Erdélyi Napló, 1996. május-június (6. évfolyam, 18-26. szám)
1996-06-26 / 26. szám
1996. június 26. Az év elején szenzációs hír járta be a szlovákiai magyar és ennek nyomán a magyarországi sajtót. A Bodrogközben fekvő Zemplénközségben honfoglaláskori fejedelmi sírra bukkantak a régészek. Talán Álmos maradványait rejti a sír. A hírnek az volt a főbenjáró hiányossága, hogy szinte négy évtizedet késett. Ám végül is nem baj, ha a millecentenárium idején szóba kerül ez a párját ritkító leletegyüttes, amely raktárak mélyén pihen. Talán eszébe jut valakinek kikölcsönözni az anyagot, hogy méltó helyen állítsák ki, és bizonyítsa, a honfoglaló magyarok nem barbárokként jöttek a Kárpát-medencébe, hanem fejlett fémfeldolgozó és textilkészítési technológiai tudással érkeztek - egyes krónikáink szerint már negyedszer - arra a területre, ahol élnünk s halnunk kell. A Kassán élő Lukács József nyugdíjas a feltáráson részt vett, és azóta számtalan előadást tartott e leletegyüttesről. Vele beszélgettünk akkori tapasztalatairól és az összefüggésekről. - Milyen körülmények között fedezték fel a sírt? - A zempléni fejedelmi sír feltárására a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézetének kutatási programjának keretében került sor. A Kelet- Szlovákiára kiterjedő munkálatokat az intézet Kassára kihelyezett munkacsoportja végezte, melyének élén dr. Pásztor János régész állt. A mostanában felröppentett hír azért hatott furcsán, mert már 38 év telt el az ásatások óta. Jómagam 1951-ben részt vettem a Kassához csatolt Bárca község területén folyó régészeti feltáráson. A zempléni sírt 1955-56 derekán találtuk meg. Egy Árvás nevezetű zempléni lakos hívta föl figyelmemet a Szélmalom-dombra. Elmentünk a dombra és megdöbbenve láttuk, hogy több tucat kurgánnak nevezett halomsír van a területen. Erről jelentést készítettünk és 1958-ban dr. Vojtech Budinsky-Kricka tanár kapta a megbízást a feltárásra. Ezek a kurgánok az i. e. 1. századi kelta-dák leleteket őrizték. Semmilyen összefüggésben sem álltak az általunk 4-es számmal jelölt halomsírral. Ez huszonegy méter hosszú és tizennyolc méter széles volt. Magassága elérte a két métert a föld felszíne fölött. Ennek a dombnak a közepe táján találtuk meg a sírgödröt. Ennek hossza 3,7 méter, szélessége 2,4 méter és mélysége 144 centiméter volt. A sírgödör körül még további 12 hamvasztásos sírt találtunk az említett korábbi időszakból. A csontváz kelet-nyugati helyzetben feküdt, fejjel nyugatnak. A sír északi oldalán lómaradványokat találtunk. Ez a tájolás megfelel a korabeli magyar temetkezési szokásoknak. Felmerül a kérdés, vajon jogosan beszélünk-e fejedelmi sírról. Ennek bizonyítéka, hogy az illetőt egyedül temették el. Ez arra utal, hgy ez a személy életében különleges tisztség viselője volt. Legalább egy törzsnek, a fejedelme kellett legyen. A lelet érdekessége, hogy nem egy régebbi kurgánba temették a vezért. A föld eredeti szintje alatt A zempléni kurgán titkai alakították ki az ácsolt sírkamrát. Ezt szögek nélkül végezték el. Két és fél colos tölgyfagerendákat használtak, lépcsőzetes kiképzésben. A hamvakat tölgyfakoporsóban találtuk. Persze a koporsót nem mai értelemben kell felfogni. Ez egy darab tölgyfából készült, melyet kivájtak. Úgy mint a teknőt vagy a csónakot. Azt is tudni kell, hogy nekünk, magyaroknak a tölgy volt a szent fánk. A Szélmalom-domb sziklán nyugszik. Rajta egy nagyon durva, savas kémhatású kavicsréteg található. Ebbe mélyítették a sírgödröt. Száz méterre a sírtól egy kőbánya található, ahonnan faragott terméskövet szállítottak a helyszínre, s abból egy piramist emeltek a sírgödör fölé. Már ez önmagában is jelentős anyagmozgatással járt, hiszen az eltávolított kövek majd egy vagont töltöttek meg. Erre azután több vonatszerelvénnyi homokot hordtak. A legközelebbi homoklelőhely Szőlőskén, Borsi mellett található. Ez úgy 15 kilométernyire fekszik Zempléntől. A szomotori hegyen is van homok, hasonló távolságra a helyszíntől, ám azt a Bodrog folyón keresztül kellett volna odahordani. Ez a finom homok tehát idegen anyag volt, és fantasztikus mennyiségben kellett odaszállítani. A sír körül egy 12,5 méteres kört alakítottak ki vörös agyagból, ami szintén idegen anyagot képviselt a helyszínen. A terra rossának mondott agyag legközelebbi lelőhelye Szepsi környékén van vagy a Dunántúlon. Ennek elkészítése szintén jelentős anyagmozgatással járt, hiszen az agyagot egy 90 centiméter széles és majd egy méter mély, kört képező gödörbe helyezték. Ez minden jel szerint egy sámánisztikus bűvkör lehetett. - Mindez kétséget kizáróan bizonyítja, valóban jelentős személyiség nyugodott a sírban. Ámde egy személy rangját a sírmellékletek mennyisége és minősége is meghatározza. Milyen leletegyüttesre találtak a sírban? - 3955 darab arany- és ezüst-, illetve aranyozott ezüsttárgyat találtunk összesen. Ebbe a számba nem vettem be a bronz- és vastárgyakat. A fejedelmet teljes díszruhában és felszerelésben temették el. Megtaláltuk teljes övgarnitúráját a díszkarddal együtt. Feje mellett helyezték el ivócsészéjét. Ez utóbbi lelet azért bír különleges fontossággal, mert azóta sem került elő ilyen ivócsanak a Kárpát-medencén belül. Ezekkel ez idáig csak az úgynevezett Kamennaja Babákon, vagyis az orosz és ukrán sztyeppéken felállított kőbálványokon találkoztunk. A múlt század vége tájáról több leírás számol be ezekről. Már akkor feltételezték, hogy ezeknek a bálványoknak közük lehet a magyarsághoz, de mivel ilyen csészére nem akadtak a régészek, így a szakma szkeptikusan ítélte meg az ügyet. A fejedelem mellett heverhetett a tegez is, melynek aranylemez-borítását találtuk meg. Benner öt nyílhegy nyert elhelyezést. Tarsolyában megtaláltuk a csiholóvasat. Lábánál - a koporsón belül - helyezték el a teljes lószerszámot a nyereggel együtt, méghozzá olyan helyzetben, mint amikor a lovas nyergelni készül. A nyereg mellett ott állt a ló ivóvedre is. A tetem nyakát aranydrótkarika díszítette, s azon egy fülbevaló lógott. Ismerünk kelta és egyéb korabeli párhuzamokat. Minden esetben fejedelmi rangú személy kiváltsága volt az aranykarika viselése. Ezenkívül mindkét kezét és lábát szintén aranydrótkarika díszítette. Ruházatának főleg felső része volt díszes, de ehhez hasonló díszítés borította az övgarnitúrát és a kard vezérlő szíjait is. A díszek nagyobb része kúp alakú volt. Ezekből 172 darabot találtunk. Ezenkívül 34 lapos és 79 szív formájú gomb is díszítette az egykori ruhadarabot. Minden darabot persze nem sorolhatok föl a majd négyezer közül, de említést érdemel még az öt varkocskorong. Ezek a melle tájékán nyertek elhelyezést. Kettő közülük turulos díszítésű volt (a turult a kerecsensólyommal azonosították a kutatók). A másik palmettás díszítésű volt. Egy vágtató lovat ábrázolt, mely az avarkontinuitás bizonyítéka lehetne. Az ötödik egy hajadóné lehetett, ez életfát ábrázolt. A koporsóban nagyjából hatvan centiméteres ruhafoszlányokat is találtunk. Frantisek Kuchman, a brnói Botanikai és Mikrobiológiai Tanszék munkatársa megállapította, hogy kard-, illetve kreppszerű anyagokat képviselnek, méghozzá nagyon tökéletes kivitelben. Tehát ezek a textíliák vetekednek századunk géppel szőtt termékeivel. Szólnom kell a kardról is, mely jó állapotban került elő. Ez a honfoglaló szablyák jellegzetes típusát képviseli. Hasonlít a Bécsben őrzött úgynevezett Attila-kardhoz és a Dnyeper mentén vagy a távoli Kubányban talált fegyverekhez. Fettich Nándor feltételezte, hogy Álmos hamvait rejti a sír. Ezt azonban szinte a szakma teljessége elvetette. Amint említettem, csupán ez az egy fejedelmi sír került napvilágra a Kárpát-medencében, ezért váltott ki vitákat a kérdés. A legnagyobb vitát azok a személyek indították el, akik Fettich Nándor régésszel szemben a személyeskedéstől sem riadtak viszsza. Annak idején a Szlovák Tudományos Akadémia őt kérte föl, hogy a leletanyagot rekonstruálja és értelmezze. Három ízben járt személyesen a különböző helyszíneken. Halála előtt meglátogattam Budapesten, és akkor egy ezeroldalas feldolgozást mutatott nekem erről a kérdésről. Ő valóban azt állította, hogy Álmos vezér, vagyis Árpád apja nyugodott Zemplénben. Ezzel a nézettel jómagam is vitatkoztam, mondván, helyében óvatosabb lennék. Nem szabad elfelednünk, azóta már 1100 év telt el, a szálak kibogozása óriási nehézségekbe ütközik. Ha a krónikákat nézzük, akkor Álmos 819-820-ban született. A honfoglalás idején már legalább 75 éves volt. Az elvégzett antropológiai vizsgálat a sírhalomban nyugvó férfit nagyjából ötvenévesnek mondta. Ilyen nagy tévedést a korabeli eljárások sem engedtek meg. Krónikáink Álmost és az Árpádokat is magas növésű férfiakként írták le. A sír azonban egy alacsony férfi hamvait takarta. Tehát ezért sem tudtam elfogadni Fettich véleményét. - Mi lett a lelet sorsa? - 1960 táján kiállítást rendeztek az anyagból Kassán, de azon a kardot nem állították ki, úgymond azért, hogy a kassai magyarok ne lássák, milyen fegyverekkel rendelkeztek őseik. Akkoriban több kiállításon szerepelt az anyag. Azután elraktározták. Fettich és Budinsky-Kricka egy német nyelvű publikációban tették közzé az anyag feldolgozását, néhány szakfolyóiratban sor került a lelet ismertetésére és egy éles vitára a szlovák és magyar szakemberek között. Azóta csönd honol e lelet körül, még ha a szakma - természetesen - számon tartja is. Vélhetőleg a nyitrai Régészeti Intézet lerakatában porosodik ez a páratlan kincs. Kiállítása valóban időszerű feladat lenne, ámde akadályokba ütközik. A miskolci Herman Ottó Múzeum kérte az anyagot, hogy a millecentenárium alkalmából kiállíthassa, de ezt szlovák részről elutasították. A zempléni és a bécsi kard összehasonlítása dr. Fettich Nándor rekonstrukciója alapján eral Balassa Zoltán