Erdélyi Lapok, 1935. január-március (4. évfolyam, 1-74. szám)

1935-01-01 / 1. szám

2 UJEV előtt porcellán, üveg, « os»ze. és díszműárukat leszállított olcsó árokban árusítjuk lg senki másnál ne vásároljon, míg kirakati árainkat és állandó üzleti kiállításunkat meg nem tekinti Komlós Testvérek üveg­, porcellán, díszműáruk gyári raktára Oradea-Nagyvárad, Sír. fik. targa (volt Zdldfa­ u.) 13. Telefon: 372. vünk a magunk között hallott jószavaknak a további erősítő visszhangja akar lenni, s a köz­tünk való jócselekvések erkölcsének a szószó­lója, a jó példaadások tanulságainak a hirde­tője. Ilyen magunkból való tanulsággal mond­juk a körülöttünk álló nagy családi körnek, hogy a boldogság nem az élvezetekben, s naro a szórakozásokban áll, hanem a jól végzett munka tudatában- És akinek nincs munkája? Azok számára minden nép a maga társadalmi köré­ben kell hogy munkát biztosítson, s így a ke­resztény magyar társadalomnak is meg kell találnia ezt a belső elrendezkedni tudást Szük­séges ehhez, hogy ez a magunk nagy családi közössége ne vigye idegenbe a maga munkaal­kalmait és megrendeléseit Másrészt azonban szükséges az is, hogy munkára szorulóink se válogassanak a munkában. Az igényességet alá kell fokoznunk, mint ahogy a jó háziasszony is nemcsak a szalonokban tud helytállani, hanem a konyha kínosabb és napról-napra újrakezdő­dő fáradságaiban is. Ha társadalmi életünket erre a bülső mun­kásságra és összetartásra helyezzük, akkor a külső megpróbáltatások se vehetnek erőt raj­tunk- Sőt számíthatunk arra, hogy a külső kö­rülmények is aszerint alakulnak, amennyi belső tartalmasságot magunkban tartóssá, foly­tonossá, tehát szilárd életté tudtunk ternni. Jog­rendszer, politika, hatalmi irányok sok birkó­zása végeredményben mind aszerint alakul, hogy a népek erkölcse és munkája milyen ál­landósággá tud kifejlődni. Igen, bizonyos do­log, hogy Isten természetmozgató nagy akara­tán kivitt a magunk erkölcsi de munkabeli szívós kitartásától függ minden boldogságunk-Boldog újévet kívánunk olvasóinknak. L­enei bácsi írta: Ó, Szemere Klára. A dolog úgy kezdődött, hogy valaki azt mondta a Corso kávéház törzsasztalánál: — Lenci bácsi, nem próbáltál még írni? Novellát, verset, valami könnyű apróságot, akármit. Lenei bácsi fülig pirult, mint a süldő leányzó, amikor tiltott regényolvasáson kap­ják. Óvatosan kavarhatta szmigtelt kávés­csészéjét, majd laposat pislantva, kibökte: — Próbáltam. —* No és? — Ég semmi. Mi legyen reég? Simó Berci elkacagta magát — Mi? Hát nyomdafesték, bácsi­­m, nyomdafesték. — Gondolod? Attól függ, — emelte óvásra ujját Berci, — Jó-e, amit i­tát Lened bácsi megigazgatta szarukeretes szemüvegét, apró sündisznószeme felcsillant. — öcsécském, — magyarázta immár sző­lész gesztussal, — tud meg, hogy én soha éle­temben rosszat nem írtam. Vagy ha írtam is, régen volt. Gyerekkoromban. Vagy siheder­­koromban. Amikor még lírai húrokat penget­tem. Ma már kiforrott, kész poéta vagyok. — És akadékoskodott Berci, — ki mondta ezt neked? Kritikusok, szerkesztők, szakem­berek? — Azok nem. Mert nem is tudják, senki­­fia nem tudja, hogy tiok. Barátom, nekem kötetekre való versem, novellám hever a Bó­komban. Meg egy drámakéziratom. Most végeztem rajta az utolsó simításokat. Ha ér­dekel, holnap elhozok pár apróságot. Fel­olvasom. — Ne nekem, bácsikám, ne nekem. Az igazat megvallva, nem is értek hozzá. Inkább valami kritikusféle embert ajánlanék. Például Kerédi Bandit. Minden este az Ori­ Qhban ftke­­tézik. Tíz óra után ott találod­— Kritikus? — húzta fel szemöldökét Lenei, —■­ minek nekem kritikus? Ú Úgy látom, nem értjük egymást, —■ lökte közelebb székét. —■ Amit írok, az jó. Ez biztos. Holtbiztos. Ér­zem. Tudora. Na már most, arról van szó, arról lehet csak szó, hogy melyik laphoz vi­gyem a dolgaimat. Jól van, — engedett Berci, a loholó fő­­pincérnek intve, — próbáld meg esetleg a Híradónál. Hát sok szerencsét bácsikám, sie­tek, Isten megáldjon. Lenei bácsi egymaga maradt a kávéfoltos, hamulepte márványasztal mellett. Sorsdöntő fordulatok izgalma bizsergette a szivét, ahogy felhajtotta a kapuem­ert utolsó csöppig. — Vén szamár, — morfondírozott, — vén szamár vagyok, hogy eddig is vártam. Mire vártam? Amikor tíz óra tájt hazatért, nyomban le­tel­epe­dett az íróasztalához. Kihúzta középső fiókját, három vaskos köteget rakott maga elé. Kibontotta madzagjukat és végigmustrálta az apró gyöngyszembetűkkel telerótt lapokat. Megkótyagosodott, súlytalannak érezte a testét, mintha irdatlan magasságok oxigénes légkörében röppent volna, ahogy sorra kóstol­gatta elméje pazar termését. A rózsamintás silány szőnyeg puha pá­zsittá változott a talpa alatt, falak omlottak le körülötte. Lenei bácsi elizeumi mezőkön ját­szadozott. Aranyalmát szakított haragoszöld­­lombú fákról, fűszeres illatokat szívott fel a melle, napsugárfürdőben lubickolt. És terem­tett, parancsolt Lenei bácsi soha életében semmit sem teremtett, senkinek sem paran­csolt. Csak itt. Csak ilyenkor. Figurák, ötletek, hangulatok fogantak, születtek és járultak elé engedelmesen. Király volt dús képzelete maga­­szőtte biborkőn­tösb­en. Másnap délben bekocogott a Híradó szer­kesztőikébe. Fázott, mert a Jobbik átmeneti felöltőjét vette fel, azt, amelyiknek még nem kopott meg a gallérhajtókája. A cipőjét maga pucolta ki tükörfényesre, hogy alig látszott az oldalára vetett tallérnyi folt. i­­­nfrain­f0­n Erdélyi Lapok IV. évf., L szám,Kedd, 1935. január 1. A'eszten£e* ünnepség a Irá­nyi udvarban Az új királyi palota felavatása. A diplomáciai kar tisztelgése Bucureşti. Saját tud. Tatarescu miniszter­­elnök vasárnap Sinaiába utazott és kihallgatá­son jelent meg a királynál. Előterjesztette azok­nak az ünnepségeknek a programját, amelyek a királyi palota új főépületének január elsején történő felavatása alkalmával lesznek. Eszerint délelőtt fél 11 órakor istentisztelet lesz, a patriarcha-templomban, amelyre a ki­rály ünnepi díszkísérettel vonul fel. Jelen lesz­nek az istentiszteleten a kormány tagjai, kato­nai és polgári hatóságok képviselői és egyházi előkelőségek. Istentisztelet után a király dísz­szemlét tart a kivonult csapatok fölött, majd 12 órakor a királyi palotába vonul, ahol fogadja a kormány, a klérus, a katonai és polgári ható­ságok és a diplomáciai testület újévi jókívánsá­gait. Ez utóbbi ünnepségek már az új palota központi épületében fognak lezajlani, amely tel­jesen készen áll. A palota központi épületében két hatalmas bronzkapun lehet bejutni. A jobb­ oldali kapu gyönyörű márványcsarnokba vezet, amely díszünnepségek tartására van berendez­ve. Innen vezet fel az uralkodók lépcsője, kar­­rarai márványból faragva. A palota baloldali részén ugyanolyan bronzkapu egy nyolcszögle­tű csarnokba vezet, amelyből márványlépcső az úgynevezett ,meghívottak lépcsője­, emelke­dik a harmadik emeletig. A két csarnok között van a roppant nagy­ságú díszebédlő, ahol 300 meghívott ülhet asz­talnál. A trónterem két emelet magasságot foglal el és templomhoz hasonlatosan óriási méretű, 28 méter hosszú s alsó részében lesznek a nagy ud­vari ünnepélyek, míg a felső, néhány lépcső­fokkal magasabb része a tulajdonképpeni trón­terem. Itt áll a trón, dúsan díszített baldachin alatt, márvány oszlopok között. Az udvari iro­dák az épület jobb szárnyában nyertek elhelye­zést. Újévi ajándéknak legpraktikusabb és legolcsóbb egy doboz Ferrovics bonbon Luxus csomagolású finom és friss bonbonokban óriási választék. Gyár és lerakat: Str. Alexandri 28. Fióküzlet: Oradea, Sal Reg. Ferdinand No. 6. Nyiry-ház.

Next