Erdélyi Irodalmi Szemle, 1925 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1925-10-01 / 8. szám

AZ „ELLENZÉK“ TÖRTÉNETI NOVELLA-PÁLYÁZATA. A napokban az Erdélyi Irodalmi Szemle szerkesztőjével beszélgetve, szóba került a történeti novella-pályázat ügye, me­lyet a nyáron az „Ellenzék“ szerkesztősége olyan nagy öko­nómiával kamatoztatott a lap számára. Hogy a Szemle ne menjen el megjegyzés nélkül e kétségtelenül élénk irodalmi mozgalom mellett, elővettük az eltetl lappéldányokat, átfutottuk a több mint 12 vasárnapra beosztott irodalmi mellékleteket s nem csekély élvezetet nyújtott a szellemi olimpiásznak újra át­élése, még pedig — a tiszteletreméltó pályázók minden kiseb­bítése nélkül legyen mondva — különösen a pályázatokhoz fű­ződő kritikai megjegyzésekben. Éppen a felsorakoztatott nyolc esztétikus és egy történelmi szakértő hozzászólása indokolat­lanná tenné a pályázattal való tüzetes és részletes foglalkozást annyival inkább, mert a véleményadások lezárásával maga a bíráló bizottság is a nyilvánosság előtt összegezte az eredményt és hozta meg a maga tárgyilagos döntését. Tehát csupán álta­lános szempontokból kiindulva tesszük az alábbi megjegyzé­seket. Elismerésre méltónak tartjuk a bíráló bizottságnak azt az eljárását, hogy nagy szabadelvüséggel vette igénybe — és észrevehetőleg követte is — a többet látó több szem segítségét. Sőt ezt — a nagyközönség sajtóorgánumában folyván a szellemi torna — magára az olvasó közönség egészére is kiterjesztette. Csupán a publikum részéről beérkezett véleményeknek statisz­tikai ismertetésével maradt adós, ami pedig arról tájékoztatott volna bennünket, hogy az intelligens magyar olvasóközönség­ben mekkora érdeklődés és milyen kritikai ráeszmélést vált­hatott ki egy ilyen népszerű irodalmi esemény. Annyit elárul a bizottsági jelentés, hogy az olvasók rokonszenve nagy mérték­ben hajlott az Apáczai megható sorsát tárgyaló novella felé ; de azt már legfeljebb csak sejteti, hogy az olvasók által fűzött cserkoszorút körülbelül a Berde Mária díjnyertes novellája (Télutó) vihette el. S ha tényleg ez lett volna az eset, ez nagy mértékben erősítette volna a bíráló bizottságnak olyan dönté­sét, hogy a kitűzött jutalmat osztatlanul ennek a pályamunká­nak ítélje oda. Ezt a döntést a hozzászólók nagyobb része (első sorban Tabéry és Molter, de velők együtt Tompa és Gyallai is) erősen- 383 -

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék