Esti Hírlap, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-22 / 222. szám

IV. évfolyam, 222. szám Ára 60 fillér Hruscsov San Franciscóban Nagy fontosságú beszéd Los Angelesben a hidegháború problémánál - Ma szakszervezeti vezetőkkel tárgyal a szovjet miniszterelnök Újabb jelentések a szovjet leszerelési javaslat világvisszhangjáról San Francisco, szept 21. Útban San Francisco felé, Hruscsov különvonata megállt San Luis városban. A szovjet miniszterelnök kis sétát tett az állomás peronján, ahol az ösz­­szegyűlt hétezer főnyi tömeg hangos üdvrivalgásban tört ki. Többen plakátokat hordoztak a következő szövegekkel: „Le­szerelést a békéért!” „A lesze­relés a legfontosabb dolog a világon!” A fellelkesült tömeg áttör­te a rendőri kordont, kö­rülvette Hruscsovot és kí­séretét. A nagy tolongás­ban egy ötéves kisfiú majd­nem megsérült. Hruscsov a karjába vette a síró gyere­ket, megsimogatta és megcsókolta. Mikor a szovjet kormányfő be­szállt a vonatba, nyilatkozott az újságíróknak. Tréfásan meg­jegyezte, hogy „házi őrizete” véget ért és szemtől szembe kerülhetett az amerikaiakkal. Utalva a Los Angeles-i polgár­­mester hidegháborús, barát­ságtalan kijelentéseire Hrus­csov mejegyezte, hogy az „üd­vözlő beszéd” azt a gondolatot keltette benne, hogy megterhe­lést­ okoz vendéglátóinak és ez ilyen helyekről „jobb öt perc­cel korábban távozni”. A Hrus­­csovot kísérő Cabot Lodge sie­tett megjegyezni, hogy a szov­jet miniszterelnök jelenléte „egyáltalán nem teher — na­gyon elégedettek vagyunk az­zal, hogy körünkben van”. A vonaton a néger vasúti alkalmazottak körülvet­ték Hruscsovot, egyikük lelkesen rázogatta a szov­jet miniszterelnök kezét és háromszor is örömmel kiál­totta: „Üdvözlöm miná­­lunk”. A különvonat magyar idő szerint 2 óra 15 perckor ér­kezett San Franciscóba. Az állomáson a polgármester üd­vözölte Hruscsovot és hangoz­tatta: a város örömmel fogadja őt. Amikor a szovjet miniszter­­elnök megérkezett a Mark Hopkins szállodába, nagy tö­megek fogadták és ujjongva él­­tették. A tömegben volt egy magyar disszidens is, aki uszí­tó hangú plakátot hordozott. Hruscsov megkérdezte tolmá­csát, mi van a táblán, majd megjegyezte, hogy „Ilyen sok okos ember között igazán akad­hat egy bolond is...” Magyar idő szerint hajnali 4 óra 5 perckor a hotelben több szak­szervezeti vezető, köztük Wal­ter Reuther, az egyesült gépko­csiipari munkások szakszerve­­zetének és James Carey, a vil­lamosipari dolgozók szakszer­vezetének elnöke vacsorát adott Hruscsov tiszteletére. Hruscsov ma délután fél hét órakor (magyar idő szerint) autókörutat tesz San Francis­cóban, majd hajón megtekinti a kikötőt. Később, este tíz óra tájban meglátogatja az Inter­national Business számológép­gyárat, s ott költi el villásreg­­gelijét, a gyár alkalmazottai­nak étkezdéjében. Éjfél után a kaliforniai Menlo-parkban felkeresi a Standar kutatóinté­zetet. A hajnali órákban va­csora zárja a programot a San Franciscó-i Palace-hotelben. Hruscsov Los Angeles-i beszéde a hidegháború sajátosságairól és felszámolásának lehetőségeiről Los Angeles, szeptember 21. Hruscsov Los Angelesben beszédet mondott a városházi fogadáson amelynek szövegét közli a TASZSZ: Tisztelt polgármester úr,­­ hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a vendégszeretetért és a meg­hívásért. Öröm számunkra, hogy találkozhatunk Los An­geles üzleti köreinek és értel­miségének képviselőivel — kezdte beszédét a szovjet kor­mányfő. Nagyra értékeljük azt a le­hetőséget, hogy megismerked­ A múlt század közepén Kali­fornia aranytermeléséről vált híressé, és ma méltán nevezik „aranyállamnak”. De Kalifor­niát akkor is aranyállamnak lehetne nevezni, ha földjében nem volna aranyhomok. A ter­mékeny földek, a kellemes és meleg éghajlat, a páratlan szépségű tájak és az emberi munka hatalmas alkotásai, amelyekkel lépten-nyomon ta­lálkozik az ember, gazdag vi­dékké tették Kaliforniát. Gyü­mölcsösök, szőlőskertek és gyapotföldek veszik körül az ország egyik legnagyobb ipari gócpontját, Los Angelest. Ami­kor az ember az önök városá­val ismerkedik, megbecsülést érez az iránt a vállalkozókész­hetünk a nagy amerikai nép életével és eredményeivel. Egy olyan hatalmas országban, mint az Egyesült Államok, ter­mészetesen sokat kell utazni ahhoz, hogy többé-kevésbé he­lyes képet alkothassunk róla. Azt mondják, ha valaki nem megy el a verőfényes Kalifor­niába, nem kap hű képet az Egyesült Államokról. Miután az Egyesült Államok keleti partjáról iderepültünk és meg­tekintettük Los Angelest (ter­mészetesen csak gépkocsiról), meggyőződtünk ennek a véle­ménynek az igazságáról. Még és hihetetlen akaraterő iránt, amelyet az úttörő ame­rikai telepesek és utódaik ta­núsítottak a természet erőivel folytatott harcban. Kalifornia jóval később kezdett bekapcsolódni a gazdasági életbe, mint az Egyesült Államok többi vidéke. Lakossága ezért nyilván megérti azoknak a szovjet embereknek a lel­kesedését is, akik most hatalmas új városokat emelnek, a világ legna­gyobb vízierőműveit és ipari kombinátjait építik Szibériában és Kazah­­sztán valamikor isten há­­ta mögötti területein, életre keltik és megszépítik a korábban majdnem lakat­lan földeket. Hogy önök is megérthessék a munka arányait, elmondha­­­­tom, hogy Szibériában és Ka­zahsztánban a szovjet emberek akkora szűzföldet tettek meg­­művelhetővé, amelynek terüle­te több mint kétszeresen felül­múlja Kalifornia egész, mező­gazdaságilag hasznosított terü­letét. Az önök úttörőinek tik­kasztó napsütésben kellett meghódítaniuk Kalifornia új földjeit, a szovjet emberek negyvenfokos, dermesztő hi­degben aknázzák ki Kazah­sztán és Szibéria gazdagságát. Akinek önök közül melege van, jöjjön el hozzánk, ott le lehet hűlni. ___ Kalifornia és a szűzföldek Hruscsov és felesége a 20th. Century Fox stú­diójában Hollywoodban — neves filmművészek társaságában. Hollywood. MTI fotó — (TASZSZ) Az államok között­ jobb éghajlatért Ezen a találkozón szeretnénk röviden szólni amerikai látoga­tásunk céljairól. Hálával fo­gadtuk az Egyesült Államok el­nökének meghívását, aki java­solta, hogy nézzük meg az önök országát, ismerkedjünk meg az önök népének életével, beszéljünk meg az elnökkel több olyan kérdést, amely mindkét országot érdekli. Van egy kérdés, amely egyformán fontos mind a szovjet, mind az amerikai nép és minden más nép számára — ez a béke kérdése. A nemzetek és álla­mok jóléte és virágzása attól függ, milyen irányban halad a­­ nemzetközi fejlődés az elkövet­kező években, a béke megszi­lárdítása vagy a növekvő hábo­rús veszély irányában. Az még érthető, ha tényleges ellenté­tek, területi viták, gazdasági jellegű követelések teszik fe­szültté a viszonyt az államok között. De a hidegháború egyik sajá­tossága az, hogy részvevői olyan országok, amelyek­nek közvetlenül semmiféle ellentétük nincs. Elmondták nekem, hogy Los Angelesben megfigyelhető egy légköri jelenség: amikor rossz időben a ködbe belevegyül a füst és a korom, az emberek nehezen lélegzenek. Úgy gon­dolom, hogy ez a jelenség sok tekintetben emlékeztet a hi­degháborúra. A hidegháborút azért is nevezik hidegnek, mert egyelőre és szerencsére még nem vetett lángot, de gyűjtö­geti a tüzelőanyagot, amely egy váratlan szikrától is lángra lobbanhat. 1959. szeptember 22. kedd A hidegháború több mint elég kormot ad ahhoz, hogy az államok közötti együtt­működést besötétítse. Közös erőfeszítésekkel­­ véget kell vetni a hidegháborúnak és meg kell szabadulni az ebből eredő előítéletektől, ellenséges érzülettől és kölcsönös bizal­matlanságtól. Szeretném hinni, hogy Eisen­hower elnök és az én látoga­tásom elő fogja mozdítani a hidegháború végleges múltba tűnését és olyan melegebb ég­hajlat beköszöntését az álla­mok közötti viszonyban, amely hasonlít Kalifornia éghajlatá­hoz, vagy a Krím-félsziget dé­li partjának nem kevésbé jóté­kony éghajlatához, ahol nem­rég nyaraltam. A fegyverkezési hajsza nem válik egyik nép javára sem A szovjet miniszterelnök ez­után érintette a legsúlyosabb nemzetközi problémákat és fel­hívta hallgatói figyelmét arra, hogy a fegyverkezési hajsza olyan bot, amelynek két vége van: egyik népnek sem válik a ja­vára és mind veszedelmesebbé válik. A Szovjetunió az általá­nos leszerelési javaslattal gyö­keresen egyszer és mindenkor­ra meg akarja oldani a lesze­relés problémáját. Olyan felté­telek közé akarjuk juttatni az államokat — folytatta Hrus­csov —, amelyek között nem rendelkeznek többé a hadvise­lés anyagi eszközeivel. Nehéz feltételezni ugyanis, hogy az amerikaiak és oroszok repülő­gépek, harckocsik, rakéták és más korszerű fegyverek nélkül, például vasvillával és asztali késsel kezdenének háborúzni egymással. Mi változatlanul bí­zunk az emberek jó szándéká­ban, abban, hogy nem egymás leöldösésére, hanem békés élet­re és barátságra születtek. Önök tudják, hogy a keresz­tény vallás legfőbb parancso­lata: „Ne ölj!” A leszerelés gondolatának sok ellenfele van, új javasla­taink nem mindenkinek tetsze­nek. De szeretnénk hinni, hogy ezek az őszinte javaslatok, amelyek maximumát jelentik an­nak, amire egy nagyhata­lom, különösen a jelenlegi nemzetközi feszültségben rászánhatja magát, kedvező visszhangra találnak az Egyesült Államokban. Sze­retném remélni, hogy Eisenho­wer elnök és az én megbeszé­léseim révén a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya jobban megérthetik egymás álláspontját a leszerelés kérdé­­sében, majd együttes erőfeszí­téssel munkálkodhatnak ko­runk e rendkívül szövevényes, de létfontosságú problémájá­nak megoldásán. Ha ugyanis országaink közös nevezőre jut­nak a leszerelés kérdéséből, bátran elmondhatjuk, hogy a nehézségek nagy részén túl va­gyunk. A második világháború vészterhes napjaiban népeink vállvetve harcoltak a közös el­lenség ellen. S minthogy né­peink a történelem legfeszül­tebb időszakában együtt vol­tak, ez megbízható utalás lehet arra, hogy az alapvető és tar­tós érdekek együttműködésre és barátságra hívják a két or­szágot. Fejlődés a szovjet—amerikai viszonyban Szeretnék emlékeztetni Eisenhower elnöknek 1955- ben Genfben elmondott szavaira: „Az amerikai nép szeretne a szovjet nép ba­rátja lenni. Az amerikai és a szovjet nép között nin­csenek viták, nincsenek konfliktusok, nincs keres­kedelmi ellenségeskedés. A történelem során népeink mindig békében éltek egy­mással.” A Szovjetunió és az Egyesült Államok népe között sok kö­zös vonás van. Látogatásom meggyőz arról, hogy az ameri­kai nép értékeli és szereti a bé­­két. Több más olyan vonást is észrevettem, amelyek közel hoz­­zák egymáshoz népeinket, így a szorgalom, az újra való tö­rekvés, a tudásszomj, a techni­kai fejlesztés vágya és végül olyan emberi jó tulajdonságok,­­mint a nyíltság, a humorérzék, a jóindulat és a hazaszeretet. Bennünket természetesen meg­örvendeztet, hogy az utóbbi időben friss levegő tört be a szovjet—amerikai viszonyba. Szovjet és amerikai államfér­fiak kölcsönös látogatásai és a találkozói, a kulturális, a tudo­mányos és technikai kapcsola­tok, a mezőgazdasági, a köz­(Folytatás a 2. oldalon.) A kaliforniaiak angol és orosz nyelvű táblákkal köszöntik Hruscsov San Franciscóba tartó különvonatát. Los Angeles,­MTI fotó : (TASZSZ)

Next