„Érted Vagyok”, 1995 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1995-08-01 / 4. szám

Környezetvédelem skred vagyok” 1995. augusztus • 29­ ­. ökolódítás: A villanyautó nem termel kipufogógázt és nagyon gazdaságos, ez a jövő járműve. Az állítás igazságtartalma függ attól is, hogy miképpen jutnak a villamosáramhoz. Ha fosszilis tüzelőanyagot (szén, kőolaj, földgáz) égető erőműben, akkor a villanyautó nagyobb arányú elterjedése még növelheti is a széndioxid- és kéndio­xid-kibocsátást. Ott, ahol az atom- és a vízierőművek domi­nálnak, csakugyan javítható a levegő tisztasága villa- 6. ökolódítás: Napenergiával ingyen lehet autózni. Az autó felületén elhelyezett szolárcellák sajnos nem adnak elegendő energiát az autó mozgatásához. A nap egy négyzet­méterre 1000 wattot sugároz, a legjobb kísérleti napelemek ennek negyedét hasznosítják, a kapható kivitelek tíz százalékát. Nyomorúságos öt lóerőhöz legalább 40 négyzetméter szolár­­célra kellene — mindig merőlegesen beállítva a napsugárzás irányára. Ez nem megy, a tetőn elhelyezett napelem működ­tetheti a tűző napsütésen hagyott autót szellőztető ventillátort, de többre nem képes, más autókkal, de az ilyen terület ma még ritka. A közlekedési problémákat azonban nem oldja meg a villanyautó — sőt súlyosbítja. Rövid hatótávolsága és kis sebessége miatt csak második járműként jöhet szóba, tehát további parkolófelületet és útfelületet igényel. Több autó — nagyobb dugók — több kipufogógáz. Nem sokkal realisztikusabb az elképzelés, hogy telepített szolárcellával kell tölteni a villanyautó csereakkumulátorát. Műszakilag megoldható lenne, de autónként 100 000 márkáért kellene napelemet létesíteni, ugyanannyiba kerülne maga a villanyautó, és további 150 000 márkát kellene kiadni a vezérlő elektronikára meg a cseretelepre. Kiszámították, hogy a mai éjszakai áramtarifát alapul véve az egész 217 év alatt térülne meg, és a napelem 15 esztendő alatt szolgáltatná vissza azt az energiát, amit a gyártásába fektettek. 7. ökolódítás: A gázolaj környezetbarát repceolajjal helyettesíthető. A dízelmotor csakugyan működik repceolajjal, de nagyon rövid ideig. A Német Szövetségi Kutatási Mi­nisztérium megbízásából a Porschénál végzett vizsgá­latok során a kísérleti motorok 150-200 üzemóra után tönkrementek. Besült dugattyúgyűrűk, elkokszosodott befecskendező szivattyúk okozták a bajt, és még azt megelőzően a fogyasztás, a zaj és az emisszió drasztikus növekedését. Már az új motorok sem működtek kielé­­ítően, a CO- és a részecskekibocsátás megkétszerező­­ik a dízelmotorhoz képest, a szénhidrogén- és az al­dehid-emisszió ötször akkora, és ehhez járulnak a repceki­pufogógáz rákkeltő összetevői. Problémamentesen használható viszont a repceolajból és metilalkoholból nyert repcemetil-észter. Ezzel az a baj, hogy egy ország teljes repcetermő területe csak a felhasznált gáz­olaj egy százalékának kiváltására elegendő. Több repcét venni pedig nem tanácsos, mert a földekről dinitrogénoxid száll fel, ami 290-szer annyira befolyásolja az éghajlatot, mint a széndioxid. Akkor már okosabb hagyományos módon a benzinkútnál tankolni és repce helyett erdőt telepíteni. 8. ökolódítás: A korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló hidrogén megoldja energiagondjainkat. Tény, hogy a belsőégésű motor nagyszerűen működik hidrogénnel, és égésterméke nem más, mint vízgőz. Az állítás ott sántít, hogy hidrogén egyáltalán nem áll „ren­delkezésre”. Meg kell termelni. Ma túlnyomórészt kőolaj­ból és földgázból állítják elő,­ 50 százalék körüli hatás­fokkal. Ez a gyártási módszer veszélyes a környezetre, mert a szénhidrogének széntartalma széndioxidként a lég­körbe kerül. Hidrogént a víz elektrolízisével is elő lehet állítani, vízkész­leteink pedig korlátlanok. Az eljárás azonban energiaigényes, és ha hőerőművet használnak, akkor a hatásfok csak 40 szá­zalékos. Ez felveti a napenergia hasznosításának gondolatát. A Szaharában például óriási szolárerőművet lehetne építeni, a tengerpartra vezetett áram pedig vizet bonthatna. A mérhetetlen mennyiségben földünkre zúduló napsugárzás egyetlen négy­zetkilométere annyi energiát ad, mint egy nagy atomerőmű: egy gigawattot. A probléma ismét pénzügyi természetű. Németországnak 2000 négyzetkilométer napelemre lenne szüksége ahhoz, hogy a teljes autóállományt elláthassák hidrogénüzemanyaggal. A létesítmény mai árakon számítva három billió márkába kerülne. Minthogy ennyi pénzt senki sem tud elképzelni, lássunk egy példát: ha valaki naponta nyer egymilliót a lottón, 8219 év alatt lesz ennyi pénze. 9. ökolódítás: A biomasszából nyert üzemanyag pótolja a benzint. A metanol (metilalkohol) előnyös tulajdonsága a benzinhez képest, hogy aránylag több hidrogént és kevesebb szenet tar­talmaz, ezért felhasználáskor 20 %-kal kevesebb széndioxid kerül a légkörbe. A metanollal működő motorok szénmonoxid, szénhidrogén és nitrogénoxid emissziója is kisebb. Ezért a metanol Kaliforniában az úgynevezett Clean Alternatív Fuel (tiszta alternatív üzemanyag) kategóriába tartozik. Honnan vegyük a metanolt? Jelenleg jórészt szén cseppfolyó­­sításával nyerik, egyáltalán nem kielégítő, 50 %-os hatásfokkal. Akkor is csak 60 % a hatásfok, ha földgázból állítják elő a metilalkoholt — ennél már ésszerűbb közvetlenül magát a földgázt használni üzemanyagként. Ebben az esetben a benzinüzemhez viszonyítva negyedére csökkenne a széndioxid-kibocsátás. Hát a biomassza, a cukornád és a cukorrépa? A szakemberek egyelőre vitatják, hogy energetikai szempontból megéri-e ezzel foglalkozni. A földművelés, műtrágyázás, betakarítás és fel­dolgozás annyi energiát emészt fel, hogy a végén alig marad valami. Van másik megoldás is: a fa hidrolízise. Ha ehhez folya­modnánk, 60 %-kal mérséklődne a széndioxid-kibocsátás. A dolog hátulütője, hogy erdőirtással járna, amit nyilván nem lehet elfogadni. Egyedül józan javaslatnak az tűnik, hogy az olajmezőkön és a finomítókban gázfáklyaként el­tüzelt szénhidrogént dolgozzák fel metanollá. Ily módon fedezni lehetne például az Egyesült Államok benzinigényé­nek a felét. 10. ökolódítás: Az autógyártás a viziten oldódó festékek, a freonmentes műanyaghabosítás és a hulladéké­getés eredményeként „tiszta” tevékenységgé vált. Kétségtelen, hogy maga az autógyár az utóbbi évek lelkiis­­merettől áthatott fejlesztései révén sokkal kevesebb káros anyaggal szennyezi a környezetet. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a nyersanyaggyártó üzemekben is energiát használnak fel, füstölögnek a kemények, nőnek a hulladékde­­póniák. A Greenpeace felmérése szerint egyetlen S kategóriájú Mercedes 22 kilogrammnyi PVC alvázvédő bevonatára 420 kilogramm ipari hulladék jut. Ha ehhez hozzászámítunk minden egyebet, például a dél-amerikai ércbánya meddőhányójából a savas eső által kimosott mérgező fémsókat, akkor egy luxus­kocsi előállítása 52 tonna hulladék keletkezésével jár. Szertefoszlott néhány színes délibáb. Az alternatív ötletek jó része nem ad valós alternatívát. Legtöbbet a mai autó további következetes fejlesztésétől várhatjuk. Az előbbi kiábrándító gondolatok pedig mindenkit indítsanak arra, hogy csak az összes lehetséges véleményt mérlegelve tegyen megváltó ja­vaslatokat. (MTI)

Next