Esti Hírlap, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-21 / 17. szám

A „Fra Diavolo" felújítása az Operaház Erkel Színházában A XIX. század egyik legterméke­nyebb francia ope­raszerzőjének, Da­niel Francois Au­­bernek nagyszámú diarabja — még az egykor annyira hí­res nagyoperája, A portréi néma is — már réges-régen letűnt az operahá­zak műsoráról. De a könnyű, kelle­mes zenéjű víg­opera, a Fra Dia­­volo napjainkig változatlanul meg­tartotta népszerű­ségét. És ahogy a mostani felújítás sikere mutatja, az Erkel Színházban sem lesz soha egyetlen hely sem üresen, amikor a Fra Diavolót játsz­­szák. A Fra Diavolo az „opera-buffa” műfajához tartozik, de már szin­te az operett határán. A mosta­ni repriz beállítása még köze­lebb hozta az operetthez, amit (a mű muzsikáját, szövegét te­kintve) őszintén szólva, nem is lehet kifogásolni, főként, ha ezzel elejétől végig olyan jó­ízű, derűs, mulatságos előadást produkálnak, mint amilyent vasárnap élvezhettünk. Elsősorban a találékony, szellemes, eredeti rendezést di­csérjük. A feltűnően tehetsé­ges Szinetár Miklós rendezői irányítása, tanítása érezhető az énekesek ügyes, az operai sab­lon merevségétől mentes szí­nészi játékán is. Tóth Péter karmester eleven, pergő tem­pókkal vezényelt. Forray Gá­bor modern vonalú, festői dísz­letei, Szeitz Gizella jelmezei szintén emelték a színpadi ha­tást. Mind a négy művész a legifjabb nemzedékhez tarto­zik, mind a négyen szemlélte­tően bizonyították talentumu­kat, tudásukat. Tanulság: bát­ran lehet és kell is utat nyitni a fiataloknak! A címszerepben Ilosfalvy Ró­bert világos, hajlékony tenor­ján zengtek, szárnyaltak a ha­tásos áriák; Gyurkovics Mária pompás hanggal és igen kedves játékkal személyesítette meg Zerlinát; Hámory Imre (a lord) és Sándor Judit (a lady) zenei és színészi vonatkozásban egyaránt nagy tetszéssel foga­dott kabinetalakításokkal, Kis­hegyi Árpád és Domahidy László­­a két banditái ellenáll­hatatlan komikummal megraj­zolt figurákkal járultak a jól összehangolt együtteshez, amelyben Lorenzót Kövecses Béla énekelte , akinek orgá­numa egyre előnyösebben tá­gul. A kisebb szereplőid közül Varga Andrást (a korcsmárost) emeljük ki. Beszámolónk nem lenne teljes, ha elismeréssel meg nem emlékeznénk a zene­kar és az énekkar (betanító: Érsek Mária) lelkes, eredmé­nyes munkájáról. Péterfi István Gyurkovics Mária és Kövecses Béla Merre tart az üzemi színjátszás? Ha olykor szó esett az üzemi színjátszásról, a hangban sze­retetteljes elnézés bújkált vagy kemény szigor. De sem ez, sem az nem sokat változtatott a dolgokon, m­ert a figyelem a felületen maradt, s a lényeg helyett a jelenségekkel szállt Vitába. Most történt az első komoly próbálkozás a szakszervezetek és az Egressy Gábor Klub ösz­­szefogásával arra, hogy majd­nem féléves s munkával körül­nézzenek az üzemi színjátszók háza táján. A munka végére még nem tehető pont, de az eddigi anyag is érdekes. Legalább azt is tudjuk most már, hogy üzemi, szakszerveze­ti területen országosan 285 cso­port működik. A szám nyilván esetenként nő, országos ünnep­ségek vagy alkalmi igények szerint, de a törzs, amellyel számolni lehet, csak ennyi. Az is megállapítható, hogy a szín­padra vitt darabok kiválasztá­sa javul. Az adatok elemzése még hátra van, ami azonban már most is szembetűnő: a csopor­tok oktatóinak mindössze 20 százaléka rendelkezik működé­si engedéllyel. Ez annál elgon­­dolkoztatóbb, mivel évekkel előbb kiadott rendelet soroza­tos megszegésével állunk szem­ben. Mi lehet ennek az oka? Egyrészt nyilván hanyagság, másrészt az, hogy az oktató nem rendelkezik azokkal a ké­pességekkel, amelyek a műkö­dési engedély megszerzéséhez szükségesek, így, ha a műsor összeállítása még jó is, a szín­vonalas előadást ez még nem biztosítja. Elenyészően kis számban találkozunk hivatásos színészek nevével az­­oktatók között. Pedig ez sokat segít­hetne a színvonalon! Talán ha rendeznék a tiszteletdíjakat, akkor bekövetkeznék a válto­zás. Mert átnézve a havi kifi­zetéseket, az tapasztalható, hogy jónevű budapesti és vi­déki színművészeinkkel szem­ben anyagi előnyöket élveznek az működési engedély nélkü­liek. Tisztázásra vár az is: mi­­ legyen a feladata Budapesten ,­ ahol nemcsak országosan, hanem nemzetközileg is kiváló színházak működnek — az üzemi színjátszásnak? Úgy gondojuk, semmi esetre sem a vetélkedés — ha mégannyi­­ra nemes szándék vezeti is —, hanem az, hogy bővítsék a színházat szeretők és értők tá­borát. Ez magában foglalja azt is, hogy az üzemi színjátszók elsősorban üzemükben lépje­nek fel. Vidéken, ahol a szín­házat esetenként a Faluszínház biztosítja, természetesen más a helyzet, s éppen ezért kell ott nagyobb gonddal törődni a színvonallal. S végül, ami egyebek között napvilágra került a vizsgálat­ból: az üzemek politikai és gazdasági vezetői nem törőd­nek annyit a színjátszók mun­kájával, mint amennyit ez a fontos művészeti ág megérde­mel. Erről árulkodnak a mű­sorpolitikában még megtalál­ható gyengeségek, a működési engedélyek körüli visszásságok és minden hiányosság. A vizs­gálati anyag nyomán születő intézkedések bizonyára tovább segítik majd üzemi színjátszá­sunkat a fejlődésben. (pcsold) A TELEVÍZIÓ MŰSORA 20-án, kedden: 18:00: 1. Varázsszem; 2. TV-híradó; 3. Lányok, asszo­nyok; 4. Képtelen természetrajz (karcolatok); 5. Csempészek (ma­gyar film). a magyar t­erhességek a Műszaki Múzeum gyűjteményében Antik műszaki könyv a papírhulladék között, százéves pecsenyesütő készülék, gyufafejből készült panoráma A két vaskos, egyenként 17 kilós könyvnyomtat­­ványról kiderült, hogy a múlt század elején jelent meg az olasz szépművé­szeti akadémia kiadása­ként Velencében. Tartal­ma Velence város építé­szeti emlékeinek építész­­mérnöki feldolgozását gyűjti össze. A 60x40 centiméter nagysá­gú óriáskötetek pincéből ke­rültek elő, itt-ott kikezdte őket a nedvesség, de azért kitűnően használhatók. A köteteket már a gyűjteményben őrzik. Az el­ső könyv 1815-ben, a másik 1820-ban jelent meg olyan tö­kéletes nyomdatechnikával, hogy manapság is díszére vál­hat a szakkönyvtáraknak. Más érdekesség is akad a jövendő műszaki múzeum itt már látható tárgyai között. Például a Collmann-rendszerű vezérlést egy működő gőzgép­­modellen lehet tanulmányozni. Ez a körülbelül 80 éves mo­dell annak idején a Csonka Gépgyárban készült műegye­temi oktatás céljára. Óraszerkezeteket is gyűjte­nek mechanizmusok tanulmá­nyozására. Találtunk egy kis gépet — pecsenyesütő­ szerkeze­tet­­, amely az 1800-as években igen elterjedt volt a háztartásokban. Nyílt láng fölött egy rudacska pörög tempósan, ezen sült pi­rosra a pecsenye a tűz fölött, s közben a szerkezet folyton csengett. Mikor a sütési idő lejárt, megszűnt a csilingelés, a háziasszony felfigyelt, kész volt a nyárson sült csirke vagy kacsa. Az elektromos torziós na­nométer 1861-es dátumot vi­sel. Süss Ferdinád kolozsvári műhelyében készült, Süss volt a mai MOM-gyár alapítója. Különleges kép függ a kis múzeum falán. 1840-ből származik, az első magyar gyufagyár távlati képét mutatja — 150 ezer gyufa­­szálból összeállítva. A gyufafejek pirosak, kékek, zöld vagy barna színűek, s ki­bontakoztatják a Gyár utca (ma Jókai utca) és a Podma­­niczky utca (ma Rudas László utca) sarkán álló „Zerzetzky József Gyüszer Gyára Pesten 1840“ gyártelepének panorá­máját.. Egykorú térképeket is gyűj­tenek. Az 1838-as pesti nagy árvíz kiterjedését mutató kar­tonon kívül birtokukban van egy olyan, 1700-as évekből származó térkép, amely az ország rajzát igen aprólé­kosan, de rengeteg téve­déssel ábrázolja. A Duna-vonal dömösi törését nem ismerte a rajzoló, a fo­lyam az országhatártól egye­nesen Pestre fut és ilyenképp tévedett a Balatonnál is. A ti­hanyi félsziget éppen az el­lenkező oldalra került. Németh Imre Az Iparművészeti Múzeum­ban műszaki emlékeket nyil­vántartó és gyűjtő csoport dol­gozik. Feladata, hogy megala­pozza a tervezett Országos Műszaki Múzeum gyűjtemé­nyét. Opitz László gépészmér­nök, az intézet tudományos munkatársa, érdekes gyűjtési leletekről számolt be. Elmondta: néhány nappal ezelőtt a Nagymező utcából a MÉH-üzlet vezetője felhívta. Hulladékként átvett papiros­tömegben értékesnek tűnő antik műszaki könyveket ta­lált, ajánlotta, nézzék meg. Három hét alatt több mint hatvanezer látogató tekintette meg Moszkvában a szocialista országok képzőművészeinek közös kiállítását. A biennálé magyar anyaga iránt rendkí­vül nag­y az érdeklődés: csak­nem valamennyi látogató hosszabb időt tölt a magyar képzőművészeti alkotásokat bemutató teremben is. A láto­gatók nagy elismeréssel nyilat­koznak a kiállító művészek munkájáról, sokan dicsérik Herényi Jenő ,,Korsós nő" cí­mű alkotását. Több látogató hiányolja a Szovjetunióban rendkívül népszerű Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotásainak bővebb bemutatását. Nagy el­ismeréssel szólnak a vendég­könyv bejegyzései a magyar festők műveiről. „Amit nem lehet elfelejteni“ Az igazán jó filmekről na­gyon keveset mond a tar­talmi ismertetés. Képek szól­nak szavak helyett: légkört, jellemrajzot, lélekrajzi motí­vumokat sűrítő képek. Beszél­ni róluk olyan nehéz, mint az egyszer megtalált, minden igé­nyünket kielégítő művészi megfogalmazás ismeretében más, új,­hatásában lefokozott megoldást keresni. Az „Amit nem lehet elfelejteni" című szovjet film is olyan produk­ció, hogy még a közel száz ol­dal terjedelmű forgatókönyv is valószínűleg csak jelezheti, a szavak tompító közegén át sejteti a gyöngéd figyelemmel kimunkált részletek árnyala­tait, játékbeli finomságait , a képek dramaturgiáját. Hatásának titka, egyszerű­sége, megható tisztasága. De ezt a témát nem is lehetett volna másképp filmre vinni. 1944-ben, a német megszállást sínylő orosz terület felett le­zuhan egy amerikai bombázó. A személyzetből csak a má­sodpilóta, az angol Ralf Chad­wick marad életben. A sebe­sült pilótát a kegyetlenül fel­égetett falu tanítónője, Jeka­­tyerina Ivanovna menti meg. Fiát elvesztette, férje elesett,­ édesapja sírja felett még ki sem nőtt a fű, de ahhoz ma­radt ereje, hogy rejtse és meg­gyógyítsa a szövetséges angol hadsereg tisztjét. A falut is ki­­ürítették, Katyerinának is mennie kellene, de dacol a ha­lálveszéllyel: nem hagyja el Ralfot. Az iskola pincéjében bújnak meg, fejük felett né­met felderítők tivornyáznak, s van egy pillanat, amikor mind­ketten felkészülnek már az utolsó próbára. A veszély elvonul. Ralfot a gondos ápolás talpraállítja, in­dulhatnak a partizánokhoz. Útközben német katonákkal találkoznak. Az angol tiszt tűzharcba keveredik, le is te­rít két németet, de közben a tanítónőt is golyó éri. Ralf és kis kalauzok, Fed­ja Vaszju­­kov viszi a halálra sebzett Je­­katyerinát a partizánok tábo­rába. Moszkvából repülőgépet küldenek az angol pilótáért. Chadwick csak tíz év múltán, szovjetunióbeli látogatásakor tudja meg, hogy az erős szí­vű, nagyszerű Jekatyerina Iva­novna életét áldozta érte. Az egykori pilóta egyszerű sza­vakkal, tört orosz nyelven bú­csúzik a kisdiákoktól, akik ab­ban az iskolában fogadják a vendéget, ahol 1944-ben Jeka­tyerina elbújtatta: „Ti nem is­meritek a háborút, s ez na­gyon jól van, de szomorú len­ne, ha megfeledkeznétek azok­ról, akik mindent odaadtak ér­tetek. Azért mondom ezt, mert sok emberrel találkoztam, aki mindenről megfeledkezett.­" A történet drámai feszültsé­gétől, nagy belső pátoszától megérintett néző együttérző szorongással figyeli a képek és dialógusok pergését. S ahogy a film vége közeledik, a néző mind könnyebb szívvel figyel. A kiváló művészek — Szergej Geraszimov rendező, Tatjana Lioznova rendező, Arutjunov és Bogatkova operatőrök, a fe­lejthetetlen Tár­ára­­J Makaro­va és a­ndrej Popov — erejé­ből nemcsak a részletek meg­győző ábrázolására futja. Nem hallgatják el: a szov­jet tanítónő és az angol pilóta világnézete nem ugyanaz. Sok mindenről különbözik a véle­ményük, de még a vita csábí­tásának sem engednek. Hű társak a nehéz időkben, közös az ellenségük, érzéseik, gon­dolataik is közösek, író és ren­dező finom mértéktartással, de félreérthetetlenül ezt a közös­séget hangsúlyozza. Két világ találkozik e történetben, s mi­re a búcsú pillanatához érünk, igaz barátok válnak el egy­mástól. Dersi Tamás RÁDIÓMŰSOR Január 20, kedd KOSSUTH. 18,00: Hírek. — 18,13: Szív küldi. 18,40: Gyári sziréna. — 19,00: Tánc­zene. — 19,13: Pedagógusok a mik­rofon előtt. — 19,35: Vidám népda­lok. — 19,54: Mese. — 20,00: Esti krónika. — 20,25: Tánczene. — 20,32: Epeiosz, az ács. Rádiódráma. — 22,00: Hírek. — 22,15: Kommen­tár. — 22,25: Könnyű zene. — 23,07: Zenekari hangverseny. — 24,00: Hí­rek. — 0,10: Magyar nóták. PETŐFI: 18,30: Mi újság a nagyvilágban? — 18,40: Mátyás Mária énekel. — 19,00: Hírek. — 19,05: Orosz nyelv­lecke. — 19,15: Hanglemezgyűjtők negyedórája. — 19,30: Hirdetőosz­lop. — 19,40: Falurádió. — 20,00: Hangverseny a Zeneakadémián. — 20,45: Politikai aprószentek. — 21,00: Hírek. — 21,05: Zenés riport Türke­­véres. — 21,40: Operettmuzsika. — 22,10: Művészlemezek. Január 21, szerda KOSSUTH: 4,30: Hírek. — 4,40—7,59: Zene. — 8,10: Operarészletek. — 9,00: Sza­badegyetem. — 9,30: Népi zene. — 10,00: Hírek. — 10,10: Gyermekrá­dió. — 10,30: Részletek a Csínom Palkó c. daljátékból. — 11,00: Gyá­ri sziréna. — 11,20: Csárdások. — 11,40: Dalok. — 12,00: Hírek. — 12,10: Zenés séta az Egyesült Izzó­ban. — 13,15: Klasszikus operettek. — 14,00: Zenei előadás. — 14,45: Gyermekrádió. — 15,10: Ifj. műsor. — 15,30: Ljadova és Pantelejeva énekel. — 15,15: Levelezés. — 16,00: Hírek. — 16,10: Napirenden. — 16,15: Szív küldi. — 16,40: Könyvismerte­tés. — 16,45: Láttam Lenint. — 17,00: Gyermekrádió. — 17,15: Élő szóval — muzsikával. PETŐFI: 6,00—8,00: Zene. — 14,00: Hírek. — 14,20: Orosz nyelvlecke. — 14,40: Zenekari hangverseny. — 16,00: Sándor Judit és Simándy József énekel. — 16,30: Könyvismertetés. — 16,45: Népszerű vígoperák. — 17,30: Belga-Kongó. Előadás. — 17,45: Fúvószene. A Színház- és Filmművészeti Fő­iskola az 1959/60. tanévre felvételt­ hirdet a prózai színész, operettszí­nész és a filmoperatőri tansza­kokra. Filmoperatőrnek csak érett­ségivel lehet jelentkezni, színészek­nél kivételes tehetség esetén az érettségitől eltekintenek. Korhatár a színészeknél 17—22 év, a film­­operatőröknél 25 év. A tanulmányi idő mindhárom tanszakon 4 év. A felvételi kérvényeket rövid, a saját és szülei adatait tartalmazó élet­rajzzal együtt, 1959. április 1-ig kell beküldeni a főiskola igazgatóságá­hoz (Budapest, Vill., Vas utca 2/c). Bemutató: JANUÁR 29 . Széles­­álmaiban is „Hazafiság és proletár nemzetkö­ziség” címmel január 20-án, kedden délután 4 órakor előadást tart Or­mos Tibor, az MSZMP VI. kerületi pártbizottságának titkára, a Haza­fias Népfront budapesti bizottságá­nak tagja. Az előadás V., Váci ut­ca 62—64. szám alatt lesz. Bemutató: január 22. □ 400 MŰVÉSZETI CSO­PORT készül Pest megyében a Tanácsköztársaság évfordu­lójára. Szentendrén a színját­szók fesztiválján márciusban száz színjátszó-csoport leg­jobbjai szerepelnek. Áprilisban megrendezik a ceglédi zenei napokat, a megyei zenei isko­lák ünnepi vetélkedését. □ A LENGYEL—MAGYAR , műsorcsere keretébert a len­­­gyel rádió egyórás magyar­­ hangversenyt közvetített. Ma­­i soron Bartók, Kodály és a fia­talabb magyar zeneszerző­nemzedék művei szerepeltek, főként a budapesti rádió szim­fonikus zenekarának tolmácso­­­­lásában. □ A VILÁGŰR MEGHÓ­DÍTÁSÁRÓL több szovjet tu­dományos ismeretterjesztő film készül. A „XX. század“ és a „Szputnyik“ című dokumen­tumfilmeken kívül az „Auto­maták a kozmoszban“ című filmből megismerkedhetnek a nézők a szputnyikok és az űr­rakéta tudományos felszerelé­sével. A ,,Négylábú űrutazók* című film arról szól, hogyan készítették elő Lajkát és tár­sait a nagy útra. A kijevi filmstúdió „Hív a világűr" címmel tudományos fantaszti­kus filmet készít. □ A PEREMVÁROSOK •dolgozóinak játszik a Madách Színház Kamaraszínházának együttese január 25-én, va­sárnap délután a kőbányai Pataki István Művelődési Ház színháztermében. Fehér Klára „Nem vagyunk angyalok!’ cí­mű vígjátéka kerül színre. □ A KREML nemrégiben megnyílt­­ színháztermében, amely a legkiválóbb szovjet színházi produkcióknak ad fórumot, nagy sikerrel mutatta be a Belorusz Állami Akadé­miai Színház együttese Ivan Melezs „Születésünk napjai" című hősi drámáját. A darab Szovjet-Belorusszia megala­kulásának első napjait idézi. □ A JÓZSEF ATTILA­­ SZÍNHÁZ elhalasztotta Csíz*­­­marék—Semsey „Érdekházas­ság” című vígjátékának bemu­­­tatóját. Helyette Oscar Wilde­r „Hazudj igazat” (Bunbury) cí­­­­mű színjátékának zenés vál­­­­tozata kerül színre. Zenéjét Bé­­r­gya András szerezte. Rendezőj­e Ráday Imre. A bemutató feb­­­­ruár 21-én lesz. □ ZALAEGERSZEG irodal­mi színpada a Tanácsköztár­saság kikiáltásának 40. évfor­dulóján tartja első előadását. □ A RÁTKAY MÁRTON SZÍNÉSZKLUBBAN idősebb színészek beszélgettek tegnap egy „Zsül” becenevű színészről, azaz Zilahy Gyuláról, aki hol­nap lenne 100 esztendős. „Zsül” ■a századforduló egyik legnép­szerűbb pesti művésze volt, könyveket is írt. A „Nagyma­ma”, „Liliomfi” előadásain aratott nagy sikereket a Nem­zeti Színházban, s ő volt Bi­­liczky kadét a „Dolovai nábob leányá”-ban.­­ □ A MISKOLCI Nemzeti­­ Színház művészei február 6-án , a Diósgyőr-vasgyári művelő­­­­dési házban mutatják be Aristophanes „Lysistrate“ cí­­­­mű vígjátékát. Rendező: Hor­­t­vai István. SZÍNHÁZAK KEDDI MŰSORA: Operaház: Borisz Godunov (A­ bérlet, 5. előadás, 7). — Operaház Erkel Színháza: A szevillai bor­bély (7. bérlet, 5. előadás, 7). — Nemzeti Színház: Bánk bán (7). — Katona József Színház: Lyuk az életrajzon (Abonyi-bérlet, 4. elő­adás, 7). — Madách Színház: Fi­garo házassága (7). — Madách Szín­ház Kamaraszínháza: Nem va­gyunk angyalok (7). — A Magyar­­ Néphadsereg Színháza: Pesti em­berek (7). — Petőfi Színház: Svejk (7) . — Jókai Színház: Szélvihar (fél 8). — József Attila Színház: A kertész kutyája (7). — Irodalmi Színpad: Gábor Andor emlékest (8) . — Fővárosi Operettszínház: Három tavasz (7). — Blaha Lujza Színház: Bástyasétány 77. (7). — Állami Bábszínház: Csalavári Csa­­lavér (10), János vitéz (3). — Vidám Színpad: 120 éven aluliaknak (fél 8). — Kis Színpad: Majd a papa . . . (7) . — Zeneakadémia: Antal István zongoraestje (F-bérlet, 4., 8 óra). — Kamaraterem: Hegedüs-Dallos Éva és Suhajda Mária hangversenye (8). . — Kamara Varieté (MEDOSZ-ban, Jókai u. 4.): A jövő század legénye (8) . — Budapest Varieté: Vannak még csodák (7). — Fővárosi Nagy­cirkusz: Az AEROS Cirkusz ven­dégjátéka (fél 4, fél 8).

Next