Esély, 2003 (14. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Borsody Gyöngyi: Feminista gondolatok az új Európai Közösségről
EURÓPAI SZEMMEL elgondolhatjuk a nemzetköziség dimenzióját, mintha az egy variáció lenne az „archívum" témájára, vagyis a szimbolikus tőke tárolására, megőrzésére és reprodukciójára. A nemzetközivé válás működhet az ellenállás stratégiájaként is: lehetővé teszi, hogy bizonyos gondolatok a történelmi bizonytalanságok ellenére is fennmaradjanak, a megszakításokból folytonosságot teremt. Az eszmék legbiztosabb menlevele nomád természetük. Vegyük példaként a nácizmus megjelenését követően a középeurópai zsidóság sorsát: az európai értelmiséget a Németországból és a szomszédos országokból száműzetésbe vonulók sokasága a legkiválóbb tagjaitól fosztotta meg. Többségük az angolszász világba olyan elgondolásokat vezetett be, mint például a marxizmus, a pszichoanalízis, a fenomenológia, hogy ne is beszéljünk a természettudományokról (hard sciences), amelyek az amerikai kultúrát a nyugati világ vezető hatalmává tették. Az eszmetörténet mindig egy nomád történet, a fizikai áthelyeződés csupán egy eszköz ahhoz, hogy bizonyos gondolatok fennmaradjanak, ne vesszenek el. Mert az eszmék épp oly halandók, mint az emberi lények és hozzánk hasonlóan kiszolgáltatottak a történelem csavarainak és fordulatainak. A másik képzet, amelyet meg szeretnék idézni, a migráns képzete. A migránsnak - ellentétben a nomáddal - úticélja van: a tér egyik pontjából meghatározott szándékkal halad a másik felé. A migráció kérdése abból a szempontból is fontos, hogy minden európai kultúrában az idegen szubkultúrák egész sorát hozta létre, amelyeknek igen gyakran a nők a hűséges őrzői és továbbörökítői. A migráns nők jelentős részét képezik annak a csoportnak, akiket úgy is nevezhetnénk: a „háztartások idegenjei" a posztindusztriális metropoliszokban. Róluk, akik a domináns nyelvtől és kultúrától teljesen különböző nyelvvel és kultúrával rendelkeznek, rendszerint megfeledkeznek a nemzetközi távlatokról szóló vitákban. Vajon mikor fogjuk végtére is megérteni, hogy a nemzetközivé válás az otthonunkban kezdődik? Mi, fehér értelmiségi nők vajon mennyire vagyunk közel a migráns nőkhöz, akiknek még nálunk is kevesebb állampolgári joguk van? Mennyire vagyunk fogékonyak azoknak az idegeneknek a szellemi értékeire, akik itt, az udvarunk végében laknak? Nemzetközi karrierre készülő olvasóinktól, akiknek az utazás majd a hivatásukkal jár, azt kérdezném: ők menynyit tudnak ezeknek az embereknek az idegenségéről? Ahhoz, hogy számunkra komoly gyakorlattá válhasson a nemzetközivé válás, meg kell fontolnunk a közelségnek, a közömbösségnek és a kulturális másságnak ezt a paradoxonét, amely a nomád értelmiségi és a migráns nő viszonyát jellemzi. Mobilitás A korábbiakban, hogy a nemzetközi perspektíváról való gondolkodásra ösztönözzek, képzetek sorát idéztem fel: a nemzetközi kulturális színtér szereplőjét, a nemzetközi cserekapcsolatok résztvevőjét, a nomád, a száműzött és a migráns képzetét. Mindezek egy igen összetett probléma