Erdélyi Lapok, 1935. január-március (4. évfolyam, 1-74. szám)
1935-01-01 / 1. szám
2 UJEV előtt porcellán, üveg, « os»ze. és díszműárukat leszállított olcsó árokban árusítjuk lg senki másnál ne vásároljon, míg kirakati árainkat és állandó üzleti kiállításunkat meg nem tekinti Komlós Testvérek üveg, porcellán, díszműáruk gyári raktára Oradea-Nagyvárad, Sír. fik. targa (volt Zdldfa u.) 13. Telefon: 372. vünk a magunk között hallott jószavaknak a további erősítő visszhangja akar lenni, s a köztünk való jócselekvések erkölcsének a szószólója, a jó példaadások tanulságainak a hirdetője. Ilyen magunkból való tanulsággal mondjuk a körülöttünk álló nagy családi körnek, hogy a boldogság nem az élvezetekben, s naro a szórakozásokban áll, hanem a jól végzett munka tudatában- És akinek nincs munkája? Azok számára minden nép a maga társadalmi körében kell hogy munkát biztosítson, s így a keresztény magyar társadalomnak is meg kell találnia ezt a belső elrendezkedni tudást Szükséges ehhez, hogy ez a magunk nagy családi közössége ne vigye idegenbe a maga munkaalkalmait és megrendeléseit Másrészt azonban szükséges az is, hogy munkára szorulóink se válogassanak a munkában. Az igényességet alá kell fokoznunk, mint ahogy a jó háziasszony is nemcsak a szalonokban tud helytállani, hanem a konyha kínosabb és napról-napra újrakezdődő fáradságaiban is. Ha társadalmi életünket erre a bülső munkásságra és összetartásra helyezzük, akkor a külső megpróbáltatások se vehetnek erőt rajtunk- Sőt számíthatunk arra, hogy a külső körülmények is aszerint alakulnak, amennyi belső tartalmasságot magunkban tartóssá, folytonossá, tehát szilárd életté tudtunk ternni. Jogrendszer, politika, hatalmi irányok sok birkózása végeredményben mind aszerint alakul, hogy a népek erkölcse és munkája milyen állandósággá tud kifejlődni. Igen, bizonyos dolog, hogy Isten természetmozgató nagy akaratán kivitt a magunk erkölcsi de munkabeli szívós kitartásától függ minden boldogságunk-Boldog újévet kívánunk olvasóinknak. Lenei bácsi írta: Ó, Szemere Klára. A dolog úgy kezdődött, hogy valaki azt mondta a Corso kávéház törzsasztalánál: — Lenci bácsi, nem próbáltál még írni? Novellát, verset, valami könnyű apróságot, akármit. Lenei bácsi fülig pirult, mint a süldő leányzó, amikor tiltott regényolvasáson kapják. Óvatosan kavarhatta szmigtelt kávéscsészéjét, majd laposat pislantva, kibökte: — Próbáltam. —* No és? — Ég semmi. Mi legyen reég? Simó Berci elkacagta magát — Mi? Hát nyomdafesték, bácsim, nyomdafesték. — Gondolod? Attól függ, — emelte óvásra ujját Berci, — Jó-e, amit itát Lened bácsi megigazgatta szarukeretes szemüvegét, apró sündisznószeme felcsillant. — öcsécském, — magyarázta immár szőlész gesztussal, — tud meg, hogy én soha életemben rosszat nem írtam. Vagy ha írtam is, régen volt. Gyerekkoromban. Vagy sihederkoromban. Amikor még lírai húrokat pengettem. Ma már kiforrott, kész poéta vagyok. — És akadékoskodott Berci, — ki mondta ezt neked? Kritikusok, szerkesztők, szakemberek? — Azok nem. Mert nem is tudják, senkifia nem tudja, hogy tiok. Barátom, nekem kötetekre való versem, novellám hever a Bókomban. Meg egy drámakéziratom. Most végeztem rajta az utolsó simításokat. Ha érdekel, holnap elhozok pár apróságot. Felolvasom. — Ne nekem, bácsikám, ne nekem. Az igazat megvallva, nem is értek hozzá. Inkább valami kritikusféle embert ajánlanék. Például Kerédi Bandit. Minden este az Ori Qhban ftketézik. Tíz óra után ott találod— Kritikus? — húzta fel szemöldökét Lenei, —■ minek nekem kritikus? Ú Úgy látom, nem értjük egymást, —■ lökte közelebb székét. —■ Amit írok, az jó. Ez biztos. Holtbiztos. Érzem. Tudora. Na már most, arról van szó, arról lehet csak szó, hogy melyik laphoz vigyem a dolgaimat. Jól van, — engedett Berci, a loholó főpincérnek intve, — próbáld meg esetleg a Híradónál. Hát sok szerencsét bácsikám, sietek, Isten megáldjon. Lenei bácsi egymaga maradt a kávéfoltos, hamulepte márványasztal mellett. Sorsdöntő fordulatok izgalma bizsergette a szivét, ahogy felhajtotta a kapuemert utolsó csöppig. — Vén szamár, — morfondírozott, — vén szamár vagyok, hogy eddig is vártam. Mire vártam? Amikor tíz óra tájt hazatért, nyomban letelepedett az íróasztalához. Kihúzta középső fiókját, három vaskos köteget rakott maga elé. Kibontotta madzagjukat és végigmustrálta az apró gyöngyszembetűkkel telerótt lapokat. Megkótyagosodott, súlytalannak érezte a testét, mintha irdatlan magasságok oxigénes légkörében röppent volna, ahogy sorra kóstolgatta elméje pazar termését. A rózsamintás silány szőnyeg puha pázsittá változott a talpa alatt, falak omlottak le körülötte. Lenei bácsi elizeumi mezőkön játszadozott. Aranyalmát szakított haragoszöldlombú fákról, fűszeres illatokat szívott fel a melle, napsugárfürdőben lubickolt. És teremtett, parancsolt Lenei bácsi soha életében semmit sem teremtett, senkinek sem parancsolt. Csak itt. Csak ilyenkor. Figurák, ötletek, hangulatok fogantak, születtek és járultak elé engedelmesen. Király volt dús képzelete magaszőtte biborkőntösben. Másnap délben bekocogott a Híradó szerkesztőikébe. Fázott, mert a Jobbik átmeneti felöltőjét vette fel, azt, amelyiknek még nem kopott meg a gallérhajtókája. A cipőjét maga pucolta ki tükörfényesre, hogy alig látszott az oldalára vetett tallérnyi folt. infrainf0n Erdélyi Lapok IV. évf., L szám,Kedd, 1935. január 1. A'eszten£e* ünnepség a Irányi udvarban Az új királyi palota felavatása. A diplomáciai kar tisztelgése Bucureşti. Saját tud. Tatarescu miniszterelnök vasárnap Sinaiába utazott és kihallgatáson jelent meg a királynál. Előterjesztette azoknak az ünnepségeknek a programját, amelyek a királyi palota új főépületének január elsején történő felavatása alkalmával lesznek. Eszerint délelőtt fél 11 órakor istentisztelet lesz, a patriarcha-templomban, amelyre a király ünnepi díszkísérettel vonul fel. Jelen lesznek az istentiszteleten a kormány tagjai, katonai és polgári hatóságok képviselői és egyházi előkelőségek. Istentisztelet után a király díszszemlét tart a kivonult csapatok fölött, majd 12 órakor a királyi palotába vonul, ahol fogadja a kormány, a klérus, a katonai és polgári hatóságok és a diplomáciai testület újévi jókívánságait. Ez utóbbi ünnepségek már az új palota központi épületében fognak lezajlani, amely teljesen készen áll. A palota központi épületében két hatalmas bronzkapun lehet bejutni. A jobb oldali kapu gyönyörű márványcsarnokba vezet, amely díszünnepségek tartására van berendezve. Innen vezet fel az uralkodók lépcsője, karrarai márványból faragva. A palota baloldali részén ugyanolyan bronzkapu egy nyolcszögletű csarnokba vezet, amelyből márványlépcső az úgynevezett ,meghívottak lépcsője, emelkedik a harmadik emeletig. A két csarnok között van a roppant nagyságú díszebédlő, ahol 300 meghívott ülhet asztalnál. A trónterem két emelet magasságot foglal el és templomhoz hasonlatosan óriási méretű, 28 méter hosszú s alsó részében lesznek a nagy udvari ünnepélyek, míg a felső, néhány lépcsőfokkal magasabb része a tulajdonképpeni trónterem. Itt áll a trón, dúsan díszített baldachin alatt, márvány oszlopok között. Az udvari irodák az épület jobb szárnyában nyertek elhelyezést. Újévi ajándéknak legpraktikusabb és legolcsóbb egy doboz Ferrovics bonbon Luxus csomagolású finom és friss bonbonokban óriási választék. Gyár és lerakat: Str. Alexandri 28. Fióküzlet: Oradea, Sal Reg. Ferdinand No. 6. Nyiry-ház.