Esti Budapest, 1953. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-31 / 203. szám

4 A VJF­öltámadott VELENCE, augusztus • 31. Szombaton délután a velen­cei filmfesztiválon bemutatták a magyar filmgyártás „Föltáma­dott a tenger” című alkotását. Telt ház volt, a nézők érdeklő­déssel fogadták kétrészes, színes, filmünket. A sikert bizonyítja, hogy vetítés közben sűrűn csat­­tant fel a taps. Este a fesztivál szabadtéri mozijában újra leve­títették a filmet, ezúttal is zsú­folt nézőtér előtt. E második ve­títésen inkább a velencei közön­ség töltötte meg a nézőteret s még lelkesebben tapsolt a dél­utáninál. Filmünk sikere Az Avanti című olasz lap, miután ismertette a filmet és méltatta annak erényeit, így fe­jezte be cikkét: „Ilyen történel­mi filmet szeretnénk látni az olasz filmszínházakban is, ahol mindezideig egyetlen film sem foglalkozott méltó módon nem­zeti felszabadulásunk történeté­vel.” Az 1l Gazettitto című ve­lencei lap teljes hassábot szen­tel a filmnek és a kritikus ki­emeli a korhűséget, a nagy tö­megek mozgatását, a csata im­pozáns megoldását. Dicséri a ké­­pek kompozícióját s a színeket, amelyek nem rikítanak. Kiemeli a film kísérőzenéjét, amelyet „elsőrangúnak” tart. Még a jobboldali Corriere della Sera című milánói lap is említésre méltó alkotásnak tartja a filmet, dicséri a csatajeleneteket, a szí­nészek játékát és a színeket ki­váltaknak tartja. Azt írja, hogy formailag igen gondos munká­n „tartalmilag vitatható”. . A film vetítése után a közön­ség köréből igen sokan gratu­láltak, a szakemberek, a művé­szek közül sokan dicsérték s jelentős alkotásnak tartják a fil­met. Az Avanti még kiemeli azt is, hogy ez az eredmény nem lett volna lehetséges, az előző nagy filmjeink tapasztalatai nél­kül s itt megemlíti a „Talpalat­nyi föld”-et, a „Ludas Matyi”-t és a „Különös házasság”-ot. Két indiai film A legutolsó napokban vetít­et­­ték egyébként Claude Aufant- Lara „Isten felekezet nélkül” című filmjét, amelyről az Il Gazettino azt írja: aki ebben a filmben bármilyen etikai alapot keres, kétségtelenül csalódni fog. Meg kell itt jegyeznem, hogy a francia rendező, Claude Autant- Lara maga sem akarta filmjé­nek velencei bemutatását, de a film producere — anyagi okok­ból — ragaszkodott ehhez. .42 ügy egyébként a törvényszék előtt folytatódik. Láttuk a „Jhansi hercegnője” című indiai filmet is, amely az angol gyarmati uralom elleni 1857-es indiai lázadásról szól. Nem annyira a történelmi hű­ségre, mint inkább a színpom­pás felvételekre törekszik. Talán nem volt véletlen, hogy ezt a filmet, amelyben szintén nagy tömegjelenetek, csaták — több­ezernyi statisztával, lovasroha­­­mok, tüzérségi párbaj — szere­pelnek, egy nappal a „Feltáma­dott a tenger” előtt mutatták be. Az összehasonlítást nem bír­ja el a mi filmünkkel, amely­ben a csata szerves része a mondanivalónak és sosem lépi túl azt, sohasem esik túlzásba és nem válik öncélúvá. Versenyen kívül bemutattak egy másik indiai filmet, amely megrázó képekben örökíti meg egy parasztcsalád sorsán ke­resztül az indiai nyomort. Szá­munkra megható volt, hogy a film címe: „Két talpalatnyi föld". Nagyon szép felvételek s kitűnő realista színészi játék jellemzi a filmet, amelyet bizo­nyára szívesen fogad majd a magyar közönség is. A velencei fesztivál részvevői számára nagy csalódást oko­zott a második amerikai film is, melynek csake „A rossz és a szépség”. Ez a film egy film­stúdió környezetéből meríti me­séjét. Fellini: „Naplopók” című munkája az olasz filmek között dekadenciát mutat. A naplopók életét dolgozza fel, elkerülhetet­lenül heroizálva olyan figurá­kat, melyek létezése ellen a legnagyobb harc volna indokolt. A „Szadko” bemutatója A fesztivál utolsó napjainak legnagyobb eseményei a Szov­jetunió és a népi demokráciák filmjeinek bemutatói voltak. Nagy sikert aratott a csehszlo­vák filmgyártás egész estét be­töltő bábfilmje, melynek címe „Cseh legendák” s rendezője Trnka. Ez a film gyönyörűen dolgozza fel a honfoglalás ide­jéből a néplegendákat, nagy­szerű népi motívumokkal gazda­gítva ezt a jellegzetesen cseh filmműfajt. Szeptember 4-én: díjkiosztás Ünnepi esemény volt a szov­jet filmművészet „Szadko” című alkotásának bemutatója néhány nappal a „Rimszkij- Korszakov” című életrajzfilm bemutatása után. A zene, a poétikus mese, az orosz építő­művészet csodálatos szépsége, a ruhák és a kiállítás gazdagsága, a természet élénk színezése, a fantázia elbűvölő teremtményei jellemzik ezt a filmalkotást. Ez a film mélységesen reális, s a mese a valóság csodálatos szin­tézisét adja. Amint a ,,Szadko” rendezője, Ptuskó egy interjú­ban elmondotta: régi álma tel­jesült e film megalkotásával, hiszen mindig arra vágyott, hogy egy ilyen fantasztikus legenda­filmet készítsen. Az egyik olasz lap egyébként érdekes cikkben dolgozzál fel azokat a véleményeket, melyek a fesztivál idején nem egyszer elhangzottak a művészek, szak­emberek körében. A Gazetta del Popolo arra hívja fel a figyel­met, hogy vissza kell adni a vel­encei fesztiválok régi, komoly súlyát. Huszonkilenc filmet fo­gadtak el bemutatásra, de ezek közül nem egyet egykor vissza­utasítottak volna alacsony szín­vonala miatt. Felveti: mi lett volna, ha a fesztiválon nem vesznek részt a Szovjetunió és a népi demokráciák? A Paramount amerikai filmgyár tíz filmjét nyújtotta be, ebből négyet fogadtak el, ami aligha tetszett a hollywoodi filmmágnásoknak. Általában nem tartják elég színvonalas­nak a velencei fesztivált. Egy nagy díjat már átvet­tünk: Homoki Nagy István új filmje érte el ezt a kitüntetést. Most a szeptember 4-i ered­ményhirdetést várjuk, ahol ki­derül: milyen játékfil­mek nyerik el a nagy díjakat? Révai Dezső Telefonjelentés Velencéből: a terser­it bemutattál­ a nemzetiilki filmfesztiválon KÁLYHÁT, sonkavágógépet, gyorsmérleget, tizedesmérleget, vízhatlan ponyvát, emelő csörlőt, hévért, körkötő és sík kötő gépeket KÉSZPÉNZÉRT VÁSÁROL a BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT Műszaki boltja, Budapest, Sztálin u­t 28. Telefon: 1?? »a* A balett szava erőteljes és messzehangzó Beszélgetés Kun Zsuzsával és Fü­löp V­iktorral,a­z­IT-en díjat nyert balettművészekkel­­ A szó szoros értelmében­­ az egész város talpon volt éj­­fél után egy óráig, meg azontúl is sokezren táncoltak a tereken, parkokban: magyarok és fran­ciák, szovjet fiúk és lányok, bel­gák és amerikaiak, németek és románok. Kun Zsuzsa, a bukaresti VIT- en második díjat nyírt balett­művésznő élénk színekkel ecse­teli azt a nagyszerű emberi és művészi élményt, amelyet a Vi­lágifjúsági Találkozó jelentett számára. Az Operaházzal szemben lévő cukrászdában ülünk hármasban Kun Zsuzsával és Fülöp Viktor­ral. A balettművészet kedvelői­nek nem kell külön bemutatni őket, de így civilben még fia­­­talabbnak látszanak, mint a szín­padon. A huszonnégy éves Fülöp Viktor már hétéves kora óta az Operaháznál van és számos nagysikerű balett főszerepét tán­colta el. Kun Zsuzsa hat évvel fiatalabb nála, és már mögötte is komoly balettmúlt áll. A bu­karesti VIT már csak azért is felejthetetlen mindkettőjük szá­mára, mert röviddel előtte há­zasodtak össze. A házasság si­keresen indult: mindketten má­sodik díjat nyertek a balettver­senyen, a bukaresti VIT erős nemzetközi mezőnyében. — Az előkészületekkel kissé elkéstünk — mondja Fülöp Vik­tor. — A VIT előtt egy héttel például még nem tudtuk, hogy táncolni fogjuk-e a „T­ér zené”-t és a „Poloveci táncok”-at. Az egész balettkar fáradt volt, ami érthető is, mert a VIT-et meg­előzőleg volt olyan hónap, hogy tizenhat teljes balettben és negy­venkét betétben lépett fel. — Fáradtak is voltak, meg az előkészítés sem volt megfelelő,­­mégis, minek köszönhető a si­ker? — A lelkesedésnek — mond­ják szinte egyszerre. — Balett­­művészeinket, az egész balett­kart, amely a VIT-en volt, ha­tártalan lelkesedés fűtötte, meg­mutatni a világ ifjúsága színe­­javának a magyar balettművé­­szet fejlődését, sokoldalúságát. Hogy mi volt a legnagyobb él­ményük a VIT-en? Ezt a szo­kásos kérdést felesleges felten­nem, hiszen beszélgetésünk köz­ben szavaik között ott bujkál a friss és mély benyomás, amelyet a lelkes bukaresti napok, a ba­rátságnak és a békevágynak ha­talmas megnyilvánulása tett rá­juk. Kun Zsuzsa váratlanul meg­jegyzi: — Azon csodálkoztam a legjobban, hogyan tudták Buka­restben hetek alatt a nagyszerű szabadtéri színpadok egész so­rát felépíteni.­ ­ Beszélgetésünk minduntalan­­ visszakanyarodik a bailettművé­­szethez. Érthető, hogy a két fia­tal művész erről beszél a leg­szívesebben. A különböző stí­lusokról, Vainonnenről és Zaha­­rovról, Lepesinszkájáról és Sztrucskováról beszélnek nagy szeretettel. Sokat tanultak tőlük. — Emberek legyenek a szín­padon és ne csupán mozgás, bravúros technikai drukkok. Jel­lemeket és érzelmeket kell tud­nunk ábrázolni, kifejezni — ta­lán így foglalhatnám össze a balettművészet lényegét — mondja Fülöp Viktor. — Vala­mikor nálunk csupa úgynevezett kisbalettet adtak az Operabál­ban. Nagy részük­­csillogó, de üres volt. Utánuk a művészben és a nézőben egyaránt nem maradt meg semmi vagy csak igen ke­vés. Ma mindinkább arra törek­szünk, hogy az embert fejezzük ki gondolataival, érzelmeivel együtt, a balett nyelvén. A ba­lett szava erőteljes és messze­hangzó. Olyanok is megértik, akikkel egyébként szavakban nem tudnánk társalogni. — Igen — veszi át a szót Kun Zsuzsa — ezt megtanul­tuk a szovjet balettművészek­­től. — De azért még nagyon fél­úton vagyunk — folytatja élén­ken Fülöp Viktor. — A klas­­szikus balettnél nem rekedhe­tünk meg. Modern balettre van­ szükség, amely a klasszikus ba­lett hagyományaiból táplálkozik, de lámájában, technikájában egyaránt továbbfejleszti azt. Erre már van néhány sikeres példa. .a „Páris lángjai”-ra, vagy a „Bahcsiszeráji szökőkút”­­ra gondolok, amelyeknek vilá­gos mondanivalójuk van. — Milyen szerepeket szeretne táncolni? — kérdezem Kun Zsu­zsától. — Júliát a Romeo és Júliában, — válaszolja habozás nélkül. — Véleményem szerint a többi kö­zött ez az a balett, amely egye­síti magában a mondanivaló és a művészi kifejezés elengedhe­tetlen harmóniáját. A Romeo és Julia Vagy például a „Cso­dálatos mandarin” koreográfiai stílusa jó, mert kifejező. Ezen az úton lehetne tovább haladni. És a továbbhaladásról Fülöp Viktornak határozott vé­leménye van. — Miért csinálom? Ez az első kérdés, amelyet a balettmű­­vésznek fel kell tennie, — mond­ja. — És úgy érzem, minden al­kalommal újra meg újra meg kell kérdeznie önmagát, miköz­ben szerepét formálja. Ettől el­választhatatlan az a kérdés, hogy kihez szólunk. És mi minél több emberhez akarunk szólni, olyanokhoz is, akiknek a múlt­ban nem volt alkalmuk, hogy a balett művészetében gyönyör­ködjenek. Érthető, emberi nyel­ven akarunk beszélni és ehhez még nagyon sokat kell tanulni. Tanulni... tanulni. Talán ez a leggyakoribb szó, amely be­szélgetésünk alatt elhangzott. — Elmondhatom, hogy fele­ségemnek és nekem is legna­gyobb vágyunk, kijutni a Szov­jetunióba, hogy a szovjet balett­mesterek irányítása mellett fej­­lesszük tudásunkat. Kiderült tehát, hogy a balett­­művészet kérdésében nincsen el­lentét a fiatal művészházaspár között. Meg is mondom ezt. — De szerep közben — ha a feleségem a partnerem, bizony nem ritka a vita közöttünk. De azért tisztázódnak a dolgok. — Persze, hogy tisztázódnak, — szólt közbe halkan, de hatá­rozottan Kun Zsuzsa. — ,a mű­vészetben ugyanis kölcsönösen nem ismerünk engedményt. — Aztán hozzáteszi: Ha már min­denáron engedményt kell tenni, akkor inkább a házasságban... Csapó György A Magyar Filmgyártó Vállalat úttörő filmhez keres 11—13 éves korig szép külsejű kövér kislányt filmszereplésre. Jelentkezés szeptember 1-én, kedden d. e. 10—12 óra között XIV., Gyarmat­ u. 39. alatt a film­gyárban. Az Operaház Szabadtéri Színpada (Margitsziget): A DISZ előadása (5). — Fővárosi Víg Színház: Egy marék bol­­dogság (7). — Károlyi-kert: Állami Hangversenyzenekar (B-bérlet, 4. est, 8). — A győri Kisfaludy Színház ven­dégjátéka a pesterzsébeti Kossuth Filmszínházban: Kőszívű ember fiai (fél 8). — Fővárosi Nagycirkusz: Hu­mor a porondon (4, 8.) 1953 augusztus 31—szeptember 2. TŰZ A MARKA PARTJÁN: SZIKRA (Lenin­krt. 120.) 10, 12, negyed 3, fél 5, háromn. 7, 0. ANNA: URÁNIA (Rákóczi-út 21.) 4, negyed 7, fél 9. AZ ÓCEÁN JEGÉN: FÁKLYA (Lenin­­krt. 88.) prof. negyed 5, negyed 7, negyed 9, FÉNY (Újpest) prol. 6, 8. RÓMA, 11 ÓRA: PUSKIN (Kossuth Lajos-u. 18.) prol fél 10. fél 12, fél 2, fél 4, háromn. 6, 8, SZABADSÁG (Bartók Béla-út 64.) prol 11, há­romn. 2, 4, negyed 7, fél 9, FEL­­SZABADULÁS (Flórián-tér 3.) 3. hétre prol. fél 4, háromn. 6, 8, MUNKÁS (Kápolk­a-u. 3/b.) prol. negyed 6, fél 8. ZUGLÓI (Angol-u. 26.) prol. fél 4, háromn. 6. negyed 9. ELVESZETT MELÓDIÁK: DUNA (Fürst Sándor-u. 7.) prol. fél 5, há­romn. 7, 9. CORVIN (Kisfaludy­­b­n) 3, hétre prol. háromn. 4, 6, fél 9!­1. TÉLI REGE, 2. SZÍNES SZŐTTES, 3. 1. sz. SZÍNES, PLASZTIKUS HÍRADÓ: TOLDI, plasztikus mozi (Bajcsy-Zsilinszky­ út 36.) 5, negyed 7, fél 8. EXPRESSZSZERELEM: (Magyar fel­irattal) GORKIJ (Orosznyelvű mo­zi) háromn. 6, 8. 1. Magyar híradó, 2. Szovjet híradó, 3. Béke és barátság III. rész, 4. Re­pülőnap, 5. Mese a halott cárleány­ról: HÍRADÓ (Lenin-krt. 13.) Reg­gel 9-től, este 11-ig folytatólag. Nevess velünk: BÁSTYA (Lenin-krt. 8. ) prol. 11. 1, 3, 5, 7, 9. KULTÚR (Kinizsi-u. 28, kertmozi) prol. fél 4, háromn. 6, 8. Twist Olivér: SPORT (Thököly-út 56.) fél 4, háromn. 6, 8. BETHLEN (Bethlen Gábor-tér 3.) 7. hétre prof. 4, negyed 7, fél 6. JÓZSEF AT­TILA­­Kálvária­ tér 7.) fél 4, há­ro­m­. 5, 6, 1 Koreai művészek Budapesten A Budapesten vendégszereplő Koreai Néphad­sereg Ének-­es t­áncegyü­ttesé­­nek egyik tagja Ra-Szu-Hi kard­­táncot ad elő. aiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiHiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimumiiimuiiu Táncmester: ADY (Somogyi Béla-út 3. ) 3. hétre prol. 4, 7. VERSENY (Szt. László-tér 14.) 5. háromn. 8. Díszmagyar: VÖRÖSMARTY (Üllői­ Út 4. ) prol. 4, negyed 7, fél 9. Rejtelmes sziget: TANÁCS (Szt. Ist­­ván-krt. 10.) prol. negyed 5, fél 7, 9. Emberrablók: UGOCSA (Ugocsa-u. 10.) prol. fél 4, háromn. 6, 8. TI­NÓDI (Nagymező-u. 8.) fél 4, há­romn. 6, 8. HAZÁM (Váci­ út 150.) 4. negyed 7, fél 9. Angyallal nyaraltam: ÓBUDA (Sel­­meci-u. 14.) 4. negyed 7, fél 9. CSO­KONAI (Népszínház-u. 13.) prof. 10, 12. 2, 4. 6, 8. RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ (József Attila-tér 4.) negyed 6, fél 8, szerda szünnap. Zűrzavaros éjszaka: PARTIZÁN (Ül­­lői­ út 101.) 4, negyed 7, fél 9, Az asszony állja a szavát: BEM (Mártírok útja 5/b.) fél 11. fél 1, fél 3, fél 5, fél 7, fél 9, OTTHON (Beniczky­ u. 3—5.) fél 4, háromn. 6. 8. Ifjú szívvel: PENTELE (Lenin­ krt. 39.) prof. 10, 12, 2. 4, 6. 8, Első hangverseny: BÁNYÁSZ (József­­krt. 63.) prol. 4, negyed 7, fél 9. Mágnás Miska: RÁKÓCZI (Rákóczi-út 68.) 11, 1, 3, 5, 7. 9. Csak a papa meg ne tudja: HONVÉD (Rákóczi-út 83.) prol. fél 11, fél 1, fél 3, fél 5, fél 7, fél 9. Különös házasság: ÉVA (Erzsébet ki­­rályné-út 36/b.) fél 4. háromn. 6.3. Gőgös hercegnő: NAP (Népszínház­ u. 31.) prof. fél 4, háromn. 6. 8. óceán vándora: ÁRPÁD (Kerepesi­ út 146.) negyed 6, fél 8. Tövis és borostyán: DIADAL (Krisz­­tina-krt. 155.) 4, negyed 7, fél 9. Két krajcár reménység: IPOLY (Csá­­ky­ u. 65.) fél 4, háromn. 6. 8. Halálraítélt hajó: ALKOTÁS (Alkotás, u. 11.) 10, 12, 2, 4, negyed 7, fél 9. Pilótaszerelem: HALADÁS (Bartók Béla­ út 128.) fél 4, háromn. 6, 8. Tengeri karvaly: BÉKE (Szt. László­­út 48.) 6, 8. Kőszív: ÚJLAKI (Bécsi­ út 69.) fél 4, háromn. 6, 8 Nyugati övezet: VASVÁRI (Kerepesi­­út 44.) háromn. 4, háromn. 6, 8. Budapesti szabadtéri mozik: SZIGET (Margitsziget): Elveszett me­­lódiák 3. hétre prof. 8 óra RÓZSAVÖLGYI (XIV., Rózsavölgyi­tér) : Elveszett melódiák 8 óra. KELETI, MAGYAR és mindenféle SZŐNYEGEKET VÁSÁROL a BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT Felszabadulás-tér 5. Telefon: 184—407. Lenin-krt. 43. (Vörös Csillag mozi mellett) Tel.: 426—724. HÉTFŐ, 1953. AUGUSZTUS 31. Új kulturális létesítmények az üzemi dolgozók számára Szocializmust építő társadal­munkban az életszínvonal emel­kedésével szorosan összefügg a dolgozók művelődési igényeinek kielésgítése. E célkitűzés elérését kormányzatunk az üzemi dolgo­zók számára új kultúrházak épí­tésével, s a meglévők korszerű­sítésével biztosítja. Az Ikarus-gyár bejáratával szemben napról napra magasabbra nyúlnak a 3,5 milliós költséggel épülő, 1200 személy befogadóképességű kultúrház falai. Az üzemi tánc-, ének- és szín­játszócsopor­tok régóta várják már új otthonuk megnyitását. Az eddigi két helyiség nem biztosította további fejlődésüket. A nagy kultúrotthonban széle­sebben bontakozhat ki a­ cso­portok munkája, bőven jut hely szakmai előadások rendezésére, keskenyfilmvetítésekre, s külön helyiséget kapnak a tömegszer­vezetek is. Ugyanakkor több dolgozó kapcsolódhat be a kul­­túrmunkába. Tervbe vették fotó­­szakosztály és bábjátszócsoport alakítását is. A 600 ülőhelyes színházterem n­a­gyobb sis­a­k­ás ú­j s­z­in­i­e­l­őa­d­á­sok­­ra is alkalmas lesz, a nyári idényben pedig a kultúrotthon mellett szabadtéri színpadon szerepelhetnek színes műsorszá­­maikkal a kut hírcsoport tagjai. A Beloiannisz-gyár dolgozói örömmel fogadták a hírt, hogy másfélmillió forintos költséggel megkezdték a kul­túrterem építését. A gyár 200 tagú, lelkes kultúrgárdája eddig csak nagy nehézségek között dolgozhatott, mert az eddigi, ebédlőnek is használt helyiség szűk volt a sokirányú munkát végző csoportok számára. Pró­báikat a Pamuttextilművek kul­­túrházában tartották. KUPOLA: kezdete 9 órakor Galambos Erzsi Ilidvégi Lajos Kátai-táncospár Német László Seregély-fivérek Tóth-énekhármas Zene: Béke Szálló Tánczenekara SZALON: kezdete 11 órakor Komlás Vilmos Ludmilla Korzakowa Mikola Pál Vay­llus Zene: Wolf—Darvas—Bódi-trió Sörözőben Dani Gyurka és népi zenekara ÉTELKÜLÖNLEGESSÉGEK BOSTONSÜLTEK ÁLLAMI GAZDASÁGI BOROK! A Béke Szálló szeptember 1-től ÚJ KOMI VÁRJA AZ­ HOZÓKAT! MŰSOR:

Next