Esti Hírlap, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-12 / 60. szám

Egy délelőtt a szovjet küldöttséggel­ ­s 1945 őszén már jártam er­re. Ugyanott jöttünk át a Du­nán, ahol most, csak akkor még pontonhíd állt a mai Sza­­badsá­g-híd helyén. Itt, a Cita­della környékén a háború pusztításának nyomait láttuk. Ha jól emlékszem, valahol itt, a mostani emlékmű helyén egy kéz meredezett ki a földből. Leonyid Szoboljev, a Buda­pestre érkezett szovjet delegá­ció vezetője mondta ezt a Gel­lérthegy tetején. Nagy érdek­lődéssel nézték a várost. Rög­tön megállapodtak abban is, hogy rövidre szabott budapesti tartózkodásuk során minden­képpen időt szakítanak, hogy felkeressék Kisfaludi Stróbl Zsigmondot, a gellérthegyi emlékmű alkotóját. A küldött­ség koszorút helyezett a szo­bor lábaihoz, majd a Hősök te­rén szintén koszorút helyeztek el a Névtelen katona sírjánál. Fél tizenkettőkor sajtóérte­kezlet várta a vendégeket, a közbeeső kis időt felhasznál­ták, hogy körülnézzenek Bu­dapesten. Útközben beszélget­tünk Julia Boriszovával, aki elmondta, hogy a Vahtangov Színházban szintén Nasztaszja Filippovát alakítja, mint a most nálunk is bemutatott Félkegyelmű című filmben. Színházuk Sztanyiszlavszkij 3. számú stúdiójából nőtt ki, lé­nyeges stílusbeli különbségek választják el azonban a moszk­vai Művész Színháztól. Közben a Margitszigetre ér­tek a kocsik, ahol a halastó aranyhalacskái dideregve vár­ják a tavaszt. A delegáció amatőrfényképésze, B. Sz. Nyi­ld­­orov, a jogtudományok dok­tora sűrűn kattintgatta a ma­sináját. Délben a Magyar Újságírók Szövetségének székházában ta­lálkoztak a magyar újságírók­kal. Szakosíts Árpád köszön­tötte a vendégeket, akiknek a nevében L. Szoboljev tartott rövid ismertetőt útjuk céljáról. □ DELHIBEN megkezdő­dött az ázsiai-afrikai országok filmfesztiválja. Játék- és do­kumentumfilmeket mutat be a többi között Indonézia, Gha­na, Szudán, Japán, India. A szovjet filmgyártás az Othello című filmmel vesz részt a fesz­tiválon. A margitszigeti halastónál. (Sándor lehr.) Csepel várja a Nemzeti Színházat­­ Színházi ember számára na-­­­gyon tanulságos idő, amit a 2 Nemzeti Színház közönségszer- ff vező irodájában tölt el. 4 hó- ^ nap első napjaiban megrohan- t ják az irodát a gyárak, vállala- ff tok szervezői. Ilyenkor aztán ff­­,bolondokháza” van a szó- ff bakban. A többi napon pedig ^ összhangba igyekeznek hozni a ff különböző szervezetek s testű­ ff letek jegykívánságait a szín- 2 ház lehetőségeivel. Ez idő szerint a színház ff szempontjából fontos tárgyalás ff folyik a MÁVAG-gal arról,­­ miképpen lehetne külön elő- ff adást biztosítani részükre. A ff szervezésnek gondot okoz a ff csepeliek kívánsága is. A cse- ff peli vasasok azt kérik a Nem- fi­zeti Színháztól, hogy a társu­ ff lat tartson előadásokat náluk. ff Szívesen látják a művész- í együttest, mint vendégeket —­­ a Nemzeti Színház társulata­­ gyakran látogatja meg a gyá­­ff­rakat, üzemeket — de nemcsak ff *,civilben”, hanem „maszkban ff és jelmezben” is. Ez azt jelen­­tí­ti, hogy kint lépjenek fel a­­ művészek, Csepelen, mégpedig a rendes nemzetiszínházi nívón, ff díszletekkel, kellékekkel, re- ff pertoárdarabokkal. Amióta az Ódry Színház mű­­s­­orába is bekapcsolódott a ff Nemzeti Színház gárdája, még ff az eddiginél is több feladatot is kell megoldania, így tehát a ff csepeli kirándulásokat most fs nem tudják megrendezni, no- ff ha szeretnének kint játszani, f. Nem egyszerű szállítási kérdés-­­ ről van szó, hanem időhiány- f ról. ff Mi sem jellemzi jobban a f dolgozók érdeklődését a szín- 2 házi témák iránt, mint az egészségügyi dolgozók esete. g Kilencszázan nézték meg kö-­s­­zülük B­recht A rettegés £ birodalma című színművét. ^ Az előadás olyan hatást gya-2 korolt a nézőkre, hogy ér- ff ' dekelni kezdte őket a brechti 2­­zinház problémája. Meghívták ff 6 Nemzeti Színház főrendező- fi­­ét, Marton Endrét, fejtse ki ff Véleményét a darabról, ismer- t- fesse a brechti színházat. Teg- ^ hap este tartották meg az elő- ^ idást a Szentkirályi utcai Or-^ rosi Dokumentációs Központ e­lemében.­­ Kristóf Károly ! Ferencsik János és Richter hangversenye Moszkvában A Szovjetunióban vendég­szereplő Ferencsik János és Ricter, a világhírű szovjet zongoraművész kedden hang­versenyt adott a moszkvai ze­neakadémia nagytermében. A nagy sikerű hangverse­nyen a Szovjetunió Állami Szimfonikus Zenekara Feren­csik vezényletével előadta Dá­vid Gyula magyar zeneszerző II. szimfóniáját, valamint Ko­dály Zoltán „Felszállott a pá­va” című népdal-feldolgozását és Richard Strauss Till Eulen­­spiegeljét. Richter a zenekar kíséretében Bartók második zongoraverse­nyét adta elő. A két művész legközelebb március 12-én lép fel a moszk­vai Csajkovszkij-teremben. Gaj­ane Hollóhajú, karcsú örmény lányok, festői viseletű kurd pásztorok, harcias grúz legé­nyek népesítik be az Erkel Színház színpadát. Narancsli­getek és hófedte hegycsúcsok országába pillantat be muzsika és tánc, Szovjet-Armenia né­pének ősi hagyományokban gazdag művészetébe. Aram Ha­­csaturjan színekben, ritmusok­ban tobzódó dallamai, Nyina Anyiszimova koreográfiájának líraian gyengéd, majd fékte­len lendületet kifejező részle­tei ragadják forró tapsra a ba­lettpremier közönségét. Igazi „látványos” balett ez a budapesti Gajane — drámai atmoszférát főként csak a második és a harmadik felvonás néhány jelenete su­gároz — a muzsika és tánc eggyé forrott pillanatai kerítik hatalmukba a közönséget. Ki­tűnő a legtöbb szóló és kettős; ilyen például Gajane és Armen pas de deux-je a második fel­vonásban. Milyen poétikusan fejezik ki a mozdulatok a sze­relmesek egyre fokozódó érzé­seit! Vagy Aisa nagyszerű szó­lója! Az egész kurd kép szí­nes és rendkívül hatásos. Le­heletfinom karmozgásra épí­tett a narancsszedő lányok tánca, pompás lendületű a lez­­ginka, virtuóz a gopak, s ér­dekes színekkel gazdagítják a balettet az eredeti néptáncok: a hocsari, soloho, azündara. Az együttes egészében jól sajátította el a technikailag is különleges és szokatlan felada­tokat. Szokványos keleti tán­cok helyett ezúttal erőtől duz­zadó, finom bájt árasztó nép­táncokat tolmácsol­t hitele­sen. Kun Zsuzsa egyszerű, mű­vészi eszközökkel állítja elénk­­ Gajane rokonszenves alakját.­­ Játékának, táncának minden mozdulata meggyőző. Megér­demelt sikert arat partnerével, Fülöp Viktorral együtt, aki Armen figuráját dolgozta ki, a szövegkönyv adta lehetőségek szerint, színesen. Lakatos Gab­riella Aisa-szólója az est egyik leghatásosabb száma. Giko el­vetemült, erőszakoskodó figu­ráját Eck Imre mintázza — fé­lelmetes erővel. A főbb sze­replők­­ közül még Orosz Adél, Róna Viktor, Sipeki Levente bravúros táncait emeljük ki. Forray Gábor díszletei, Szeitz Gizella jelmezei nem mindig találnak telibe. Tóth Péter kar­mester vezényletével kiválóan tolmácsolja a zenekar Hacsa­­t­urján népszerű muzsikáját. (ma) III. Richard - A tisztességtudó utcalány - Gyávaság PA‘- . — ■...-- - — A hét filmjei közül a­ III. Ri­chardot illeti az elsőség, és erre nemcsak Shakespeare neve kötelez. A filmet magát illeti e hely. Azt a filmet, amely hű ma­radt Sh­a­kes­s­peare-nez, hű maradt a műhöz is és mégsem éreztük, hogy egy 2 színpadi alkotás filmváltoza­­­­tát látjuk. ff Nehéz lenne eldönteni, kié­­­legyen a nagyobb érdem: ff Lawrence Olivier rendezőé, ff vagy Lawrence Olivier színé­sszé, III. Richard alakítójáé. 'f Amit mint rendező nyújt, ki- 2 váló. III. Richard koronázása, ff bár ceremóniában hű mása IV. ff Edwardénak, hangulatában re­­ff­mekül érzékelteti, hogy egy­­többszörös gyilkos előtti ret­­ff­­egés billenti hódolatra a feje­­­f­két. Vagy az a képsor, amikor ff Richard látszólag vonakodva, ff s végül engedve a városi pol­gárok kérésének, elfogadja a ff koronát. De lehetne tovább so­­ff­rolni. S ha egy kritikai meg­­ff jegyzést is illesztünk ide, azt a 2 csodálkozás sürgeti: bizony a ff csata Bosworth mezején rende­­lí­zőileg alatta marad e két és ff félórás remek alkotásnak. ff És Lawrence Olivier, a szí- 2 nesz. Alázatában is kegyetlen, s hódolatában is alávaló, hitsze­­­­gésre mindig kész ez a hatalom-­­ ra törő, testi-lelki nyomorék, s ff mégsem fantom­­ember, akitől is undorodunk. Ez a kitűnő szí­­­nész kitűnő társakat tudhat ff maga körül. Csak példának is említjük — sajnos, nem mél­tathatjuk mindegyiket — Claire ff Bloom Lady Annáját: amikor I. Richard szerelmet vall a halott fi férj koporsójánál, az arc játé­­fo­kán érezzük, miképpen gyűri le a hiúság az utálatot.­­ A másik film­ ugyancsak szín­padról került a mozivászonra. Sartre darabja, A tisztességtu­dó utcalány megérdemelt sikert aratott pesti és vidéki színházainkban. Meggy­őződé­sünk, hogy a film is, mert amit a színpad csak jelezni tud, az a vásznon életre kel, s részle­teiben is kidolgozott, hiteles történetet perget az amerikai négerek sorsáról. Sokat olvas­tunk a négerek elkülönítésé­ről, a filmen gyakorlatban.’­láthatunk egy vasúti kocsit, ahol néger a személyzet, ahová fehér nem teszi be a lábát, s amelyet néger nem hagyhat el. A szenátor fia itt veri agyon a néger utast, mert részeg, s mert úgy nevelték: a színes bőrű nem ember. A fehér társada­lom helyi erői összefognak, hogy a vért egy másik négerre kenjék. Talán sikerül is, ha — micsoda gyilkos és leleplező gúny! — a társadalom aljáról egyetlen fehér ki nem nyújtja a kezét: egy utcalány. A drámától feszülő, lüktető tempójú film rendezői, Marcel Pagliero és Charles Brabant, dicséretes munkát végeztek. Jó alakítás Barbara Lange utca­lánya és Ivan Desnyé, a sze­nátor fiának szerepében. A Gyávaság­­ című jugoszláv film valame­lyik jugoszlá­viai kisváros­ban játszódik, a német m­eg­­szállás idején. Van, aki gyáva­ságból áruló, besúgó lesz, de úgy, hogy sze­repét sokáig titkolni tudja ba­rátai és szerelme előtt. Többen mártírhalált halnak, míg le­lepleződik,­­ a sorban az utol­só: a szerelmes leány, aki a rendőrség előtt leckét ad az árulónak emberségből. Meghal, de nem aljasodik le. Bár a film ötlete nem új — sokszor és sok változatban lát­hattuk már — újszerűnek hat, megrázza a nézőt. Feszültté te­szi az emberi jellemek ellen­téte, összeütközése, harca. I­van Sibl forgatókönyvéből Sime Simatovic rendezte ezt az izgalmakban bővelkedő fil­met. Nagyon jó alakítást nyújt Boris Hrzic, az áruló és Bratis­­lav Grbic, az ellenálló szere­pében. Sasa Novak Vjerája oly­kor színtelennek tűnt. Resold Ferenc Két fiatal költő hozzászól Valahol dolgozni kell Ha ott ülök a kerek asztal­nál, amikor Vadász György, a Magvető Könyvkiadó igazga­tója és az Esti Hírlap ri­portere a fiatal költők hely­zetéről, munkához való vi­szonyáról beszélgetett, bi­zonnyal így kapcsolódok a beszélgetésbe: „Dolgozni jó.” Kell, hogy a fiatal író vagy költő valami munkahelyet ke­ressen. Miért állítom ezt ilyen hatá­rozottan? Mert évekig vidéken újságíróskodtam, utána pedig több mint két esztendeig kizá­rólag irodalmi munkáimból él­tem, vagyis újságíró- nyelven: „szabadúszó” voltam. Alkal­mam volt tehát kitapasztalni mindkét életmódot. Két éven át, amikor nem volt munkakönyves és havi fi­zetéses munkahelyem, örökös anyagi bizonytalanság kínzott, bár ötvenhét ősze óta verseim elég gyakran megjelentek, még­sem kerestem annyit, amennyi a megélhetéshez elegendő lett volna. S azért is rossz volt a sokszor napokig tartó dologta­­lan lézengés (irodalmi munkám a napnak csak parányi részét tette ki), mert valósággal part­­ravetettnek éreztem magam, nem találtam helyem az embe­rek között.. Irigyeltem a mun­kást vagy a hivatalnokot, aki a nyolcórás munkaidő után lát­hatóan elégedett arccal lépett ki a gyár vagy hivatal kapu­ján. Különösen olyankor, ha nekem már hetekig nem ment az írás, arra gondoltam, hogy­­ lám ez a munkás ma több mé­ ’ ter szövetet gyártott, vagy ez a­­ hivatalnok ma elintézett — mondjuk — éppen egy lakás­ügyet, tehát nem élt hiába. S a megírandó témák is aggasztóan fogytak, mert a kávéházi ablakból csak rohanó embereket láthat­­tunk, még az üvegen át be­leselkedő tekintetekből sem lehet újat kiolvasni. Igazi irodalmi nyersanyagot leginkább munka közben talál­hatunk. Eddigi tapasztalataimat ösz­­szegezve csak helyeselni tudom Vadász György szavait, amikor elítéli az olyan fiatal írókat és költőket, akik csak iro­dalmi munkásságukból akarnak megélni, s többet várnak a társadalomtól a megérdemeltnél. Ismerem az ilyen írók és köl­tők álláspontját, vagy — ha úgy tetszik — mentegetőzését is. Azt mondják, hogy a rend­szeres hivatali vagy üzemi munka gátolja őket irodalmi munkásságukban. Bizony van ebben egy jó adag nagyképű­ség, szerénytelenség, amely fé­lő, hogy zsákutcába vezet. Simon Lajos SZÍNHÁZAK SZERDAI MŰSORA: Operaház: Anyegin (Takács-bér­let, 7. előadás, 7). — Operaház Er­kel Színháza: Fra Diavolo (2. bér­let, 7. előadás, 7). — Nemzeti Szín­ház: Az ember tragédiája (fél 7). — Katona József Színház: Pygmalion (7) . — Madách Színház: Az ördög cimborája (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Száz nap házas­ság (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Lysistrate (7). — Petőfi Színház: Tizenkét szék (6-bérlet, 5. előadás, 7). — Jókai Színház: A te­remtés koronája (7). — József At­tila Színház: Boldogság, merre vagy? (7). — Irodalmi Színpad: Komját-est (8). — Ódry Színpad: Szünnap. — Fővárosi Operettszín­ház: Három tavasz (7). — Blaha Lujza Színház: Narancshéj (7). — Vidám Színpad: 120 éven aluliak­nak (fél 8). — Kis Színpad: Majd a papa . . . (7). — Állami Bábszín­ház: Hófehérke (3). — Bartók-te­­rem: Mirko Dorner gordonkaestje (8) . — Könyv Klub (Liszt Ferenc tér 1.): Budapesti Madrigálkórus hangversenye (8). — Jégszínház: Ujjé, a Ligetben! . .. (fél 8). — Ka­mara Varieté (MEDOSZ, Jókai u.): Különleges vidám nap (8). — Bu­dapest Varieté: Nem gyerekjáték (7). Az Országos Filharmónia közle­ménye: A „Szonáta története*’-bér­let további előadásait a Bartók­­teremből az Országos Filharmónia kamaratermébe (V., Semmelweis u. 1.) helyeztük át. (x) NAGY SI­KER! 2 napon át megismételjük! Március 11-én és 12-én este 7 órakor a MARGITSZIGETI NAGYSZÁLLÓ termeiben tavaszi-nyári divatbemutató a BUDAPESTI TEXTIL KISZÜV és az OKISZ-labor rendezésében! Jegyek elővételben 10 forintos árban kaphatók a szövetkezeti mértékszabóságoknál és a helyszínen! Az újat a valóság érjeli Érettségi után nem vettek fel egyetemre. Hányódtam a világban, többféle munkával próbálkoztam, de mindig olyan nehéz, fizikai munkához ke­rültem, ami annyira elárasz­tott, hogy utána sem írni, sem művelődni nem volt erőm. El­határoztam, hogy mivel más lehetőségem nincs, csak az írás­nak fogok élni. Országos pá­lyázatot nyertem, verseim sű­rűn jelentek meg a lapokban, a honorárium — és később az Irodalmi Alap ösztöndíja — hozzásegített, hogy bár szűkö­sen, de így is megéljek. Sokat fejlődtem, olvastam és írtam ez alatt az idő alatt. Látszólag szabadon, gondtalanul és vidá­man éltem, de csak látszólag, mert egyre feleslegesebbnek, üresebbnek éreztem magamat. Csavarogtam az utcán és kí­vülről néztem az embereket, nem dolgoztam velük, nem is érezhettem a problémáikat. Mindig lenéztem az öncélú köl­tészetet, és egy napon iszo­nyodva döbbentem rá, hogy valójában magam, is ez­t csiná­lom, hiszen verseim már csak fantázia-szülemények, techni­kai és formai bravúrok, össze­roppantam. Kérhettem volna továbbra is az ösztöndíjat, de én szégyelltem magamat azok előtt, akik hittek a tehetségem­ben, akik biztattak és segítet­tek. A mai napig sem mertem szemük elé kerülni. Vergőd­tem. Aztán dolgozni kezdtem. Ismét nehéz, fizikai munkát tudtam csak szerezni, de ez is megnyugtatott. Először nem akartam írni, de a munkatársak barátsága, sze­­retete és osztályunk lendülete új költészetet adott, és most el kell mondanom, le kell írnom, ami bennem van. Sokan ígé­rik, hogy könnyebb munkához fognak segíteni, de ha nem si­kerül, már az sem tántorít meg. Inkább kevesebbet írok, de le­gyen tartalma, emberi hangja és értéke az írásaimnak. Fiúk, ti, akik még tévelyegtek, mi­előtt végleg elsüllyedtek az ürességben, térjetek vissza erre az útra. Korunk­at akarjátok kifejezni? Az újat nem a csa­vargás, nem a kávéházi csend érleli, hanem a munk­a, a füst­ben és verejtékben születő va­lóság. Rajnai András □ MÁJUSBAN Budapesten vendégszerepel a Gheorghe Enescuról elnevezett bukares­ti filharmonikus zenekar. □ A­­ BELÜGYMINISZTÉ­RIUM Duna Művészegyüttese március 25-én két és félhóna­pos turnéra a Német Demok­ratikus Köztársaságba utazik. Lipcsében kezdi fellépés-soro­zatát, majd több héten át Ber­linben és az NDK legnagyobb városaiban mutatja be műso­rát. □ BUDAPESTRE ÉRKE­ZETT tegnap a legnagyobb londoni zenei kiadóvállalat igazgatója, Paul Hauke. A Szerzői Jogvédő Hivatallal és néhány magyar muzsikussal, színpadi szerzővel folytat rö­vid ittléte alatt tárgyalásokat. □ TIZENHAT BUDAPESTI ÁLTALÁNOS ISKOLA gyer­mekkara szerepel azon a nagy­szabású zeneakadémiai kon­certen, amelyet március 30-án rendeznek a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulója em­lékére. □ KÉT ÉRDEKES KIAD­VÁNYT jelentet meg a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfor­dulója alkalmából a Hazafias Népfront szegedi bizottsága. Az egyik kötet „Szegedi írók a Tanácsköztársaságért” címmel jelenik meg, Móra Ferenc és Juhász Gyula cikkeivel, s mai írók írásaival. A másik kiad­ványnak „A szegedi munkás­ság harcai 1918—19-ben“ a cí­me. □ MIHAIL SOLOHOV „Embersors”'­ című novellájá­ból film készült a Szovjetunió­ban. A film rendezője és fő­szereplője Szergej Bondarcsuk. A forgatókönyvet Solohov köz­­reműk­ödésével Lukin és Sah­­magonov írta. □ GYERMEKRAJZ-KIÁL­­LÍTÁS nyílik március 18-án a csepeli Rákóczi Ferenc úti is­kolában. A ROMÁN ZENEDRÁMÁT eddig nemigen ismert a ma­gyar közönség. Ezért várják a zenebarátok fokozott érdeklő­déssel Enescu „Oidipusz” című négyfelvonásos operájának be­mutatóját szombaton, március 14-én este a Petőfi-rádióban. A bukaresti Állami Opera együt­teséről készült hangfelvételen Constantin Silvestri vezényel. □ KÁROLYI SÁNDOR, a frankfurti operai zenekar hangversenymestere díjat nyert a Vieuxtemps Henri nemzetközi hegedűversenyen, amelyet minden második év­ben tartanak meg a nagy kom­ponista szülővárosában, Ver­­viers-ben. A MOM Művelődésházban 1959. március 12-én, csütörtökön fél­­ órakor Barangolás a nagyvilágban­­sorozat keretében Közel-Kelet or­szágai címmel Math Béla tanár tart előadást. Bemutatásra kerül­nek: Egyiptomi útijegyzetek, Két­ezer mérföld a Fekete-tengeren, Afrika kapuja c. dokumentumfil­mek (x) RÁDIÓMŰSOR A/\A\AAA\A\A\AaAVA\AV^vVV\AV/wV* KOSSUTH: 18.00: Hírek. — 18.10: Élő szóval — muzsikával. — 19.00: Híres tan­gók. — 19.15: Menyasszonyok, vőle­gények iskolája. — 19.35: Amelita Galli-Curci énekel. — 19.54: Mese. — 20.00: Esti krónika. — 20.30: Ze­nés vélemény az operettről. —­ 21.20: Közvetítés Torinóból. Az Olasz Rádiótelevízió szimfonikus zenekara. Közben: 22.00: Hírek. — 22.20: Lóversenyeredmények. -­ 24.00: Hírek. — 0.10: Éji zene. PETŐFI: 18.35: Tamási Áron elbeszélése. 19.00: Hírek. — 19.05: Egy vers­­• több dal. — 19.40: Falurádió. —­ 20.00: Hangverseny a stúdióban. —* 20.45: Sporthíradó. — 21.00: Hírek. — 21.05: Magyar tájak, magyar népdalok. — 2027: A világirodalom humora. — 22.00: Tánczene. Március 12. csütörtök KOSSUTH. 4.30: Hírek. — 4.40—8.00: Zene. 8.10: A Császár—Groll harmonika kettős. — 8.55: Édes anyanyelvünk. — 9.00: Menyasszonyok, vőlegények iskolája. — 9.20: Gyermekrádió. — 9.40: Munkásmozgalom dalaiból. — 10.00: Hírek. — 10.10: Új hajtás. — 10.40: Dalok. — 11.00: Regényrész­let. — 11.20: Béres János furulyá­zik. 11.30: Ezüstkalászos gazdatan­folyam. — 12.00: Hírek. — 12.10: Könnyű zene. — 13.00: Nordahl Grieg versei. — 13.10: Operarészle­tek. — 14.20: Egy falu — egy nóta. — 14.50: Kórusok. — 15.10: Fiatalok sakkiskolája. — 13.20: Daltanulás. — 15.35: Nagykőrösi fiatalok kö­zött. — 16.00: Hírek. — 16.10: Köny­­nyű zene. — 16.50: Lányok, asszo­nyok. — 17.05: Operettrészletek. —­ 17.25: Tóth Árpád-vers. —17.30: Beszélgetés a népzenéről. PETŐFI: 5.00—7.59: Zene. — 8.00: Hírek. —* 14.00: Hírek. — 14.20: Tánczene. — 15.20: A külföldi sajtó hasábjai­ról. — 15.30: Operarészletek. —* 16.05: Leningrádi képeslap. 16.40: Ifjúsági Rádió. — 17.10: Az­­ ember étlapja. Előadás. — 17.25: Meka­ri hangverseny.

Next