Erdélyi Napló, 1996. május-június (6. évfolyam, 18-26. szám)

1996-06-26 / 26. szám

1996. június 26. Az év elején szenzációs hír járta be a szlo­vákiai magyar és ennek nyomán a magyaror­szági sajtót. A Bodrogközben fekvő Zemplén­­községben honfoglaláskori fejedelmi sírra bukkantak a régészek. Talán Álmos maradvá­nyait rejti a sír. A hírnek az volt a főbenjáró hiányossága, hogy szinte négy évtizedet ké­sett. Ám végül is nem baj, ha a millecentená­­rium idején szóba kerül ez a párját ritkító le­letegyüttes, amely raktárak mélyén pihen. Talán eszébe jut valakinek kikölcsönözni az anyagot, hogy méltó helyen állítsák ki, és bi­zonyítsa, a honfoglaló magyarok nem barbá­rokként jöttek a Kárpát-medencébe, hanem fejlett fémfeldolgozó és textilkészítési tech­nológiai tudással érkeztek - egyes krónikáink szerint már negyedszer - arra a területre, a­­hol élnünk s halnunk kell. A Kassán élő Lukács József nyugdíjas a fel­táráson részt vett, és azóta számtalan előa­dást tartott e leletegyüttesről. Vele beszélget­tünk akkori tapasztalatairól és az összefüggé­sekről. - Milyen körülmények kö­zött fedezték fel a sírt? - A zempléni fejedelmi sír fel­tárására a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Inté­zetének kutatási programjának keretében került sor. A Kelet- Szlovákiára kiterjedő munkálato­kat az intézet Kassára kihelyezett munkacsoportja végezte, mely­ének élén dr. Pásztor János régész állt. A mostanában felröppentett hír azért hatott furcsán, mert már 38 év telt el az ásatások óta. Jómagam 1951-ben részt vettem a Kassához csatolt Bárca község területén folyó régészeti feltárá­son. A zempléni sírt 1955-56 de­rekán találtuk meg. Egy Árvás ne­vezetű zempléni lakos hívta föl fi­gyelmemet a Szélmalom-dombra. Elmentünk a dombra és megdöb­benve láttuk, hogy több tucat kurgánnak nevezett halomsír van a területen. Erről jelentést készí­tettünk és 1958-ban dr. Vojtech Budinsky-Kricka tanár kapta a megbízást a feltárásra. Ezek a kurgánok az i. e. 1. századi kel­ta-dák leleteket őrizték. Semmi­­­­lyen összefüggésben sem álltak az általunk 4-es számmal jelölt halomsírral. Ez huszonegy méter hosszú és tizennyolc méter széles volt. Magassága elérte a két mé­tert a föld felszíne fölött. Ennek a dombnak a közepe táján találtuk meg a sírgödröt. Ennek hossza 3,7 méter, szélessége 2,4 méter és mélysége 144 centiméter volt. A sírgödör körül még további 12 hamvasztásos sírt találtunk az említett korábbi időszakból. A csontváz kelet-nyugati helyzet­ben feküdt, fejjel nyugatnak. A sír északi oldalán lómaradványo­kat találtunk. Ez a tájolás megfe­lel a korabeli magyar temetkezési szokásoknak. Felmerül a kérdés, vajon jogo­san beszélünk-e fejedelmi sírról. Ennek bizonyítéka, hogy az illetőt egyedül temették el. Ez arra utal, h­gy ez a személy életében kü­lönleges tisztség viselője volt. Legalább egy törzsnek, a fejedel­me kellett legyen. A lelet érdekessége, hogy nem egy régebbi kurgánba temették a vezért. A föld eredeti szintje alatt A zempléni kurgán titkai alakították ki az ácsolt sírkam­rát. Ezt szögek nélkül végezték el. Két és fél colos tölgyfagerendákat használtak, lépcsőzetes kikép­zésben. A hamvakat tölgyfako­porsóban találtuk. Persze a ko­porsót nem mai értelemben kell felfogni. Ez egy darab tölgyfából készült, melyet kivájtak. Úgy mint a teknőt vagy a csónakot. Azt is tudni kell, hogy nekünk, magyaroknak a tölgy volt a szent fánk. A Szélmalom-domb sziklán nyugszik. Rajta egy nagyon dur­va, savas kémhatású kavicsréteg található. Ebbe mélyítették a sír­gödröt. Száz méterre a sírtól egy kőbánya található, ahonnan fa­ragott terméskövet szállítottak a helyszínre, s abból egy piramist emeltek a sírgödör fölé. Már ez önmagában is jelentős anyag­­mozgatással járt, hiszen az eltá­volított kövek majd egy vagont töltöttek meg. Erre azután több vonatszerelvénnyi homokot hord­tak. A legközelebbi homoklelő­hely Szőlőskén, Borsi mellett ta­lálható. Ez úgy 15 kilométernyire fekszik Zempléntől. A szomotori hegyen is van­ homok, hasonló tá­volságra a helyszíntől, ám azt a Bodrog folyón keresztül kellett volna odahordani. Ez a finom ho­mok tehát idegen anyag volt, és fantasztikus mennyiségben kel­lett odaszállítani. A sír körül egy 12,5 méteres kört alakítottak ki vörös agyag­ból, ami szintén idegen anyagot képviselt a helyszínen. A terra rossának mondott agyag legköze­lebbi lelőhelye Szepsi környékén van vagy a Dunántúlon. Ennek elkészítése szintén jelentős a­­nyagmozgatással járt, hiszen az agyagot egy 90 centiméter széles és majd egy méter mély, kört ké­pező gödörbe helyezték. Ez min­den jel szerint egy sámánisztikus bűvkör lehetett. - Mindez kétséget kizáróan bizonyítja, valóban jelentős személyiség nyugodott a sír­ban. Ámde egy személy rangját a sírmellékletek mennyisége és minősége is meghatározza. Mi­lyen leletegyüttesre találtak a sírban? - 3955 darab arany- és ezüst-, illetve aranyozott ezüsttárgyat ta­láltunk összesen. Ebbe a számba nem vettem be a bronz- és vas­tárgyakat. A fejedelmet teljes díszruhában és felszerelésben te­mették el. Megtaláltuk teljes öv­garnitúráját a díszkarddal e­­gyütt. Feje mellett helyezték el ivócsészéjét. Ez utóbbi lelet azért bír különleges fontossággal, mert azóta sem került elő ilyen ivócsa­­nak a Kárpát-medencén belül. Ezekkel ez idáig csak az úgyneve­zett Kamennaja Babákon, vagyis az orosz és ukrán sztyeppéken felállított kőbálványokon talál­koztunk. A múlt század vége tá­járól több leírás számol be ezek­ről. Már akkor feltételezték, hogy ezeknek a bálványoknak közük lehet a magyarsághoz, de mivel ilyen csészére nem akadtak a ré­gészek, így a szakma szkeptiku­san ítélte meg az ügyet. A fejedelem mellett heverhe­tett a tegez is, melynek aranyle­mez-borítását találtuk meg. Ben­ner öt nyílhegy nyert elhelyezést. Tarsolyában megtaláltuk a csiho­lóvasat. Lábánál - a koporsón be­lül - helyezték el a teljes lószer­számot a nyereggel együtt, még­hozzá olyan helyzetben, mint a­­mikor a lovas nyergelni készül. A nyereg mellett ott állt a ló ivóved­re is. A tetem nyakát aranydrót­karika díszítette, s azon egy fül­bevaló lógott. Ismerünk kelta és egyéb korabeli párhuzamokat. Minden esetben fejedelmi rangú személy kiváltsága volt az arany­karika viselése. Ezenkívül mindkét kezét és lábát szintén aranydrótkarika dí­szítette. Ruházatának főleg felső része volt díszes, de ehhez hasonló dí­szítés borította az övgarnitúrát és a kard vezérlő szíjait is. A díszek nagyobb része kúp alakú volt. Ezekből 172 darabot találtunk. Ezenkívül 34 lapos és 79 szív for­májú gomb is díszítette az egyko­ri ruhadarabot. Minden darabot persze nem sorolhatok föl a majd négyezer közül, de említést érdemel még az öt varkocskorong. Ezek a melle tájékán nyertek elhelyezést. Ket­tő közülük turulos díszítésű volt (a turult a kerecsensólyommal a­­zonosították a kutatók). A másik palmettás díszítésű volt. Egy vág­tató lovat ábrázolt, mely az avar­kontinuitás bizonyítéka lehetne. Az ötödik egy haj­ad­óné lehetett, ez életfát ábrázolt. A koporsóban nagyjából hatvan centiméteres ruhafoszlányokat is találtunk. Frantisek Kuchman, a brnói Bo­tanikai és Mikrobiológiai Tanszék munkatársa megállapította, hogy kard-, illetve kreppszerű anyago­kat képviselnek, méghozzá na­gyon tökéletes kivitelben. Tehát ezek a textíliák vetekednek szá­zadunk géppel szőtt termékeivel. Szólnom kell a kardról is, mely jó állapotban került elő. Ez a honfoglaló szablyák jellegzetes típusát képviseli. Hasonlít a Bécsben őrzött úgynevezett Atti­­la-kardhoz és a Dnyeper mentén vagy a távoli Kubányban talált fegyverekhez.­­ Fettich Nándor feltételez­te, hogy Álmos hamvait rejti a sír. Ezt azonban szinte a szak­ma teljessége elvetette.­­ Amint említettem, csupán ez az egy fejedelmi sír került napvi­lágra a Kárpát-medencében, e­­zért váltott ki vitákat a kérdés. A legnagyobb vitát azok a szemé­lyek indították el, akik Fettich Nándor régésszel szemben a sze­mélyeskedéstől sem riadtak visz­­sza. Annak idején a Szlovák Tu­dományos Akadémia őt kérte föl, hogy a leletanyagot rekonstruálja és értelmezze. Három ízben járt személyesen a különböző helyszí­neken. Halála előtt meglátogat­tam Budapesten, és akkor egy e­­zeroldalas feldolgozást mutatott nekem erről a kérdésről. Ő való­ban azt állította, hogy Álmos ve­zér, vagyis Árpád apja nyugodott Zemplénben. Ezzel a nézettel jó­magam is vitatkoztam, mondván, helyében óvatosabb lennék. Nem szabad elfelednünk, azóta már 1100 év telt el, a szálak kibogozá­sa óriási nehézségekbe ütközik. Ha a krónikákat nézzük, ak­kor Álmos 819-820-ban szüle­tett. A honfoglalás idején már leg­alább 75 éves volt. Az elvégzett antropológiai vizsgálat a sírha­lomban nyugvó férfit nagyjából ötvenévesnek mondta. Ilyen nagy tévedést a korabeli eljárások sem engedtek meg. Krónikáink Ál­most és az Árpádokat is magas növésű férfiakként írták le. A sír azonban egy alacsony férfi ham­vait takarta. Tehát ezért sem tud­tam elfogadni Fettich véleményét. - Mi lett a lelet sorsa? - 1960 táján kiállítást rendez­tek az anyagból Kassán, de azon a kardot nem állították ki, úgy­mond azért, hogy a kassai ma­gyarok ne lássák, milyen fegyve­rekkel rendelkeztek őseik. Akko­riban több kiállításon szerepelt az anyag. Azután elraktározták. Fettich és Budinsky-Kricka egy német nyelvű publikációban tették közzé az anyag feldolgozá­sát, néhány szakfolyóiratban sor került a lelet ismertetésére és egy éles vitára a szlovák és magyar szakemberek között. Azóta csönd honol e lelet körül, még ha a szakma - természetesen - szá­mon tartja is. Vélhetőleg a nyitrai Régészeti Intézet lerakatában po­rosodik ez a páratlan kincs. Kiál­lítása valóban időszerű feladat lenne, ámde akadályokba ütkö­zik. A miskolci Herman Ottó Mú­zeum kérte az anyagot, hogy a millecentenárium alkalmából ki­állíthassa, de ezt szlovák részről elutasították. A zempléni és a bécsi kard összehasonlítása dr. Fettich Nándor rekonstrukciója alapján eral Balassa Zoltán

Next