Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-03-31 / 341. szám

K­olo­sván­t 841 a ERDÉLYI HÍRADÓ. ÉVNEGYED! ELŐFIZETÉS. Egy oly nagy fontosságú időpontban hívjuk fel a’ 1. olvasó közönséget előfizetésre, mikor bámulatot ’s kimenetelük iránt aggodalma­kat, reményeket keltő, szóval várakozást­ feszitő bel- és külföldi események oly érdekességre emelék a’ hirlapolvasást, minőhez hasonlót évti­zedek sem mutattak fel mostanság. Újévtől fogva teljesszámú példányokkal nem szolgálhatunk ; mivel azonban jelenleg minden perez világérdekű eseményeket hoz elő, ’s újabbakat, talán hasonlókat, talán nagyobbszerűeket, kedvezőbbeket hord méhében, hogy e’ nevezetes fordulat óta történtekről, lapunkból ez utáni előfizetőink is öszszefüggő értesülést menthessenek , Hl­tl'l. I f-Síi fcfi’sm SBfîUoifi liCZdve JSBIIIBIS végéig­ terje­dő időszakra, residkib­ili előfizetést «^Ksank n­égy libával ezüstben, idejekorán! megrendelé­sekért esedezvén. írik lapunkat csaki“apilIlS“jlSIil18Si éYflOgJ­edl*C kivá­nják megrendelni, 3 frí 30 líb­. p. p. fize­tendő e k. Sierk. mszsasBaa&aiaBag^graregBzgEBKmBEggggsasas&attsig^ Péntek iiiiBB’f« 31. 1§18. Tartalom. Teendőink. Kolozs. K­rasznamegye. Cserh­alomtis.“Orsz­ággyű­lés. Külföld. Hirdetmények. rITeCíltSŐÍBlS£. Európa nagy színpadán­­ a’ népjogok soha még nem látott drámáját ad­ják. ’s még csak az első felvonásban járunk. Pedig villámsebességü az események rohama, mely egybehangzó népérzelmek sasszárnyain Frankhont­, Némethon majd minden álladalmait és kettős hazánkat néhány nap alatt béviha­­rozta 's útját hihetőleg folytatja északra, mi­után Európa legdéli részein többecskét mula­tó­­. Mely mint a’ természet villanyereje, ha el­­lentállásra talál, rombol ’s melynek mint aman­nak egyedüli óvszere a’ szabadság. A’ forradalom irányát látjuk. Látjuk azt is, hogy ez most szellemi hóditmányokat te­gyen. Az 1789-ki forradalom erkölcsi hatását meghiúsították a’ kegyetlenség, a’ fé­lelmek hatalom-elvesztési féltékenysége, a’népek sza­badságra való éretlensége, és mindenek felett egy Napoleon hódítási ’s világuralmi szomja , ki mint császár Frankhon földről felvett hideg koronáját többre becsülte azon tölgykoszoru­­nál , melyet a’ marer­goi hős halántékaira a’ nép meleg szeretete és hálája fűzött volt. Ki gőgjének előbb feláldozta hazája szabadságát, melyet egy millió polgár kiontott vére szentelt volt fel , ’s azután megtámadta a’ népek nem­zetiségét. De lakolnia kellett, mint minden oly hatalomnak , mely szabadságtól születik, de többé arra nem támaszkodik. Frankhon fegyve­reinek győzelme elhervadott. ’S neki, kinek tiz­ezer kilenczven­hat □ mfldnyi köztársaság ha­talmas consulsága szűk tér volt, meg kellett elégednie Sz. Ilona keskeny falai közt. Ez egy ember bukása , de bukott miatta a­ sza­badság ügye, mely Európa continensén szint­úgy szűk falak közé szorittatott ; de nem is a’ törvényhozás , hanem a’ bureaucratia még sző­kébb cabinet-falai közé. ’S a’ huszonhét éves véres harczoknak eredménye nem lett egyéb, mint az anyagi állapotok egy kevés javulása, szellemi előnyök nélkül. Most a’ forradalom szellemiebb , ’s épen azért általánosabb ’s hatása, ereje feltartóz­­tathatlanabb, mely ellen a’ szuronyok döfése ’s az ágyuk dörgése semmit nem használ, raezt az irás szava, hogy ,,a’ szellemet meg nem ölhetitek.“ Ez ellen tehát csak szel­lemi fegyver — a’ népek alkotmányos­­szabad­ságának megadása, kiterjesztése használ. Most nemzetek egymás elleni felkelésére , így általános európai háborúra semmi kilátás. Már a’ viszonyok úgy hozták magokkal, hogy mindenik el volt foglalva saját ügyeivel , me­lyeket a’ forradalom kiülése, ’s ennek szelle­métől Európaszerte áthatott fogékony keblek fölviharzása, a’ kormányzási rendszernek rög­tönzött megváltoztatása, ’s erre mint parasitus t­övények , kik az álladalom életfája nedvén táplálkoztak — felkapaszkodott egyének elmoz­dítása által — általában az, istenben boldogult régi jó rend­ű) kiszorítása által, még bonyo­lultabbá tön. Anynyira, hogy bizton elmond­hatnék, mikint az álladalmak mindenike pro aris et focis küld. És a’ nemzetek egymás iránti ellenszenv helyett az alkotmányos szabadság közös zászlója alatt kitárt ka­rokkal üdvözlik egymást. Ily viszonyokban nem tartózkodom kimon­dani : mikint kül megtámadások sem északról, sem nyugatról engemet legalább nem igen ag­gasztanak. És nem tartózkodom kimondani : mikint édes hazánk öszszevéve mindent, jobb időket nem élt alkotmányos szabadsá­ga, nemzetisége megszilárdítására, a’ nemzeti és népi jogok kiterjesztésébeni reformok kivi­telére, mint ez, melyet a’ nemzetek, a’ né­pek Istene megélnünk engedett. Mi erdélyiekül — mikint eddig világot nem láthatott, a’ t. szerkeztőség veszteglőjében füs­tölt unió czikkeimben is megirám — szellem­ben és testben anynyira eltörpittettünk, in­­tézményeink , kivált országgyűlésünk a’ volt kormányrendszer czéljainak oly szánandó eszközévé aláztatott volt le, hogy ezen­­ az uton isten sem segíthetett rajtunk. És e­­zen országos veszély átment személyes viszo­nyokba. Hízelgés, önzés, szolgaság, hivatal­­lesés, lelkiismeret bérbeadása nem csak nem szégyenlett tulajdonokká váltak volt, sőt szin­te polgári erényeknek tartattak, ’s hajhászat tárgyai voltak. Ki meggyőződése érzetében közgyűléseken szót emelni hivatást, bátorságot érzett magában, ha ott le nem ültethették, volt egy hírlap e’ kis honban, ebben szabad volt mindent írni az üldözöttről, miként igénytelen személyemmel is történt, és aztán volt diadal — de felelni nem volt szabad. Azonban mindezek elteltek. És én hálákat adok a’ népek istené­nek , hogy engemet erős hitemben , melyet nem egyszer kijelentettem, a’ lesújtott rendszer már sokáig nem tarthatása iránt, csalatkozni nem engedett. I­dőn tehát hazánk legfőbb érdeke e’sür­­getős pillanatokban minden parányi tehetséget igénybe vett ; és midőn nem anynyira kívül­ , mint belülről jöhető veszélyek irányában kell magunkat előkészíteni, kell biztosítani — itt még csak azt mondjunk meg, miket tartunk mi e­­zen veszélyek alatt. Két oldalról jöhet a’ ve­szély : egyik ha a’ forradalom lángja mester­ségesen átvitetnék a’ birtoktalan tömegbe. Ek­kor ez rombolna, mert a’ forradalom elvét nem ismeri. De a’ veszély nem anynyira a’ rombo­lás anyagi részében feküdnék , melynek a’ ne­mes és polgárosztály kezében levő túlnyomó eszközökkel elébe állani tudna ; hanem abban , hogy a’ forradalom szerencsés eredményeit ve­szélyeztetné, melyben a’ nyeremény legtöbb ré­sze különben őtet illetendné. M­á­s­i­k az ellen­­forradalmi irány, vagy a’ viszszaesés. Ez na­gyobb lenne hazánkon az egyiptomi csapások bármelyikénél. Mert ez maga magát gyászosan boszszulná meg. Ott van Frankhon a’ példa, ez a’ szép, ez a’ dicső nemzet, melyet a’gond­viselés az európai szabadság előharczosául ren­delt, 1789-től a’ múlt hó örökre hires napjaiig, miket és hányszor szenvedett politicai recidi­­vák miatt ? Tehát a’ jogok teljes tisztelete mellett, a’ törvényszerűség útján előre ernyedetlenül, mig­­len a’ czélhoz elju­tandunk ! Miként? szerény véleményünket a’ jövő számban elmondjuk. Tor­dán mart. 25-én. Szabó Lajos, B&OJOZS városa polgárai is kitűnő ro­­konszenvet nyilvánítanak a’ nemzet korszerű á­­talános óhajtása iránt, midőn mart. 28-án a' tanácsház eleibe gyűlt számos nép a’ tanács és olvasóegylet házfedeleire kitűzött nemzeti lobo­gók látására éljenzé az uniót, sajtószabadsá­got, törvény előtti egyenlőséget, a’ király ő­élgét, nádor ő fenségét és Kossuth Lajost i­s inditványozá a’ fels. kir. kormányhoz küldendő feliratban országgyűlés és unió szorgalmazá­sát. Mely közkívánat küldöttség által martius 29-én fel is terjesztetett. Farkas. K­raSZBiaistegye mart. 27-ki köz­gyűléséről kezünknél a’ tudósítás. A’ magyar országgyűlésre menendő követekké egy hangu­­lag K­abos Józsefet és Bagó­si Sán­dort választották. Utasítások : a’ részek kü­lön­ viszszacsatlásának sürgetése; eddigi országgyűlésekre (ki­véve a’ közelebbi erdélyit) adott utasításoknak a’ korszellemhez alkalmazása. (Kö­zelebbről bővebben.) HÁLÁS KÖSZÖNET. Galaczi t. ifj Bu­da Miklós ur a’ dévai ev. ref. népiskola se­­gedelmezésére 100 frt. alapítványt tett le azon kikötéssel, hogy alapítványa állandólag néhai édes atyja Buda János nevét viselje, ’s éven­­kinti kamatja a’ tanitó fizetésének fedezésére fordittassék, ingyen tanítandó szegény gyer­­mekekteli díjképpen, valláskülönbség nélkül. Említés nélkül is kiki láthatja, minő nemes lé­lek lakik e’ hálás fiúban és ritka emberbarát­ban. Én azért a’ magát eléggé dicsérő tett to­vábbi magasztalást feleslegesnek vélve, szives köszönetem­ mellett telkemből kívánom, hogy az isten fizesse meg neki zavartalan életboldog­sággal, ’s adjon ezernyi ezer anynyit helyébe! a’ dévai e­v. ref. pap. Cserh­alomíny , mart. 25. Vidékün­kön, hála a’ magyarok istenének, a’ legnagyobb csend, béke uralkodik; ’s ezen nem lehet elég­gé örvendenünk , mint általán azon , hogy a’ már már egygyé lett magyar hazában a’ reformok mind békés m­on Épnek életbe. De ám mi az öröm­­élvezet mámora által igyekszünk el nem kábul­ *) Kérem a’ tisztelt olvasót, nehogy komolyan vegye; gúny lesz ez, mert nem­ is leh­­t egyéb, mi­dőn általa ki volt gúnyolva a’ nemzetek , a’ népek legszentebb joga; mindig a’ szabadság rovására em­legették. Sz. L.

Next