„Érted Vagyok”, 1995 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1995-08-01 / 4. szám

V ■■ ' ^ Az autó súlyosan terheli a környezetet és a társadalom lelkiismeretét. Az utóbbit optimista jóslatokkal igyekeznek megnyugtatni, amelyek gyakran lódításnak — ökolódításnak — bizonyulnak. Mióta az autó a Zöldek és a természetért, egészségükért aggódó emberek kritikus figyelmének középpontjába került, az autóipar egyre hangosabban fújj­a a reklám­harsonát: a katalizátor, az újrahasznosítás, a villanyautó, a bio-üzemanyag minden problémát megold. Ám, ha tüzetesebben megvizsgáljuk a „jövő megoldásait”, többségük délibábnak bizonyul. Ilyenekből szedtünk össze egy csokorra valót. 1. ekolóditás: Az újrahasznosítás eltünteti az autóroncsokat, megszünteti a roncstelepeket. Az­ újrahasznosítás az élettartamuk végére érkezett áruk lehetőleg értéktartó további vagy újbóli hasznosítását jelenti. Ha ez nem lehetséges, akkor legalább az anyagot kell visz­­szanyerni. A divatos kifejezést gyakran használják megtévesztő érte­lemben. Egyes autógyárak például műanyagból, formába fú­­vással állítják elő a benzintartályt. Közben 40 % hulladék keletkezik, ami teljesen gazdaságtalanná tenné a technológiát, ha a folyadékot nem olvasztanák be azonnal. A gyár reklám­osztálya ezt 40 százalékos újrahasznosítási részarányként pró­bálja feltüntetni — noha az anyag sohasem hagyta el az üzem területét. Igazából majd, ha a tartályok fele régi darabok újra­A könnyűfém, a műanyag és a szélcsatorna ellenére az új autók inkább több, mint kevesebb benzint fogyasztanak elődeiknél. Ez nemcsak olyan szélsőséges példákra igaz, mint a Mercedes S kategóriája, hanem egyebek között a Golf Illasra is. A biztonság növelése érdekében megerősített 3. ekolódiás: Itt valami bűzlik! Semleges laboratóriumi vizsgálatok megál­lapították, hogy egyes autók intelligens motorelektronikája egye­síteni tudja a kellemest a hasznossal: a szabványos ellenőrzési ciklus során, teljesíti, más körülmények között durván túllépi a határértékeket, így az autó szabályos és ráadásul megy is. Nagy kérdőjel a katalizátor tartós hatása. Erre még hiányzik az elfogadható szabályozás. Legalább 80 000 kilométert kellene egységes minimumként előírni, de inkább az autó egész élet­tartamát. A túl kis katalizátor, vagy az üzemzavarra hajlamos gyújtóberendezés eleve kérdésessé teszi a gyár szándékainak komolyságát. Ha a törvényhozók új szabályozást akarnak bevezetni, az autóipar nagy komolyan bizonygatja, hogy lehetetlent kívánnak 4. ekolódnál. A sebességkorlátozás tisztán tartja a levegőt. Az autók károsanyag-kibocsátása nem elsősorban a se­bességtől függ, hanem a közlekedés áramlásának egyen­letességétől. Ha folyamatosan halad a forgalom, a nagyobb sebesség nem jelent feltétlenül fokozott emissziót, sőt a motorok jelleggörbéjének megfelelően a kibocsátás még csökkenhet is. Mihelyt azonban a forgalom a túlzásba vitt akadályozás miatt akadozni kezd, megnő a levegő­­szennyezés. Nagyobb sebesség kisebb fogyasztással járhat, és így hoz­zájárulhat az üvegház­hatással fenyegető széndioxid-kibocsátás • • Ökolódítások Környezetbarát autó­­ fából vaskarika felhasználásával készül, akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van Kánaán. Mások számadatokkal áltatják az ilyesmiben járatlan átlagpol­gárt. A Mercedes büszkén jelenti, hogy évente 180 tonna papír­­hulladékot használ fel a kesztyűtartók gyártásához. Kolosszális , illetve annak tűnik, amíg meg nem tudjuk, hogy Németor­szágban naponta 15 000 tonna papírt dolgoznak fel újra.. Sántikál egyes gyárak visszavásárlási garanciája is: a nehezen feldolgozható, karambolos kocsikra ez nem vonatkozik, tehát jó néhány évig tart, amíg első ízben be kell tartani szavukat. Az újrahasznosítás persze nagyszerű dolog, de csak az első lépéseknél tartunk. A hulladékhegyek még nőnek egy darabig. karosszéria, vastagabb zajszigetelés, a sok-sok kényelmi be­rendezés növeli az autó tömegét, és ezzel a motorok hatásfo­kának javítása nem tart lépést. Sőt, a megszokott dinamika és sebesség tartásához nagyobb motor kell, természetesen nagyobb fogyasztással, tele. Ez volt a helyzet legutóbb Németországban az úgynevezett Tüpfer-szabvánnyal, amely szerint a dízel­üzemű jármű csak akkor minősül különösen környezet­­barátnak, ha kilométerenként csak 0,08 gramm szilárd részecskét bocsát ki. A rendelet mégis kijött, és láss csodát, minden gyár egykettőre megfelelt az előírásnak. A poén az, hogy annak elérése, hogy az Egyesült Ál­lamok mai határértékeit teljesítő autóból Very Low Emission Vehicle (nagyon kis károsanyag-kibocsátású jármű) legyen, amely 90%-kal kevesebb szénhidrogént és 80%-kal kevesebb nitrogénoxidot bocsát ki, átlago­san csak 170 dollár többletköltségbe kerülne. Ennyit remélhetőleg megér a természet­ csökkenéséhez. Ennek oka, hogy például 60-nál sok autó nem a legmagasabb sebességfokozatban halad, különösen az auto­mata váltós kocsik. A motor pörgetése pedig növeli az emisz­­sziót. Az ésszerűtlen korlátozásra jó példa Budakeszi, a hegyol­dalban vezető, elég meredek főutcában 40 km/óra a megenge­dett sebesség. Lefelé ezt a biztonság indokolja — meg ne szaladjon az autó! De felfelé?! Aki betartja, annak másodikban bőg a motorja, mert harmadikban 40-nel nem megy fel az autó. A hatás valóságos gáztámadás az ott lakók ellen. 2. ekolóditás: A korszerűbb technológia egyre takarékosabbá teszi az autókat. A katalizátoros technika révén autóink olyan „tiszták”, hogy további előrelépés szükségte­len, de lehetetlen is. fitted vagyok” Környezetvédelem 28 • 1995. augusztus

Next