Esti Hírlap, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-22 / 222. szám
IV. évfolyam, 222. szám Ára 60 fillér Hruscsov San Franciscóban Nagy fontosságú beszéd Los Angelesben a hidegháború problémánál - Ma szakszervezeti vezetőkkel tárgyal a szovjet miniszterelnök Újabb jelentések a szovjet leszerelési javaslat világvisszhangjáról San Francisco, szept 21. Útban San Francisco felé, Hruscsov különvonata megállt San Luis városban. A szovjet miniszterelnök kis sétát tett az állomás peronján, ahol az öszszegyűlt hétezer főnyi tömeg hangos üdvrivalgásban tört ki. Többen plakátokat hordoztak a következő szövegekkel: „Leszerelést a békéért!” „A leszerelés a legfontosabb dolog a világon!” A fellelkesült tömeg áttörte a rendőri kordont, körülvette Hruscsovot és kíséretét. A nagy tolongásban egy ötéves kisfiú majdnem megsérült. Hruscsov a karjába vette a síró gyereket, megsimogatta és megcsókolta. Mikor a szovjet kormányfő beszállt a vonatba, nyilatkozott az újságíróknak. Tréfásan megjegyezte, hogy „házi őrizete” véget ért és szemtől szembe kerülhetett az amerikaiakkal. Utalva a Los Angeles-i polgármester hidegháborús, barátságtalan kijelentéseire Hruscsov mejegyezte, hogy az „üdvözlő beszéd” azt a gondolatot keltette benne, hogy megterhelést okoz vendéglátóinak és ez ilyen helyekről „jobb öt perccel korábban távozni”. A Hruscsovot kísérő Cabot Lodge sietett megjegyezni, hogy a szovjet miniszterelnök jelenléte „egyáltalán nem teher — nagyon elégedettek vagyunk azzal, hogy körünkben van”. A vonaton a néger vasúti alkalmazottak körülvették Hruscsovot, egyikük lelkesen rázogatta a szovjet miniszterelnök kezét és háromszor is örömmel kiáltotta: „Üdvözlöm minálunk”. A különvonat magyar idő szerint 2 óra 15 perckor érkezett San Franciscóba. Az állomáson a polgármester üdvözölte Hruscsovot és hangoztatta: a város örömmel fogadja őt. Amikor a szovjet miniszterelnök megérkezett a Mark Hopkins szállodába, nagy tömegek fogadták és ujjongva éltették. A tömegben volt egy magyar disszidens is, aki uszító hangú plakátot hordozott. Hruscsov megkérdezte tolmácsát, mi van a táblán, majd megjegyezte, hogy „Ilyen sok okos ember között igazán akadhat egy bolond is...” Magyar idő szerint hajnali 4 óra 5 perckor a hotelben több szakszervezeti vezető, köztük Walter Reuther, az egyesült gépkocsiipari munkások szakszervezetének és James Carey, a villamosipari dolgozók szakszervezetének elnöke vacsorát adott Hruscsov tiszteletére. Hruscsov ma délután fél hét órakor (magyar idő szerint) autókörutat tesz San Franciscóban, majd hajón megtekinti a kikötőt. Később, este tíz óra tájban meglátogatja az International Business számológépgyárat, s ott költi el villásreggelijét, a gyár alkalmazottainak étkezdéjében. Éjfél után a kaliforniai Menlo-parkban felkeresi a Standar kutatóintézetet. A hajnali órákban vacsora zárja a programot a San Franciscó-i Palace-hotelben. Hruscsov Los Angeles-i beszéde a hidegháború sajátosságairól és felszámolásának lehetőségeiről Los Angeles, szeptember 21. Hruscsov Los Angelesben beszédet mondott a városházi fogadáson amelynek szövegét közli a TASZSZ: Tisztelt polgármester úr, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a vendégszeretetért és a meghívásért. Öröm számunkra, hogy találkozhatunk Los Angeles üzleti köreinek és értelmiségének képviselőivel — kezdte beszédét a szovjet kormányfő. Nagyra értékeljük azt a lehetőséget, hogy megismerked A múlt század közepén Kalifornia aranytermeléséről vált híressé, és ma méltán nevezik „aranyállamnak”. De Kaliforniát akkor is aranyállamnak lehetne nevezni, ha földjében nem volna aranyhomok. A termékeny földek, a kellemes és meleg éghajlat, a páratlan szépségű tájak és az emberi munka hatalmas alkotásai, amelyekkel lépten-nyomon találkozik az ember, gazdag vidékké tették Kaliforniát. Gyümölcsösök, szőlőskertek és gyapotföldek veszik körül az ország egyik legnagyobb ipari gócpontját, Los Angelest. Amikor az ember az önök városával ismerkedik, megbecsülést érez az iránt a vállalkozókészhetünk a nagy amerikai nép életével és eredményeivel. Egy olyan hatalmas országban, mint az Egyesült Államok, természetesen sokat kell utazni ahhoz, hogy többé-kevésbé helyes képet alkothassunk róla. Azt mondják, ha valaki nem megy el a verőfényes Kaliforniába, nem kap hű képet az Egyesült Államokról. Miután az Egyesült Államok keleti partjáról iderepültünk és megtekintettük Los Angelest (természetesen csak gépkocsiról), meggyőződtünk ennek a véleménynek az igazságáról. Még és hihetetlen akaraterő iránt, amelyet az úttörő amerikai telepesek és utódaik tanúsítottak a természet erőivel folytatott harcban. Kalifornia jóval később kezdett bekapcsolódni a gazdasági életbe, mint az Egyesült Államok többi vidéke. Lakossága ezért nyilván megérti azoknak a szovjet embereknek a lelkesedését is, akik most hatalmas új városokat emelnek, a világ legnagyobb vízierőműveit és ipari kombinátjait építik Szibériában és Kazahsztán valamikor isten háta mögötti területein, életre keltik és megszépítik a korábban majdnem lakatlan földeket. Hogy önök is megérthessék a munka arányait, elmondhatom, hogy Szibériában és Kazahsztánban a szovjet emberek akkora szűzföldet tettek megművelhetővé, amelynek területe több mint kétszeresen felülmúlja Kalifornia egész, mezőgazdaságilag hasznosított területét. Az önök úttörőinek tikkasztó napsütésben kellett meghódítaniuk Kalifornia új földjeit, a szovjet emberek negyvenfokos, dermesztő hidegben aknázzák ki Kazahsztán és Szibéria gazdagságát. Akinek önök közül melege van, jöjjön el hozzánk, ott le lehet hűlni. ___ Kalifornia és a szűzföldek Hruscsov és felesége a 20th. Century Fox stúdiójában Hollywoodban — neves filmművészek társaságában. Hollywood. MTI fotó — (TASZSZ) Az államok között jobb éghajlatért Ezen a találkozón szeretnénk röviden szólni amerikai látogatásunk céljairól. Hálával fogadtuk az Egyesült Államok elnökének meghívását, aki javasolta, hogy nézzük meg az önök országát, ismerkedjünk meg az önök népének életével, beszéljünk meg az elnökkel több olyan kérdést, amely mindkét országot érdekli. Van egy kérdés, amely egyformán fontos mind a szovjet, mind az amerikai nép és minden más nép számára — ez a béke kérdése. A nemzetek és államok jóléte és virágzása attól függ, milyen irányban halad a nemzetközi fejlődés az elkövetkező években, a béke megszilárdítása vagy a növekvő háborús veszély irányában. Az még érthető, ha tényleges ellentétek, területi viták, gazdasági jellegű követelések teszik feszültté a viszonyt az államok között. De a hidegháború egyik sajátossága az, hogy részvevői olyan országok, amelyeknek közvetlenül semmiféle ellentétük nincs. Elmondták nekem, hogy Los Angelesben megfigyelhető egy légköri jelenség: amikor rossz időben a ködbe belevegyül a füst és a korom, az emberek nehezen lélegzenek. Úgy gondolom, hogy ez a jelenség sok tekintetben emlékeztet a hidegháborúra. A hidegháborút azért is nevezik hidegnek, mert egyelőre és szerencsére még nem vetett lángot, de gyűjtögeti a tüzelőanyagot, amely egy váratlan szikrától is lángra lobbanhat. 1959. szeptember 22. kedd A hidegháború több mint elég kormot ad ahhoz, hogy az államok közötti együttműködést besötétítse. Közös erőfeszítésekkel véget kell vetni a hidegháborúnak és meg kell szabadulni az ebből eredő előítéletektől, ellenséges érzülettől és kölcsönös bizalmatlanságtól. Szeretném hinni, hogy Eisenhower elnök és az én látogatásom elő fogja mozdítani a hidegháború végleges múltba tűnését és olyan melegebb éghajlat beköszöntését az államok közötti viszonyban, amely hasonlít Kalifornia éghajlatához, vagy a Krím-félsziget déli partjának nem kevésbé jótékony éghajlatához, ahol nemrég nyaraltam. A fegyverkezési hajsza nem válik egyik nép javára sem A szovjet miniszterelnök ezután érintette a legsúlyosabb nemzetközi problémákat és felhívta hallgatói figyelmét arra, hogy a fegyverkezési hajsza olyan bot, amelynek két vége van: egyik népnek sem válik a javára és mind veszedelmesebbé válik. A Szovjetunió az általános leszerelési javaslattal gyökeresen egyszer és mindenkorra meg akarja oldani a leszerelés problémáját. Olyan feltételek közé akarjuk juttatni az államokat — folytatta Hruscsov —, amelyek között nem rendelkeznek többé a hadviselés anyagi eszközeivel. Nehéz feltételezni ugyanis, hogy az amerikaiak és oroszok repülőgépek, harckocsik, rakéták és más korszerű fegyverek nélkül, például vasvillával és asztali késsel kezdenének háborúzni egymással. Mi változatlanul bízunk az emberek jó szándékában, abban, hogy nem egymás leöldösésére, hanem békés életre és barátságra születtek. Önök tudják, hogy a keresztény vallás legfőbb parancsolata: „Ne ölj!” A leszerelés gondolatának sok ellenfele van, új javaslataink nem mindenkinek tetszenek. De szeretnénk hinni, hogy ezek az őszinte javaslatok, amelyek maximumát jelentik annak, amire egy nagyhatalom, különösen a jelenlegi nemzetközi feszültségben rászánhatja magát, kedvező visszhangra találnak az Egyesült Államokban. Szeretném remélni, hogy Eisenhower elnök és az én megbeszéléseim révén a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya jobban megérthetik egymás álláspontját a leszerelés kérdésében, majd együttes erőfeszítéssel munkálkodhatnak korunk e rendkívül szövevényes, de létfontosságú problémájának megoldásán. Ha ugyanis országaink közös nevezőre jutnak a leszerelés kérdéséből, bátran elmondhatjuk, hogy a nehézségek nagy részén túl vagyunk. A második világháború vészterhes napjaiban népeink vállvetve harcoltak a közös ellenség ellen. S minthogy népeink a történelem legfeszültebb időszakában együtt voltak, ez megbízható utalás lehet arra, hogy az alapvető és tartós érdekek együttműködésre és barátságra hívják a két országot. Fejlődés a szovjet—amerikai viszonyban Szeretnék emlékeztetni Eisenhower elnöknek 1955- ben Genfben elmondott szavaira: „Az amerikai nép szeretne a szovjet nép barátja lenni. Az amerikai és a szovjet nép között nincsenek viták, nincsenek konfliktusok, nincs kereskedelmi ellenségeskedés. A történelem során népeink mindig békében éltek egymással.” A Szovjetunió és az Egyesült Államok népe között sok közös vonás van. Látogatásom meggyőz arról, hogy az amerikai nép értékeli és szereti a békét. Több más olyan vonást is észrevettem, amelyek közel hozzák egymáshoz népeinket, így a szorgalom, az újra való törekvés, a tudásszomj, a technikai fejlesztés vágya és végül olyan emberi jó tulajdonságok,mint a nyíltság, a humorérzék, a jóindulat és a hazaszeretet. Bennünket természetesen megörvendeztet, hogy az utóbbi időben friss levegő tört be a szovjet—amerikai viszonyba. Szovjet és amerikai államférfiak kölcsönös látogatásai és a találkozói, a kulturális, a tudományos és technikai kapcsolatok, a mezőgazdasági, a köz(Folytatás a 2. oldalon.) A kaliforniaiak angol és orosz nyelvű táblákkal köszöntik Hruscsov San Franciscóba tartó különvonatát. Los Angeles,MTI fotó : (TASZSZ)