Esti Budapest, 1956. szeptember (5. évfolyam, 206-230. szám)
1956-09-07 / 211. szám
„Néhány “ét alatt tökéletes megegyezés" nem lehet a két olasz szocialista párt között Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt vezetője és Matteo Matteotti, az Olasz Szocialista Demokrata Párt főtitkára, csütörtökön délben találkoztak Pierre Commin-nak, a Szocialista Internacionálé megbízottjának jelenlétében. Az AFP értesülése szerint a találkozó után Pietro Nenni közölte, hogy a megbeszélésen ugyanazok a pontok szerepeltek, amelyeket Commin szerdai sajtóértekezletében megjelölt: a két párt közötti harc beszüntetése, találkozási pont keresése és az egység megvalósítása különböző szakaszainak meghatározása. Hozzátette: „Elhatároztuk, hogy a két párt titkárságai között állandó kapcsolatot tartunk fenn. Parlamenti síkon a konkrét kérdéseket a két párt parlamenti csoportjainak vezetőbizottsága meg fogja vizsgálni, valahányszor erre szükség lesz.” Matteo Matteotti hangsúlyozta „a két párt elhatározását, hogy a már megindult egyesülési folyamatot tovább segíti”, majd kijelentette, „nem lehet azt várni, hogy a két párt, amelyek olyan eltérő utakon haladtak az elmúlt esztendők során, néhány hét alatt tökéletes megegyezést érhet el." Commin szenátor előtt kijelentettük, bízunk abban, hogy a két párt közös platform alapján egyre közelebb jut majd egymáshoz. A bonni hadügyminisztérium Soldatenzeitung címmel lapot indít A Blank-féle hadügyminisztérium közli: a napokban Soldatenzeitung (Katonaújság) címmel külön újságot indít a hadsereg, a légi és tengeri haderő tagjai számára. A lap egyelőre havonta, később azonban hetenként jelenik majd meg. A Frankfurter Rundschau szerint a lap napi eseményekkel, polgári és katonai kérdésekkel, valamint „a bolsevizmussal” foglalkozik majd és célja, hogy „anyagot adjon a katonák politikai neveléséhez ., Eljárás indult Pierre Courtioe ellen A Szajna megyei bíróság megidézte Pierre Courtade-ot, az Humanité külpolitikai szerkesztőjét. Courtade ellen az ügyészség vádat emelt, a múlt év májusában megjelent cikke miatt, amelyben tiltakozott az algériai megtorlások ellen, valamint élesen bírálta Soustelle akkori algériai főkormányzó módszereit. Peking lakosai nagy érdeklődéssel nézik a Tienanmen téren a „Liberation" nevű új kínai teherautókat, amelyek az északkelet-kínai Csangcsunban levő gépkocsigyárban készültek. E teherautók részt vesznek majd az október 1-i felvonuláson is. Előfordul, hogy az embert nemcsak kellemetlen, hanem kellemes meglepetések is érik. Én is így jártam legutóbb, amikor egy júliusi este a budapesti Márvány menyaszszonyban sörözve, egyik ismerősöm, Németh László földrajz tanár rábeszélt, hogy menjek el vele Csehszlovákiába és készítsek riportot a II. Rákóczi Ferenc Fiúgimnázium tanulmányútjáról, így lettem tagja egy „expedíciónak”. Augusztus 14. volt a szerencsés nap, amikor Karácsonyi Sándor, a 16-os Autóközlekedési Vállalat gépkocsivezetője, — akit útközben mi népszerűen Sanyi bácsinak kereszteltünk —, lenyomta a jól ismert kék Ikarus farmotoros gázpedálját és elindultunk 9 napos utunkra az ismeretlen tájak felé ... ■k Aki életében először utazik külföldre, azt akarva, nem akarva hatalmába keríti a kíváncsiság, s várakozva tekint a határsorompó túlsó oldalára. A mi diákjaink is úgy néztek az ismeretlen tájak felé, mintha ott titokzatos és rejtelmes csodák völgye terülne el. Némi csalódás tükröződött azután arcunkon, amikor Bratislavában meggyőződtek arról, hogy az emberek itt is csak két lábon járnak, a fiúk nadrágot, s a lányok szoknyát hordanak__Ez persze nem tartott sokáig, mert csakhamar észrevették azt a bizonyos „mást“, amellyel idehaza nem találkozhatnak. S ez nemcsak arra volt jó, hogy a jegyzetfüzetbe bekerüljenek az első mondatok, hanem arra is, hogy meggyőződjünk: bárhova jusson is a budapesti diák, nem tagadhatja meg önmagát... Humora és szellemessége sosem hagyja cserben. Pozsonyligeten, Bratislava kertvárosában jártunk, amikor megpillantottuk a csehszlovák városokra jellemző kerek utcai tükröket. Utcakereszteződéseknél állnak és arra valók, hogy a járművek vezetői a tükör segítségével belássanak a másik utcába. Miután már a harmadik ilyen tükör előtt haladt el a busz, a kocsi mélyéből mély sóhaj szakadt fel: — Ha most itt lenne a csúzlim ... Micsoda jó célpont a tükör közepe... A második budapesti „aranymondás” akkor hangzott el, amikor feltűnt az első pozsonyi villamos. Kanyarodott és így érthetően lassítania kellett. Ekkor szólalt meg a másik diák. — Erre aztán igazán nem kunszt felugrani... Bár Bratislavában csak rövid ideig tartózkodtunk, mégis kellemes élményekkel gazdagodtunk. Az idegeneket — vagyis bennünket elsősorban a történelmi nevezetességek, így a pozsonyi vár izgatott. Kis diákcsoportunk alaposan megpakolva fényképezőgépekkel Juszt „Pubi“ vezetésével elindult a kacskaringós lépcsőkön, a vár felfedezésére. Csak úgy találomra mentek a fiúk, s így történt, hogy eltévedtek. A vár kapuja helyett a várfal alatt lévő kis tisztásra bukkantak. Már most mi legyen? Forduljanak viszsza? Keressék meg a várkaput? — „Azt már nem” — hangzott kórusban. „Ha a törökök, a németek, s az osztrákok meg tudták mászni ezeket a falakat, mi is megpróbáljuk” — s amúgy gimnazista módra „meghágták", felkapaszkodtak a várfalakra. Bár a gimnazista sorból én már kinőttem — nem tűrhettem, hogy tekintélyemen csorba essek. Mit tehettem, — magam is csatlakoztam a bátrak csapatához. A történelemről egyébként korhű dokumentum készült, s úgy gondolom, hogy Lakatos Iván, aki az egész jelenetet az utókor számára lefényképezte, szívesen megmutatja az érdeklődőknek az elkészült képeket. Csehszlovákiai utunk során sok szép várossal, és talán még több vadregényes tájjal ismerkedtünk meg. Valóságos élő földrajz- és történelemóra volt ez a kilenc nap. Brnót, Prágát, Karlovy-Varyt és a többi csehszlovák várost érintve, több, a magyarok által eddig kevésbé ismert helyet is felkerestünk. Ilyen volt például a macochai cseppkőbarlang és környéke, amely Brnótól negyven kilométerre fekszik. Vadregényes fenyvesek, sziklás szorosok és sebes folyású hegyipatakok mentén vezet az út a barlanghoz. A kíváncsi turistát elsőnek egy 138 méter mély szakadék ejti ámulatba. Elkerített erkélyről lepillanthat a szédítő mélységbe. Amikor már a háta is borsódzik és szédülés fogja el, akkor előkerül egy idős idegenvezető, és megmutatja egy 26 éves artista fényképét, aki — bizonyára jobb szórakozás híján — éppen kézenáll a korlát sarkán ... Mintha a Gellérthegy legkiugróbb pontján jutna eszébe valakinek kézenállni, hasonló mutatványt csinálni ... A következő látvány, a cseppkőbarlang. Egyik oldalon „téli tájat” lát a látogató, azután egy „karácsonyfa” tűnik a szemébe, s gondolatait csak az idegenvezető szavai szakítják félbe, amint magyaráz: Cseppkőből képződött „rokokó-kisasszony”. ..kuglibabák”, milliméteres cseppkőpálcikák ... Utoljára tartogatja a legszebbet. Hirtelen hangulatos fényt varázsol, s előttünk áll Húsz János cseppkőszobra. Kivilágítva, úgy érezzük, mintha Húsz János éppen most állna a máglyán. A kép lenyűgözően szép ... A kirándulásnak azonban még nincs vége. Miközben a vezetőt hallgatjuk — aki arról beszél, hogy évente átlag tízmillió csehszlovák turista keresi fel Csehszlovákia összes barlangjait, s hogy a háború alatt 650 ember keresett védelmet a sziklatermekben — elérkeztünk a földalatti tóhoz. A tavat a Punkvapatak táplálja, s először 1857- ben egy dr. Wankel nevű kutató fedezte fel. A tó 750 méter hosszú, és elektromos hajtású csónakokkal végig lehet hajókázni. Felejthetetlen látvány! Kristálytiszta zöldesszínű vize alatt és fejünk felett hatalmas sziklatömbök húzódnak. Sok helyen vízalatti rejtett fények teszik káprázatossá a víz színét és mélységét. Lehet-e más gondolat ilyenkor, mint az, hogy milyen mély lehet a víz? Érdemes volt a diákok arcára pillantani: „Tíztől hetven méter között váltakozik a tó mélysége” — felelte a vezetőnk , s miután észrevette, hogy szokatlanul nagy csend fogadja a bejelentést, kedvesen hozzáfűzte: nem kell félni!... A monda szerint olyan tiszta és üdítő vize van a tónak, hogy nem lehet belőle eleget inni, éppen ezért senki sem tud belefulladni... Bár vezetőnk szavai szellemesek és udvariasak voltak, úgy látszott, mégsem nyugtatott meg mindenkit, mert amikor megpillantottuk a kék eget, s az erdő zöldjét, s lábunk ismét szilárd talajon állott, feltűnően nagy sóhajok szálltak innen is, onnan is. Érthető! Utunk elején voltunk, s kíváncsian várakozva tekintettünk új élmények elé, s e pillanatban senki sem vágyódott a feneketlen mélységű tavacska üdítő vize után. Asbóth László Dullest szigorú figyelmeztetésben részesítették, mert amerikai atomtitkok átadásáról kötött szerződést Angliával. Allen, a New York Post washingtoni munkatársa jelenti, hogy az amerikai kongreszszus egyesült atomenergiabizottsága „szigorúan figyelmeztette" Dulles külügyminisztert, hogy a jövőben semmiféle olyan egyezményt nekössön, amely más országok számára amerikai tengeralattjárók és atommeghajtású repülőgépek terveire vonatkozó titkos tájékoztatás-nyújtást ír elő. A figyelmeztetést Anderson szenátor, a bizottság elnöke juttatta el Dulleshez külön levélben. A levél másolatát megküldték Straussnak, az atomenergia-bizottság, a kormány atomügyi szerve elnökének is. Allen rámutat: a bizottság azért határozott így, mert Dulles olyan egyezményt kötött Angliával, amelynek értelmében átadják Angliának a Nautilus nevű amerikai atom tengeralattjáró tervrajzait, valamint az atommeghajtású repülőgép terveire vonatkozó titkos adatokat. A német Szabad Demokrata Párt ellenzi az egyoldalú nyugati politikát Mint a DPA nyugatnémet hírügynökség írja, a Szabad Demokrata Párt sajtószolgálata csütörtökön újból állást foglalt az ellen, hogy a Szövetségi Köztársaság egyoldalú nyugati szövetségi politikát folytat. Ez a szövetségi politika semmi esetre sem lehet az a formula, „amely minden időben meghatározza külpolitikánkat”. A sajtószolgálat ezzel foglal állást az egyik düsseldorfi közvéleménykutatás eredményével kapcsolatban. A megkérdezettek 39 százaléka úgy vélte, hogy Németországnak biztonsági szerződéseket kellene kötnie a Kelettel és a Nyugattal, a megkérdezettek 25 százaléka pedig a semlegesség mellett foglalt állást. A Szabad Demokrata Párt sajtószolgálata szerint a közvéleménykutatásnak ez az eredménye aligha igazolja a múlt évi genfi értekezlet óta folytatott külpolitikát. „A szövetségi kormány mind a mai napig elmulasztotta azt, hogy a Nyugattal kapcsolatos teljesen helyes szerződési politikát kiegészítse az ugyanannyira körültekintő és hathatós Kelettel szembeni politikával. „Nagyon örülnénk, ha a német jegyzék végre véget vetne ennek az egyoldalúságnak, ennek az egyvágányú politikának” — hangzik a Szabad Demokrata Párt sajtószolgálatának állásfoglalása. Angliában tartózkodik a szovjet légierő küldöttsége. Képünkön: P. F. Zsigarjov, a küldöttség vezetője (kalapban) a Themze-parton sétál, miután megtekintette az angol királyi légierő Themze-parti emlékművét. Kairóból jelentjük. (Folytatás az 1. oldalról) Jólértesült körökben úgy hiszik, hogy az egyiptomi ellenjavaslatok jelentik az eddigi beszélgetések legjelentősebb részét. Nasszer elnök — úgy tudják — ismételten kifejezésre juttatta Egyiptom készségét, hogy a teljes egyenjogúság alapján hajlandó egyezményt kötni minden érdekelt országgal a nemzetközi szabad ligyózás tárgyában. Az egyiptomi kormány hajlandó egyrészt revideálni az 1888. évi egyezményt, másrészt pedig kész új egyezményt kötni. Az új egyezmény az 1888. évi egyezmény alapvető elveit tartalmazná és regisztrálnák az ENSZ titkárságánál. Az egyiptomi kormány beleegyezne egy tanácsadó testület létrehozásába is, amely segítséget nyújtana az egyiptomi hatóságoknak a csatornán való szabad hajózás fenntartásában. Diplomáciai megfigyelők Kairóban hangoztatják, hogy a két nyugati ország még a legminimálisabb jóindulatáról sem tett bizonyságot arra vonatkozólag, hogy az egész kérdést hajlandó békés úton elintézni. A megfigyelők szerint Egyiptom új kezdeményezése és konkrét, rugalmas javaslatai a Nyugatot ismét súlyos helyzetbe sodorták, amint az már a londoni értekezlet előtt is megtörtént, amikor Egyiptom azt javasolta, hogy a 22 ország értekezlete helyett hívjanak össze egy olyan értekezletet, amelyen részt vennének mindazok az országok, amelyek a Szuezicsatornát igénybe veszik. Közös úton, de nem együtt mmn Az Egyesült Államok és a szuezi-ügy — A kairói tárgyalások lúrtükréből és a diplomáciai csatározás bonyolult összképéből szemmel látható, hogy a London— Párizs—Washington sokat hangoztatott egységfrontját összetartó kötőanyagok fokozatosan lazulnak. Ma már a különbségek nem árnyalatokban, hanem eltérő álláspontokban és diplomáciai tevékenységben jelentkeznek. A Szuezzel kapcsolatos eseménysorozatot mindvégig furcsa és szokatlan mozzanatok jellemezték. Az angol és a francia kormányt, mely általános politikájában mindeddig mérsékeltebb és reálisabb nézeteket hangoztatott, mint az Egyesült Államok — a szuezi helyzet minden fázisában szélsőséges és kardcsörtető álláspontot foglalt el. Ugyanakkor viszont az az amerikai kormány, amely általános stratégiájában jóval merevebben ragaszkodik a régi koncepciókhoz — kezdettől fogva a mérsékelt és a tárgyalások irányába hatott. Bonyolultabb és ellentmondásos tényezők határozzák meg az amerikai külpolitikát. Mindenekelőtt: az államosítás nem érintett közvetlen amerikai gazdasági érdekeket. Ugyanakkor Washington semmiképpen sem akarja kiélezni kapcsolatait az arab országokkal, különösen olyan helyzetben, amikor óriási anyagi érdekeket jelentő olajkoncessziók sorsa forog kockán. Kétségkívül fontos szerepe volt a mérsékeltebb amerikai állásfoglalásban az arab országok töretlen szolidaritásának is. Ugyanakkor mindez szerves része annak a régi amerikai politikának is, amely időnként ellentéteket provokál — az aszszuáni kölcsön visszautasítása —, hogy azután a közvetítő szerepében fellépve kiüsse nyugati vetélytársait a nyeregből. Emlékezetes, hogy ez történt az iráni olaj esetében is, ahol a sikeres aknamunka után az amerikai olajvállalatok ötös»fogata betört az addig féltve őrzött angol befolyási területre. Washington általában hajlandó közös állásfoglalásra az imperializmus pozícióinak megvédéséért. Ott azonban, ahol a függetlenségi törekvések nem bolygatnak közvetlen amerikai érdekeket , csak bizonyos határig hajlandó elmenni a nyugati szolidaritásban. Akkor pedig, amikor az antiimperialista fellépés az amerikai érdekek gyengítése nélkül döngeti az angol pozíciókat — ezt a határt rendkívül szűken szabja meg. Közös úton, de nem együtt — ez a vezérelve ennek a politikának. A közös út a Nyugat egész helyzetének védelme az arab világban, de ezen belül az amerikai diplomácia saját pozícióinak erősítésére és vetélytársai gyengítésére törekszik. Végül nem feledkezhetünk el arról, hogy Amerikában választási év van, és a kardcsörtetés munícióival látná el az ellenzéki demokrata pártot. Ez a háttere Washington rugalmasabb és békülékenyebb politikájának. Ennek is határokat szab azonban az a tény, hogy Washington túlzott engedékenység miatt könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhet a Panamacsatornával kapcsolatban, és ezenkívül tekintettel kell lennie azokra a területekre — a Távol-Keletre és Kína ENSZ- tagságára gondolunk —, ahol szüksége van szövetségesei támogatására. A nyugati hatalmak egymás, közötti viszonyának ellentétekkel terhes alakulása, az amerikai diplomácia lavírozása természetesen csak része és egyik vonása a szuezi összképnek, de kétségkívül olyan tényező — amely Egyiptom és az arab világ szilárdsága és a békés megoldást egyengető indiai és szovjet állásfoglalás mellett — fokozódó erővel hat, és akadályoz minden erőszakos és egyoldalú politikát. L. P. &RHMPFST 3 Péntek, 1956. szeptember 7.