Erdélyi Híradó, 1843. január-június (1-52. szám)

1843-03-24 / 24. szám

K­olo­svary, 31. J*én­jelá шаг*. 31. В W ERDÉLYI HÍRADÓ. SS , ELŐFIZETÉSI HIRDETMÉNY. A’ közeledő második évnegyedre, u. m. „április — júniusra“ lapjaink díja pengő pénzben a* következő: Erdélyi Híradó^ Társalkodó és Vasárnapi Újság együtt 2 f. 40 kr. Foglalat* E г d­ é íves Mag­y­ai'orszi­g: ki - ,nevezések. Kolozsvári csillagászati jelentés. Váro­­­s ~ I . . körül J... töl. Kolozsvári napló. Zaránd- I­ e,n.i közgyűlés. N. szebeni k­ulcsitás : a' szász jem­zeti gyűlés követséget küld Bécsbe. A’ károlyfő­­i óvári csillagásztoronyr­ól Néhány szt­­­eretvás Cs. M­­a­g­y­a­r­h­oni dolgok: Szatmármeg.Vé közgy­ü- I ’se. Borsod. Bács. K­ü­­­fö­ld : Austria. Hayli. Spa­­nyolors/zig. Anglia. Fruikhon. Szászország. Hirdetések. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Ml!l(‘V)*/éS(‘t t. Ő ige Balázsfalván a’ fogarasi g. e. káptalannál a’ püspök Le­mén­y János ajánlatára a’ fokonkénti elő­léptetést jóváhagyni és Cziparin Thimo­­t­hénák a’ püspök által legifjabb kanonokká történt kinevezését kegyelmesen helybenhagy­ni méltóztatott. Magyarhonban Markovics József Krassómegye volt első alispánja a' kir. tábla közbirájává neveztetett. Kolozsvárott. Folyó év 17kén este hirtelen megjelent az égnek délnyugati részén egy új tünemény, melly egy hosszú világos vonalból állott. Ez 20kán és 21kén látcsővel megvizsgáltatván, üstökösnek találtatott, melly­­nek feje szabad szemmel ugyan néni látszik, mivel a’ nap lenyugta után a’ láthatárhoz igen közel esik, de közönséges látcsővel is megle­hetősen kivehető; esik pedig a’ bika alatt le­vő czethal nevű csillagzaton, farka keletre nyúlik a’ nyúl fejétől keresztül, mellyé kaszás alatt levő kisded csillagzat, onnan a' nagyku­tya irányában lassan elenyészik. Hornyai ,Inter. Vá­rost­­i fi fi­rill. Erdély hongyű­lésének utó hangjai, a’szom­széd Magyarhon, reményekben magas, hu­manitásban merész megyeibe átszállva , a’ kö­­vetutasitás tárgyalásánál táperőre kapnak, hon­nan fölszedve az elszórt anyagokat, egy or­szágos terembe lépnek, ’s itt defaecált latván a’ heterogen részek , készül a’ nemzetjóllét a­­lapköve, míg a’ sorompók felnyílnak, ’s míg a’ harcz-bajnokok tusái fölött, igénytelen né­zetünk elmondhatására alkalom ajánlkoznék, tekintsünk körül saját fészkünkön, valljon nem találunk-é olly lánczszemeket, mellyek kellő­­leg felhasználva, idomítva, nemzetiségünk­ szi­­lárditási kapcsába illesztve, ennek talán nem utolsó tényezői lennének * a’ hajszálhasitás ko­ra, nehéz stádiumán. Illy tényezőknek hisszük mi Erdélyben a’ városokat, ’s ha magas hi­tünket ■— mire komoly számolat vezete — meg­­kövesült magánérdekek , a’ fenalló rendszer majom-szeretete , zátonyra viszik,s az­­illy szű­k­­keblű­ség, az illy érdek és élet eljátszás fölött csapjanak öszve a’ nem méltányolt nemzetiség kinhabjai, ’s feledés boritsa a’ jobb sorsra nem érdemesbeket. De eltérünk a’ generalitas csalóka mezejéről, ’s kiszállunk a’ practikai élet küzd­­terére; tudjuk, érezzük ugyan, hogy boncz­­kesünk alatt följajdul a’megszokás tömege, de politicai hitágazatunk legfőbbikéről felejtkez­nénk el, ha vakon azt hinnők, hogy csak hi­bás tévelygés simítására lennénk bizatva. Nálunk más állása van a’ városoknak, mint Magyarhonban: itt politikai képviselettel mirisire vagynak dotálva , midőn ott amit küz­denek azért; itt nemzetiségünkhöz sokkal in­kább assimilálódtak mint ott, de azon egyben, hogy a’ képviselőket a’ tanács és választó­ kö­zönség választja csak , az összes polgárság be­folyása nélkül, talán csak az egy Udvarhelyt kivéve,mind két honban megegyeznek. Túl tesz­­szü­k itt magunkat azon, hogy az eredeti ty­­pustól eltávozó gyakorlati mód hiányait és le­hető rész következéseit taglaljuk, azt alkalma­sint mindenki tudja. Innen keletkezett­, ’s mi csak dicséretet érdemel, épen a’ városok kö­réb­ől azon, az országos terembe is fölhozott indítvány, hogy ezen anomaliai megszüntetésé­vel , a’ követválasztás ’s más lényyeges politikai jogok gyakorlata az összes polgárságra terjesz­tessék ki. Mi valamint ezen , úgy más rokon nemű politikai átalakul­ások életbe léptetésére nézve is azon hitben vagyunk, hogy mindig czélszerűbb az, ha az érdekeltek áthatva a’ kor igényei, a’ napi­ szükségek jogosan­ igaz­­ságos kivánatai által, annak létrehozására ma­gok nyújtanak megelőző kezeket; nem vagyunk barátjai annak , hogy minden reform vagy fe­lülről jöjj­ön csak, vagy megelőző kegyelem­­morzsalék gyanánt csókolja a’ jogos adományt. Ezen elvből folyólag, most midőn már a’ vá­rosok vigye olly jelentékeny politikai discus­­siót idézett föl, a’ reform körüli eszmék csak nem a’ kitisztálás faontjain állanak, magoknak a’ városoknak érdekükben határozódnék, ha ma­gok nyúlnak fához, vagy mist szokták monda­ni elkezdenék a’ savanyu almábai harapást. Bátran uraim, kiknek sorsosztályúl juta, a’ja­vításhoz nyúlhatni, egy kis körültekintés, mélyebb számokat, egy kis önmegtagadás, je­lentés nélküli parányi érdekekrőli lemondás kí­vántatik , ’s nyerve van az ügy, ’s tiétek a’ jutalom, a’ méltányolt polgári jog hálaköny­­tül öntözött koszorúja. Azonban mondják ta­lán önök uraim, a’ generalitás mezején könnyű az okoskodás, de ki darázsfészekbe nyúl, an­nak­ egy felől a’ Шаго fájdalomra készen kell lenni,­­s kigyógyulási módokról kell gon­doskodni más felől; igazatok van, a’ kivitel­­módjáról is lesz alkalmatok! igénytelen nézetün­ket egykor elmondani; de hitünk szerint előbb tájékozni, felszámitni kell azon hasznokat, mik eredendők lesznek, a városoknak a’ status­­tan szerinti elrendezéséből, ’s itt mint minde­nütt az alkotmányos életben, a’ nemzetiség és honérdek a’ czél, ehez ragasztjuk mi is tö­­kélytelen megmutatásunk egyszerű kapcsát. Nemzetiség azon hatalmas oszlop , mely­­lyen az alkotmány aczélivei nyugosznak, nem­zetiség azon föld miből a’ társas élet értelmi és anyagi jólléte fölvirul, ezzel mindent, e’ nél­kül semmit sem jelent e’ szó ,hazac, nélküle népcsoport a’ nemzet, mellynek nincs össze­kötő láncza, nincs talizmánja, melly alatt a’ föld bár melly részében hőn dobogna kebele, nélküle népesített föld csak a’haza, melly fö­­libe silány napúl a’ világpolgárságot, átok gyanánt illeszt­ik az istenek, hogy a’ leraga­­dott Meleggel, Siberia hó rón­dnszakkörvén­yét pillanatig fölmelegithesse; ’s midőn az el­­orzott világpolgárság melege, lág keblét föl nem hevíthető il Ac linivasiv for­rási fokjára, az állati megadás szennyes in­dulatának esik áldozatul, mellytől utálattal for­dul el az emberkebel. Bámullok-é­lvát , ha é­­sok ágú érdekre darabolt haza, nemzetisége fen tart­ás­a , növelése maga­sztos érzetétől áthat­va , segéd és óvszer után néz körül, munkás­­sága maiden erejét e’ pont körül össszesiti; hiszen ha bár mi ily ragyogó alkotmányt, vagy nemzetiséget adnátok elünkbe választásul, mi ez utolsót szoritnak keblünkhöz, mert ez fejt­ki polgáréletet, ez alkot nemzetet, ez idézi föl a’ nemzeti büszkeséget, önérzést és becsülést, hol pedig ezek­­nincsenek, ott az apathia ke­­szilé el a’ nyomnélküli elen­yészés hidegen­­nevetséges korszakát. És higyjétek,ha a’ nem­zetiség e’ szívemelő érzetet a’ városokban ke­resnétek korunkban, legalább — ha bensőleg létezőnek állítjátok —következményeiben nem találjuk fel, holott e’ tekintetben a’ múltkor sötétéből megrázó bámulatos tüneményként jelenitek meg Weis Mihály és Linczig János. Pedig ha idegenkedtek ezen talizmán megszer­zésétől, fejetökre mondátok ítéletet, bűnösen játszatok el a’ nagygyá lehetés csak ritkán fel­merülő pillanatát, átok nehezkedik könyüzet­­len sírotokra, a’ polgárutód kínteli kebelébe jogosan keletkező. Nézzetek hát jövőtökre, si­muljatok szívvel , lélekkel azon nemzetiség­hez, mellyel mindent, nélküle semmit sem nyer­hettek meg. Isoláb­an állatok Erdély hongyü­­lésén nemzetiség nélkül, egy komoly pilanat Erdély közelebbi három országgyűlésére, ’s meggyőződh­etétek arról, hogy az örökös ne­gativ az engedelmesség dicsőségével egy je­lentésű, hogy az előhaladásnak csekély áldo­zat hozatik az által, és akkor, midőn önérde­künkkel nem áll szembe az elfogadás igen­ jó­­taglalásra vtetett kiváltság discussiójánál tű­nik­­ki a’ próba embere. Röviden, mig a’ városok belszerkezete nem a’ nemzetiség alapjára van téve, mig a’ képviselők az összes polgárság kirekesztésével választatnak, lehet, talán nem mindenkor jogosan­, de mégis úgy tűnnek fel, mintha csak néhányak érdekét viselnék; már pedig ajtónk elött a’ kor, midőn a’ polgárkö­vetek , ipar és kereskedés körüli országos ha­tározás hozásában , a legnagyobb szerepet jo­gosan vihetik; igen, mert már a’ tény meze­jére kell föllépni Erdélynek, mert az anyagi jóllét felőli discussio napi szükséggé emelke­dett. Már csak ezen egy pont is megoldhatja a’ reform iránti kétséget , már csak ez is elégséges arra,hogy komoly­an nézzenek a’városok jövendő, tök eletbe ; biztán milly szép elluvatás midőn ők teszik a’ legelső lépést egy nemzet-kivo­­nat felölelésére , annak teljesítésére, mert előbb utóbb jőni fog a kor, midőn akartalan is, az ország mondja ki a’ legyen szó hatalmas ige-

Next