Esély, 2003 (14. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Borsody Gyöngyi: Feminista gondolatok az új Európai Közösségről

EURÓPAI SZEMMEL elgondolhatjuk a nemzetköziség dimenzióját, mintha az egy variáció len­ne az „archívum" témájára, vagyis a szimbolikus tőke tárolására, meg­őrzésére és reprodukciójára. A nemzetközivé válás működhet az ellen­állás stratégiájaként is: lehetővé teszi, hogy bizonyos gondolatok a tör­ténelmi bizonytalanságok ellenére is fennmaradjanak, a megszakítások­ból folytonosságot teremt. Az eszmék legbiztosabb menlevele nomád ter­mészetük. Vegyük példaként a nácizmus megjelenését követően a közép­európai zsidóság sorsát: az európai értelmiséget a Németországból és a szomszédos országokból száműzetésbe vonulók sokasága a legkiválóbb tagjaitól fosztotta meg. Többségük az angolszász világba olyan elgondo­lásokat vezetett be, mint például a marxizmus, a pszichoanalízis, a feno­menológia, hogy ne is beszéljünk a természettudományokról (hard sciences), amelyek az amerikai kultúrát a nyugati világ vezető hatalmává tették. Az eszmetörténet mindig egy nomád történet, a fizikai áthelyező­dés csupán egy eszköz ahhoz, hogy bizonyos gondolatok fennmaradja­nak, ne vesszenek el. Mert az eszmék épp oly halandók, mint az emberi lények és hozzánk hasonlóan kiszolgáltatottak a történelem csavarainak és fordulatainak. A másik képzet, amelyet meg szeretnék idézni, a migráns képzete. A migránsnak - ellentétben a nomáddal - úticélja van: a tér egyik pontjából meghatározott szándékkal halad a másik felé. A migráció kérdése abból a szempontból is fontos, hogy minden európai kultúrában az idegen szubkultúrák egész sorát hozta létre, amelyeknek igen gyakran a nők a hűséges őrzői és továbbörökítői. A migráns nők jelentős részét képezik annak a csoportnak, akiket úgy is nevezhetnénk: a „háztartások idegenjei" a posztindusztriális metropo­liszokban. Róluk, akik a domináns nyelvtől és kultúrától teljesen külön­böző nyelvvel és kultúrával rendelkeznek, rendszerint megfeledkeznek a nemzetközi távlatokról szóló vitákban. Vajon mikor fogjuk végtére is megérteni, hogy a nemzetközivé válás az otthonunkban kezdődik? Mi, fehér értelmiségi nők vajon mennyire vagyunk közel a migráns nőkhöz, akiknek még nálunk is kevesebb állampolgári joguk van? Mennyire va­gyunk fogékonyak azoknak az idegeneknek a szellemi értékeire, akik itt, az udvarunk végében laknak? Nemzetközi karrierre készülő olvasóink­tól, akiknek az utazás majd a hivatásukkal jár, azt kérdezném: ők meny­nyit tudnak ezeknek az embereknek az idegenségéről? Ahhoz, hogy szá­munkra komoly gyakorlattá válhasson a nemzetközivé válás, meg kell fontolnunk a közelségnek, a közömbösségnek és a kulturális másságnak ezt a paradoxonét, amely a nomád értelmiségi és a migráns nő viszonyát jellemzi. Mobilitás A korábbiakban, hogy a nemzetközi perspektíváról való gondolkodásra ösztönözzek, képzetek sorát idéztem fel: a nemzetközi kulturális színtér szereplőjét, a nemzetközi cserekapcsolatok résztvevőjét, a nomád, a száműzött és a migráns képzetét. Mindezek egy igen összetett probléma

Next