Esély, 2010 (21. évfolyam, 1-6. szám)

2010 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Anderson, Bridget - O´Connell-Davidson, Julia: Keresletfüggő-e az emberkereskedelem?

Anderson - O’Conn­ell-Davidson: Keresletfü­ggő-e az emberkereskedelem? heti hét napon keresztül napi 14 órányi cselédmunkát követeljenek meg, de akik, mióta Thaiföldre települtek át, boldognak élnek ezzel a lehető­séggel, azzal érvelve, hogy Bangkokban minden helybéli, aki cselédet tart, így bánik velük, a hatóságok pedig a fülük botját sem mozgatják erre. A fejlődő országokba látogató nyugati szexturisták körében folyta­tott kutatások is azt mutatják, hogy az árviszonyok és az adott összegért megkövetelhető szolgáltatások tekintetében pillanatok alatt igazodnak az általuk felkeresett országban kialakult gyakorlathoz (Bishop és Robinson, 1998; O'Connell-Davidson, 1998, 2001b). Ami az emberkereskedelmet illeti, arra is fontos felfigyelnünk, hogy a rasszizmus, az idegengyűlölet és az etnikai kisebbségekkel szemben tanúsított előítéletesség igencsak megkönnyíti a szexmunkások klien­seinek és a háztartási cselédet alkalmazóknak a dolgát (mint ahogy a szexiparban - mellesleg: bárhol máshol is - tevékenykedő munkáltató­két), hogy könnyűszerrel meggyőzzék magukat arról, miszerint a maga­tartásukban voltaképp nincs is semmi kifogásolható. A tőlünk rassz­­ban-etnikumban különböző dolgozóban nem a velünk egyenlő emberi lényt látjuk meg, így tehát oly mértékig (akár a súlyos visszaélésig is) bele tudunk nyugodni kihasználásukba, amit elképzelhetetlennek tar­tanánk a velünk azonos rasszhoz-etnikumhoz tartozó emberek eseté­ben. A migráns valami nyomorúságos, „alulfejlett", a „civilizáltságot nem ismerő" országból jött, mit tudhat egy ilyen ember arról, hogy az itteni munkavállalókat netán jogok, szabadságjogok, illetve megbecsü­lés illetik meg, hát hogyan is járhatnának ki ezek neki is?! Már abban is, hogy fizetést adunk nekik az általuk elvégzett munkáért, szíveskedjenek részünkről tanúsított nagylelkűséget látni. A társadalmilag alulértékelt csoportokból származó lányokat, asszonyokat, akik társadalmi, politikai és gazdasági értelemben egyaránt „peremre vetettnek" tekinthetők, mind a munkaerőt keresők, mind a kuncsaftok lenézik, és olybá veszik őket, hogy a cselédmunkában vagy a szexmunkában „természetesen" ők valók leginkább a legalja pozíciókba, ők azok, akik leginkább ezek betöltésére teremtettek. 5.1. Stratégiai következmények Az egyik ok, ami miatt a „policy-makereket" annyira foglalkoztatja az emberkereskedelem csatornáiban mozgatott személyek munkája-szolgál­­tatásai iránti kereslet kérdése, valószínűleg az lehet, hogy úgy gondolják: olyan új lehetőségek kínálkozhatnak itt, amelyek segíthetnek megbirkózni „az emberkereskedelem mint olyan" általában vett problémájával. Ha az „emberkereskedelem" alapvetően azokat a prostitúcióba kényszerített nőket és leányokat jelenti csak, akik megtapasztalják és elszenvedik ennek szörnyűségeit, a szexuális szolgáltatások iránti fogyasztói igény­nek, illetve a szexmunkásokat piacra dobók olcsó munkaerő iránti igé­nyének kiküszöbölése, a kereslet fölszámolására tett lépések, intézke­dések - egyfajta felületes látásmód szerint - alkalmasnak látszhatnak a probléma „lerendezésére". Ha azonban tekintettel akarunk lenni vala­hány olyan ágazatra, ahol a belföldi, illetve nemzetközi vándormozga­lomban érintettek nagy tömegeivel szemben követnek el súlyos vissza­ Esély 2010/2 33

Next