Esti Hírlap, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-10 / 290. szám
Klub vagy nem klub? — Több film egy témáról — Új kisfilm születik A közönség és a szakmabeliek úgy hívják: filmes klub. Juhász igazgató tiltakozik a klub elnevezés ellen. A környezet ragyogó. Vogel Eric tervei alapján készült a berendezés — a pasztellszínű, változatos, modern formájú fotelek, színes asztalkák, eredeti alakú függő- és állólámpák, mind-mind barátságos eszmecserére, klubéletre hívogat. — Azért nem klub — magyarázza az igazgató —, mert elsősorban a filmművészek társadalmi munkájának elősegítésére hozta létre a szakszervezet ezt a helyiséget. Filmrendezők, forgatókönyvírók rendszeresen itt találkoznak, vitatkoznak készülő új műveik felett. Itt tartják megbeszéléseiket díszlettervezővel, zeneszerzővel. Terveink között szerepel a közönség — meghívott, különböző foglalkozási nézők (munkás, mérnök, orvos, jogász, bányász stb.) — és a művészek találkozója, megbeszélése egy-egy filmtervről, vagy éppen elkészült filmekről. — A klub tevékenységének gerince: a szakkörök munkáié. Hat ilyen szakcsoport működik: játékfilm, rajz- és bábfilm, híradó- és dokumentumfilm, szinkron, TV. A legaktívabbak a rajz- és bábfilmesek, minden hónap első és harmadik keddjén vetítéseket tartanak filmjeikből. A játékfilmesek tanulmányi vetítéseket rendeznek. Terveik között szerepel például egy rendező fejlődésének bemutatása filmjein keresztül, vagy pedig ugyanarról a témáról készült filmek bemutatása (például: 3 ] Nyomorultak, a 2 Légy jó ji mindhalálig stb.). Hétfőn egy kicsit csendesebb is a klub, mint máskor. Egy zárt ajtó mögül azonban élénk vita zaja szűrődik ki. Most tartja ülését a Balázs Béla ifjúsági filmstúdió intéző bizottsága. Pár perc múlva nyílik az ajtó és megjelennek az első „áldozatok“: író, rendező, dramaturg most mutatta be forgatókönyv-tervét. Az intéző bizottság viszonylag rövid vita után elfogadta a javaslatot és a fiatal szerzői hármas egy kis kerek asztal mellett már boldogan azt boncolgatja, hogy az egyes jeleneteket miként oldják meg. Új kisfilm születik a filmklubban... — bel — □ MA DÉLELŐTT volt a Jókai Színházban a „Betyár” főpróbája. □ MEGMENTETTE a „Három a kislány” egyik vidéki előadását a Déryné Színház társulatában Csongrádi Mária rendezőnő. Médi alakítója megbetegedett, s ő ugrott be a szerepbe — sikerrel. □ FEHÉR KLÁRA mint sanzonszerző is bemutatkozik. Az írónő aktuális témájú új dalait Hajdú Júlia zenésítette meg. □ A KÖNYVKLUBBAN tartja ma este sanzon, és prózaestjét Fodor Klára előadó■ művésznő. Sepsey József hegedűművész is közreműködik az előadóesten. □ MAGYAR MŰVÉSZDEtrEGÁCIÓ utazott tegnap a Szovjetunióba: Delly Rózsi, Fodor János, Gencsy Sári, Laczkó Mária, Virágos Mihály operaénekesek, Antal István, Nemes Katalin zongoraművészek, Simor András, Szász József hegedűművészek és a kíséretet ellátó Dénes Erzsébet és Freymann Magda zongoraművészek a kulturális magyar napokon Kijevben és az Ukrán SZSZK más városaiban adnak december 10-e és 20-a között koncerteket. □ AZ EGRESSY KLUB szervezésében munkásszállásokon az évad eleje óta 150 zenés irodalmi műsort tartottak, amelyen mintegy tizenkétezer főnyi közönség vett részt. □ FERENCSIK JÁNOS: Operaházunk főzeneigazgatója december 11-én és 18-án Helsinkiben vezényli a Finn Állami Szimfonikus Zenekart. A két koncert programjában Beethoven, Schubert, Debussy, Sibelius, Prokofjev művei szerepelnek. □ KÉT KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS nyílik a Képcsarnok Vállalat rendezésében. Bér Rudolf festőművész alkotásait a Csók István Galériában mutatják be december 11-én. „Magyar tájak — bolgár tájak” címmel állítják ki Szalóky Sándor festőművész képeit a Derkovits-teremben december 12-én. Holnap megnyílik az újjáépített miskolci Nemzeti Színház A miskolci Nemzeti Színházat az állam mintegy 25 millió forintos költséggel újjáépíttette. A műemlék-jellegű színházépület — három év alatt — ötemeletes toldalékszárnnyal, korszerű zsinórpadlással, tizenkét méter átmérőjű forgószínpaddal, modern világítással és új díszletraktárral gazdagodott. A színházat december 10-én adják át a város dolgozóinak. Zenekedvelő gyerekek a televízióban Harminc budapesti iskolásgyermek énekelt, zongorázott, hegedült, fuvolázott, csellózott — és töprengett! — kedden este háromnegyed órán át a televízió stúdiójában ide-odagördülő felvevő kamerák előtt. A Fővárosi Zeneiskola Szervezet különböző tanfolyamainak növendékei ezúttal a Zenekedvelő Gyerekek Klubjának „alapító tagjaiként” gyűltek egybe. Két csapatban versenyeztek a zenei rejtvények, feladatok megoldásában: „melyik zenetörténeti korszakban komponálták az elhangzott zongoraszámot?”.......hol a hiba a táblára felírt kottarészletben?’’ „...ki sorol fel több húros hangszert húsz másodperc alatt?” A játékot Varga Károly zenetanár vezette. A versenybíró tisztét Forrai Miklós, a Zeneművészeti Főiskola tanára töltötte be, a versenydíjakét pedig a két torta. Kérdéseket kaptak a televízió gyermeknézői is; a megfejtések beküldése és rendszeres levelezés útján ők is a klubtagok sorába léphetnek. A klub — a keddi első közvetítés tanúsága szerint — ötletesen, szellemesen neveli gyermekeinket a jó muzsika szeretetére. (b—i) A Darpana-balett a Bartók-teremben A Bartók-teremben tegnap este mutatkozott be az indiai művészegyüttes. Tíz éve járja a világ metropolisait a Darpana-balett, s ad ízelítőt szűkebb hazája, Dél-India klasszikus táncaiból. Évezredes hagyományokat őriznek az együttes számai, mint a Krishna Lila-legenda, a tizenkettedik századbeli szanszkrit költészetből merítő Gita Govinda-részletek, vagy a három képből álló Yasovarman herceg kalandjai. Drámai kifejező erő, a stilizált mozdulatok szépsége, finom szerelmi líra és játékos kedv ragadja magával e cselekményes kompozíciók nézőit. Más számok — mint például a Titlana-szóló — a hangulat, ritmus, mozdulat magas színvonalú szintézisei. Ras, a programban szereplő egyetlen népi tánc hangulati fokozásával tűnik ki. Mrinalini Sarabhai és Chatumi Panicker, az együttes művészeti vezetői és egyben szólistái, kitűnően képzett színésztáncosok. Minden mozdulatuk kifejező. Megérdemelten arattak nagy sikert a tánckarral és az ősi hangszereken játszó zenekarral együtt. — m — Egy nép nevelői Negyedik — javított és bővített — kiadásban jelentetett meg egy érdekes és hasznos könyvet az Élet és Tudomány Kiskönyvtára: Barabás Tibor „Egy nép nevelői” című tanulmánykötetét. A magyar kultúra és haladás legnagyobbjainak portréját rajzolta meg a szerző, Apáczai Csere Jánostól József Attiláig. Nagy érdeme a könyvnek, hogy nagyjaink életművéből elsősorban azt ragadja meg, aminek a ma számára is van mondanivalója. Legnemesebb kulturális hagyományainkat igyekszik tízezrek számára népszerűen, könnyen hozzáférhetően feldolgozni. (h) Sok százezer régi könyv gazdát cserél Gyűjtemények. Sokféle, sok színű könyvek, újak, elnyűttek és porosodók. Ki mit gyűjt?— Könyveket a dohányzásról ... — Könyveket a teáról... — Diszkötéseket... — Szépen illusztrált könyveket ... S gyűjtenek még köteteket, melyek Magyarországról szólnak, verseket Budapestről — spanyolul, oroszul, olaszul, németül és angolul. Gyűjtenek utópisztikus regényt, folklórkönyveket, és vásárolják a régiségeket. Gyűjtemények. Kis és nagy könyvállványokon gyarapodik a kincs. A budapesti antikváriumok polcain hol leolvadnak, hol duzzadnak a sorok. A polcok előtt böngészők. Válogatnak, aztán ráakadnak egy-egy érdekességre. — Majdnem mindig több könyvvel mennek, mint ahogy tervezték — mondja dr. Birkás Endre, a Központi Antikvárium vezetője. — A könyvek — ellenállhatatlanok. Évente több százezer kötetet adunk el, s még többet vásárolunk. — Sokan gyűjtik a különlegességeket. Van, aki vásárol, aztán két nap múlva újra jelentkezik. Eladja a könyvet. Kiolvasta, s a pénzből újat vesz. Körforgalom: ez a legjellemzőbb az antikváriumokra. — Tanulni is sokan járnak hozzánk — mondja Birkás doktor. — Néhány tájékozta- tatót mutat. A legkülönbözőbb szakkifejezések, címek. — El sem lehet képzelni, milyen nagy a kereslet a fizikai, ké- imiai, gépipari és technikai könyvek iránt. S a verseskötetek ... Még sohasem vittek annyit, mint az utóbbi években. Giccset, irodalmiaskodó ponyvát egyre ritkábban keresnek. Most a francia írók művei, Móricz, József Attila, s a mai magyar írók kötetei a legkelendőbbek. Gyűjtemények és gyarapodó könyvtárak — szerte az országban. Sokat olvasunk és — egyre jobban olvasunk. (miklós) Csomagból vagy Apisztól ♦ Téli gond ♦ Magyarul ♦ Dicséret Pinceátépítés fűtési idényben? Falcon«? Az Anker köz 1—3. és 2—4. számú háztömb több száz lakója, vállalati és üzleti dolgozói napok óta nagy izgalomban vannak. A VI. kerületi HÍG, illetve a 43. számú Építőipari Vállalat január elsején fel akarja bontani az Anker köz belső úttestét, amely alatt a központi fűtés széntárolója, a házban levő vállalatok és a lakók pincéi vannak. A házban egy-két esztendeje ismét működik a központi fűtés. A téli úttestbontás miatt két hét alatt hatalmas áruraktárakat kell áthelyezni, a lakók pincéit ki kell üríteni (hova?!), s nem marad hely a központi fűtés szenének tárolására. Sőt, az sincs biztosítva, hogy a tatarozás tartama alatt a szénutánpótlást le lehessen juttatni a kazánokhoz. A téli havazások, esőzések idején a felbontott Anker-pincékbe jutó csapadék eláraszthatja a széntartalékot, megrongálhatja a fűtőberendezéseket. A lakók és a vállalatok dolgozói nyugtalanok, hogy vajon nem kell-e majd „előre nem látott“ nehézségek miatt a téli napokban fűtés nélkül fagyoskodniuk. Érdekeltek és illetékesek részéről komoly aggályok hangzanak el, de a HVG hajthatatlan. Helyeselhető-e, hogy a munkálatok miatt 400 lakó és három nagy vállalat dolgozói esetleg napokon, heteken át fűtés nélkül dideregjenek? Ezt az átépítést tavaszra kell halasztani! Az Anker-ház lakói A budai Kisposta eszpresszó ajtaján a következő felirat díszeleg: „Parsons francais”. Amivel valószínűleg azt akarták kifejezni, hogy: beszélünk franciául. A felirat azonban helytelen. Először is azért, mert elhagyták a személyes névmást, másrészt egy hangváltoztató ékezetet. A szöveg helyesen így hangzik: „Nous parlons .. .** Vigyázzunk az idegennyelvű, szövegekre, mert az idegenek, különösen a franciák — mosolyognak rajtunk. a francia nyelv okleveles tanára LEÁNYKEROBEN Z. E.: — Aztán mondja csak, édes fiam, lesz maguknál nyereségrészesedés? !! (Szűr Szabó József rajza) itt Kovács beszélek! A gyermeki szenvedély vámszedőiről Kedves Szerkesztőség! Mint olyan sok gyerek, az én kislányom is gyűjt papírszalvétát. Kedves szenvedély ez, öröme van belőle. Mint gyűjtő, persze mindenkit megkér, ismerősöket, rokonokat , hozzanak neki papírszalvétákat, gazdagítani szeretné gyűjteményét. A napokban a kislányom tíz forintot kért tőlem. Mire? Elmondta: szép szalvétákat árulnak az utcán, a többi közt a Kossuth Lajos utcában — darabját egy forintért. Tízet szeretne vásárolni. Az utcán? Utánanéztem a dolognak, valóban, „maszekok” az utcán csinálnak vásárt a papírszalvétával. Állítólag csomagban kapják — de erős a gyanúm, hogy az ÁPISZ-boltokban szerzik be a szalvétát fillérekért, és kihasználva a gyerekek gyűjtőszenvedélyét, egy forintért, tehát busás haszonnal adják tovább. Azt hiszem, az ilyen utcai szalvétabörze nem válik a főváros díszére, de ettől függetlenül is, meg kellene akadályozni, hogy a gyerekek kedvteléséből egyesek üzletet csináljanak és végül is a szülőket vámolják meg! Tisztelettel: Horváth Gézán. Felhívtam telefonon egy hivatalt. Erélyes hang jelentkezett: — Itt Kovács beszélek! Nem azt mondta, hogy: „Itt Kovács!” Sem azt, hogy: „Kovács van a telefonnál!” Ő azt mondta, hogy: „Itt Kovács beszélek!” És nemcsak Kovács mondja ezt, hanem Balogh, Kiss, Nagy és még sok tízezren. Hivatalos kifejezés lett ez a magyartalanság. Ne törjék kerékbe szép magyar nyelvünket. H. Z. Jó étvágyat Sokat beszéltünk a kulturált csomagolásról. És íme: itt van! Ezt szeretném örömmel megállapítani. A minap a Felszabadulás tér és az Egyetem utca sarkán levő nagy Csemege-boltban szerény kis uzsonnát, tíz deka májpástétomot vettem. Amikor hozzá akartam látni a falatozáshoz, jólesően vettem észre, hogy az „árut” zsírpapírosba csomagolták (tehát nem nedvesedett át, mint szokott!), továbbá, hogy a burkolón ez a nyomtatott sor ékeskedik: „Jó étvágyat!” A figyelem és a jó kívánság nagyon jólesett. Határozottan jobb étvágyam lett! Köszönöm. Egy érzékeny fogyasztó Küldjön levelezőlapot! 200 különböző karácsonyi és újévi lapból válogathat az Apisz boltokban. Bemutató és vásár VII., Lenin krt. 5. Pénztárátadás t adni. Nem lehetne ezt valahogy másképp csinálni!? ... H. E.-né Nekem soha nem akad összetűzésem a kereskedelem dolgozóival. Kölcsönösen megértjük egymást. Én becsülöm fáradságos munkájukat, ők pedig a legtöbbször hibátlanul szolgálnak ki. Ezúttal mégis szeretnék két apró hibát szóvá tenni. Kisebb műtéten estem keresztül a Szövetség utcai kórházban. Az injekciók hatásának elmúlása esetére az orvos fájdalomcsillapítót írt fel és azt tanácsolta, azonnal menjek a Szövetség utca sarkán levő gyógyszertárba, s még ott, mihamarabb vegyek be egy tablettát. A gyógyszert megkaptam volna, de éppen beleestem abba az időbe, amikor a pénztár átadásnak kellett megtörténnie. Ez talán még kivárható lett volna, de szerencsétlenségemre éppen valamiféle hiány mutatkozott a kaszszában. Kilenc forint 70 fillért keresgélt a lelépő és a szolgálatba álló pénztárosnő. Közben kínos öt-tíz, sőt, húsz perc telt el, a fájdalmam fokozódott, sőt, már csaknem kibírhatatlanná vált, de a csillapítóhoz nem tudtam hozzájutni. Végre — valamennyi várakozó örömére! — megtaláltak 4,70 forintot és így most már csupán 5 forint felkutatására kellett várakoznunk. Képzelhető a betegek és hozzátartozóik türelmetlensége, idegessége. Aztán egy pillanatra megállt a „hiányvadászat” és valósággal az ájulás előtt bevehettem a fájdalomcsillapítót. A nyilván összeadás hibából vagy feledékenységből származó „hiányt” talán még most is keresik ... Ugyanez történt néhány perccel később a szemközti közértben is. Hazamenet és ágybafekvés előtt pár apróságot akartam vásárolni, hogy ne maradjak élelem nélkül. Itt is éppen pénztárzárlat volt, hosszas egyenleg-átadással és várakozással. Az operáció következtében keletkezett fájdalmat már alig bírtam, de senki sem könyörült meg rajtam, a pénzt nem akarták első Utcai hamutartók „Pályázat utcai hamutartókra’* — így szólt az Esti Hírlap májusi számában megjelent tájékoztatás. Feltételezzük, hogy szépszámmal érkeztek be különböző rajzok, elképzelések. Dohányos vagyok, s már nagyon várom, hol jelenik meg az első utcai hamutartó, mert röstelkedve dobom el a cigaretta végét. Egy dohányos Tangóvilágítás az Alagútban Többször előfordult már, hogy a sötét Alagúthoz érve, az autóbusz vezetője elfelejtette bekapcsolni a világítást. Az autóbusz koromsötétben robogott át a Lánchíd, vagy a Horváth-kert felé. Ma egy utas megnyomta a jelzőgombot, jelezve, hogy a megállónál le szeretne szállni. Piros fény gyulladt ki, úgy, hogy sejtelmes és hangulatos tangóvilágítás mellett haladtunk át az Alagúton. Én azonban jobban szeretem a rendes világítást B. R. Krisztina körül Ellenőrzik November 10-én az Esti Hírlap közölte Solt Miklós panaszát. Tájékoztatásul közöljük: a diesel-hidraulikus mozdonyokat azért nem vittük a szentendrei vonalra, mert ott villamos felsővezeték van, s ott gazdaságosabb a villamos vonósjárművek használata. A vágóhídi vonalon a Tököl és Ráckeve közötti vonal nincs ellátva felsővezetékkel, itt a dieselüzem már évtizedek óta folyik. A járművek jelzőberendezésének használatát rendeletek írják elő. A dübörgést megszüntetni nem tudjuk, de ezzel egyidejűleg intézkedés történt a túlzott sivító hang csökkentésére és a jelzőkürt használatának ellenőrzésére. Budapesti Helyiérdekű Vasút Weil Sándor igazgató