Ergonómia, 1992 (25. évfolyam, 1-5. szám)
1992 / 1. szám
Ergonómia 92/1. Varga Károly A műszaki kultúra fejlesztésének gazdaságpszichológiai és ergonómiai vonatkozásai Az „emberi erőforrás” téma kultiválásához nagy várakozásokat fűztünk. Ez főleg addig volt kreatív, amíg újdonságértéke volt, amíg meg lehetett hökkenteni (és meg kellett győzni egyes „régi gondolkodású elemeket” azzal és arról, hogy az emberi tőke milyen csodákra képes. (Egyetemi vagy TIT-típusú előadásokban pl. nagyon jól vette ki magát Odioménak a ,vstratégikus emberi erőforrás menedzsment" diszciplínája egyik megalapítójának az a kedvenc érve, hogy az USA-ban kevesebb, mint két és fél millió farmer termeli meg több, mint 230 millió ameriaki eledelét, takarmányát, ruházati nyersanyagát és részben fűtő- és üzemanyagát is, nem azért mert technikailag jól el van látva traktor és műtrágya tekintetében az orosz kolhozparaszt sem marad el nagyon tőle, hanem mert olyan magas a szakszerűsége és különösen a sűrű mezőgazdasági kutatóhálózattal való kapcsolata, egyszóval emberi tőkéje. Ehhez a kellemesen meglepődött hallgatók gyors fejszámolást imitáló durva sacco-ással hozzá szokták csapni egyfelől a kolhozparasztok tömegének a szorzószámát, másfelől az Amerikából évente importált gabona millió tonnáit, és létre is jött a bűvös hatás: csakugyan jó volna nekünk is megtalálni a bölcsek kövét, a rosszirányú erőfeszítések helyett igen könnyedén elővarázsolni az ámulatba ejtő gazdasági sikereket.) Aztán itt van ez a vitág legsikeresebb félszáz nagyvállalatának titkát firtató bestseller, a Peters és Waterman - féle „Kiválóság nyomában ” (melynek magyarra ferdítésében ugyan a cím „Siker nyomában ”-ra csavarása volt a legártatlanabb átültetési hiba, számos helyen éppen provokatív újdonságait csapta agyon a fordító és lektora ismerős és hamis közhelyekkel; néhány merész állítása azért átszivárgott a mai magyar közgondolkozásba is, pl. hogy a vállalat sikerében több része van átélt filozófiájának, kultúrája színvonalának, mint műszaki és gazdasági erősségeinek). Szóval itt van ez az új üzenet, amely tovább pontosítja a nagyértékű emberi erőforrásban rejlő forrás helyét. Ez nemcsak és nem is elsősorban a kiváló oktatásban megszerezhető szaktudás, amivel a Nobel-díjas Schultz értelmében vett emberi tőkével szabályosan gazdálkodni lehet, mint egy viszonylag nem nagy ráfordítás viszonylag biztos megtérülésével, hanem a sokkal kevésbé megfogható motiváció a kiválóságra, a szinte emberfeletti szívósságra, elkötelezettségre, leleményre. Ezt az extraprofitot, extra szerencsét hozó titokzatos minőséget aztán igazán jó lett volna birtokba venni, kifejleszteni vagy bárhogyan megszerezni. Ebben segítsetek hát, gazdaságpszichológusok! Különösen most, a rendszerváltás időszakában... PSZICHOLÓGIAI MODELLEK A MŰSZAKI FEJLESZTÉSRŐL ÉS A VÁLLALKOZÁSRÓL (1) .A technológiatranszfer teljesítménymotivációs függvénymodeljében” (Vö. McClelland, 1969) a technológiatranszfer - f (innovátor, innováció, a transzfercsatorna szerkezete, fogadó), vagyis a műszaki kultúra célbajutása - akár saját, akár idegen innovációs forrásból indul el - a folyamat négy szakaszának vagy tényezőjének releváns értékétől függ. Ehhez a motivációs elméletből levezetett döntő specifikáció az, hogy a függvénykapcsolatban szereplő minden egyes független változó mögött milyen embertípus áll. A teljesítmény- vagy hatékonyságmotivált személyiség azokat a tevékenységeket preferálja, amelyek megengedik neki, hogy céljait a mérsékelt nehézségi szinten tűzze ki (ahol tehát sem a feladat könnyűsége, sem a vakszerencse, hanem éppen a saját rátermettsége és erőfeszítései állnak a siker mögött). Az ennek a személyiségtípusnak modálisan megfelelő foglalkozástípus a vállalkozó, a kezdeményező üzletember, aki állandóan olyan célokat tűz ki magának, amelyek némi feszültség árán túllépik a közvetlenül, egyszerűen elérhetőt, ám ugyanakkor némi célirányos, közepesen nagy (de nem idegesítő, szétzuáló) erőfeszítés nyomán meghozzák számára azt az eredményt, amin rögtön és tárgylag lemérheti, hogy jól végezte-e a dolgát, vagyis jól kamatoztatta-e képességeit és egyéb személyiségvonásait, melyek pozitív értékéről meg van győződve. Az órát már a rómaiak felfedezték, de csak játékként kezelték. Egy általános vállakozói klíma kell ahhoz, hogy elegendő energikus vállalkozó szülessék, akik a műszaki innovációk szociális hasznosítás felé terelésének folyamatát mozgásban tartják. Ámde ebben a klímában-kultúrában sajátos szerepet nyernek a maguknak az innovációknak, a csatornáknak és a fogadóknak paraméterei is. Legjobb példa erre a Xerox üzleti viágsikere, szembeállítva az alapkutatási eredmények és objektív társadalmi igény szintjén vele párhuzamba állítható gyermekenurézist gyógyító elektromos lepedővel, ahol a két termék drasztikus sikerszintje közötti különbségért legin-