását Szatmáriján. Szatmár történeteit az utósó évtized folyta alatt sokan ismerik a’ hazában. A’ birtok szabályozások eltérve a’ világos törvény ösvényéről ínségre juttaták a’ köznemességet és adózókat. Leírhatlan ingerültség fejlett ki a’ „proportio“ és „regulatio“ ellen. Míg végre főleg az ellenzék munkássága által a’ főkormányszékek fölvilágosulván a’ történtek felől ezen eljárást megakadályozák. — Arról volt tehát a’szabályozási rendszerben megbukott félnél a’szó, hogy mit megtartani úgy sem lehet, azt nagy áron adja el, ezen áron vásárolja vissza az elveszett népbirodalmat. Egyeskedések keletkeztek azért a’ sérült kisebb és vagyonos nemesség közti; örökös ígéret ’s kötelezés soha sem tagosítni, ’s több illyek .Mind ezek azonban nem valának képesek a’ kisebb nemességet az ellenzéktől idegeníteni; mert a’ dolgok fordulatát a’nép mégis e’ pártnak tulajdonba. Most azonban kedvező alkalom mutatkozék; mert utósó tisztujitásunkon az ellenzék rémitő erőt ’s népszerűséget fejtvén ki, az óta a’ megyének minden határozatait megszokta a’ nép az ellenzék müvének tekinteni. — Most—mint említem már a’ nemesi összeirás r megtételvén, apostolok tárták fel a’ megyét, kik ezen összeírást ’s ebből folyó parkoztatását a’ kisebb nemességnek mint az ellenzék ajándékát hirdetek ki, és az adóról annyira irtózó nemességet felbőszítek rémitőleg az ellenzék ellen, és mivel ezen adóztatás mint előadás a’ 12 pontokban lenne elhatározva, a’ szatmári 12 pontnak veszett nevét kellék ’s elhitetek a néppel, hogy mind addig nem menekednek meg az adózástól, míg a’ 12 pont utósó betiig el nem töröltetik. — E’ czélra mindent felhasználtak. Levelek kerengtek a’ megye helységeiben a’ népet felhívok az ellenzék és tagjai ellen. Az adóztatás ellen felbőszítni a nemességet könnyű vala; de nem éppen olly könnyen az ellenzék iránt, mellynek a' dolgok jobb fordulatát köszöné a’ szegényebb osztály, azonban szeget ütött a’ bizakodók fejében is a’ tagadhatlan tény; az úrbéri telken lakó nemesek összeírása. Elhitetek a’ nemességgel, hogy ezentúl porkozni, sorspontozni, urat csinálni fognak , már a’ megye számukra ki is mérette a’ Szamos és Tisza töltésein az ölek számát, mit ők tartoznak felhányni ’sál. Nehéz lenne mind azokat elészámlálni, mi mozgásba létététt a’ szent czélra. A' józanabb irányú helységek önmagokban lecsilapultak , várva azoktól föl világositast kik ellen ingereltettek, és a’ közgyűlésre bé sem jöttek; de két helység —Tyúkod és Csenger m.városból számos nemesség gyűlt be véletlen, és midőn hétfőn a’ tejembe léptünk már ezek által elárasztva ’s minden oldalról körül véve találtuk azt, fennen hirdetve a’ következő nagy lelteket. Alig köszönte meg az elnök a’ rendeket, azonnal feláll egy iroli beszeddel Léray Bálint volt alispán és minden eddigi szokás ellenére a’ nélkül, hogy a’ kisgyűlések jegyzőkönyvét hitelesítettük, a’ megérkezett kir. intézvényeket, megyei leveleket, az e’ gyűlésre egyenesen kitűzött mezei szolgabirák választását felvehettük volna, eleadá, miképp ama’ veszélyes 12 pontban a’ nemesség adóztatása, ősi nemesi szabadságunk, alkotmányunk végéi tiporása van kimondva. O, ki mindig a’ szegény nemességnek ’s alkotmányos szabadságainknak pártfogója volt, el nem tűrheti, és hogy az ősi alkotmány, és a’ szegényebb nemesség megrontassék a’ portrozás által. Felolvasá pontonként az ismeretes 12 javallatot és abból magyarázgatá miképjs azokban a’ nemesség állandó adóztatása el vagyon határozva , vége minden nemesi szabadságnak , az ősi alkotmány végkéjjjl eltitorva. Átkot kiáltott azért a’ 12 frontra és annak megsemmilését inditványozá. Felzúdúlt erre az egész terem miként a’ zajló tenger, a’felbőszült félig ittas népet maga a’ vezér nem vala kémes csöndességre bírni, hiában szólalt fel több ízben az elnök, szava nem hallgattatott; hiában sürgetek többen az ingerültség kitörő jelei miatt a’ tanácskozások elhalasztását, ezt az elnök megtagadta. Végre hosszú zavar után, midőn a’ torok nem az akarat már megtagadá szolgálatát, lecsöndesül a’ vihar, a’gyanúsított ellenzék egyik tagja szólni kezd, de alig ejthete néhány szót ’s új vihar kel, és minden rövid gondolat kimondását fertálynyi zavar követi. Tanácskozásról szó sem lehete, reggeli 10 órától, esti 4-ig csak 10-en nyilatkoztak csupen nem hosszas fejtegetésben. Az ellenzék türelmét vesztve ill’ erőszak látásán , a’ múlt évek szomorú történeteiből tényekkel — tagadhatlan tényekkel lépett éles ecsettel elé; eleven színekben festegeté az új népbarát életpályáját, elmondá miként raboltatott ki vagyonából a’ szegény nemesség, miként hurczoltattak törülötzre egész helységek , miként fizetetten terhes adó 100 pertos napibérekben. Mind hiában. Az elvakított négy „átkot“ kiáltott a’ 12 pontra; itt nem használt esz, nem meggyőződés fölizgatott ittas tömeg átellenében ; végre az elnök alispán egy elfogadható módosítást javall, de ezer félbeszakasztások közti e’ módosítás vitatás alá sem kerül, mert a’ részeg tömegből egy az ingerültség perczében kolmos botjal emeli az ellenzék egyik tagja ellen, ’s társai fenyegető állásban közelednek hátulról ; ezt észrevéve« a’ sűrű tömegben baloldalt foglaló ellenzék fölugrik ’s átlép a’ zöld asztalon magát védelmi állásba helyezendő. A’ terem egészen egybezavarodik’, minden föl forgattatik , midőn pereznyi csöndességet állitnak helyre csak azért, hogy a’ zaklatott elnök a’ gyűlés eloszlatását az ellenzék sürgetésére kimondja. Azonban alig mondja ki az elnök a’ gyűlés eloszlatását,azonnal egy csojtori nemes felemelt botokkal tódúl a’ terembe. Az idő alkony felé közelge, a’ terem sötétült, és mindenki tanácsosnak tartá a’ veszély elől félre állani; neki rohan tehát az egész közönség a’ terem utczafelőli másik ajtajának , ’s egy perez alatt az utczán leltük magunkat, az elnök alispán is néhány perez múlva halálhalványan rohant utánunk a’ teremből. A’ nap hőse, győzelme dicsőségében népe éljenezései közit hagyá el a’ megyevár udvarát. Azt hívők botorul illynemű győzelemből elég leend egy példány ’s másnap felbőszült ittas néptől közgyűlési teremünk tisztult leend. Csalatkozánk. A’ győztes csapat a’ város utczáin egész éjen át kóborolt. A’ szarvas vendéglőben mindent összetört, elrabolt, onnan a’ szék gazdára rohant, feleségét megverve húst erőszakkal vitt el, és így folytatá a’ nap győzelmeit, hogy reggel még inasabban, még felbőszültebben jelenjék meg a’ terem ajtai előtt. Tegnapi gyülésünkben óhajtást baltánk, bár a’ nap lemente e’ terembe találna bennünket. Ez világosan sejtető az irtózatos szándékot. Ma már az udvaron egybegyülve nyilván kiálták a’ csoportból, hogy ma ennek veszni kell, ma vérbe ferdünk. Tegnap is olly ember tolongott székünk háta mögé, ki mint mondák 18, az az tizennyolez külön büntető kereset alatt van. Illy körülmények közűt az ellenzék nagyrésze a’ másod alispánhoz gyűl, ki a’ várnagyot magához hivatván felszólítja az első alispánt, lenne tüstént rendelést a’ tanácskozások bátorsága helyreállítására, állítsa ki a’ megyei katonaságot, a’ fegyvert a’ felbőszült nép kezeiből szedesse ki, senki a’ terembe fegyveresen bé ne bocsájtassék. Mig a’ várnagy küldetésében elindul már a’ fegyveres csoport a terem ajtaját betöri ’s berohan oda és a’ helyeket elfoglalja, a várnagy ezt tüstént följelenti az érkező első alistjánnak, de ez semmi tettleges megsértését a’ személybátorságnak nem látván a teremben lévő nemességet felszólítja, adná át fegyverét a megyei