Erdélyi Irodalmi Szemle, 1924 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1924-03-01 / 3-4. szám

ERDÉLYI MAGYAR NOVELLAIRÓK ÉS NOVELLÁK. A novelláról nálunk általában kétféle nézet járja. Az egyik szerint a novella tulajdonképen „kis regény“, melyet néhány epizód betoldásával, leírásokkal, lélektani elemzésekkel, lírai díszítményekkel, stb. stb. könnyen „regény“-nyé lehet kiszéle síteni. Sebesi Samu, Balogh Endre és Gyallay Domokos e kis regényeknek erdélyi kultiválói. Kovács Dezső és Sipos Domokos szerint a novella úgy viszonylik a regényhez, mint a küllő a kerékhez, minélfogva a novella egy önmagában befejezett élet­kép, zárt mű egységes tragikummal vagy komikummal, azonban regénnyé ki nem nyújtható. Jókai novellái azok felfogása mel­lett bizonykodnak; Mikszáthnak, Eötvös Károlynak anekdota­novellái viszont emezek mellett szólnak. Azt, hogy e két fel­fogás közűi melyik célravezetőbb, bajos dolog volna megmon­dani ; bizonyára mindakettő helyes, ha általuk jó novella készül. Az íróra nézve azonban nem közömbös, hogy melyik felfogás szerint ír. Ott van pl. Balogh Endrének egyik legszebb kis regénye, a Fehér rügy. Ebből Kovács Dezső bizonyosan leg­alább hat novellát írt volna. Viszont Sipos Domokosnak Tem­­plomrabló-ját Sebesi Samu szélesre kinyújtott társadalmi kis­regénnyé írta volna át. Nekünk úgy tetszik, hogy az, amit — Sebesi, Gyallay és Balogh után, — kis regénynek neveztünk el, közelebb áll a regényhez, mint a novellához. Mert a novella — ha t. i. a dolog lényegét tekintjük — az egyén életének adja egy kis töredékét, ellenben a regény a társadalom egy csoportjának adja élet­rajzát. A novellában egy egyén („a főszereplő“) életének egy kis része a tulajdonképeni cselekmény. Hogy e kis rész, mondjuk: ez az epizód, csupán egy szellemes öllet, mint Her­­czeg Ferencnél, vagy kedélyes anekdota, melynek folyamán semmi sorsdöntő história nem történik, mint Mikszáth és Eötvös Károly legtöbb novellájában; avagy megfordítva: az egyén életének épen sorsdöntő epizódja, mint Kemény Zsigmond és Gárdonyi elbeszéléseiben,------az teljesen mindegy. A fődolog az, hogy egy ember történetének egy kis — de önmagában zárt egységű — része van befoglalva a novellába. Ezzel szem­ben a regény nemcsak egy embernek, hanem a társadalomnak nemcsak egyetlen epizódját, hanem valamely olyan széles menetű eseményét Írja le, amelyben sok-sok ember vesz részt, megelevenedik benne egy egész korszak embereivel, vidékeivel, szokásaival, ruházatával, épületeivel, gyarlóságaival és erényeivel. A novella lényegében adalék az egyén jellem­rajzához ; a regény egy korszaknak élet- és jellemrajza. Az, hogy milyen terjedelmű az írásmű, nem tartozik a dolog lénye­géhez. Vannak regény terjedelemre kinyújtott novellák (ilyenek Mikszáth regényei általában), viszont vannak novellába zsúfolt regények (mint pl. Jókainak legtöbb elbeszélése).- 176 -

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék