Esti Budapest, 1956. szeptember (5. évfolyam, 206-230. szám)
1956-09-07 / 211. szám
Kielégítő-e a fővárosi képviselőcsoport munkája Csikesz Józsefné képviselő nyilatkozata A budapesti képviselőcsoport munkájáról beszélgettünk Csikesz Józsefné elvtársnővel, a csoport titkárával, aki a következőket mondotta az Esti Budapest munkatársának: — Arra törekszünk, hogy a jövőben a választók egyre nagyobb bizalommal forduljanak a fővárosi képviselőkhöz. Ismeretes, hogy készül az új választójogi törvény, amely az eddigi lajstromos választási rendszer helyett a személy szerinti választás elvét valósítja meg: egy-egy kerület maga választja meg képviselőit, akik állandóan ott dolgoznak majd. Addig valami hasonló helyzetet igyekszünk kialakítani. Voltak ugyanis olyan kerületek — mint például a XIII., a XXL. vagy a VIII. —, ahol eddig öt-hat képviselő is dolgozott, a XIV. kerületben azonban csak kettő. Bizonyos átcsoportosítással arányosítjuk a helyzetet, hogy szorosabb legyen a kapcsolat a fővárosi képviselők és a választók között. S így a képviselők a közösen megállapított helyen, az eddiginél is rendszeresebben végezhetik munkájukat. A fogadóórákon és a képviselői beszámolókon mind több javaslat, kérés hangzik el Elintézésüket megkönnyíti a Minisztertanácsnak az államigazgatási szervek feladatairól hozott határozata, amely az eddiginél is nagyobb súlyt ad a képviselők szavának. Előfordult, hogy a fővárosi képviselők bejelentéseit egyes helyeken nem kezelték lelkiismeretesen. A Minisztertanács kötelezte az államigazgatási szervek vezetőit, hogy a hozzájuk forduló országgyűlési képviselőket soron kívül, személyesen fogadják. Az általuk továbbított bejelentéseket, panaszokat, javaslatokat mindenkor érdemben intézzék el. A tanács végrehajtó bizottsága, a szakigazgatási szervek, intézmények és üzemek vezetőinek a legmesszebbmenően érvényesíteniük kell ezt az intézkedést, és az elintézésről kötelesek értesíteni a képviselőket. A választók bizalma ugrásszerűen megnőtt az országgyűlés tagjai iránt. A több munka nagyobb felelősséget, széleskörű tájékozottságot követel. Igaza van Vámos Ferencné elvtársnőnek, aki — az Esti Budapestben megjelent nyilatkozatában — több támogatást kér a budapesti képviselőcsoporttól is. A budapesti csoport eddig még adós maradt ezzel, de ezen a helyzeten mielőbb változtatunk. Az országgyűlés irodája most dolgozza ki a képviselők tájékoztatásának megfelelő módszereit, hogy az országgyűlés tagjai, illetve a képviselői csoportok megkapják a hivatalos lapokat, jogszabály-gyűjteményeket, amelyek munkájukhoz szükségesek. A jövőben megfelelően tájékoztatják a budapesti csoportot is a fontosabb határozatokról, az országgyűlés elé kerülő törvényjavaslatokról. Az országgyűlés irodája ezenkívül is minden kérdésben rendelkezésre áll a képviselőknek. Véleményem szerint azonban a budapesti képviselőcsoportnak ennél többet is kell tennie. Helyes lenne, ha a csoport tagjai időnként megtárgyalnák a készülő fontosabb törvényjavaslatokat, és jogalkotásunk felelős személyiségei tájékoztatót adnának például arról, amit Vámos elvtársnő is említ: milyen elvek szerint készül az új nyugdíjtörvény, vagy mondjuk a területrendezés, hogy az országgyűlés tagjai mindenkor megfelelően tudjanak állást foglalni, s jól felkészülhessenek a következő ülésszak vitájára. A parlamenti bizottságok a közeljövőben összejönnek, a miniszterekkel megbeszélik, milyen új törvényekre lenne szükség. Mi a bizottságok elnökeivel kapcsolatot teremtünk, s tájékoztatni fogjuk a budapesti képviselőket, akik így valamennyi parlamenti bizottság munkájáról tájékozódást nyernek. — Csehszlovákiai utunkon tapasztaltuk, hogy az ottani képviselőcsoportok időnként megtárgyalnak egy-egy fontos szociális, kulturális vagy egészségügyi kérdést. Hasonlókat tervezünk mi is. Ezt a munkát is megkönynyíti a Minisztertanács határozata, amely szerint a Statisztikai Hivatal elnöke köteles az országgyűlési képviselők, illetve a képviselői csoportok munkájához szükséges statisztikai adatokat közvetlenül, vagy a hivatal igazgatósága útján rendelkezésre bocsátani. A budapesti képviselőcsoport tagjai az elkövetkező hetekben a főváros minden részén tartanak képviselői beszámolókat, fogadóórákat, jó kapcsolatokat építünk ki a választókkal, hogy megoldhassuk a ránk váró feladatokat — mondotta Csikesz Józsefné elvtársnő. Budapest Főváros Tanácsa rendelete szerint a Petőfi-híd és a Margit-híd közötti parton semmiféle anyagot nem szabad tárolni. Ennek ellenére ma reggel a Folyamszabályozó- és Kavicskotró Vállalat jóvoltából kavicshegyek éktelenkednek a Műszaki Egyetem előtt. Ezek az ormótlan halmok elcsúfítják a Dunapartot. Augusztus 25-én, szombaton délután 3 órakor a VII., Izabella utca 5. szám alatti pincelakás előtt egy segédrendőr különös szagra lett figyelmes. Azonnal értesítette a rendőrséget. A helyszínre érkező rendőri bizottság elé — az ajtó feltárása után — szörnyű látvány tárult. A feldúlt, sötét pincelakásban paplannal félig letakarva, egy megfeketedett hulla feküdt. A szemle során — mint azt megírták — megállapították: Bakó Dezső 40 éves kályhakészítőt ismeretlen tettes szódásüveggel meggyilkolta, majd kirabolta. Megállapították azt is, hogy Bakó homoszekszuális volt, lakásán rendszeresen fogadott kétes fiatal férfiakat és ezekkel állandó kapcsolatot tartott. Megindul a nyomozás De az is kiderült a nyomozás során, hogy a tettes nem a közvetlen ismeretségi körből került ki, mert a rablógyilkos a nyomok szerint nem ismerte a lakás berendezését. A tények megállapítása után megindult a nyomozás. Egyetlen nyomon indultak el: tudták, milyen ruhát vitt el a rabló, s ezeket a Bakó személyi tárgyait viselő férfit körözte a rendőrség. Múltak a napok. Több előállítás történt, míg végül a VIII. kerületi rendőrség elfogott egy olyan fiatalembert, akinek ruhája hasonlított a keresett holmihoz. Irata nem volt. Molnár Istvánnak nevezte magát. Különös dolgokat mondott. Azt állította: 44 óta Nyugaton élt, most ez év májusában jött vissza, s ezért nincsenek iratai. Ez a mese egy pillanat alatt megdőlt. Németül kezdtek beszélni vele, de ő a legelemibb német szavakat sem ismerte. A mondott személyi adatokat ellenőrizve sehol nem bukkantak olyan adatokra, amelyek Molnár István kilétét felfedték volna. Csak egyetlen támpont volt. Az úgynevezett Molnár István a kihallgatás során elmondotta, budapesti iskolába járt és azt, hogy Kisasszonyfán született. Az iskolai évkönyvekben egyetlen tanuló volt, aki Kisasszonyfán született, neve: Mosó Sándor. Most már nem volt nehéz megállapítani, hogy az őrizetbe vett személy Mosó Sándor, 22 éves katonaszökevény. Szembesítés következett. A meggyilkolt ismerősei felismerték Mosó Sándoron a rabolt ruhákat. A rendőrség megtalálta nála a lakatkulcsot is, amellyel bezárta a pincelakás ajtaját. Hogy a bizonyítás teljes legyen, szimatfelvételt is végeztettek a kutyákkal. Megszagoltatták a gyilkosság helyszínén talált katonacsizmát és 20 ember közé odaállították Mosó Sándort. A kutya a gyanúsítotthoz szaladt. Vall a rablógyilkos Cinikusan, néha nevetve mondta el a történteket. — Miután megszöktem Szegedről, Budapesten barangoltam. Egyik éjjel a Rákóczi úton a fagylaltozó előtt megismerkedtem Bakó Dezsővel. Azt mondtam: most szabadultam a börtönből és se pénzem, se lakásom. Ő elvitt magával a lakására. Amikor lefeküdni készültünk, s ő háttal felém fellépett az ágyra, megláttam az ágy mellett a szódásüveget. Egy pillanat volt az egész. Háromszor-négyszer fejbevágtam, még néhányat vonaglott, aztán kész — mondja a szőke, lányosarcú fiatalember. Gyorsan összecsomagoltam a lakásban található ru- •hanemű egy részét, a ka- tonacsizmát és a katona-i nadrágot levetettem, fel- vettem Bakó ruháját, le- • lakatoltam az ajtót és el- mentem. Nem látott senkki. Útközben vettem észre, s hogy a nadrágzsebben ná- lam vannak Bakó összes iratai. 5 Gyorsan szabadulni akartam, mert tudtam, hogyha ezt meg- találják nálam, végem van. A • Mátyás téri italbolt férfi * WC-jének víztartályába dobtam a papírosokat. Amikor már mindent eladtam, akkor buktam le. A Teleki tér közelében tartóztatott le a rendőrség. Nem érez megbánást A kihallgatás során kiderült, hogy Mosó Sándor már néhány hónapot töltött a nevelő-javító intézetben. S mióta bevonult katonának, azóta is többet volt fogdában, mint szabadon. Édesanyja lakásáról is napokat, heteket elcsavargott. Egy ideig a Dugattyúgyűrűgyárban dolgozott, majd mozijeggyel üzérkedett és ebből élt. Nem érzi tettének súlyát, nem látszik rajta megbánás, sem félelem. Cinikus, s úgy beszél, mint akinek úgyis minden mindegy. T. M. Cinikusan, nevetgélve vall az Izabella utcai gyilkos 2 GtfítmNSI Péntek, 1956. szeptember 7. Mi újság a budapesti pártéletben ? „Műszaki brigád” alakult a Láng Gépgyár öntödéjében az alapszervezeti vezetőség kezdeményezésére. A technikusból, főművezetőből, időelemzőből és meósból álló brigád feladata, hogy felülvizsgálja a jelenlegi technológiát, küzdjön a selejt ellen, biztosítsa a folyamatos munkaellátást. A kereskedelmi pártszervezetek pártirányításának néhány fontos kérdéséről tárgyaltak ma délelőtt a kerületi pártbizottságok párt- és tömegszervezeti osztályvezetői a Budapesti Pártbizottságon. A Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek tegnapi kibővített pártbizottsági ülése megbeszélve a dolgozókkal elhatározta, hogy kéri a Központi Vezetőségtől és a Minisztertanácstól a gyár nevének megváltoztatását. Ha a pártbizottság javaslatát elfogadják, a gyár új neve Csepeli Vas- és Fémművek lesz. „Kérdés—felelet" délután volt tegnap a 111. kerületi pártházban az üzemi aktivistáik számára. Ilyen tájékoztató jellegű konzultációt általában kéthetenként tart a kerületi pártbizottság. A Chinoin-gyár üzemi pártbizottsága tegnap rendkívüli értekezleten elhatározta, hogy a pártbizottság tagjaiból brigádokat alakít. Ezek megvizsgálják az üzem téli előkészületeit, a kollektív szerződés végrehajtását, néhány bérügyi problémát és a rehabilitáció helyi kérdéseit. A brigádok aktíva- és taggyűléseken számolnak be tapasztalataikról. Az árvíz sújtotta Új-Mohács lakói ismét fedél alatt A jeges árvíz miatt fedél nélkül maradt családok új lakásokhoz jutottak Új-Mohácson. A képen: újjáépített utcasor, előtérben az újjáépítésben résztvett budapesti és pécsi főiskolások. A Szerelőipari Vállalat miatt késlekedik a lakásépítés A budapesti új lakások építőinek az év végéig többezer új lakást kell átadniuk a főváros kerületeiben. Valamennyi lakásépítkezésen nagy munka folyik a lakásátadási program teljesítéséért, de a szakiparosok nem kielégítő munkája több helyen akadályozza a lakások átadását határidőre. A 22. számú Állami Építőipari Vállalat Hunor utcai lakótelepének építői eddig több mint 100 lakással gyarapították az új lakónegyedet. A munkahely valamennyi dolgozója most a D- és az E-jelzésű épületeken fejt ki nagy erőfeszítést, hogy a két épületben levő 103 lakást október 13-re, illetve október végére átadja a kerületi tanács illetékes szerveinek, majd a beköltözőknek. A szakiparosok naponta újabb és újabb helyiségekbe vezetik be a gázt, a villanyt. A műszaki vezetők szerint az alvállalkozók kitűnő munkával dicsekedhetnek, csak a Szerelőipari Vállalattal van baj. Az épület négy szintjén a hidegpadlók fektetése már két hete áll, mert a vízvezetékszerelők még nem kezdték meg a lefolyók elhelyezését. Így csak a Szerelőipari Vállalat dolgozóinak jó, vagy rossz munkáján múlik, hogy a lakásokat október 15-re átadják-e. Határidő előtt A Bocskay út 15. és 19. szám alatt az elmúlt másfél évben 59 szép, összkomfortos lakást építettek a 41. számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Az építők annyira előrehaladtak a lakások építésével, hogy már biztosra vehető: a Bocskay út 15. számú házat október 31. helyett október elején, a 19. számú házat pedig ugyancsak október 31. helyett október 25- én átadhatják. A 15. számú ház valamennyi helyisége rövidesen beköltözhető: hétfőn megkezdik a lépcsőházak festését, egyes helyiségekben pedig a parkettákat gyalulják. A 19. számú házban a mázosok, a festők, a parkettások, a lakatosok és a műkövesek szorgoskodnak. Ezek a szakiparosok jól dolgoznak. A műszaki vezetők mégis elégedetlenek. Az Épületszerelő Vállalat most értesítette az építőket, hogy a mosókonyhák gépi felszerelését, a mosógépeket, a mángorlókat és a centrifuga gépeket csak 1957. év első negyedében tudja felszerelni, így hiába igyekeznek az építők, a lakók öröme nem lesz zavartalan. Újabb 90 lakás a Kerepesi úton Az élüzem címmel kitüntetett 21. számú Állami Építőipari Vállalat Kerepesi úti lakásépítkezésén szeptember végén újabb 90 lakást adnak át. Ezeket a lakásokat magában foglaló C-épületben kitűnően dolgoznak mind az építők, mind az alvállalkozók. Különösen a kőfaragók és a burkolók jeleskednek. Nagy igyekezettel szépítik a bejárati kapukat, a lépcsőházak előterét. A vörös márványburkolatú oszlopsorok, a márvánnyal kirakott lépcsőházak Budapest egyik legszebb lakóházává teszik a C épületet. Hetven kislakásos lakótelep építését kezdték meg a XXII. kerületben Nagytétényben, (XXII. kerület) hetven kislakásból álló lakótelep építését kezdték meg. A telep a Batthyány utca, a Bartók Béla út, a Március 15. utca és a vasútvonal által határolt területen épül. Egy-egy lakáshoz, mintegy 100 négyzetméter területű kert tartozik. A tervek szerint az új lakótelep nagy részét még ebben az évben felépítik. A nélkülözhetetlen adatok Az ember — tulajdonképpen rendkívül naív teremtménye az élővilágnak. Ezt tegnap állapítottam meg, amikor az egyik postahivatalban jártam, s engedélyt akartam kérni „rádióműsorvevő berendezés” üzembentartására. Mindeddig ugyanis azt hittem, hogy az említett engedély megszerzéséhez elég, ha egy kérvényben közlöm az illetékes postahivatallal a nevemet, foglalkozásomat és a címemet, meg azt, hogy ráérő időmben rádiót szeretnék hallgatni, mégpedig a sajátomat. A „7441—13 010. ny. sz. Kérvény rádióműsorvevő berendezés engedélyezésére. 1101. sz. ny. KK. 10 625.” számú és jelű nyomtatvány azonban sokkal elővigyázatosabb, minthogy megelégedjék a fenti — a logika szerint épp elégséges — adatokkal. Nem, többre kiváncsi, mert ugye soha nem lehet tudni, miféle földi halandó vetemedhet olyan nem mindennapi cselekedetre, mint a rádióhallgatás. Miután két példányban megtudakolja nevemet, állampolgárságomat, lakcímemet, ilyen kérdést tesz fel: „Foglalkozása (amenynyiben saját foglalkozása nincs, az őt eltartó foglalkozása): a) ha alkalmazott, alkalmazási minőségének és helyének tüzetes megjelölése, b) ha önálló, vállalatának, üzemének megnevezése és alkalmazottainak száma, c) ha birtokos vagy bérlő, birtokának vagy bérleményének összes területe kát. holdban ... ebből szőlő, kert vagy gyümölcsös összesen ... kát. hold.” Amikor a kérvény kitöltésénél ehhez a ponthoz jutottam, kénytelen voltam mégegyszer elolvasni, mert nem hittem a szememnek. Azt hittem, az egyetemi felvételi kérelmem, vagy a káderlapom egyik oldalát fogtam a „7441—13 010. ny. sz. stb.” számú jelű kérvényhez. De nem. Csupán e kiváncsiskodó papír állt előttem, s én bambán ő előtte. Mitévő legyen ilyenkor a szegény címzetes rádióhallgató? Vagy töredelmesen bevallja — amit esetleg még az önéletrajzából is „kifelejtett” —, hogy milyen vállalata, üzeme és hány alkalmazottja van, illetőleg földbirtoka vagy bérleménye összesen hány kát, hold és abból mennyi a szőlő, a kert, a gyümölcsös — vagy egész életére rádió nélkül marad. Mert mindezen adatok ugyebár nélkülözhetetlenül szükségesek a rádióműsorvevő engedély kiadásához. Esetleg még egyet tehet az ember. Mérgében ír egy cikket — amelyhez legalább nem kell életvallomást tennie, s — amelyben azt kéri: káderlapokkal ne a posta rádióosztálya, hanem az arra illetékesek foglalkozzanak, s az ilyen kérvények kérdéseinek összeállítói is próbáljanak leszállni a logika világába. Szathmári Gábor