Esti Budapest, 1953. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-21 / 247. szám
„Jobban megismertük a dolgozók kívánságait” A Darugyár szakszervezeti bizottságának harca a dolgozók munkakörülményeinek megjavításáért Az „Esti Budapest" június 4-i számában jelent meg a Darugyár pártbizottságának cikke: „Sok új erővel gazdagodtunk’’ címmel. A cikk arról szólt, hogyan erősödött az üzemi szakszervezet a választás munkájában. Most felkerestük a Darugyár szakszervezeti bizottságának elnökét, Tóth Ferenc elvtársit, hogyan fejlődött tovább a szakszervezet munkája. Tóth elvtárs az alábbiakban számolt be tapasztalatairól. Valóban, sok nagyszerű elvtársat ismertünk meg az országgyűlési választások előkészületei alatt. De mindjárt hozzátehetjük — s nem kis büszkeséggel — hogy azóta is növekedett szakszervezeti aktivistáink száma és öntudata. Elértük, hogy — ami júniusiban csak elszórtan mutatkozott az egyes műhelyekben — ma már általános jelenség az egész üzemben: a szakszervezet komoly támasza az üzemi pártszervezetnek. Júniusiban, mint egyik elkövetkezendő feladat szerepelt, hogy a pártcsoportok beszámoltatják a kommunista szakszervezeti aktivistákat a végzett munkáról. Ma már számos alapszervezetben érvényesül a pártcsoportok ezirányú munkája. Mindig kapunk feladatokat a pártszervezettől, de a végrehajtás urán bátran is támaszkodhatunk a párttagok segítségére. Sokáig mi is természetesnek vettük, hogy helyettünk a pártszervezet végzi a feladatok zömét, de most — úgy gondoljuk — elérkezett a „törlesztés” ideje: vissza kell fizetnünk a pártszervezet sokévi segítségét. A békekölcsönjegyzés harcaiban tovább sokszorozódott erőnk. Először érvényesült szakszervezeti bizottságunk munkájában, hogy az aktivisták ilyen széles tömege kapott megbízatást. Egyik legnagyobb eredményének tartjuk, hogy jobban megismertük a dolgozók kívánságait, ügyesbajos dolgait, elvittük hozzájuk a párt szavát. A gondosabb, lelkiismeretesebb foglalkozás segített sok hiányosság felismerésében és kijavításában. A kormányprogramos megjelenése óta már sokat javítottunk dolgozóink munkakörülményein: jobban ellenőrizzük a kollektív szerződés betartását, felfigyelünk dolgozóink panaszaira, sérelmeire, ráirányítjuk a hiányosságokra a gazdasági vezetés figyelmét, s harcolunk, hogy a hibáikat kijavítsák, így vált valósággá a rég óhajtott üzemi büffé, a téli munkaruha és a füstelvonó ventilátor felszerelése a kazánműhelybe. Jövő hétre tervezzük a beszámolót arról, mit hajtottunk végre eddig a kollektív szerződésből. Dolgozóinknak hiányzik a szép ebédlő és a napköziotthon. Ezt kell sürgősen megoldanunk, mert ezek hiánya sok gondot okoz dolgozóinknak. Van azonban egy dolog, ami nekünk okoz nagy gondot: az üzemi balesetek elég nagy száma. Szakszervezetünk feladata, hogy kiharcolja az igazgató elvtársnál, a minisztériumnál, hogy meglegyenek a védőberendezések, a megfelelő biztonsági berendezések ott is, ahol ma még nincsenek meg. Emellett megkezdtük, főleg az új dolgozók kioktatását a gépek helye® kezelésére. Munkavédelmi csoportunk a fotószakosztállyal közösen fényképsorozatot készített. A képek bemutatják, hogyan okozhat balesetet egy gép, s hogyan kell dolgozni, hogy ugyanezen a gépen a baleset elkerülhető legyen. Minden egyes baleset után röpgyűlést tartunk, melyen ismertetjük a baleset okát és a védekezés módját. Ilyen alkalmakkor mindig megkérdezzük a dolgozók véleményét is: szerintük hogyan kerülhető el a baleset. Sokat tanulunk mi magunk i® az ilyen esetekből, s további oktató munkánkban felhasználjuk dolgozóink javaslatait. Sok dolgozónk idegenkedik még a védőberendezések használatától. Nem egy régi szakmunkás van nálunk, aki azt mondja: — Harminc év alatt nem ért baleset, ezután is megleszek védőberendezés nélkül... Ez nagyon káros nézet, mert az emberek testi épségét veszélyezteti. Szívós, türelmes felvilágosító munka szükséges ahhoz, hogy dolgozóinkkal megértessük: saját maga és családja ellen vét, aki nem hordja a védőszemüveget, s nem használja ki a meglévő védőberendezéseket Az elkövetkezendő idők legfontosabb feladatának tartjuk, hogy elsősorban a szakszervezetben tevékenykedő kommunisták járjanak élen a dolgozók problémáinak meghallgatásában és felvilágosításában, egészségük és testi épségük védelmében, így tudjuk segíteni közvetlenül a pártszervezetet. Ha ezt továbbra i® meg tudjuk oldani, bizton számíthatunk arra, hogy kapcsolatunk az üzem dolgozóival még szorosabbá kovácsolódik, még közelebb hozzuk őket a párthoz, méginkább megértik hogy pártunk az ő javukat szolgálja. Az ország vízkészletének kutatói A Rákóczi út 41. szám alatti Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben rendkívül nagy jelentőségű tudományos kutatómunka folyik. A közel százfőnyi kutatószemélyzet a hazai vizek és források adattait dolgozza fel tudományos rendszerességgel. Az adatok új módszerű gyűjtése 1949 óta folyik. Minden folyónak, forrásnak „priusza”, kartotékja van, mely elárulja vízbőségét, vízszintingadozását, kémiai összetételét stb., s így pillanatok alatt leolvasható, hogy melyikre milyen nagy vízművet lehet telepíteni A kívánt adatokat szellemesen megszerkesztett, automatikus rajzolómércék szolgáltatják, amelyek a vízre helyezve, minden adatot pontosan feljegyeznek. A közelmúltban a Bükk tetején automatikus csapadékrajzoló műszereket állítottak fel, amelyek a csapadékon át közvetve az ország karsztvízkészletének nagyságáról tájékoztatják a kutatókat. Mindezek ez adatok a mesterséges vízfeltárások tervszerűségét könnyítik meg. A felszabadulás óta elvégzett mesterséges vízfeltárások naponta mintegy 40 millió liter vízzel növelik az ország vízhozamát. Itt folynak a tudományos előkészületek a balatoni vízkörvezeték megépítésére is. A déli parton ugyanis kevés és rosszminőségű ivóvíz áll rendelkezésre, az északi parton pedig nagy magasságban kitűnő forrásvizek fakadnak. A tervek szerint az északi part vízbőségét egy balatoni körvezeték segítségével juttatják el Siófokra és a többi üdülőhelyekre. A vizet Tihanynál és Szántódnál a Balaton alatt viszik át a két part között. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet szakemberei jelenleg az elektromos vízkutatási módszerek bevezetésén dolgoznak. Műsorfüzet a Komszomol 35. évfordulójára Október 29-én ünnepli az egész világ békeszerető ifjúságával együtt hazánk ifjúsága is, példaképe, a lenini-sztálini Komszomol fennállásának 35. évfordulóját. Fiataljainknak az évforduló alkalmából rendezendő ünnepségeihez nagy segítséget nyújt a DISZ kiadásában megjelent műsorfüzet. A Komszomol-évforduló ünnepségeinek műsorfüzete szovjet írók és zeneszerzők válogatott verseit, jeleneteit, prózai írásait és dalait juttatja el az ország valamennyi, ünnepre készülő DISZ-szervezetéhez. (MTI) Holnap temetik Lehotay Árpádot Lehotay Árpádnak, a most elhunyt kiváló művésznek. A Magyar Néphadsereg Színháza tagjának, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanárának temetése október 22-én, csütörtökön délután 2 órakor lesz A Magyar Néphadsereg Színháza előcsarnokából a farkasréti temetőbe. Budapesten 63 nyilvános óra volt a háború előtt a főváros legforgalmasabb helyein — de főképpen a belterületen -hídfőknél, tereken, utcakereszteződéseknél. A háború alatt az órák elpusztultak Helyreállításuk nagyon nehéz volt. Az első utcai órát 1945 márciusában helyezték üzembe a Nemzeti Színház előtt, a József körút—Rákóczi út sarkán. 1950-ben már újból 63 óra mutatta az időt a munkába siető dolgozóknak: azóta évenként 15—16 újabb órát állítottak fel, most már a peremkerületekben is. NAGY ÓRA VAN? Budapesten 95 óra van most azokkal együtt, amelyeket a Budapesti Városi Tanács megbízásából a Vezetékes Rádió Vállalat felszerelt Cinkotom a Szabadság-út és Kossuth Lajos utca sarkán, a IX. kerületben a Soroksár- és Kvassay Jenő-út sarkán. a XIV. kerületben a Hungária körút és Kerepesi-út sarkán, a XIII. kerületben a Kiss József- és Kádár utca sarkán, valamint az V. kerületben a Kossuth Lajos-téren van új villanyóra. Budapesten 100 óra lesz még ebben az évben. A November 7-térre két órát szerelnek fel, kétszámlapos órát állítanakfő: még Pesterzsébeten a 31-es villamos végállomásán, Zugligetben a 81-es villamos végállomásán, Kispesten a Pluklav Jenő utcában és még két peremkerületben. A Margit-híd pesti hídfőjénél már a jövő héten egy olyan órát állítanak fel, amelynek számlapja a Körútra néz. Négyszámlapos, messziről látható órát szerelnek fel Angyalföldön az Élmunkás téren, Kispesten a rendőrkapitányság elé, a Móricz Zsigmond-körtéri HÉV- állomás tetejére, a Gellérttérre a szálloda elé és Újpesten az összekötő vasúti híd közelében. (MTI) A negyedév folyamán vasúton 12.2 százalékkal, hajón 14.8 százalékkal, tehergépkocsin 35.8 százalékkal több árut, városi autó-ó buszon 24.1 százalékkal, távolsági autóbuszon 32 százalékkal több utast szállítottak, mint a múlt év harmadik negyedében. A budapesti kereskedelmi hálózat munkája hatvan üzlet ellenőrzésének tükrében A SZOT második munkásellátási tanfolyamának hallgatói gyakorlati feladatként társadalmi ellenőrzést végeztek hatvan budapesti üzletben. A bel- és külkereskedelmi minisztérium állami kereskedelmi felügyeletének munkatársaival együtt az V. kerületben 37, a XIII. kerületben 23 boltot vizsgáltak meg, lényegesen kevesesbb hibát találtak, mint a három héttel korábbi ellenőrzés során, amely a VII. és a IX. kerület üzleteire terjedt ki. Az V.kerületben tíz üzletben, a XIII. kerületben pedig négy helyen tapasztalták a hivatalosnál magasabb vagy alacsonyabb áraikat. A KÖZÉRT-üzletekben még mindig visszatérő hiba volt a savanyúcukorkánál elkövetett ártúllépés. Néhány helyen súlycsonkítás is előfordult. Az 5442-es KÖZÉRT-üzletben tíz darab negyedkilós cukorcsontig összsúlya 2,39 kilogramm volt. Mérési hibát észleltek az 1373-as Italboltban is. Az üzletek túlnyomó többségében sem az árak, sem a mérés körül nem volt szabálytalanság; kifogástalan a kiszolgálás, a rend és a tisztaság. A panaszkönyv kezelésében is javulás tapasztalható. Csupán egy-két italboltban, espressóban és háztartási boltban fordult elő, hogy a panaszkönyvet nem akarták kiadni vagy a korábbi bejegyzéseikre nem adtak szabályosan választ. Komoly mulasztások vannak azonban az egészségügyi könyvecskére vonatkozó rendelkezések betartásában. Az 5402-es KÖZERT-boltban 191 dolgozó közül csak 14-nek volt egészségügyi könyvecskéje, az 1540-es Korzó-étteremben 11 dol lgozónak hiányzott a könyvecskéje. A még mindig mutat- kozó hibákat a társadalmi ellen-őrzés fokozásával is igyekeznek kijavítani. (MTI) WWWW WWWWWWWWWW Most, amikor ez a cikk megjelenik, még nem tudjuk, mit intézett Deres Lajosné, a XVII. kerületi tanács kereskedelmi osztályának vezetője a Női ruha Nagykereskedelmi Vállalatnál ? Csak szándékát ismerjük, tudjuk, hogy majd jól „odamondogat”. Arról van szó ugyanis, hogy tűrhetetlen, ahogyan a 84 forintos blúzokat ez a vállalat a kerület üzleteibe küldi. „Slendrián”csomagolású, gyűrött, piszkos árut szállít. . A kultúrotthonok klubéletéről Nehezen tudnánk elképzelni ma már Budapest kultúréletét kultúrotthonok nélkül. Egyre többen tudják, hogy a kultúrotthonban hétközben, hétvégén szórakozni lehet, mindig van valamilyen érdekes előadás, amit érdemes meghallgatni. Számítanak akultúrotthon műsoraira. A kerületi kultúrotthonok látogatottsága az utóbbi időben egyre nő, a különböző rendezvényeket és a szakköri foglalkozásokat mind többen látogatják. 1952-ben Budapesten 19 kultúrotthon működött, 37 művészeti csoporttal. 1953 első félévében 20 kultúrotthonban 65 művészeti csoport dolgozott, 1413 részvevővel. Hasonló fejlődést tapasztalunk a szakköröknél is. Ezek a számok arról tanúskodnak, hogy a dolgozók komolyan érdeklődnek a kultúrotthonok iránt. Az adatok azonban hiányosak, mert csak azt mutatják, hogy az előadásokon, a szakköri összejöveteleken hányan jelentek meg. Arra már nem derítenek azonban fényt, hogy egyébként hányan keresik fel a kultúrotthonokat esténként. Erről nincs statisztika, de nem is lehet. A dolgozók többsége ma még úgy megy a kultúrotthonba, mintha színházba vagy moziba menne. Igaz, a jó, színvonalas műsor vonzza a közönséget. S ez így van rendjén — de sokan csak akkor látogatják, amikor valami előadás van, amikor a két-háromórás műsorra jegyet váltottak. Egyébként — úgy tartják — semmi keresnivalójuk nincsen ott. Egy-két kultúrotthonban próbáltak változtatni ezen Célul tűzték, hogy a kultúrotthont a dolgozók második otthonává tegyék. Az V. kerületi kultúrotthonban például akadnak már olyanok, akik más alkalommal is eljönnek, amikor nem szerepel műsor, előadás a programmon. Eljönnek, amikor az idejük engedi, beszélgetnek, olvasnak vagy sakkoznak. Ezt az eredményt a vezetőség — egyebek között — úgy érte el, hogy biztosította a helyet azok számára, akik nemcsak szakköri foglalkozásokon és előadásokon kívánnak résztvenni, hanem egyébként is szeretnének a kultúrotthonban szórakozni. Igaz, még nincs sok ilyen látogató, de majd több lesz, ha a kultúrotthon vezetősége és a kerületi tanács módot talál arra, hogy az elhanyagolt külsejű termeket rendbehozassa, csinossá tegye. A pestimrei kultúrotthonban is gondoskodtak arról, hogy a társasjátékok — sakk, ping-pong — mindig kéznél legyenek, elérték, hogy a kultúrotthon szobáit esténként a jókedvű fiatalok népesítik be, akik nemcsak próbákra, előadásokra járnak, hanem mindig, amikor tehetik, mert jól érzik magukat, jót szórakozhatnak a kultúrotthonban. Ezek azonban nem általános eredmények. A kultúrotthon, igazgatók többsége úgy gondolja, hogy a klubélet csak akkor honosodik meg, ha a programman kizárólag ismeretterjesztő előadás és szakköri foglalkozás szerepel. Nem gondolnak arra, hogy az előadásokon, szakkörökön kívül is biztosítani és népszerűsíteni kell a szórakozási lehetőségeket. A napi munka után sokan szeretnének olvasni, beszélgetni, táncolni, sakkozni. Ezekre az igényekre nem figyeltek fel eddig eléggé. Arra sem gondoltak mindenütt, hogy otthonossá, csinossá tegyék a kultúrotthont. A Rákosi Mátyás Kultúrházban például egyedül az igazgatói szobára mondhatjuk, hogy az valóban csinos, barátságos. A többi terem rideg, üres falak fogadják a látogatót. A sashalmi Szabadság-kultúrotthon csak kívülről mutatós, belül üresek, barátságtalanok a termek. Nem csoda, ha az előadásokon és a művészeti csoportok próbáin kívül nincs mozgás, nincs élet a falak között. Kultúrotthonaink feladata igen nagy és megtisztelő: a dolgozók második otthonává kell válniuk, hatékonyan segíteniök kell a dolgozók művelődését, szórakozását. Ezt a megtisztelő feladatot csak akkor tudják betölteni, ha a kultúrotthonok vezetői szívvel-lélekkel végzik munkájukat, állandóan figyelemmel kísérik a dolgozók igényeit és jogos kívánságait. A kultúrotthont igazán vonzóvá a jó szórakozási lehetőségek biztosítása és népszerűsítése, s az egészséges klubélet megteremtése teszi. Deresné tárgyalásai, vitái Reméljük, Deresné útija sikerrel zárult. A kerületi tanácsban is úgy ismerik, mint harcos dolgozót. Persze harcossága nem ok nélküli hadakozás, hanem a dolgozók igazának védelme. Hiszem, ha látom a kenyeret, mert a délután nyitva tartó boltokba későn és rendszertelenül szállítanak árut. A tárgyalás eredménye: a SUTÉRT megígért, hogy javít a helyzeten. Deresné elvtársnő arcáról azonban leolvassuk: hiszem, ha látom. Ugyanis nem először kapott ilyen ígéretet. Valótlant állítanánk, ha csak munkájának nehézségeit mutatnék meg. Sikerei is vannak. Ilyen sikere, amit a dolgozók segítségével elért, hogy 10-én megnyílt a rákoshegyi Röltexből. Teljesült a dolgozók kívánsága. Örülnek az ilonatelepiek Csak az értékeli ezt igazán, aki már volt hasonló helyzetben. Csak az értékelheti igazán, mennyire örülnek az ilonatelepiek, a rangeltelepiek a TUKER-boltnak. A TUKER vezetői azonban el akarták venni egyik kezükkel, amit a másikkal adtak. Elhatározták, hogy becsukják a rákoskerti boltot, pedig a legközelebbi vagy két kilométerre van. Szerencsére ez az „ötlet” csak ötlet maradt, mert a XVII. kerületiek figyelmes emberek. Ha nem volnának azok, már régen megszűnt volna a telep, mert a TÜKER-ek egyáltalán nem közölték megszüntető szándékukat a tanáccsal. Miért közölték volna? „Nem vagyunk mi tanácsi vállalat’’ — mondták — minek jelentsük? Annál inkább jelentette Deresné elvtársnő, mégpedig a Városi Tanácsnak, így, időlegesen sikerült megakadályozni. Deresné elvtársnő jól dolgozik, szereti munkáját. A földkerekség legboldogabb emberének érzi magát, ha látja, hogy eredményes a munkája, ha hallja, hogy a dolgozók elégedettek, ha a kerület itj létesítménnyel gazdagodik. Már előre örül, hogy a homokiszőlő dolgozói, a volt uradalmi zsellérek megkapják várvavárt boltjukat, s hogy a tanács megjavíttatja az odavivő utat is, így törődik annak a kerületnek a kereskedelmével, amely valamikor nagyon messze volt a várostól, amely még ma sem közelítette meg teljesen a belső kerületeket, de amely napról napra közelebb kerül hozzájuk. Ezt segítik elő Deresné tárgyalásai és vitái is. Előfordul, hogy — amint mondani szokás — a „felsőbb szervek” megfeledkeznek a XVII. kerületről. Valahogy távolesőnek tartják, s így nem ie ismerik eléggé problémáit. Ilyenkor bizony szükség van megismertetésükre, így történt ez legutóbb a rizs elosztásával is. A földművesszövetkezeti boltokba nem juttattak rizst. A lakosság a kereskedelmi osztálytól kért csak magyarázatot. Deresné aztán győzhette szóval, — A pestiek — mondja Deresné elvtársnő — s ezen a belső területieket érti — nem is tudják, milyen fáradság kimagyarázhatta azt, amire a kelométereket menni tüzelőértélyes áruelosztás lett volna igazi magyarázat. Nem panaszkodhat, hogy nincs munkája. Feladatai igen sokrétűek. Amikor felkeressük, éppen a SÜTÉRT vezetőivel tárgyal. Hibáztatja, hogy a sütőipar és a SÜTÉRT (a szállító vállalat) nem egyezteti össze munkáját, aminek azután az asszonyok vallják kárát. Kétezer-háromszor kell elmenniük az üzletbe, míg megkapják